Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

4 Somogyi Néplap 1989. augusztus 30., szerda Őrjárat földön, vixen, levegőben beljebb vontatják. Rárepü­lünk az M 7-esre. Az aügai csomópontnál gépkocsisor áll. Utóbb tudom meg, hogy útbővítés miatt van forga­lomkorlátozás. Visszatérünk a kiüti re­pülőtérre, ahol az alezredes továbbra sem nyilatkozik, de bemutatja, mit tud a MI—2. A fű fölött is repülhetünk. Sztranyák József betartja ígéretét, mesélni kezd. A Balaton fölött régebben me­revszárnyú gépek jártak; ké­sőbb jöttek a helikopterek. Szinte nélkülözhetetlenek a balesetek megelőzésében és a mentésben. Tíz éve hatalmas vihar tombolt a tavon; háromszáz embert kellett kimenteni. Mindössze négy áldozatot kö­vetelt a Balaton. H. alezre­des volt akkor szolgálatban, helikopterével irányította a mentést. Nyolcvankettó augusztusának elején is­mét volt egy nagy vihar. A helikopterek ugyancsak fenn voltaik. Minden hajó kifu­tott a mentésre, mert nem­csak a tizenkét bevetésre kész rendőrhajó dolgozik ilyenkor, hanem segítenek az önkéntesek és . a Mahart hajói is. A balatonföldvári őrspa­rancsnokkal arról beszélge­tünk, hogy van a Balatonon két „szuperhajó”. Üj-Zéland- ban gyártották őket, ameri­kai motorral. Ezek nemcsak gyorsak, hanem mindent tud­nak, amit egy mentőhajónak tudnia kell. Bár több ilyen lenne! Persze a Balatonon is igaz az, hogy néhány hajó­val és repülőgéppel nem le­het mindent megoldani. Az idén húsz áldozata volt a tónak, felelőtlen fürdőzők H. alezredes nem nyilat­kozik. Kategorikusan kije­lenti, hogy a nevét nem ír­hatom le. Nem lepett meg. „Készültem H. alezredesből”, a Belügyminisztérium „fe­negyerekként” elkönyvelt pilótájából. Kisujjában van a szakma. Tudom, hogy ha most nyilatkozna, akkor he­likopterét egy rozzant Tra­banthoz hasonlítaná, el­mondaná, hogy nincs alkat­rész, már • régen fel kellett volna újítani a repülőpar­kot, hiszen gépeiket nemcsak olyan sétarepülésekre hasz­nálják, mint amilyenre mi készülünk most, a balatonki- liti repülőtéren. Sétarepü­lésre? Ez sem igaz! Útitársunk lesz a vízi ren­dészet balatonföldvári őrs­parancsnoka, aki a naponta változó tavat akarja meg­szemlélni. Ez korántsem ön­célú dolog a részéről. Ha a hajóik elindulnak, tudnia kell: hol és mire számíthat­nak. A kiüti repülőtérparancs­nok — ha úgy tetszik: ve­zetőhelyettese — régi isme­rősünk. Aligha van olyan ember, aki Sztranyák József nyugalmazott rendőr alezre­desnél jobban ismeri a Ba­latont. Hosszú ideig a bala­toni vízi rendészet vezetője volt. Mondja, hogy jó utunk lesz, és elhiszem neki, mert az a hír járja róla: ha fel­néz az égre, meteorológusnál pontosabb előrejelzést ad. Egyezséget kötünk: ha gé­pünk visszatér, akkor régi történeteket mesél. Fönt úgy­sem tudunk sokat beszélget­ni, hiszen a helikopter zaja időnként elviselhetetlen. A rotorlapátok fölpörög­nek. Fülvédő kerül a fe­jünkre. H. alezredes kiveteti az egyik ablakot, hogy kol­légám fotózni tudjon. Az R— 15 lajstromjelű MI—2-es he­likopter a felhők felé indul. Siófokkal ismerkedünk a levegőből. Már kora reggel nagy a forgalom: Odalent alighanem sok gépkocsive­zető bosszankodik, hogy lépésben kell haladnia. Tisz­teletkört írunk le Balaton- földváron a vízi rendészeti őrs fölött, repülősmódon kö­szöntjük a kompokat. Aztán megnézzük, mi újság a fo- nyódi piacon. Persze, fönt­ről. Hatalmas tömeg. Ha jól tudom, ez az év utolsó vására. Nem szívesen szo- ronganék ebben az áradat­ban. A hallgatag alezredes ál­landó rádiókapcsolatban van a repülőtérrel és a vízi ren­dészettel, de szerencsére nem kell utasításokat adnia. Mindössze egyetlen hajó kó­borolt a sekély vízben Sió foknál, s tőkesúlyával meg­feneklett. A vízi rendészet menekíti. Kötélre fogják, s A hallgatag alezredes Siófok a levegőből Repülés a fű felett _______________________ v esztették életüket. A két Hamilton hiába van a vízen, ha valaki bravúroskodni akar. A vihart nem lehet megelőzni, de időben csele­kedni, igen. Még föntről láttuk, hogy egyre gyorsabban kezdenek forogni a viharjelző lám­pák. A parton már minden­ki készenlétben állt. Sztra­nyák József is hűségesen őr­ködött rádiókészüléke mel­lett. Neki nemcsak a légtér figyelése volt a feladata. Siófok mellett ugyanis a repülőtér júniustól nemzet­közi repülőtérként is szere­pel kis gépek számára. Bár­ki leszállhat itt, aki bejelent­kezik a nemzetközi szabá­lyok szerint, a légifolyosó­kon. A kiüti repülőtér az idén 50-60 gépet fogadott. Főleg mentőrepülők jöttek; külföl­di sérülteket vittek haza kór­házi ápolásra. Sztranyák József fogadott más gépe­ket is. Kereskedők jöttek üz­letelni, mert fantáziát lát­nak a Balatonban. Itt lehet jó és rossz üzleteket kötni. Jártunk Tihany fölött a nevezetes üdülőfalunál és a jachtkikötőnél is. Alig volt forgalom. Föntről így lát­szott. Milyen lehet lent? Üti- társaim azt mondják, hogy a Balaton, Keszthely és Hé­víz még sok kihasználatlan lehetőséget kínál. Nemcsak fonyódi piac van, hanem Szántódpuszta, Fenyves és Balatonmária is. Mindez föntről alig érzékelhető ... Csak egy szemvillanásnyi időre szálltunk a magyar tenger fölé. Nagy Jenő Fotó: Jakab Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom