Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
4 Somogyi Néplap 1989. augusztus 31., csütörtök Elfelejtett gyerekek paradicsoma * Boldog bodrogiak Kicsi falu Bodrog. Nincs értékes műemléke, természetvédelmi parkja, látszólag nincs itt semmi különleges. Egy ideje azonban mégis figyelem , sugárzik feléje, ugyanis itt épül az elfelejtett gyerekek paradicsoma. Az út szélén nagy tábla jelzi: Menedék Alapítvány Védett Otthona. Keskeny ösvény vezet az egykori kastély felé, amelyet most szorgos kezek varázsolnak újjá. A többéves kemény munka, a sok áldozat lassan a beteljesedés szakaszába ér. Pedig az építkezőknek nem áll rendelkezésükre nagy mennyiségű pénz, nincs munkaverseny sem; a segítőkészség, a tenniaka- rás gyorsítja a munkát. Felajánlásokból és a hívők kétkezi munkájából épül az otthon. Nem titok, a Menedék Alapítvány munkatársai valamennyien keresztény, hívő emberek, akik a jó és a gyógyító lelki közösség megteremtését tűzték ki célul. S milyen formában kívánják megvalósítani? Az egykori kastélyban amolyan mini /[gyermekfalu” lesz, négy családdal. Az ide érkezők valamennyien hivatásos nevelőszülők, akik gondoskodásukkal, szeretetükkel igyekeznek az apróságoknak igazi otthont, családot teremteni. Az első, majdnem 200 négyzetméteres lakás már elkészült; tavaly, novemberben költözött be az első család. Heizer Kornél és felesége két gyermekük mellett öt kiskorú rászoruló csemetéről gondoskodik. Ottjártunkkor egy igazán összetartozó „csapatot” ismertünk meg. Milyenek ők? Egy vérbeli festőnek sem lenne könnyű dolga, ha ecsetével szeretné őket megörökíteni. Szó sincs arról, hogy a kerítés csokoládéból van, a házikó tejszínhabból s felette rózsaszín fellegek úsznak. Igazából nincs is olyan „szín” a palettán, amely teljes hitelességgel és erővel vissza tudná adni azt a két szót, amely valameny- nyiükről sugárzik: szeretet, boldogság. — Hogyan jutottak arra az elhatározásra, hogy Bodrogra jönnek nevelőszülőnek? — kérdeztük Heizer Kornélt. — A feleségem is, én is a baptista felekezet tagjai vagyunk; mindig is keresztény életet éltünk. Ügy éreztük, ez önmagában nem elég, tenni is kellene valamit. Tulajdonképpen nincs szó elhatározásról; mi Istentől kaptunk konkrét el- hivatást, hogy segítsünk a rászoruló gyermekeken. Bennünket ez a gondolat és érzés vezérel, így a nevelő- szülőséget nem hivatásnak, hanem elhivatottságnak tekintjük. Nem azért jöttünk ide, mert pénzt láttunk benne. Az alapítvány egyébként adományokból tartja fenn magát, így a fizetések nagyon szerények. A szeretet és a gondviselés hívott erre a helyre. — A neveléssel kapcsolatban milyen terveik vannak? — Igazi családot akarunk teremteni valamennyi gyereknek. Nem választjuk külön a saját és a fogadott gyerekeket, egyformán szeretnénk őket nevelni. Mindenben úgy cselekszünk, hogy soha ne legyen különbség közöttük. — Saját gyermekeik hogyan fogadták az új társakat? — Változást hozott az életükbe, de hamar megbarátkoztak. Az első időszaktól mi jobban féltünk. Eleinte még voltak kisebb-nagyobb összetűzések, az is előfordult, hogy eltörött a mécses. Nagyon fiatalok még, s könnyen megszokták az úi közösséget. Szeretik egymást, és most már vigyáznak is egymásra. — Vannak-e gondjaik, nehézségeik? — Nincsenek. A megyei tanács elvileg és gyakorlati lag egyaránt támogatja elképzeléseinket. Beszélgetésünk végére csaknem az összes kíváncsi szempár „lejelentfcezett”. A szép, napsütéses időben ebéd előtt még készül egy-két homokvár az udvaron, s persze apu is segít. Míg lenn „komoly építkezés” folyik, az anyukának marad ideje arra, hogy gyorsan elkészítse az ebédet a sok éhes szá- jacskának. j Ilyen itt egy nagy család élete. Nincs benne semmi különleges. De talán éppen ez teszi varázslatossá. Bánfai Tamara Fotó: Jakab Judit HEROIN A KAMIONBAN — Igaz, hogy hazánk a kábítószer-csempészet tran- zitállomása? — Sajnos, igaz — mondja Hollósi György rendőr őrnagy, az ORFK főelőadója. A külföldön, elsősorban Nyugat-Európában történt nagyobb kábítószer lefoglalások körülményei, illetve az Interpol földerítési adatai alátámasztják, hogy országunkon halad át a közel-keleti kábítószertermelő, valamint a nagy felvevőpiacokkal rendelkező országok közötti, „tartalék” tranzitútvonal. ■ — Mibe rejtik a rakományokat, hogyan értesülnek Önök az áthaladásukról? — A legfrissebb statisztikai adatok szerint a Nyugat-Európában legfoglalt heroin 60 százaléka TIR kamionokban érkezik. Ezek a nemzetközi egyezmények alapján védettséget élveznek, mert egyetlen vámszerv sem nyitja föl őket szívesen. Szállítanak niég vámzárakkal ellátott rakományokban vagy kiépített rejtekhelyeken. Útvonalaink igénybevétele .még nem rendszeres, de időnként hazánkon áthaladó nagyobb mennyiségű kábítószerről is kapunk információt. — Hogyan, miből derül ki, hogy Magyarországon is át~ haladt az a szállítmány, amit az Interpol nyomozói lefoglaltak? — Mondok két példát: nemrég az isztambuli kábítószercsoport földerített egy titkos laboratóriumot, ahol 170 kg heroint és a heroin előállításához szükséges 300 liter vegyi anyagot foglaltak le. A nyomozás során kiderült, hogy a titkos üzemből Európába induló szállításokat egy iráni férfi szervezte; erről értesítést kapott valamennyi Interpol tagország. Nekünk sikerült megállapítani, hogy az esetet megelőzően ez a férfi Magyarországon kapcsolatba lépett egyik olyan honfitársával, aki addig még nem volt ismert a kábítószerüldöző hatóságok előtt. Később kiderült: ő volt az egyik nyugat-európai összekötő. Egy másik esetben az NSZK hatóságai értesítettek bennünket arról, hogy Nyugat- Berlinben egy bútorszállító kamionban lefoglaltak 27 kg hasist. Letartóztatták a szállítmányt kísérő négy arab állampolgárt, . s kiderült, hogy a kamion a „tartalék Balkán-útvonalon”, tehát Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország érintésével jutott Nyugat-Európába. A különös csak az volt. hogy a letartóztatottak egyike sem járt az adott időben ezekben az országokban. Az utólagos budapesti nyomozás során sikerült azonosítani azt a görög kamionsofőrt, aki a szállítmányt Nyugat-Berli- nig vitte. — ,Mi az önök szerepe ezen a „tartalék útvonalon"? — A csempészmódszerek kifinomultságára utal, hogy nemegyszer a célellenőrzés ellen is biztosítják a kábítószert szállító járművet oly módon, hogy a csempész társé „előfutárként" érkezik a határra, s ha ellenőrzést vesz észre, telefonon értesíti a határ közelében várakozó igazi szállítót. Igyekszünk tehát lehetőségeinkhez mérten részt venni a földerítésben, amelynek alapjául általában az Interpol-tagor- szágokból .származó értesülések szolgálnak, amikor olyan kábírószer lefoglalásokról adnak hírt, amelyeknek magyar vonatkozásai is vannak. Sajnos nem rendelkezünk olyan technikai eszközökkel, amelyekkel a hatalmas tranzitforgalomból a határokon ki tudnánk szűrni a kábítószert szállító járműveket. — Kutyákkal is dolgoznak? — A kutyák bizonyos igénybevétel után elfáradnak, tehát állandó szűrésre nem alkalmasak, csak cél- ellenőrzésekre. — Fennáll a veszély, hogy a tranzitszállíttnányokból hazai fogyasztókhoz is eljut a szer? — Bizonyos, hogy nem. Ennek egyszerűen „üzletpolitikai” okai vannak: mire az „Arany Félholdból” — tehát Irán, Afganisztán, Pakisztán térségeiből — elinduló nyers ópiumot a titkos laboratóriumokban feldolgozzák, majd Törökországon át Európába hozzák, a szállítók pedig több határon át Magyarországig hozzák, akkorra a finomított heroinnak már olyan magas ára van (természetesen konvertibilis valutában), amely a magyar fogyasztók számára megfizethetetlen. Bár hozzáteszem: egyelőre. Ugyanis elképzelhető, hogy a gazdasági változások hatására kialakul egy valutával is rendelkező tehetős réteg, amelynél majd ez a pénzügyi akadály sem lesz gond. Azt sem lehet kizárni, hogy a nyugat-európai kábítószerpiacon olyan telítettség lép föl, amelynek hatására a kábítószerárak esni kezdenek, s a csempészszervezetek kénytelenek lesznek olcsóbban is értékesíteni árujukat, akár Magyarországon is. Ezt természetesen nem várjuk ölbe tett kézzel; igyekszünk tökéletesíteni, hatékonyabbá tenni földerítési* módszereinket. Ha szervezett formában felbukkanna hazánkban a heroin vagy a kokainvásárlás, arról igen gyorsan tudomást szereznénk, s hasznosítva a nyugati tapasztalatokat, megtennénk a kellő lépéseket. Szerencsére ilyen gondunk jelenleg nincs. Szigethi Emma A kaposvári áfész üzletpolitikája Beruházások után bérfejlesztés A megye legnagyobb fogyasztási szövetkezete a kaposvári. Dr. Somoskövi Gábor, a kereskedelmi főosztály helyettes vezetője mondta: — Az első félév eredményei tanúsítják, hogy helyesen határoztuk meg a céljainkat: 7 százalékos forgalomnövekedéssel számoltunk, s ezt húsz százalékkal túlteljesítettük. Az idén 40 millió forint nyereség elérését tűztük ki célul, s időarányosan ez is megvalósult. — Pénszűkös világunkban milyen üzletpolitikai fogással tud talpon maradni, terveit teljesíteni a kaposvári áfész? — A tervezéskor a realitásokra építettünk. Abból indultunk ki, hogy a vásárlóerő 1989-ben tovább csökken, az igények differenciálódnak. Az olcsóbb áruk mellett lesz fizetőképes kereslet a minőségi árukra is. Számoltunk azzal is, hogy a szállítók majd az árak emelését szorgalmazzák, ezért nagy figyelmet fordítottunk a termelőktől történő közvetlen vásárlások arányainak a növelésére. A kínálatunkat színesíti, hogy kis tételt vásárolunk. Nem egy esetben a kereslet-kínálat alapján átcsoportosítottuk a boltok között az árukat. Ennek és a dolgozók érdekelt- ségének köszönhető, hogy 42 napról 40 napra csökkent az árukészletek forgási ideje — Visszautasítjuk az általunk indokolatlannak tartott szállítói áremeléseket, vagyis az árainkat összehan: góljuk az áru minőségével, így válik lehetővé a fogyasztói árak mérséklése, s így rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a változó vásárlói kereslethez. Az időszakos leértékeléseket — a téli és nyári ruházati vásárokat — tovább bővítettük az alkalmi beszerzésű áruk engedményes vásárlásaival, a híradástechnikai készülékek és egyes háztartási gépek bizományi értékesítésével. Ezek a „fogások” végül is'jók a vásárlóknak és nekünk is hasznosak, mert a forgalom jelentős növelésével járnak. — Említette, hogy a korántsem olcsó minőségi áruk iránt változatlan a fizető képes kereslet? — Valóban, van kereslet a drágább, a minőségi árukra is. A tavasszal megnyílt S- modellboltunk évi forgalmát 5 millió forintra terveztük. Ez az üzlet havi 400—450 ezer forintos forgalmat bonyolít le, pedig ott lapospénztárcával csak nézelődni lehet. A házépítők kapós- füredi boltja évi 170 millió forintos forgalmában az egyedi beszerzések és a hiánycikknek számító áruk részesedése is jelentős. Igaz, ezeket meg kell fizetni. — A szövetkezet az előző években jelentős fejlesztéseket valósított meg. Ennek vége. — Eddig szinte erőnkön felül fejlesztettünk. Az idén elsősorban a fenntartásra, a felújításra, az 1988-ban megkezdett munkák befejezésére összpontosítunk. Ennek igen prózai okai vannak: az 1989-ben várható eredményeinkből elsőséget biztosi tunk forgóalapunk növelésének és dolgozóink béremelésének. — Az idei bő termés után . „gyümölcsháborúkról” hallottunk. — Nálunk is voltak feszültségek, főleg az alacsony árak és a felvásárlás korlátái miatt. Az idei átlagár éppen 60 százaléka-a tavalyinak. Ebből csupán a fe- keteribizke a kivétel: ára a tavalyinak a kétszeresére szökött. A kistermelők körében tartja még magát az a nézet, hogy az áfész köteles minden megtermett zöldséget és gyümölcsöt átvenni. Ez nem így van! Mi csak annyit tudunk felvásárolni, amennyire velünk a Zöldért szerződést kötött. Másutt értékesíthető terméket szerződéseken kívül is felvásárolunk, de nem mindent. — Említette, hogy az idén a dolgozók béremelésére különös hangsúlyt fordítanak. — Kereskedelempolitikánk alappillére a több mint 800 dolgozónk hozzáértése, eredményesebb munkája. Az eddig érvényes bér- szabályozás következeiében nálunk alacsonyak a munkabérek. Elégedetlen dolgozókkal növekvő feladatokat nem lehet elvégezni Ezért az áfész vezetői úgy határoztak, hogy éves szinten mintegy 4,5 millió forintot fordítanak a dolgozók bérének emelésére. Ez összességében 11 százalékos bér- fejlesztést jelent. Dr. Szendi József
