Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12., szombat Somogyi Néplap 3 Nagyatád és környékének kongresszusi kiildöttjelöltjei Megyénk ellátása tejjel és tejtermékkel —a kereslet ingadozásai ellenére — zök­kenőmentes volt. Az első félév gazdasági számadatai­nak ismeretében próbáltuk meg követni a tej útját a termelés helyétől a fogyasz­tóiig. — Somogy megyében a tejtermelő gazdaságoktól az év első felében 47 millió 433 ezer liter tejet vásároltunk fel — mondta Jovánczai István, a Tejipari Vállalat mezőgazdasági osztályának munkatársa. — A múlt év­hez képest 2,8 százalékkal nagyobb ez a mennyiség. Fi­gyelemre méltó, hogy jelen­tős növekedés az egyéni termelőknél tapasztalható, ők 4,9 százalékkal adtak többet. A kistermelők által át­adott tej mennyiségi növe­kedésének egyik magyará­zata, hogy itt már megvaló­sult a szektorsemlegesség, ugyanis az átvételi árakat a kistermelő javára módosí­tották. A körzetesített átvé­teli rendszer kizárólagosan a minőségmegóvást szolgál­ja, a tejipar már 28 személ­lyel áll szerződéses viszony­ban a tejszállításra. Megbí­zásos alapon, majdnem taxi­tarifa szerinti a költségtérí­tés. Somogybán három helyen dolgozzák fel a tejet. Csur­gón a sajtgyártásra szako­sodtak, Marcaliban gyártják a különböző túrókészítmé­nyeket, a kaposvári üzem látja el az egész megyét fo­gyasztói tejjel és tejtermék­kel. — Periodikus termelést folytató üzem a kaposvári — mondta Horváth Péter ter­melési vezető. — A lanyha téli termelés után, amely napi 150 ezer liter feldol­gozását jelenti, egy nagyon erős nyári csúcs következik, amikor naponta 200—230 ezer liter tejet hoznak az üzem­be. A nyári fogyasztás emel­kedését tetőzi a Balaton partján a júliusi, augusztusi szezonigény, amelyet szintén Kaposvárról kell kielégíteni. A folyamatos és rendsze­res minőségi ellenőrzés nem­csak az átvételi ár megál­lapításához nyújt segítséget, hanem a feldolgozás külön­böző folyamataihoz is. A rendszeresen első osztályú tejet előállító gazdaságok adják a féltartós tej alap­anyagát. Ebből a készít­ményből a kaposvári üzem három megyét lát el napon­ta 50—60 ezer literrel. A hiedelmekkel ellentétben ez a készítmény semmi ada­lékanyagot nem tartalmaz, aszeptikus körülmények kö­zött 139 Celsius-fokon és 200 bar nyomáson ultrapasztőrö­zött termék. — Mi lesz a kereskedelmi igényen felüli tejmennyiség sorsa? — Mi minden mennyisé­get átveszünk és feldolgo­zunk. Ha a kereskedelmi igénynél több tej érkezik, akkor azt a tartós terméket előállító üzembe irányítjuk, vagy a szomszédos megyék­ben valamelyik tejporgyár­ba kerül. Arról a hírről is kérdez­tem, amely szerint a tej és tejtermékek antibiotikum- tartalma esetleg káros az egészségre. Féligazság ez is, hiszen az antibiotikum és az egyéb biológiai - szennye­ző anyagok jelenléte mini­mális. Ezek az anyagok csak a feldolgozási folyamatot gátolhatják, magyarán: ne­hezebben készül a tejből a tejföl, . a túró. Egyébként minden gyártási folyamatot óránként ellenőriznek mik­robiológiai vizsgálatokkal. — A tej és a tejtermékek, mint alapvető és létfontos­ságú élelmiszerek, nem le­hetnek károsak az egészség­re. A tej az egyetlen olyan anyag, amely az élethez el­engedhetetlenül szükséges összes anyagot tartalmazza — mondta Horváth Péter. A termékválasztékról meg­tudtam, hogy minden igényt kielégítő bőséggel állnak a vásárlók rendelkezésére. — Sok vagy kevés az első félévi 47 millió liter tej? — Minden kereskedelmi igény kielégítésére elegendő, sőt mint már mondtam, a tartós termékek előállításá­ra is bőven jut. Bárcsak azt monhatnánk, hogy kevés, mert akkor sokkal egészsé­gesebb lenne a táplálkozás- kultúránk! Mészáros Tamás Az MSZMP nagyatádi pártválasztási bizottságához 12 kongresszusi küldöttje- lölt nevét juttatták el a vá­ros és környékének párt- szervezetei. Közülük hármat választhatnak meg küldött­nek. A pártválasztási bizott­ság a támogatottság sorrend­jében hozta nyilvánosságra a jelöltek névsorát. Nagy­atád és a városkörnyék kong­resszusi küldöttjelöltje a következő: Tóth László, a Kutasi Állami Gazdaság ke­rületvezetője (186 párttag támogatja), Sárkány Pál, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát ágazati igazgató­ja (a kombinát 8 alapszerve­zete, a halgazdaság alapszer­vezete, összesen 144 párttag támogatja), Ormai István, a városi pártbizottság mun­katársa (128 párttag támo­gatja), Mónos József, a cér­nagyár üzemvezetője (113 párttag támogatja, dr. Szir­tes István, a kórház igazga­tó főorvosa (99 párttag tá­mogatja), Fejér Zoltán, az MHSZ városi titkára (91 párttag támogatja), Molnár János BM-nyugdíjas (5 városi körzeti alapszerve­zetben összesen 82 párttag támogatja), Németh Csaba tüzép-telepvezető (a gimná­zium alapszervezete, össze­sen 72 párttag támogatja), Balogh József, a Danuvia üzemvezetője (a Danuvia két alapszervezete és összesen 39 párttag támogatja), Lassú István, a városi pártbizott­ság munkatársa (a lábodi tsz alapszervezete és összesen 35 párttag támogatja), Horváth István nagyatádi tsz-elnök (a háromfai tsz és a község alapszervezete, összesen 34 párttag támogatja), Simo- novics József né bölcsőde- vezető (a városi tanács alap­szervezete és összesen 26 párttag támogatja). Kongresszusi küldöttjelöltek mutatkoztak be Egy választási gyűlés tapasztalatai Az iskola ürügyén Ötvöskónyiért Tiltakozás az úton próbálják átérezni egy kis­— Huszonhatan vállalták, hogy kongresszusi küldött­jelöltek lesznek —• mondot­ta Weisz Zoltán, a Kaposvá­ri Városi Pártbizottság tit­kára a kaposvári választá­si gyűlésen. Azért rendezték ezt, hogy a kaposvári párt- szervezetek, illetve egyéni jelöltek esetében a támoga­tók által javasolt kongresz- szusi küldött jelöltek be­mutatkozzanak az érdeklő­dő párttagoknak. Mint isme- tes, a város kommunistáit 11-en képviselik majd az október 6-i kongresszuson. A jelöltek a gyűlésre ér­kezett párttagokkal szemben foglaltak helyet, bemutat­koztak, ismertették főbb célkitűzéseiket (programju­kat), és válaszoltak a részt­vevők kérdéseire. Akiknek jutott belőle, azok írásban is elolvashat­ták a küldöttjelöltek prog­ramját. Sokan kévéséivé ezt megragadták a lehetőséget, és ami nem fért az írásos beszámolóba, azt elmondták szóban is esetenként túllép­ve a közmegegyezéssel elfo­gadott három-négy perces időt. Leginkább azok veszí­tették el a mértéket, s tet­ték ki magukat annak, hogy „letapsolják” őket, akiknek a programja is hagyott kí­vánnivalót. Néhány jelölt most is az elmúlt évtizedek frázisait ismételte azzal a kevés pozitívummal, hogy belátták: bajok vannak a gazdaságban, a közérzettel, a. bizalommal. Azt azonban nem mondták el, hogy ez annak a politikai intéz­ményrendszernek is a követ­kezménye, amelynek meg­változtatásán fáradozik az MSZMP. Ök a jelenlegi vál­sághelyzet okát szinte csak személyi és káderkérdések­ben jelölték meg. E programok egy részében fölfedezhető volt az ideoló­giai zűrzavar, a tények he­lyett az érzelmeken, a nosz­talgián alapuló állásfoglalás. A küldöttjelöltek többsé­gének programja beleillik abba a koncepcióba, amelyet az ország jövőjét illetően az MSZMP képvisel, ök nem a „nagy szent” fogadalmaktól, várják az ország sorsának jobbra fordulását, hanem at­tól a föltételrendszertől, amely — beleértve a több­pártrendszert is — alkal­mas a vezetés kontrolljára, a piacgazdaság kialakításá­ra. Legtöbbjüket az izgatja, hogy a párt ebben az új versenyhelyzetben hogyan lehet ütőképesebb a mosta­ninál. Kitűnt: a tagság kö­rében nagy az aggodalom és sokan a párt szétesésétől tar­tanak. Különösen nagy hang­súlyt kapott a pártegység, amelyet szinte mindenki másként képzel el. Egyik végletet a központi akarat­ra épülő deklarált egység, a másikat az a nézet képvi­seli, hogy az MSZMP már megreformálhatatlan, tehát saját építőanyagából újjá kell építeni. E két szélsőség között igen színes a paletta és több száz javaslat hang­zott el. A küldött jelöltek kemény, egyértelmű kérdéseket kap­tak. Az egyéni jelöltektől esetenként (például Já- vorszki András főiskolai ta­nártól), azt is megkérdez­ték, hogy kik támogatják? A kérdések akkor voltak a leg- határozottabbak, amikor a programban olyan kifejezé­sek hangzottak el (mint pl. rendteremtés), amelyek va­lamiféle Visszarendeződés rémképét sejttették. A vá­laszokból azonban kiderült, ilyesmit azok sem akarnak, akik a jelek szerint még nem tudnak lépést tartani — főként szubjektív okok miatt — a gyorsuló változásokkal. Sárdi Árpádnak, a megyei pártbizottság első titkárának ezen a gyűlésen nemcsak programjával kapcsolatban kellett kifejtenie vélemé­nyét. Az országot, - és az egész megyét érintő kérdé­seket is kapott. A választási gyűlés részt­vevőiben megerősödött, ér­demes megrendezni a ter­vezett másik két választási gyűlést is, mert lehetőséget ad a küldöttjelöltek és a programok megismerésére, és ízelítőt nyújt egy újfajta megmérettetés hangulatá­ra. Bizonyára tettekre is sarkall. Olyan fajta maga­tartásra, amelyet Mihalics Veronika programját ki­egészítve így fogalmazott meg: nem beletörődni kell a gondokba. Nem eltűrni és elszenvedni azt, ami ma bántó, hanem részt venni a megoldásokban. Szegedi Nándor Ötvöskónyiban tegnap ad­ták a kezünkbe a következő röplapot: „Felhívással for­dulunk minden kedves köz­lekedésben részt vevőhöz, hogy türelmüket, megérté­süket kérjük. A mai napi demonstrációra azért került sor, mert másfél éven ke­resztül nem tudtuk hivatalos úton kieszközölni, hogy a városrészünkben levő alsó tagozatos iskolát a Nagy­atádi Városi Tanács felújít­sa. Ezzel az útlezárással fi­gyelmeztetjük a városi ta­nács illetékeseit arra, hogy intézkedéseik folyamán kö­rültekintőbben járjanak el a Nagyatádhoz csatolt közsé­gek ügyében. Ma már nem lehet íróasztal mellől embe­rek feje fölött dönteni. A kormány elismerte, hogy az iskolák körzetesítése elhibá­zott lépés volt. Mi szeret­nénk megőrizni a városrész­ben iskolánkat, és ezért a továbbiakban is harcolni fogunk, mivel az idő múlá­sával az épület állaga egy­re romlik. Kérjük önöket. község utolso elkeseredései, és türelemmel legyenek a demonstráció ideje alatt." Néhány perc múlva dél lesz! A meghirdetett de­monstráció kezdete. Mada­rász Miklóst kerestem, de csak a feleségével találkoz­hattam, aki ugyancsak pe­dagógus. Tőle kérdeztem: miért is akarnak tüntetni? — Azért, hogy továbbra is legyen iskola Ötvöskónyi­ban. Hoztak egy határoza­tot arra hivatkozva, hogy rossz a tetőszerkezet. Mi fel­ajánlottuk, hogy -társadalmi munkában felújítjuk. — Gombabetegség is meg­támadta az épületet. — Ezt még senki sem bi­zonyította be. Hasonlót hallottam dr. Ge­lencsér Györgytől, az MDF nagyatádi szervezetének egyik vezetőjétől is. A fen­tieket bizonyító okmányok még nem érkeztek meg. Hamvas János, Nagyatád tanácselnöke is azokat vár­ja. — A mi szakembereink szerint súlyosan sérült az épület, s monhatni, hogy életveszélyes. Ezért kellett bezárni. Felajánlottuk, hogy a sportkör buszával bevisz- szük a gyerekeket Nagyatád­ra, ahol jobb körülmények között tanulhatnak. Áll a kocsisor az ötvös- kónyi úton — keresztben. Padokat hordanak ki. Egy Aro sofőrje Atádra igye­kezne. — Mi ez a cirkusz? — Nem hallotta, hogy az ötvöskónyiak az iskolájukat akarják megtartani? — Hagyjon már ilyen marhaságokkal, inkább mu­tassa meg, hogy merre tu­dok kerülni! — Miért, nem mutatták a rendőrök? — Hát... Hát igen, a rendőrök is felkészültek erre a demonst­rációra: mutatják a falu két végén, hogy merre lehet ke- rülőutat tenni. Egy törzsőr­mestert kérdezek: tudja-e. miről van szó? Tömören vá­laszol: ide küldték, hogy te­relje el <t forgalmat. Teszi a dolgát. Az ötvöskónyiak perleked­nek körülöttem. Egvre in­kább az a sejtésem, hogy nemcsak az iskoláról van szó. Próbálok érvelni, hogy amikor kimondták a város­hoz való csatlakozást, akkor is tele voltak kételyekkel. Ezeket úgy-ahogy eloszlat­ták. Az ötvöskónyiak azon­ban mindjárt visszavágnak: sokba kerül az autóbusz- jegy, rossz a közlekedés, or­voshoz is ... A nagyatádi tanács vég­rehajtó bizottsága csütörtö­kön döntött: javasolják, hogy a tanács rendeljen el népszavazást, akarnak-e to­vábbra is Nagyatádhoz tar­tozni, vágy saját útjukat kí­vánják járni? Az úton három órán ke­resztül keresztben álltak a kocsik. Az egyik hatodik osztályos kislánytól kérde­zem, hogy tudja-e miért szo­rongatja a transzparenst? Egyszerű a válasz: azt mondta a tanító néni... Az ötvöskónyiak nem ér­ték be csupán a demonstrá­cióval. Tegnap délelőtt meg­keresték dr. Kelemen Ele­mér művelődési miniszter- helyettest. Elmondták: az is­kolánál társadalmi munkát vállaltak volna, de nem en­gedték dolgozni őket arra hivatkozva, hogy nincs rá pénz. A miniszterhelyettes azt felelte: a legjobb szán­dékuk ellenére sem tudnak pénzt adni az ötvöskónyiak- nak. A vitáikat otthon kell elintézni. — Lehet-e vitatkozni Hamvas János tanácselnök­kel? — Szó sincs vitáról! Tud­juk, hogy milyen gondok vannak Ötvöskónyiban. Se»- gíteni szeretnénk, de ebben a tervidőszakban erre nincs lehetőségünk. Talán 1991- ben megkezdődhet egy új iskola építése. Erre azt mondják az öt­vöskónyiak: egy távozni ké­szülő tanácselnök ne ígér­jen utódai nevében. Az MDF is mielőbbi döntést sürget. Pénz nélkül azonban nem megy. Ezt meg tudomásul kell venni. Nagy Jenő Fotó: Kovács Tibor 47 millió liter tej...

Next

/
Oldalképek
Tartalom