Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

1989. szeptember 1., péntek Somogyi Néplap 3 ________VITAFÓRUM | M egkérdeztük a lakosságot Barcs és környéke kongresszusi küldöttei A Somogyi Néplap 1989. július 4-i száma közölte Gondolatok az önkormány­zatról című írásomat. A lap hasábjain négy válaszcik­ket olvastam: megtisztelő, hogy írói érdemesnek tartot­ták, hogy tollat ragadjanak. Mind a négy cikk tartalmaz olyan gondolatokat is, ame­lyek beépíthetők az én kon­cepciómba. Az is kétségte­len azonban, hogy ezek az írások fő mondandójukban elvetik az általam helyesnek ítélt utat. Mindez érthető is, ha a nézőpontokat vizsgá­lom : másként látja egy nem tanácsi szakember vagy egy főiskolai hallgató a helyi önkormányzat problémáit, mint egy olyan gyakorló ta­nácselnök, aki 33 éve dolgo­zik tanácsi pályán és 20 éven keresztül volt vb-titkár. Ugyanazok a problémák másként hatnak a megyei tanácsról nézve, mint a he­lyi tanácselnöki székből. Bevallom, vártam, hogy megszólalnak majd a helyi tanácselnökök is, hiszen ők naponta tapasztalják, a je­lenlegi helyi önkormányzat ellentmondásait, hiszen nem külső szemlélői, hanem ak­tív résztvevői a jelenlegi ön- kormányzatnak. Vélemé­nyük a kialakult vita „mag­ját” képezhette volna. Közvélemény­kutatás Biztosan felvetődött: egy községi tanács elnökét mi késztethette e gondolatai közreadására? A mindenna­pi élet. A közelmúltban ut­cagyűléseket tartottunk: az ezeken elhangzott állampol­gári vélemények a megnyil­vánult bizalom, a várakozó álláspont ösztönzött arra, hogy koncepciómat közzéte- gyem. Azt tapasztaltam, hogy az emberek változást várnak a testületek, a tiszt­ségviselők, az apparátus munkájában. A változások a jelenlegi önkormányzat ke­retei között keresztülrvihetet- lenek. Az alábbiakban annak a közvéleménykutató kérdő­ívnek a tartalmát ismerte­tem, amelyből szerzett in­formációk adták koncepcióm alapját. A nagybajomi nagyközsé­gi közös tanács kétféle kér­dőíveit készített a tanácsi munka területeiről alkotott állampolgári vélemények megismerése céljából..Némi­leg eltérő tartalmú kérdő­ívet kaptak az állampolgá­rok és a tanácstagók. Az utóbbiakat a testületek mun­kájáról is megkérdeztük. A lakosak között 400 kérdőívet osztottunk ki, ügyeltünk ar­ra-, hogy minden korosztály és társadalmi réteg közel azonos arányban megszólal­hasson. Munkahelyenként osztottuk el a kérdőíveket, s így lehetőséget kaptak a vé­leménynyilvánításra a fiata­labb és az idősebb munká­sok, a vezetők, a szellemi és a fizikai dolgozók. A nyug­díjasok postán és a tanácsta­gok útján kapták meg a kér­dőívet. Igyekeztünk biztosí­taná azt, hogy a kérdőívek feldolgozásának eredménye­ként az egész közösség vé­leményét megismerjük. A szétosztott 400 kérdőívből 262 (66 százalék) érkezett vissza. A névtelenséggel igyekez­tünk biztosítani a tárgyila­gosságot, az objektivitást, az őszinteséget is. Az erős pozíciójú tanács­elnök gondolatát — áttétele­sen ugyan — először a la­kosság fogalmazta meg e kérdőív kapcsán. Arra a kérdésre, hogy „A társadal­mi, gazdasági és politikai élet változásait is figyelem­be véve, miben látja a ta­nácselnök jövőbeni szere­pét?” — háromféle szerep­kört jelöltek meg hangsúlyo­zottan az állampolgárok. Ügy látják, hogy a tanács­elnök szerepe növekszik a tanácsülés döntéseinek vég­rehajtásában, a községfej­lesztés megvalósításának el­lenőrzésében. Erősödik a ta­nácsülés munkájának szer­vezésében, a tanács képvi- seletében, a település társa­dalmi, politikai életében. Az erős pozíciójú tanács- elnöki koncepció létjogosult­ságát igazolja az is, hogy a megkérdezetteknek csupán 18 százaléka tudja elképzel­ni a tanácselnöki feladatok nem főfoglalkozásként (tár­sadalmi megbízatásban) tör­ténő ellátását. A lakosság 81 százaléka úgy érzi, hogy a tanácselnök hatékonyan képviseli érde­keit. 73 százaléknak az a véleménye, hogy a tanácsel­nök a különböző lakossági fórumokon őszintén és nyíl­tan beszél1. A községfejlesz­tési feladatok megvalósítá­sában a megkérdezettek 60 százaléka szerint a tanács­elnöknek jó kezdeményezé­sei vannak és erről kikéri a lakosság véleményét is. A tanácselnökről pozitív a kép a kérdőívek révén szerzett információk alapján. Ez a kérdőív abban segített, hogy konkrétan megfogalmazód­janak jövőbeni feladataim és hogy a készülő önkor­mányzati törvény körül zaj­ló vitában kialakíthassam saját álláspontomat. Az a kérdés, hogy „a tanácselnö­ki feladatok a jövőben el- láthatók-e társadalmi meg­bízatásban?” — mélyebb elemzést igényel az önkor­mányzat oldaláról nézve. A lakosság 18 százaléka vála­szolt igennel. Tehát az em­bereknek eltérő a vélemé­nyük. Ha az önkormányzati­ságot komolyan vesszük, ak­kor a település lakosságára kell bízni, hogy eldöntse: ta­nácselnöke főfoglalkozás­ként vagy társadalmi meg­bízatásban lássa-e el felada­tait. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést központilag kelle­ne szabályozni. Minősítették a tanácstagokat A tanácstagok munkáját is értékelhették a választó- polgárok. Arra a kérdésre, hogy „Milyen irányban fej­lesztené tovább a tanácstagi munkát?” — a megkérde­zettek zöme (öt lehetőség közül) amellett foglalt állást, hogy nagyobb szerepet kell adni a tanácstagoknak a döntéselőkészítésben, a dön­tésben, a 6aját választókör­zetükkel összefüggő hatósá­gi (közhatalmi) döntések meghozatalában. A lakosság 80 százaléka szerint. élvezik a tanácsta­gok a választóik bizalmát, és 55 százaléka szerint hatéko­nyan képviselik érdekeiket. Alacsonynak tartom ezt az értéket, mert a tanácstago­kat közvetlenül választják. A választói bizalomnak va­ló megfelelés eszköze lehet­ne a hatékony képviselet. Tudom, hogy ez nemcsak a tanácstagok magatartásá­nak, akaratának, kitartásá­nak függvénye. A tanácsi ügyintézés jellemzője a megkérdezettek 44 százalé­ka szerint a merev szigorú­ság, a jogszabályhoz kötött­ség. 33 százalék jelölte meg jellemzőként az egyéni ér­zelmeket, az ismeretséget, a protekcionizmust, és mind­össze 23 százalék tapasztalt a tanácsi ügyintézésben jó szándékú méltányosságot. Az ügyintézés még mindig ma­gán viseli a régi, örökölt, bürokratikus jegyeket: jel­lemző a szigorú „hivatali hang”. Még mindig nem az embert látjuk, hanem az ügyiratot. A tanácsi apparátus tévé-' kenységét 36 százalék tart­ja pozitívnak. Az apparátus nem tudott kellő gyorsaság­gal reagálni a politikai, tár­sadalmi és gazdasági válto­zásokra. A tanácsházán a tanácsi apparátus segítőkészségét 57 százalék tapasztalja, 18 százalék nem jár a tanács­házára, 25 százalék nem ta­lálkozott segítőkészséggel, elégedetlen az ügye elinté­zésének módjával. Minden harmadik ember, aki meg­fordul a tanácsházán, fe­gyelmezetlenséget, lazasá­got, a szakma ismeretének hiányát tapasztalja. Ezen a téren sok még a tenniva­lónk. Ügyintézőink leterhel­tek, ingerlékenyek. A mai bizonytalan világban ők is bizonytalanságban érzik ma­gukat. Az állampolgárokat is ez a nyugtalan kedélyállapot jel­lemzi: egy rossz példából, tapasztalatból általánosíta­nak, és mondanak értékíté­letet a tanácsi ügyintézésre, apparátusra. Szüntelenül ke­ressük az új utakat, az új formákat, a konfliktusok megoldásának, a feszültsé­gek levezetésének módját. A tanácstagokhoz eljutta­tott kérdőív is tartalmazott néhány újszerű, a mai vi­lágban talán még merésznek ható kérdést. Ilyeneket: ta­pasztal-e lelkesedést a ta­nácselnök munkájában? Ké­pes-e magával ragadni egy kollektívát, testületet ? — er­re a tanácstagok közül 94 százalék igennel válaszolt. A vb-titkárral kapcsolatban is feltettük ugyanezt a kér­dést. A tanácstagok 50 szá­zaléka válaszolt igennel. A kérdőívet kitöltött tanácsta­gok mindegyike úgy érzi, hogy a tanácselnök hatéko­nyan képviseli a lakosság érdekeit. A tanácstagok 76 százaléka mindig kitart né­zetei, véleménye mellett, 31 százalék magatartását oly­kor pesszimista belenyug­vás, tudomásulvétel jellem­zi. Problémáikkal bizalom­mal fordulnak a tanácsi ve­zetőkhöz. Hiányzik a kisbíró A kérdőívek elemzése gya­korlati következtetések le­vonását is lehetővé tette a tanácsi információáramlás hiányosságairól, a lakossági tájékoztatás elégtelen voltá­ról. Rádöbbentünk: a régi kisbírói rendszert a leg­újabb technika sem tudja pótolni. A kérdőív alkalmas lehet arra is, hogy bármely tanácsnál a felügyeleti el­lenőrzés egyik eszközeként alkalmazzák. Felvetődhet, miért van szükség ilyen kérdőívre. Van-e értelme az efféle köz- véleménykutatásnak? Segí­ti-e ez a helyi nyíltságot, nyitottságot? , Vallom, hogy igen. És aki hisz, a szó iga­zi értelmében vett önkor­mányzat — intézményében, annak látnia és értenie kell ennek az útnak a demokra­tikus, emberközpontú jelle­gét. Ha igazán komolyan vesszük az alulról történő építkezést, akkor kérdezzük meg a Lakosságot is, hogy hogyan látja helyzetét, lehe­tőségeit, milyen formában tudná elképzelni saját sor­sának hatékony irányítását. Tudom, hogy társadalmi vi­ták eddig is voltak, és ez­után is lesznek, de a de­mokráciának ennél sokkal nagyobb, kihasználásra váró lehetőségei vannak. Más dolog egy, már for­mába öntött törvényterveze­tet megjavítani, mint egy településnek létrehoznia, megalkotnia saját, élő és működni tudó önkormány­zatát. Az önkormányzat ad­dig csak látszat lesz, amíg felülről kényszerítik rá a felvehető formát. Egy ilyen kérdőív alkalmas lehet arra, hogy a lakosság értékítéle­téből kiindulva nyissunk a demokrácia irányába. Ehhez cselekvési térre lenne szük­sége a tanács testületéinek, a tanácsi apparátusnak, a tanácselnöknek, a vb-titkár- nak. Nem értem, hogy a vá­laszcikkek írói miért vetik el az erős pozíciójú tanács- elnöki modellt. Ha a tanács­elnök (elöljáró, polgármes­ter) közvetlen megválasz­tással tisztségét elnyeri, eb­ből következően élvezi a vá­lasztók bizalmát. E bizalom visszavonásának lehetősége így is megmaradna, sőt erő­södne, hisz a tanácselnök az intézményvezetők tevékeny­ségéért is a testület előtt fe­lelne. Tanácsi munkamorál Én nemcsak hatalmat, ha­nem minden eddiginél na­gyobb felelősséget is kérek a tanácselnököknek. Társa­dalmunkra jellemző, hogy a felelősség mindig valahol el­sikkad, elmosódik. Munka­morálunk ma emiatt tart ott, ahol tart. Ideje, hogy ezt a romló tendenciát meg­fordítsuk. Nagybajomnak már 1984-ben is adtunk ki egy közvéleménykutató kér­dőívet. Akkor még nem volt reformpolitika, a „re­form jelszava alatt” még nem menthettünk semmit. Az, hogy az 1989-ben kiadott kérdőív után szólaltam meg, a kor, az új idők nyílt szel­lemének köszönhető, és nem annak, hogy a reform ne­vében saját hatalmamat mentsem. Mi, tanácselnö­kök új, emberközpontú ha­talmat akarunk, új formák közt új, és pontosan rögzít­hető felelősséggel és olyan új esziközöikkel, amelyeknek felhasználásával eredmé­nyesen segíthetünk települé­seink valódi önkormányza­tának létrehozásában. Barcs és városkörnyéke párttagsága három kongresz- szusi küldött választására kapott lehetőséget. A párt­tagság létszámarányának megfelelően kettőt a barcsi­ak, egyet pedig a városkör­nyékiek választottak. A küldöttek megválasz­tását pártszavazás útján tar­tották. A városban kilenc, a városkörnyéken három jelölt neve került föl a szavazólap­ra. Jelentős változásokra ke­rül sor a lakossági deviza- gazdálkodásban. összevon­ják az utazási és deviza- számlákat, és lehetővé válik, hogy a lakosság a tulajdo­nában levő konvertibilis de­vizát elhelyezhesse a ban­kokban. A pénzintézetek nem vizsgálják, honnan származik a valuta — tájé­koztatták az újságírókat csü­törtökön a Pénzügyminiszté­riumban a jogszabályválto­zásról. Elmondották: szeptember 18-tól már nem kezelik kü­lön a belföldiek devizaszám­láit és utazási számláit, ha­nem belföldiek devizaszám­lája néven egyeségesítik. Ezentúl az OTP és az Ibusz mellett valamennyi kereske­delmi bank is bekapcsolódik a számlavezetésbe. Továbbra sem lehet — a jogszabály szerint — fekete­piacon konvertibilis valu­tát vásárolni. Az új deviza- számlára csak a külfölditő! ajándékként kapott, illetve már a lakosság tulajdoná­ban levő konvertibilis devi­za fizethető be. Ám a pénz­intézeteknél a befizetéskor nem kell igazolni a valuta eredetét. Továbbra is elhe­lyezhetők természetesen ezeken a számlákon azok az összegek, amelyeket belföl­diek részére küldenek kül­földről. Lényeges változás: teljes egészében devizában írják jóvá ezután a külföldről származó örökséget, tartás­díjat, nyugdíjat, járadékot, külföldi ingatlanok bérjöve­delmét, műgyűjtők mú- tárgyértékesítésből szárma­zó nettó bevételét. Kivételt egyedül a magánszemélyek áru- és szolgáltatásexportból származó bevétele jelent. A devizaszámlán tartott pénzből a Magyarországon működő mintegy 300, valu­táért árusító boltban vásá­Az augusztus 30-án összeg zett pártszavazás eredmé­nye, hogy a tagság mintegy 70, illetve 60 százaléka vett részt a küldöttek megválasz­tásában. Barcs párttagságá­nak kongresszusi küldötte dr. Németh Jenő, a városi pártbizottság első titkára és Feigli Ferenc, a városi ta­nács elnöke. A városkörnyék párttagsága Marton Lajost, a csokonyavisontai pártbi­zottság titkárát választotta meg küldöttnek. Tolhatnak a számlatulajdono­sok. Áruvásárlási célból a devizát külföldre is át lehet utalni. Továbbra is fennmarad a vásárlási lehetőség a diplo­mataboltokban, ám az erre jogosultak köre változatlan. A sajtótájékoztatón elmon­dották: a Pénzügyminisztéri­um és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt javasolta a magyar állampolgárok egy részét érintő privilégium megszüntetését. Nyugat- Európában nincs arra példa, hogy a belföldi állampolgá­rok számára lehetővé teszik a vámmentes vásárlást. Ez a kedvezmény hosszabb távon Magyarországon sem indo­kolt. Ráadásul jelentősen megnöveli a devizaszámlát vezető pénzintézetek mun­káját. Nekik kell ugyanis ki­szúrni, ki az, aki jogosult a vásárlásra, és ki az, aki nem. A devizaszámlán elhelye­zett pénzt a kereskedelmi bankok — akkor is, ha azt nem kötik le meghatározott időre — kamatot fizetnek. A kamatfeltételeknél iga­zodnak a nemzetközi pénz­piacokon érvényesülő ügy­félkamatokhoz. Az ezzel kap­csolatos iránykamatokat a Magyar Nemzeti Bank bo­csátja rendelkezésükre. Ugyanakkor a számlavezetés költségeit ezután devizában fogják felszámítani. A pénzintézetek a számlák összevonásával kapcsolatos teendőket automatikusan elvégzik, ezért a számlatu­lajdonosoknak nem kell föl­keresniük a bankokat. Kü­lön ügyintézésre akkor van szükség, ha módosítani kívánják a lekötési feltétele­ket. Természetesen tovább­ra is mód van arra, hogy valaki több pénzintézetnél is nyisson számlát. Kedvező változás az is, hogy október 1-jétől a kül­földi egyéni munkavállalók jövedelmüket — a jelenlegi 80 százalék helyett — teljes egészében átutalhatják a devizaszámlára. A deviza- számlák titkosak, az azokon levő összegek kifizetését az állam szavatolja. A sajtótá­jékoztatón elhangzott: bár az ország pénzügyi helyzete romlott, a kormány nem kí­vánja korlátozni vagy feliütt- feszteni az utazási keretből történő lakossági valutavá­sárlásokat, Változnak a vámjogszabá­lyok is, e téren bizonyos szi­gorításra kerül sor, Szep­tember 1-jétől a magánfor­galomban, eladási céllal be­hozott termékeknél megs? ti­nik az ötezer forintos vim- mentesség. Erre az intézke­désre azért volt szükség, mert turisták eddig mintegy 200 millió forint értékben hoztak be különböző elíkt- ronikai alkatrészeket, rész­egységeket, amelyeket aztán belföldön értékesítettek Ma ezt a tevékenységet nem akadályozzák meg, az így ki­bontakozó kereskedelem to­vább erősíti a feketepiacot és a deviza külföldre áram­lását. Csik László Nagybajom tanácselnöke Fokozottan ellenőrzik a Daciákat Legtöbben a Daciára panaszkodnak. A beérkező új ko­csik többségének a műszaki állapota, minősége ugyanis nem megfelelő. A sorozatos minőségi hibák miatt a Kermi tavaly széles körű vizsgálatot indított. Képünkön: Zán László, a Merkur munkatársa és Bara Octavian (jobbról), a Dacia-gyár képviselője ellenőrzi a 0 revíziót. (MTI-fotó — Balaton József felv.) Változások a lakossági devizagazdálkodásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom