Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

2 Somogyi Néplap 1989. szeptember 1., péntek Ülést tartott a Minisztertanács Jogszabálytervezetek a menekültekről Jó híreket ígér a pedagógusoknak a miniszter A Minisztertanács csütör­töki ülésén élénk, sokszínű, a kormány szinte minden tagját megszólalásra készte­tő vita zajlott. A belpoliti­kai helyzetről szóló konzul­táción a kormány tagjai ré­szint saját területüket, ré­szint az általános kérdése­ket illetően fejtették ki vé­leményüket. E szavakkal kezdte a Minisztertanács ülését követő szokásos saj­tótájékoztatóját Bajnok Zsolt megbízott szóvivő. Kerekasztal-prognózis Elmondta, hogy a konzul­táción a belpolitikai élet minden fontosabb területe és témája szóba került. Pozsgay Imre államminiszter a kerékasztal-tárgyalások­ról adott tájékoztatást. Ki­tért az eddigi eredményekre, ismertette a tárgyalási fron­tokat, s szólt a várható to­vábbi fejleményekről. Pozs­gay Imre véleménye szerint a kerekasztal-megbeszélé- sek nagy esélyt jelentenek arra, hogy politikai életünk fontos kérdései ne az utcán, hanem a tárgyalóasztalnál dőljenek el. Az MSZMP tár­gyaló delegációjának nevé­ben hangoztatta, hogy meg­győződéssel, a demokratizá­lás szándékával vesznek részt a kerekasztal-megbe- széléseken, a siker reményé­ben és érdekében. Szóba került az ülésen a közelgő új tanév, s ezzel összefüggésben a pedagógu­sok számos problémája, bé­rezésük ügye. Bajnok Zsolt minősítése szerint szenvedé­lyes, szikrázó vita folyt, s még a drámai jelzőt sem tar­totta túlzásnak. Sejtetni en­gedte, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter a kö­zelgő tanévnyitó ünnepsé­gen jó híreket közöl majd a pedagógus társadalommal. A mecseki bányászok ügye A szóvivő ezután a mecse­ki ércbányászokkal lezajlott találkozóról szólt. Elmondta, hogy az ipari miniszter rend­kívül tárgyszerűen, de némi keserű mellékzöngével tá­jékoztatta a kormány tagja­it. Bajnok Zsolt emlékezte­tett: a szerkezetátalakítás a gondos előkészítő munka után ma már olyan szakasz­ba jutott, hogy immár kész, vagy csaknem elkészült ja­vaslatok állnak rendelkezés­re a cselekvésre a gazdálko­dás szférában is. Ózdon a partnerek bevonásával si­került a problémák enyhíté­sére, a foglalkoztatási és az egyéb gondok áthidalására kidolgozott javaslatokat közösen véglegesíteni. Mind­ez a mecseki ügyben egye­lőre nem sikerült. A kor­mányzati részről kudarcnak tekintett találkozó azonban nem térítheti el a kormányt attól a feladatától, hogy folytassa a szerkezetátalakí­tást, s a veszteséges terme­lés terheitől fokozatosan mentesítse a gazdaságot. A Minisztertanács csütör­töki ülésén egybecsengtek a vélemények abban, hogy a megoldásra kidolgozott javaslatok megfelelőek, s egészében alkalmasak a he­lyi foglalkoztatási, szociális, gazdasági és egyéb gondok csökkentésére. Ugyanakkor azt is meg kellett állapíta­ni, hogy Ozddal ellentétben vállalatvezetés, a helyi párt­szervek és a szakszervezet a mecseki szénbányáknál a vezetése nem tudott olyan politikai feltételeket kialakí­tani, hogy a tárgyalások nor­mális mederben maradja­nak. A kormány tagjai ir­reálisnak ítélték a vállalat- vezetés azon szándékát, hogy mindaddig folytatják a bányászatot, amíg nem lesz nyereséges a termelé­sük. A helyzet akkor vál­tozhatna kedvezően, ha egyidejűleg teremtenék meg az új munkahelyeket és szüntetnék meg a régieket. A kormány az ügy koordiná­lásával, a végrehajtás, a le­bonyolítás irányításával az ipari minisztert bízta meg. A tárca vezetőinek reménye, tervei szerint az eszmecse­rék kisebb közösségekben folytatóinak a mecseki bá­nyászok kollektíváival, s remélhetőleg nem az indula­tok. hanem a közös megol­dási lehetőség keresésének szándéka vezérli majd a megbeszéléseket. Bajnok Zsolt ezután a menekültté nyilvánítási el­járásról és a menekültek jog­állásáról szóló két jogsza­bály-tervezetről szólt. A me­nekültként elismert szemé­lyek jogállásáról törvényere­jű rendelet, a menekültként való elismerésről pedig kor­mányrendelet van előkészü­letben. Hangsúlyozta, hogy a két különböző jogszabály átmeneti megoldásként szü­letik, mert a kérdés fajsú­lya indokolttá teszi, hogy be­látható időn belül a mene­kültüggyel összefüggő kér­dések törvényi szinten ren­deződjenek. A kormány ülé­sén a belügyminiszter el­mondta, hogy az elmúlt idő­szakban a Romániából érke­A SZAKSZERVEZET ÁLLÁSFOGLALÁSA Áz újságírókat pártállásuk miatt nem érheti hátrány ^ magyar sajtó jelenlegi átalakulási és átalakítási fo­lyamatában a sajtó dolgozó­it politikai nézeteik és párt­állásuk miatt munkahelyü­kön nem érheti hátrány — szögezi le egyebek között a Sajtószakszervezet titkári tanácsának szerdai ülésén elfogadott állásfoglalás. A szakszervezet vezető testületé megvitatta a má- jüs végén önállósult Sajtó­szakszervezet eddigi tevé­kenységét. Sajnálattal álla­pította meg, hogy a SZOT — az alakuló kongresszuson elhangzott ígéretével ellen­tétben — gyakorlati tevé­kenységében nem vesz tudo­mást az önálló Sajtószak­szervezet létéről. Ezért a tit­károk úgy döntöttek, hogy a partneri munkakapcsolat létrejöttéig a Sajtószakszer­vezet felfüggeszti a SZOT- nak fizetendő járulék folyó­sítását. Ezzel párhuzamosan megbízták a szűkebb veze­tőséget, hogy kezdjen együtt­működési tárgyalásökat a független értelmiségi szak- szervezetekkel. zett menekültek száma to­vább nőtt. Számuk jelenleg meghaladja a 18 ezret, s csu­pán júliusban ezerhatszázan érkeztek. Ami a menekültek nemzetiség szerinti összeté­telét illeti: csökken a ma­gyar, miközben növekszik a román, illetve a német nem­zetiségűek száma. A hazánk­ba érkezők több mint 50 százaléka ugyan még mindig magyar nemzetiségű, a ro­mánoké viszont már eléri a 40 százalékot. Ki a menekült? A jogszabály-tervezet sze­rint azok minősülnek mene­kültnek, akik faji, vallási, nemzeti hovatartozás, meg­határozott társadalmi cso­porthoz tartozás, vagy po­litikai meggyőződés miatt üldözésnek vannak kitéve, vagy üldözéstől tarthatnak, s ezért nem kívánnak haza térni. A menekült minősítés hez az érintetteknek a ha tárátlépést követően 72 órán belül a rendőri, határőrizeti szervek előtt kell nyllatkoza tot tenniük szándékukról Jelentkezhetnek a menekül teket befogadó állomásokon, valamint a budapesti, a csongrádi és a Szabolcs- Szatmár megyei rendőr-főka­pitányságon. A KEB ülése Az MSZMP Központi Bi- zottsága csütörtökön Lu­kács János elnökletével ülést tartott. Somogyi Imré­nek, a KEB titkárának elő­terjesztésében pártbünte­tések törlése, fellebbezések és eredeti párttagság vissza­állítása iránti kérelmek ügyében döntött. A testület tagjai észrevételeket és ja­vaslatokat tettek a Történel­mi utunk tanulságai és az MSZMP programnyilatko­zata című vitaanyagokról. Megalakult az ellenzéki képviselői csoport Sajtótájékoztató Király Zoltán képviselő javaslatáról Az európai országokban állomásozó idegen csapa­tok teljes kivonására tett javaslatot Király Zoltán or szággyűlési képviselő. Ja vaslatában szorgalmazza hogy a volt szövetséges ha talmak és az érdekelt or szógok, vagy a helsinki záró okmányt aláíró államok kül ügyminiszterei még 1989-ben Budapesten vagy Nyugat Berlinben kezdjenek tárgya lásokat annak érdekében, hogy 1995-re valamennyi európai országból távozza nak ai ott állomásozó ide gén csapatok. Ezzel egyide jűleg pedig a NATO-t és a Varsói Szerződést létrehozó országok kimondhatnák a két katonai tömb megszűné­sét. A most nyilvánosságra ho­zott javaslatot csütörtökön a Parlamentben ismertette Király Zoltán az újsógríók- kal. A képviselő elmondotta: reméli, hogy hatásos lehet egy ilyen fajta népi diplo­máciai kezdeményezés, fő­ként, ha minél több szerve­zet, pórt, politikai tömörü­lés és állampolgár csatlako­zik a felhíváshoz. Hozzátet­te: a kezdeményezéshez jó alkalomként szolgál a máso­dik világháború kitörésének 50. évfordulója, hiszen — mint hangsúlyozta — Euró­pában ugyan negyvennégy esztendeje béke van, ám ez a béke folyamatos megújí­tásra szorul. Ennek során pe­dig fontos lenne mindkét ol­dalon az ellenségképpel való végérvényes szakítás. A Magyarországon állomá­sozó szovjet csapatok kivo­násáról Király Zoltán úgy vélekedett, hogy ezt csak az összeurópai rendezés kere­tébe illesztve lehetne meg­valósítani. A sajtótájékoztatón Ki­rály Zoltán javaslatának is­mertetése mellett bejelentet­ték az ugyancsak az ő felve­tése nyomón szerveződött el­lenzéki képviselői csoporto­sulás létrejöttét. Az ellen­zéki frakcióhoz csatlakozott a közelmúltban a parlamen­ti választások során mandá­tumhoz jutott három képvi­selő, Roszik Gábor, Debre­czeni József, Raffay Ernő és rajtuk kívül Bánffy György is. Ezzel kapcsolatban Király Zoltán kifejtette: a parla­mentarizmushoz elengedhe­tetlenül hozzátartozik egy, az oppozfciót felvállaló cso­port léte. Ugyanakkor a je­lenlegi átmeneti időszakban fontos, hogy az ellenzéknek legyen parlamenti képvise­lete. Hozzáfűzte azonban, hogy a parlamenti ellenzék tevékenysége nem jelenti az Ellenzéki Kerekasztal egysé­ges képviseletét a Tisztelt Ház falai között. Az Ellenzéki Kerekasztal a munkahelyek depolitizálásáról A középszintű politikai egyeztető tárgyalások szer­dai fordulóját követően ülést tartott az Ellenzéki Kerék­asztal. Az EKA-ba tömörült szervezetek — a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Tár­saság, a Fidesz, a Függet­len Kisgazdapárt, a Keresz­ténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Ma­gyarországi Szociáldemok­rata Párt, a Szabad Demok­raták Szövetsége és a Füg­getlen Szakszervezetek De mokratikus Ligája — képvi­selői egyeztették álláspont­jukat a pártszervezetek mű­ködéséről, a munkahelye­ken, a szolgálati helyeken, a fegyveres erőknél és testü­leteknél és a megbeszélést követően nyilatkozatot fo­gadtak el. Ebben kifejtik: az MSZMP budapesti bizottságának klubjában a pártok munka­helyi szerveződéséről és mű­ködéséről kedden folytatott vitával kapcsolatban az EKA szervezetei nem kívánnak beavatkozni a Magyar Szo­cialista Munkáspárt belső ügyeibe. Szükségesnek tart­ják azonban kijelenteni, hogy az MSZMP alapszer­vezeteinek kivonása a mun­kahelyekről, illetve a szol­gálati helyekről olyan köz­érdekű követelés, amelyet az EKA a magyar társadalom túlnyomó többsége egyértel­mű kívánságának ismereté­ben támasztott. Az EKA an­nál is inkább fontosnak tart­ja a megegyezést a politikai egyeztető tárgyalásokon, mert ennek híján elkerülhe-' tétlenné válna a többi párt munkahelyi szerveződésé­nek lehetővé tétele, ami a pártok versengésének szín­terévé tenné a gazdasági, erkölcsi és politikai válság­tól gyötört ország munka­helyeit, intézményeit. Mind­ezt figyelembe véve, az EKA nem maradhat közömbös. AZ ISMERETLEN HÁBORÚ A történelmi dokumentu­mok rögzítették:. 1939. szep­tember elsején hajnali há­romnegyed ötkor a német Schleswig-Holstein cirkáló nehéztüzérsége lőni kezdte a danzigi (Gdansk) lengyel ka­tonai támaszpontot. Nem sakkal később a több mint másfél milliós német hadse­reg háromezer tankjával, kétezer harci gépével rátá­madt Lengyelországra. Négy nap múlva elesett Byd­goszcz, ötödik nap Krakkó és szeptember 27-én Varsó. Így kezdődött az emberiség leg­pusztítóbb háborúja. Az igazi újdonságot ma az augusztus végi napok „eddig ismeretlen” eseményei jelen­tik: ahogyan a sztálini Szov­jetunió és a fasiszta Német­ország szövetségre lépett. 1939. augusztus 23-án meg nem támadási szerződést kö­töttek, majd ezt szeptember 28-án barátsági és határ­szerződéssel egészítették ki. A szerződésekhez csatolt jegyzékek pedig eldöntötték a két fél kelet-európai ér­dekövezeteit. Kimondták: „a balti államok (Finnország, Észtország, Lettország, Lit­vánia) területén történt te­rületi átrendeződés esetén Németország és a Szovjet­unió határát Litvánia ha­tárvonalánál, a lengyel terü­leti átrendeződések esetén pedig Narev, Visztula, San folyók mentén húzzák meg. Lengyelország állami létét a későbbi politikai esemé­nyektől teszik függővé.” Délkelet-Európában a Szov­jetunió Besszarábia megőr­zését kérte, ugyanakkor Né­metország teljes érdektelen­séget mutatott a térség iránt. A szerződés szovjet törté­nészek szerint az adott po­litikai helyzetben megfelelő taktikai lépés volt, a hábo­rú elodázását, a német ter­jeszkedés megállítását je­lentette. A későbbi barátsági és határszerződést, amelyet a Szovjetunió nem hadvise­lő félként a háborúban álló Németországgal szerződött, politikai hibának minősítik. Hasonlóan elítélik a szerző­déshez csatolt újabb titkos záradékot, amelyben a né- fjek feje felett tovább raj­zolták Európa térképét. A háború előtti események nem kevésbé ismeretlen pil­lanatai azok a tárgyalások, amelyek francia, brit és szovjet részvétellel zajlottak és eredménytelenül értek vé­get 1939. augusztus 21-én Moszkvában. Mi történt volna, ha ak­kor megállapodnak és együtt lépnek fel a hitleri Német­ország ellen? S miért nem állapodtak meg? Megváltoz­tathatták volna a háború menetét a britek és a néme­tek titkos tárgyalásai is — többek között 1941-ben, amelyekről mindmáig kevés vált ismertté. Az események a politikai manőverek cél­ja egy volt: mindenki a má­sikat kijátszva győzni akart. A szovjet történészek ha­tározottan visszautasítják azt a nézetet, amely szerint az 1939. augusztus 23-i szerző­dés és titkos záradéka hoz­ta előbbre a háború kitöré­sének időpontját. Mint hangsúlyozzák, mindössze a későbbi események feltéte­leit teremtették meg. Mivel a szovjet—német szerződések kis túlzással egész Kelet-Európa további sorsára döntőek voltak, je­lenleg történészek, politiku­sok, jogászok vitatják a szerződések megkötésének körülményeit, azok jogossá­gát, kihatását a mai politi­kai, geopolitikai helyzetre. Különösen így van ez az érintett balti államok ese­tében, amelyek szuverenitá­suk elvesztését látják ben­nük. Épp>en ezért követelik a szerződések és azok titkos záradékainak hatályon kí­vül helyezését. Szovjet hivatalos állás­pontok szerint a szerződések 1941. június 22-én, akkor, amikor Németország megle- p>etésszerű támadást inté­zett a Szovjetunió ellen, el­vesztették érvényességüket, De mivel a szovjet—német szerződésekben foglaltak — talán a történelem véletlen fordulatainak köszönhetően — lényegében a mai Európa földrajzi és politikai térké­pén is fellelhetők, sokan két­ségbe vonják a szerződések érvénytelenségét, igazi ér­vénytelenítés mellett foglal­nak állást. Vannak akik a történelem kerekét szeretnék visszafor­dítani, s az 1939. augusztus 23-a előtti állapotokból akarnak kiindulni. Szovjet vélemények szerint ez ve­szélyes és kalandor lépés lenne, ezzel ugyanis meg­kérdőjeleznének mindent, ami azt követően történt: így jelenlegi államhatárokat, országok második világhábo­rús szerepét, szövetségi vi­szonyokat, szerződéseket. Felszabadítók és elnyomók cserélnének szerepet és a háború utáni, több mint negyven éves békés életet jelentő politikai stabilitás inogna meg alapjaiban. Olyan előre láthatatlan és felmérhetetlen események sorozata indulhatna el, amely még ezt a napjaink­ban ismeretlen-ismerős há­borút is túlszárnyalná ... Kaszab Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom