Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-15 / 218. szám
4 Somogyi Néplap 1989. szeptember 15., péntek BERZEVICZY ZSOLT RIPORTJA KI NEVET A VÉGÉN? r Ismerős ez a társasjáték, ugye? Játsszuk együtt! Vegyék elő a táblát, s gondolatban helyezzék rá a versenyzőket! Hogy kik ők? Boldizsár Petemé (Natasa), a Kaposvári Építők SC ritmikus sportgimnasztikai szakosztályának edzője, aki távolik, s új egyesületet kíván alapítani. Nagy Gábor szakosztályvezető, aki nemrég lemondott erről a feladatáról. Stier István, az Építők SC elnöke. Gulyás Zoltán, az Építők SC megbízott ügyvezető elnöke. Gundy Richárd, az Építők SC elnökségének tagja, a városi sportcsarnok igazgatója. Gyenesei István, a Magyar Torna Szövetség rsg-szakágának elnöke. Kiss Béla, a Pannon-Wolf igazgatója. Holjevicz Ferenc, a szülők képviselője. A KEZDETTŐL A MÁIG * I * I Talán nem is találják furcsának azt, hogy Kaposváron még a ritmikus sportgimnasztika (rsg) alapjainak lerakásához is köze volt a labdarúgásnak. A történet akkor kezdődött, amikor Kisteleki István labdarúgó a Rákóczihoz került, s vele együtt városunkba a családja. Felesége indította el az akkor ifjúsági házban az rsg-tanfolyamokat. Labdarúgóinknak az NB I pünkösdi királyságnak bizonyult, s Kistelekiék távoztak-. Blaskovics Mónika lépett Kistelekivé örökébe, s a tanfolyamokat felváltotta a Kaposvári Sportiskolában életre hívott szakosztály. A munkába bekapcsolódott a Berzsenyi és a Madár utcai általános iskola is. A kis rsg-palánták akkor már versenyeken is indultak, de az eredménylista többnyire csak hátulról kezdődött az ő nevükkel. A sportág fejlődését egy újabb költözés segítette. Visszakerült Somogy megyébe Gyenesei István, aki a Magyar Torna Szövetség rsg-szakágának elnökeként érdekelt volt abban, hogy segítsen a gondokon. Az előrelépéshez' azonban újabb szakemberre volt szükség. Egy szövetségi körlevél adta hírül, hogy Kaposváron edző kerestetik. Így érkezett a megyeszékhelyre Kovácsné Balogh Éva, aki előzőleg Kazincbarcikán és Pakson már jó eredményeket ért el. S most tessék figyelni, mert a következő sorok már előrevetítik azt, hogy miért került sor a társasjátékra! Blaskovics és Kovácsné között hamar kialakult az ellentét. A régi az újat, az új a régit nézte rossz szemmel, egymást követték az összetűzések. Pedig ekkor már eredményei is voltak a munkának, immár a Rákóczi színeiben. Esetleg ebből adódott a féltékenység? Nem tudom. Mindenesetre a ci- vakodások ellenére is fejlődésnek indult a sportág. Körülbelül húsz pedagógus tett segédedzői és bírói vizsgát, ami az országban szinte egyedülálló, az eltelt időt figyelembe véve. Minden Kaposvár malmára hajtotta a vizet, hiszen közben központilag is úgy határoztak, hogy végre meg kell teremteni p ritmikus sportgimnasztika hazai bázisát. Nosza, építsünk rsg- csarnokot! A tervezők még Bulgáriába is elmentek tanulmányútra, majd a kivitelező, az Építők SC, Európa egyik legszebb rsg-csar- nokát hozta tető alá rekordidő alatt. Akikor már köztudomású volt az is, hogy hozzájuk vándorol a szakosztály a Rákóczitól. Mónika közben gyermek- áldás elé nézett, így újabb edzőt kellett keresni. Érkezett Boldizsár Petemé, akit legtöbben Natasaként ismernek. Munkához látott, s él- versedyzőket nevelt. Aztán megszaporodtak a gondjai, úgy érezte — s érzi ma is —, hogy lehetetlenné akarják tenni egy bizonyos idő óta. Persze, ebben szerepet játszik az is, hogy az Építőkhöz időközben még egy edző érkezett, Mártonné Pál- völgyi Dóra, aki Kazincbarcikán ugyancsak eredményesen munkálkodott. Ismerik már valahonnan a történetet? A régi az újat, az új a régit... NATASA SÉRELMEI — Hogy miért megyek el? Mondom. A gyerekek a teremben vannak, egyelőre még én is, de ez nem végleges állapot. Gulyás Zoltán többször is felkereste az igazgatót, hogy engem tegyenek ki onnan. Minden megváltozott. Amikor idekerültem, elmondtam a vezetőknek az elképzeléseimet. Jóknak találták, elfogadták azokat. Egy évvel később jött Pálvölgyi Dóra. A módszereimet — amelyeket korábban jóváhagytak — felülbírálták. Tavaly augusztusban már éreztem, hogy nem jutok olyan jogokhoz, mint amilyenek egy vezető edzőt megilletnek. Felrúgták az általam kialakított rendszert, már ném az én kezemben volt a szakmai irányítás. Elfogadtam — kénytelen voltam ezt ten ■ ni —, mert az új edző kijelentette, hogy a régi rendszer szerint nem hajlandó velem dolgozni. Ugyanakkor én túl korainak tartottam azt, hogy azok a gyerekek, akik szeptemberben kezdenek el edzeni, májusban már versenyen induljanak. A fokozatosság elvét szerettem volna betartani, de nem hagyták. Mindenki úgy dolgozott, ahogyan éppen jónak látta. Még abba se Volt be leszólásom, hogy mennyit és hogyan gyakoroljanak a gyerekek. Tudom, hogy nekem is vannak hibáim, de nem volt közöttünk olyan a viszony, hogy megbeszéljük a gondokat. A mérleg nem volt egyenlő köztem és Dóra között. Amikor hazaérkeztem Kanadából, úgy éreztem, hogy minden ellenem fordult. Én elfogadom, hogy néha hibáztam, de ha valakit állandóan figyelne!-:, s bármilyen kis vétség miatt előveszik, fegyelmit adnak neki, az százszorosán is hibázhat emiatt. — Kapott ön fegyelmit? — Nem kaptam. — Mégis: kinek a részéről és hogyan nyilvánult meg az önnel szembeni ellenszenv? — Elsősorban Stier István és Nagy Gábor részéről. Mondok egy példát. Ha az edzők közül valaki elutazik,' akkor annak kötelessége gondoskodni megfelelő helyettesítésről. Én ezt mindig megtettem. Ha a másik edző utazott el tíz napra, s megfeledkezetc erről a feladatáról, neki elnézték. Vagy egy másik dolog. Márciusban bejelentettem, hogy júniusban szeretnék szabadságra menni. Az ülésen készült egy jegyzőkönyv, s úgy gondoltam, hogy ezt a kérésemet is rögzíti. Amikor azonban később szóba került ez a dolog, Nagy Gábor letagadta, hogy én előzetesen bejelentettem az utazást. Aztán négyszemközt maradtunk, s azt mondta, lehet, hogy igazam van, csak ő nem emlékszik rá. Nagy Gábor cáfol: — Ez nem igaz! Én ilyet nem mondtam négyszemközt Natasának. Nem is mondhattam, mert erre a bejelentésére senki sem emlékezett, s a jegyzőkönyv sem rögzíti. Alaptalannak érzem azt, amit velem kapcsolatban mond. Annál is inkább, mert tavaly éppen ő nyilatkozta a Somogyi Néplapban Stier Istvánról és rólam, hogy mi ketten állunk korrekt módon az ű ügyeihez. Nem tartom valósnak azt sem, hogy felrúgtuk volna az edzői koncepcióját. Amikor a szakosztály munkájáról döntöttünk, az szakmai körben történt, demokratikus úton. Natasát sem Mártonné, sem Kovácsné nem fogadta el vezető edzőnek. Ebben az évben egyéni és közösségi, edzőkre szabott felkészülési programot fogadott el a szakosztály vezetősége. Ilyen Natasának éppen úgy van, mint Mártannénak és Kovácsnénak. Sőt, az utóbbi elkészítésében Natasa is segédkezett. Fura dolog, de engem azért támadtak, mert demokratikusan próbáltam irányítani. Az volt az elvem, hogy mindenki tudjon mindenről, így még a pénzügyi költségvetést is közösen beszéltük meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy egy ember szava döntsön. Annak, hogy Natasa írásban nem kapott fegyelmit, vállalom az ódiumát. Mindvégig bíztam abban, hogy ezek az ügyek tisztességes együttműködéssel megelőzhetők. Ezt most már másképpen látom, s tulajdonképpen ezért mondtam le. AZ ELNÖK VÉLEMÉNYE Gyenesei István: — Szeretném elmondani, hogy Pálvölgyi Dóra kizárólag Natasa hívására került az egyesülethez. Natasa tárgyalt vele, ő választotta, senki sem erőszakolta rá. Másodszor: Natasának a mai napig sincs meg a szakedzői képesítése, ugyanakkor Dórának igen. Ügy akart tehát vezető edző maradni, hogy alacsonyabb képesítéssel irányítson egy olyan munkatársat, akinek nála magasabb a végzettsége. Ezért azután nem voltak véletlenek az összeütközések, hiszen a szakedzői végzettségű Pálvölgyi Dóra joggal gondolhatta, hogy az ő koncepciója legalább olyan jó, mint Natasáé. Harmadszor: Natasának van egy kiemelkedő képességű versenyzője, akit úgy hívnak, hogy Szalai Andrea. Az ő fő versenyszáma minden évben az IBV. Ez év nyarán Natasa úgy utazott el Kanadába, hogy Szalai hollétéről az egyesületnél senkit sem tájékoztatott. A válogatott keret edzője, Mészáros Györgyné sem tudott Andreáról semmit, s mikor megérkezett az edzőtáborba, kiderült, hogy nem kapott Natasától edzéstervet. Az utóbbi dolgot Mészárosné egy hónapja mondta el nekem egy szakági ülésen. NATASA VÉDI MAGÁT — Ez így nem igaz. Andrea pontosan megérkezett az edzőtáborba, nem volt vele semmi gond. Edzéstervet pedig nem szoktak kérni a táborokban. Ha igényt tartottak volna rá, természetesen elkészítem. (Mindenképpen szerettem volna megtudni, hogy az előbb leírt dologban Gyenesei Istvánnak vagy Natasának van-e igaza. Ezér felhívtam a mátraházi edzőtáborban Mészáros Györgynét. Ismertettem vele a két véleményt, s kértem, hogy mondja el ő is az esetet. Ezt megtette ugyan, de az újság hasábjain való közléséhez nem járult hozzá. Kár ...) — Folytatom tovább, hogy még milyen problémáim voltak. Ügy gondolom, hogy jobban kellett volna gazdálkodni a pénzzel. Tavasszal például nem volt pénz egy belgiumi útra, később nem mehettem el Jugoszláviába, míg Dóra ugyanakkor elutazott Izraelbe. Hol itt az egyenlőség? Nem volt lehetőségem javaslatokat tenni, hogyan használjuk föl a pénzit. Ilyen légkörben nem lehet dolgozni, ezért alapítok egy új egyesületet. Nagy Gábor: —■ A költségvetést közösen tárgyaltuk meg, tehát Natasa is tehetett javaslatot. A belgiumi út Pálvölgyi Dórát és Gyenesei Anitát érintette, őket tiltottuk le róla. Az izraelit pedig a szövetség finanszírozta. AZ ÉPÍTŐK SC AZ ELSŐ TÁMOGATÓ Stier István: — Teljesen váratlanul ért bennünket Natasa bejelentése, hogy új egyesületet kíván alapítani. Abban a bizonyos nyilatkozatban, amelyet már Nagy Gábor említett, kettőnkön keresztül véleményem szerint az egyesület munkáját is elismerte. Ezenkívül, amikor hazajött Kanadából, nagyon megtisztelő módon még ajándékot is kaptam tőle. Semmi gond nem volt közöttünk. Csak ezt követően romolhatott, illetve romlott meg a viszony. Véleményem szerint azért, mert Natasa nálunk sokkal kötöttebben dolgozhatott, mint a korábbi egyesületeinél. Ezt nem szakmai, hanem gazdasági vonatkozásban értem. Vélt sérelmei vannak, amelyeket ő valósnak tart. Ennek lett a vége a felmondása, amit mi elfogadtunk. A munkájára már most sem tartunk igényt, de a gyerekek érdekét nézve természetesen nem tiltjuk ki a csarnokból. Amellett pedig szeretném elmondani azt is, hogy a létrejövő új egyesületnek mi vagyunk az első támogatója, mert fölajánlottunk 50 000 forintot. Kiadjuk azokat a versenyzőinket, akik továbbra is Natasával kívánnak edzeni. A pénzügyi helyzetünkről any- nyit, hogy pár hónapja Klen- csár Gábor, a megyei sportiroda vezetője tájékozódó vizsgálatot tartott, s megállapította, hogy az állami és tanácsi támogatáson túlmenően is biztosítottunk pénzt az RSG-szakosztály működéséhez. Hangsúlyozom: minden ellenkező híreszteléssel szemben, mi nem gátoljuk, hanem támogatjuk az új egyesület létrejöttét. Gundy Richárd: — Nem kevés gondot fog okozni azonban a két egyesület működtetése. Az RSG-csarnok feltételei ugyan kitűnőek, de hosszú távon csak egy egyesületnek. A folyamatosan bővülő, alulról építkező, majd piramisban csúcsosodó edzésrendszert szem előtt tartva mondom ezt. Két egyesület esetében már nem tudjuk biztosítani a megfelelő technikai feltételeket. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a sportcsarnoknak erkölcsi és anyagi kárt okoznak, s ezekért mi nem vállaljuk a felelősséget. EGY SZPONZOR VISSZALÉP Kiss Béla: — A Pannon- Wolfnak és az Építők SC- nek nagyon jó a kapcsolata egymással. Elsősorban gazdasági dolgokban, de szó voilt arról is, hogy a sportban szorosabbra fűzzük az együttműködést. Engem Natasa és Holjevicz Ferene keresett föl, s megkérdezték, elképzelhetőnek tartom-e azt, hogy az új egyesület a mi cégünk égisze alatt jöjjön létre. Kértem egy költségvetést, megígértem, hogy utánanézek ennek a lehetőségnek, s közben természetesen tájékozódtam. A mostani beszélgetés engem arról győzött meg, hogy felesleges a szétválás, mert véleményem szerint itt elsősorban a személyes okok, a tűrőképesség hiánya játsszák a főszerepet. Mi nem akarunk részt venni abban, hogy nehéz helyzetbe hozzuk a szülőket, a gyerekeket és a kaposvári rsg-sportot. Az Építőkkel azonban továbbra is szeretnénk együttműködni, s ha pénzügyi gt>nd merülne föl, akkor szóba kerülhetünk támogatóként. A SZÜLÖK NATASA MELLETT Holjevicz Ferenc: — Mi elégedettek vagyunk Natasa munkájával, neki köszönhetjük az eredményeket, kitartunk mellette. Huszonegy gyerekkel dolgozik tovább, s ez önmagáért beszél. Gulyás Zoltán: — Mi is elismerjük Natasa eredményeit, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy emö- gött az Építők SC áll. Kérdezem: egyesület nélkül is elérte volna ezeket az eredményeket? Nem szabad kiszakítani az edzőt az egyesületéből. Augusztus 28-i hatállyal mi fölmentettük a munkavégzés alól, de ennek ellenére is bemehet edzeni a csarnokba. Gyenesei István: — Az én megítélésem szerint luxus az rsg-szakosztály szétválása. Szakmailag teljesen helytelen, hiszen kimaradnak csoportok, évfolyamok. Hogyan folytatódik a kapcsolat a Berzsenyi általános iskolával? Hogyan lesznek képesek együtt dolgozni, egy teremben az edzők? A szülőket is felelőtlennek érzem, ha úgy döntenek gyerekeik sorsáról, amikor még nincs is meg az új szakosztály. EGY HÉTTEL KÉSŐBB Az előző megbeszélés időpontja szeptember ötödiké volt. Hetedikén ismét találkoztak az érdekeltek, hogy egyeztessék az edzések időpontjait. Nem ment zökkenőmentesen a dolog. Abban is bizonyos vagyok: hosszú távon elképzelhetetlen lesz az, hogy a két egyesület egy teremben dolgozzon. Szerettem volna leülni hatszemközt Pálvölgyi Dórával és Natasával, de nem vállalkoztak rá. Ahogy, egymással beszéltek, ez nem is volt váratlan számomra. Tizenkettedikén jelentkezett Natasa, s elmondta, hogy Média RSG Klub néven megalakult az új egyesület. A támogatókat nem nevezte meg. Nem akarja, hogy valaki lebeszélje őket. A békétlen egymás mellett élés tehát folytatódik tovább, s idővel újabb gondok kerülnek felszínre. Azt az idő dönti el, hogy ki nevet a végén. Tartok attól hogy még a győztesnek is keserű lesz a szája íze. (Közvetlenül cikkünk nyomdába adása előtt kaptuk kézhez azt a jegyzőkönyvi kivonatot, amelyben az rsg szakági bizottság Szalai Andrea IBV-s felkészítésével kapcsolatos észrevételeit tartalmazza. A bizottság szakmailag helytelenítette, hogy az edző e jelentős verseny előtt vette ki szabadságát, s nem adott edzéstervet, amely ugyan nem kötelező, de a személyes részvételt, illetve kapcsolattartást pótolta volna. Méltányolva a körülményeket a bizottság úgy döntött, bogy a fegyelmi felelősségre vonástól eltekint.)
