Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
8 Somogyi Néplap 1989. szeptember 2., szombat GYÖKÉR GYŐRÖKÖN A NÉPTANÍTÓ ÉS A TANÍTÓ NÉPE EMLÉKMŰ A SZABADSÁGHARCOSOK TISZTELETÉRE — KIRŐL MINTÁZTA GÁRDONYI GÖRE GÁBORT? Írta: SULI FERENC Fényképezte: JAKAB JUDIl Nem kell bennszülöttnek lenni valakinek ahhoz, hogy egy táj, egy település különösen közel kerüljön a szívéhez. Néha elég egy utcakép, a falura lágyan omló domboldal — egy meleg szempár, esetleg a véletlen, amely később egy életre szóló kötődést jelent. Koltay Pétert 42 éve ez utóbbi sodorta Szőlősgyö- rökbe. 1947 januárjában teli hátizsákkal, friss diplomával és nem csekély reménynyel érkezett meg a lengyeltóti állomásra, s onnan gyalog indult Győrökbe. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő, ám mire beértek a faluba, sok mindent megtudott a településről egy öregúrtól. Megtudta, hogy vele együtt hatan pályáznak egy jól fizető, társadalmi rangot adó állásra. Győrök tisztességesen megfizette mindig a tanítóit, s ez is vonzotta a fiatalembert, bár a biztonság kedvéért a ba- bócsai állást is megpályázta. Ügy gondolta: ahol a pedagógust nemcsak szeretik, hanem ezt anyagiakban is érzékeltetik, ott fontos a tudás. A parasztember nem ad ki feleslegesen pénzt semmire. Koltay Péter még ma is emlékszik a kántortanítóválasztás minden mozzanatára; amelyet szabályos választási harc előzött meg. Győré István, akinél néhány napig lakott, azt tanácsolta: járja végig az iskolaszéki tagokat, beszélgessen el velük, hogy ismerjék meg, s közben megtudhatja, számíthat-e szavazataikra. — Őszinték voltak ezek az emberek — mondja most a tanár úr. — Volt, aki már másnak adta szavát, volt, aki a vizsgától — orgonálás, ének — tette függővé a vok- sát. És mégis, amikor elérkezett a véleménynyilvánítás ideje, mind a tizenhármán rám szavaztak. ' A nyilvános templomi bemutatkozáson a hatból csak három pályázó jelent meg. Győröknek nem volt mindegy, ki lesz a tanítója; a zsúfolásig megtelt templom is ezt látszott igazolni. Mint később megtudtam, nagyon sokat számított ének- és orgonatudásom. Ekkor éreztem meg először, hogy csak a tanulás lehet a siker záloga. A bajai tanítóképzőben zongorázni tanultam, s úgy látszik, felfigyelhettek a játékomra, .mert 1943 nyarán — a második évfolyamot fejeztem be ekkor — megjelent nálunk az esperes. Éppen a kajszibarackfát igyekeztem megszabadítani terhétől, amikor lecsaltak apámmal, azzal a meglepő óhajjal, hogy a templomi karnagyot kellene helyettesítenem és természetesen orgonálnom kell. Azért is volt váratlan ez a felkérés, mert a képzőben ekkor új tantárgyi el13 évet töltött el tehát különböző felsőfokú tanintézetekben, hogy úgy érezze: biztos szakmai tudással taníthat, segítheti szakfelügyelőként kollégáit. Egyetlenegyszer ingott csak meg, amikor Győrök elhagyására csábították. A fonyódi gimnáziumban ajánlottak neki állást. Most is azt mondja, nem bánta meg, hogy maradt. Az ' itteni iskolában szeretett tanítani, s a szak- felügyelőként eltöltött 30 év alatt is nagyon spk jóbarátra talált a tanárok között. Koltay Péter október 1-jé- vel nyugdíjba megy. Vidéki kollégái eljöttek, elbúcsúztak tőle, így köszönve meg tanácsait, segítőkészségét. A tanár úr számára október 1-jével új élet kezdődik, ám ő nincs pánikban. Készül Szölősgyörök monográfiája, amelynek szervezője, jó néhány fejezetének írója. S ha nem lesz túlságosan szerény a tanár úr, benne- foglaltatik majd népművelői munkássága is. Ebből megtudhatjuk, hogy 1950-ben kezdett el a helyi színjátszókkal foglalkozni, amikor osztás alapján már a 8 osztályos oktatásra készítettek fel bennünket. Orgonatanítás csak a 4—5. tanévben volt. Mindig kedvenc tárgyam volt az ének-zene, így sok-sok gyakorlással aránylag rövid idő alatt az orgo- nálásba ~is belejöttem. Ennek ellenére óriási meglepetés volt számomra, hogy 1944. január 1-jén a plébános úr magához kéretett és egy stampedli pálinka mellett 106 pengőt akart átadni. Ez a pénz akkor egy kántori fizetés felének felelt meg; a havi tandíjam mindössze 5 pengő volt. Ügy éreztem, hogy a fronton levő kántor családjától veszem el ezt a pénzt, s ezért nem fogadtam el. Az esperes úr aztán postán mégiscsak elküldte, s utána is minden hónapban megkaptam. — A képzőben természetesen nem maradt titokban a dolog, ezután csak kis kántornak vagy kántorúrnak hívtak. Könnyebb volt itt, a diáktársak között megszereznem ezt a címet, mint erről egy hivatalos papírt. Abban az időben ugyanis az állami tanítóképzőt — s ilyen volt a bajai is — nem adtak ki kántori oklevelet, így a tanítói diploma mellé Kalocsán kellett megszereznem erről a bizonyítványt. A plébános úr egyébként igyekezett nekem állást szerezni, ám ez nem ment könnyen. Ezért néhány hónapig apám mellett dolgoztam, hídépítéseken. Jókezű ács volt az öreg, a felrobbantott hidak pedig bőséggel adtak munkát, fizikailag és lelkileg is erősödtem; 19 évesen nem ismertem a fáradtságot, pedig az erős munka mellett reggel és este még orgonáltam is. Végül tehát nem az esperes, hanem egy pályázat döntötte el Koltay Péter sorsát. Mosolyogva meséli most, hogy a kántortanítóválasztásba majdnem belebukott a kisgazdapárt helyi elnöke, aki nem rá akart szavazni. Az eredményhirdetéskor ott volt a falu ap- raja-nagyja, a fiatalok levegőbe dobálták, s közben ezt kiabálták: „Bajainak jo a hangja, / Az ifjúság ezt akarja." A tanítóválasztást aztán bankett követte; a környékről nyolc esperes érkezett a györöki kanonokhoz. Este Györééknél folytatódott az ünneplés, s hajnalig 300 liter bor fogyott el. Győrök tehát megválasztotta, megünnepelte — és megszerette — új tanítóját. Az akkori illem szerint a bíró gondoskodott arról, hogy a tanító úr mindennap másik családnál ebédeljen, amíg nem lesz önálló otthona. — Ez az időszak hozott közel az itteni emberekhez. Nemcsak megszerettem, de tiszteltem is őket; minden áldozatra képesek lettek volna tanítójukért. Csak egy ember volt, akinek a rokonszenvét nem nyerte el az ifjú tanító: Jankovich gróf meglehetősen sérelmezte, hogy a családi látogatások között ő került az utolsó helyre. Ma úgy emlékszik a pályakezdésre Koltay tanár úr, hogy több volt benne a félelem, mint az öröm. Hatvanhárom gyerek a 2—3—4. osztályban, bizony, kemény feladatot jelent egy pedagógusnak. A kezdeti nehézségeket legyűrve úgy érezte: nem elég a tudása, nemcsak felfrissíteni, hanem kiegészíteni is ideje lenne. 1950-ben vették föl a Pécsi Pedagógiai Főiskolára, s ’53-ban biológia—földrajz szakos diplomát szerzett. Ügy látszik azonban, a tanítás és a tanulás még mindig hagyott némi energiát, mert közben Győrök földrajzi és néprajzi monográfiáján dolgozott. Elkészült a tanulmány, ezzel egy megyei pályázaton második helyezést ért el. Talán ennek is köszönhető igazgatóhelyettesi kinevezése és az 1000 forintos fizetésemelés, ami akkor bizony nagy pénz volt. Koltay Péter nyugtalan ember, mert csak négy évig bírta tanulás nélkül. Igaz, még csak 30 éves volt, amikor fölvették a szegedi egyetemre. Ott döbben rá, milyen nagy szakadék van a főiskolai és az egyetemi tananyag között. Az első év iszonyatosan nehéznek maradt meg az emlékezetében, s ma is szinte szégyenkezve mondja: ez bizony csak közepesre sikerült. A következő évek kemény tanulással teltek, s amikor a 8 államvizsga-tárgy közül hat kitűnő, kettő jeles lett, a vizsgáztató Greguss professzor föltette* a kérdést: Koltay, nincs kedve magának egyetemi doktori címet szerezni? 1970-re elkészült az anyag a Nagyberekröl. Ezt hamarosan visszaküldte a minősítő bizottság: túlságosan nagy terjedelmű, szűkíteni kell és ennek megfelelően átdolgozni. Újabb két év telt el ezzel a munkával; 1972- ben sikerrel védte meg disz- szertációját, egy évvel később pedig doktorrá avatták. EMLÉKHELY ÁLLÍTATTA a halas utőko* AZON HÖSÖK EMLÉKÉRE KIK IS48SZEPT30-ÁN EZEN A HELYEN HŐSIESEN VISSZAVERTÉK JELLASICS EGYIK CSAPATAT 1988 IX 29 Katajev Távolban egy fehér vitorla című darabját mutatták be, s aztán minden évben Gárdonyi, Tersánszky, Móricz, Szigligeti, Mikszáth- szinművek kerültek színpadra a tanár úr rendezésében S közben helytörténeti pályázaton vett részt, sorra jelentek meg dolgozatai a honismereti híradókban. Néhány cím talán sejteti, mennyire széles érdeklődésű Koltay Péter. A györöki általános iskola társadalmi kapcsolatai; Szölősgyörök tanügye 1967—75; Szőlőművelés, szüreti felvonulás Szölősgyörökön; Népi gyógyítás, gyógynövények hasznosítása Szölősgyörökön és környékén; Szölősgyörök község irodalmi hagyományai. Győrök legizgalmasabb irodalmi kapcsolatai Gárdonyihoz fűződnek, a tanár úr Gárdonyi Géza mint néptanító Somogybán című dolgozatában részletesen bemutatja az író györöki kötődéseit. Talán nem árt ezt felidézni. Gárdonyi édesanyja, Nagy Terézia Szölősgyörökön szü ■ letett 1840-ben, az itteni templomban kötött házasságot az író apjával, Ziegler Sándorral. Hét gyermekük született, ám mindössze ketten lépték át a felnőttkor küszöbét. Gárdonyi testvérei közül ketten — Dezső és Béla — a szölősgyörök5 temetőben pihennek. A tanár úr szinte mindent tud a Nagy és a Ziegler családról, Gárdonyi györöki élményeiről, s hogy ezeket milyen alkotásaiban jelenítette meg. Elkísér a temetőbe Dezső sírjához, majd abba a házba, amelyben az író 1877—81 között lakott. Az épület falán emléktábla; A bor című Gárdonyi-darab 1954-es bemutatójának bevételéből állították Koltay Péter kezdeményezésére. A szomszéd házban játszódtak a Göre Gábor-történetek, amelyekkel viharos sikereket aratott az író, s melyeket egy idő után már kissé szégyellt is. Göre Gábor alakját Csá- golyi bácsiról mintázta Gárdonyi — mondja a tanár úr. Cságolyi bácsi jómódú polgár volt, rövid ideig a bírói tisztet is viselte Győrökben. Arról volt híres, hogy mindig ráállt a szája a tréfára, de komoly cselekedeteiben is mindig ott volt a humor. Jellemző rá például az a tette, hogy aratásra gabonája kévéiből saját maga lo- patott, s elhordatta a helybeli kocsmároshoz. így aztán volt oka rá, hogy egész évben leigya a „lopott” gabona árát. Anekdoták, vidám és komoly történetek sorakoznak egymás után. Festetich gróf például Győrökből választott apátot Keszthelyre, mégpedig hosszas utánjárásra. Inkognitóban hallgatta végig a környékbeli templomokban a prédikációkat, de egyik pap beszéde sem tetszett. így jutott Győrökbe, a falu határában leállította hintáját, s egyszerű ruhában ment a misére. A mise után kezet csókolt a papnak, majd megkérte, fogadjon el tőle valamit: a keszthelyi plébániát ... A pap, Horváth János később Székesfehérvár püspöke lett. Elmegyünk ahhoz az emlékhelyhez is, amelyet tavaly avattak föl, s amely a ’48-as szabadságharc egyik ütközetére emlékeztet. A ’ nagy csaták között nem szerepel, ám a helybeliek és a környékbeliek számára máig ható példaként szolgál Nemzetőrök, kaszás parasztok verték itt szét Jellasics egyik csapatát. Megtudtam azt is, hogy Együd Árpád, a jeles somogyi néprajztudós többször gyűjtött Győrökön, s egyik adatközlője Váczi János juhász volt. Minden fontos, ami ebben a faluban történt és történik — mondja a Bajáról indult néptanító, s ezt igyekszik átplántálni azokba a fiatalokba, akiknek csaknem 20 éve vezeti a honismereti szakkörét. Itt a régi önkép- zőköri szisztémának megfelelően az előadások nagy részét a gyerekek tartják, s ha eredményes a program, nem marad el a végén a diszkó sem. Koltay Péter azt vallja, hogy a jó ügy mellett mindenki kiáll. A készülő monográfia megírására amatőr és hivatásos történészeket, államigazgatási, gazdasági szakembereket, pedagógusokat nyert meg. A kötet lektorálására Kanyar Józsefet, a megyei levéltár nyugdíjas igazgatóját kérte fel. A helyi szervezői gárdával — Teveli Lajos, Komáromi Ferenc, Valent Erzsébet, Barna Péterné — együtt úgy érzi, hogy a Béke Tsz anyagi támogatása nélkül nem valósulhatna meg ez a csodálatos terv: 21 éven bemutatni Balatongyörök múltját és jelenét. — Hogy bírtad ezt, Péter bácsi? — kérdeztem először csak magamban, aztán hangosan is. Hogy bírtad ezt a sok munkát kedvvel, erővel, kitartással az állandó tanulás mellett, gyakran át értetlenkedőkkel küszködve ? — Nem hiszem, hogy találtam volna megértőbb feleséget. Az apósom 37 évig volt itt tanító, s a település, a közösség iránti elkötelezettség nem puszta szólam volt ebben a családban. Tulajdonképpen egy bánatom van csak: három fiam közül egyik sem lett pedagógus. Illetve Péter a műszaki főiskola elvégzése után szakoktató volt Siófokon, ám ő is elhagyta már a pályát. A középső fiam Bogláron, a legkisebb Győrökben lakik. Igazán összetartó család a miénk, a gyerekek is, a négy unoka is rendszeresen jönnek hozzánk. Egyezséget kötöttem a nejemmel, s még tudom ahhoz tartani magam. Megpróbálok felvenni egy „nyugdíjas-tempót”. Eszerint heti 2 napot töltök a levéltárban Kaposváron, Pesten, Veszprémben; ugyancsak 2 nap jut a kerti munkára, kettő a horgászásra, és a hetedik nap teljesen a családé. Októbertől pedig még tanítok németet és biológiát az iskolában, amíg igényt tartanak rám. ÉLŐ HONISMERET
