Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

1989. augusztus 30., szerda

Somogyi Néplap

5

EMLÉKMORZSÁK OLASZORSZÁGBÓL

Egy magyar feleség Rómában

Még néhány éve is kivételesen jó partinak számított nálunk egy külföldi (értsd: nyugati) udvarló. Ezen belül a lányok körében különösen csábítónak tűntek föl az olasz lovagok. Aki balatoni üdülése során egy „ferraris hapsit” meghódított, úgy érezte, megfogta az isten lábát. Júlia tudta, hogy ez korántsem biztos. Ö dacból mondott igent Róberténak, így állva bosszút nagy szerelmén, aki váratlanul faképnél hagyta. Afféle elkeseredett lépésvolt ez, s Júlia, aki addig az egyik magyar utazási irodánál dolgozott, nem is várt többet a házasságtól', mint anyagi gondok nélküli, kényelmes életet. Nos, ezt megkapta; a boldogság ízét azonban csak olyankor kóstolgatja, amikor évenként kétszeri budapesti látogatásai során találkozik az egykori fiúval, aki időközben elvált s úgy érzi, mégiscsak Júlia lett volna az igazi. Vigasztalják egymást elrontott életük miat^ s együtt nevetnek a bogaras és zsugori Róberton.

Júlia egyébként kettős állampolgár, legálisan ment Rómába a 20 éve lezajlott esküvő után. Évekig tartott, mire egyáltalán meg tudta különböztetni, hogy ki kicsoda Roberto kiterjedt rokonságában. Máig is nehezére esik kedvesnek lenni a tucatnyi le- és fölmenőhöz, aki olykor egymásnak adja a kilincset a tengerparti villában. Általában az olaszok is fárasztják; gúnyosan beszél furcsa szokásaikról, a jellegzetes olasz férfi izmos, ám kurta lábáról. Mindehhez otthon mégis jó képet vág, hogy ne vonja magára férje neheztelését, s főként hogy az is mosolyogva tűrje az ő magyar vendégeit.

A vendégeket, akik közül a hölgyek — kivált míg a ház asszonya nem önti ki lelkét előttük — leplezetlenül irigylik Júliát. Egyikük — mellesleg itthon a nyelvészeti tudományok doktora, elismert tanárnő — Júlia konyháját meglátva úgy vélte, maga is szívesen eljönne htb.-nek ilyen körülmények közé.

Hát nem csodálatos? Júlia sohasem pucol krumplit vagy zöldséget, mert itt minden konyhakész, csak bele kell dobni a forró vízbe. Nem is mosogat, hiszen minden étkezéskor eldobható műanyag tányérokkal terít, így könnyű tündöklő háziasszonynak lenni ...

Júlia először tétovázik, hogy ezt a csodálatot gerjesszen tovább vagy inkább együttérzést csiholjon.

Végül úgy dönt, hogy előbb elbüszkélkedik infra- sütőjével és a ház más csodáival, azután megvallja, hogy e szép kalitkát börtönnek érzi. Mindezért, édesem, nagy árat fizetek, kezdi.

S elmeséli, hogy olasz feleségnek lenni egyenlő a kiszolgáltatottsággal. Valóban nincs más dolga, mint a családi tűzhelyet melegen tartani és férje kedvét lesni, ám ez igen fárasztó. A tengeri panoráma, a strandon egésznyárra bérelt saját terület, a kényelem hónapok alatt természetessé válik, s marad a nyelés. Nemrég egy vendég házaspár járt itt — mesélte —, s az a nőszemély a nyugágyból nézte végig, ahogy az ebédet készítem vagy éppen az ágyukat megvetem. Ez Róbertot mélységesen felháborította, s kijelentette, hogy az ő felesége senkinek sem cselédje. Először jólesett, hogy védelmébe vesz, azután rádöbbentem, hogy nem velem érzett együtt: egyszerűen a büszkeségét sértette a dolog. A tulajdonát védte meg.

Júlia panaszkodik, de nem válik. Azt mondja, a kislány miatt. Valójában azért sem, mert 40 évesen a húsz év előttinél csak sokkal rosz- szabb esélyekkel kezdhetne új életet. Illúziói nincsenek, megszokta mostani helyzetét. Nemcsak ő nem válik, hanem a többi olasz feleség sem, jóllehet az országban már több mint három éve föloldották a válás tilalmát. Válni azért ma sem könnyű, s nem elsősorban a hosszadalmas hivatalos procedúra (előfeltételként háromévi különélést kell igazolni) miatt, sokkal inkább a közfelfogás, az évszázados erkölcsi beidegzettségek, a család nimbusza miatt. Egy elvált nő nagyobb társadalmi ellenérzést kelt, mint egy házasságban élő, akiről mindenki tudja, hogy boldogtalan és elégedetlen, s talán azt is sejtik, hogy akad vigasztalója. A válások aránya egyelőre csal ezrelékekben fejezhető ki, s utam során csupán egyetlen, az új lehetőséggel élő elvált asszonnyal találkoztam egy római autóbuszon. Ő is magyar volt. és a hazai szót hallva ajánlotta segítségét.

(Folytatjuk.)- Bíró Ferenc

VISSZHANG

Isméi- Keresztíir-Mária polémia

Berkes József, Balatonmáriafürdő, Fűzfa u. 4. sz. alatti lakos augusztus 10-i levelére dr. Keserű Ákos, a Balaton- keresztúri Községi Közös Tanács titkára augusztus 15-én válaszolt. Ehhez szeretnék néhány gondolattal hozzászólni. A levélíró sérelmezi, miért nem fejlesztik arányosan a községeket és miért használják fel Balatonmária pénzét a másik településeken. A tanácstitkár válasza az, hogy a fejlesztés -arányos volt, éa a levél csak Berkes József és baráti körének véleményét tükrözi, s nem a máriaiakét.

Nem tudom, hogy a tisztelt tanácstitkár úr kiket ért a baráti körhöz tartozóknak, de azt tudom, hogy ő kb. másfél éve tölti be hivatalát, amiből több hónapot tanulmányi szabadságon volt. Az utcán, itt, Máriafürdőn egyszer láttam. így elképzelhetetlennek tartom, hogy ismeri a máriaiak véleményét. A téli, illetve a nyári falugyűléseken és a tanácstagi beszámolón megismerhette a lakosság a nyaralótulajdonosok véleményét, amely igenis a levélírót igazolta! A négy órán át tartó nyári falugyűlésen a tanács hány dicséretet kapott? A téli falugyűlésen' és a tanácstagi beszámolón sem hangzott el egy dicsérő vélemény sem, és miután a gyűlések jegyzőkönyvének másolatát — melyet utána kértünk — a mai napig nem kaptuk meg, így azt sem tudom, a bírálatokat rögzitették-e. Július elején, amikor a titkár úrnál jártam, még csak félig volt kész. Az a véleményem: ahhoz, hogy ilyen levelek íródnak és megjelennek, a tanácsi vezetés lakosságtól való elszakadása, a tanácstagság nem megfelelő működésf, a tanácsi demokrácia semmibe vétele vezetett. Évek óta kértem a falugyűléseken a tanácselnököt, hogy számoljanak el a költségvetéssel, mire fordítják a lakosság pénzét. Tíz éve járok falugyűlésre, de a beszámolók mindig ugyanazt a sablonos szöveget tartalmazták. Az ott elhangzott kérések éveken át felvetődtek, de nagyon kevés teljesült belőle. Elég jól ismerem a helyi lakosok, illetve a nyaralótulajdonosok véleményét. Evek óta az a tapasztalat, hogy a lakosság érdekei mögötte maradnak különböző összefonódások útján létrejött magánérdekeknek.

Mivel a költségvetési adatok nem ismeretesek, azt látom, hogy a kb. 50 fős Gamesz-létszám mellett Márián a közterületek és utak 'állapota még ott is, ahol semmilyen közműépítés nincs, milyen elhanyagolt: szégyen a turisták előtt úgy a lakosságnak, mint a tanácsnak. A titkár úr válaszának befejező mondataival egyetértek. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben igenis összefogásra, nem széthúzásra van szükség. Ahhoz, hogy három község összefogjon, az összekötő kapdcs szerepét a tanácsi vezetésnek és a tanácstagságnak kellene betölteni. De sajnos egy kétségbe vonható, ceruzás választás útján megválasztott tanácstestület, amely véleményem szerint már rég elvesztette a lakosság bizalmát, ezt a szerepet nem tudja betölteni. A közös tanácstól való leszakadás nemcsak a „baráti kör” véleménye. Egyenlő esélyekkel, amikor mindhárom település egyforma létszámú, demokratikus úton megválasztott tanácstagsággal rendelkezik, összefogással sok mindent el lehet érni. De addig, amíg a hét máriai tanácstag közül van, aki tanácsi függőségben van, egy tanácstag már két éve elköltözött — helyette újat nem választottak —, egy pedig már két éve el sem jár a tanácsülésekre, addig az a véleményem, bárki is állítja az ellenkezőjét, nincs egyenlő esélye a döntések meghozatalánál Máriának a fejlődésre. így én is a szétválás mellé állnék. Ha a lakosság megkérdezésével döntenének mindenben — nem úgy, mint az idei népfrontbizottság újjáválasztásában, amiről senkit meg sem kérdeztek, csak a meg nem tartott gyűlés jegyzőkönyvét küldték el a megyei népfrontbizottságra —, akkor lehet, hogy a „baráti kör' és a körön kívüli emberek véleménye is jobb irányba változna a tanács munkájának megítélésében.

Szeretném, ha ezt az utolsó mondatot is közölnék, mivel eddig bárki bárhova írt, s az újság közölte, az a túlterjedt el a tanácsi és elöljárósági vezetés részéről, hogy ezt a dr. Horányi Feri bácsi írta.

Ezt a levelet én írtam. Márkó István

Balatonmáriafürdő. Vilma u. 36.

Mindkét fél véleményt nyilvánított már ebben az ügyben lapunkban, ezért a Somogyi Néplap újabb hozzászólások közlésére nem vállalkozik. A vitát jobb volna helyben eldönteni. (A szerk.)

C ÚJSÁG

Augusztus 16-i dátummal már egy második helyi lap, C Üjság mutatványszáma is megjelent Marcaliban. Hogy a szeptember 1-jétől rendszeresen megjelenő kulturális lap nevében mit jelent a három függőleges vonallal áthúzott C betű, tájékozatlanságunk miatt nem sikerült megfejtenünk. Nyilván a helyiek körében magától értetődő dologról van szó, mert a lapban utalás sincs a magyarázatra. A marcali kulturális központ által kiadott szerény kivitelű lap a helyi nyilvánosság megteremtéséből kívánja kivenni részét a „társadalmi tétlenség helyébe némi életet öntve”. Dicséretes e törekvés, és rokonszenves a hasábokon tükröződő nyitottság. A városi MSZMP-reformkör — sajnos, érdektelenségbe fulladt — legutóbbi fórumától a templomi mise rendjéig széles az információk skálája, s a hangvétel mindany- nyiszor keményen szókimondó, ám nem éleskedő. Az „Elveszett értékeink” címben ígéretes állandó rovatot sejtünk, s ugyancsak nagyobb lélegzetű sorozat indul az egyetemes kultúra egyik alapművéről, a Bibliáról, amely az elmúlt évtizedekben nemzedékek műveltségi fehér foltja lett. Az írások túlnyomó részét Fáb’án Ferenc jegyzi, ő a felelős szerkesztő is, Egy ember lelkesedése — bármilyen tiszteletet parancsoló is — kevés egy lap életben tartásához. Reméljük hát, hogy mielőbb társakra talál.

SIÓFOKI HÍREK

A lap ismét több olyan írást közöl, amelybe ha egyszer belekezd az olvasó, nem tudja abbahagyni. A Kell-e nekünk közterület-felügyelet? címmel közölt olvasói levelet már csak azért is végigolvassa bárki, mert reméli, hogy a sorokból ugyanaz a válasz csendül ki, amit e — lényeget meg nem kerülő — kérdésre maga is mondana. Hol van már az az idő, amikor a balatoni üdülőhelyek őslakói irigyeltek voltak kivételes lehetőségeik miatt? Most egymást érik a helyi lakók többletterheit ecsetelő fölvetések, amélyek mellett Tiborc panasza afféle nyafogásnak hat. A siófoki lap most Esély- egyenlőségek címmel közöl fűtött hangvételű, ám tényei- ben vitathatatlan írást. A lap külön oldalon méltóan emlékezik meg dr. Viczián Antalról, a siófoki „kórházalapítóról”.

KAPOSVÁRI MUTATÓ

A lap augusztusi száma feüécét igazolva jól ötvözi a várospolitikai és kulturális témákat. Csak gyanítjuk, hogy a Nyári bolondság feleimmel közölt fergeteges hu- moreszknek, mely Csicsó Lina juhéi hányattatásait beszéli el, több olvasója lesz, mint a városi tanács pénzügyi osztályának munkáját bemutatónak. A két írásból azért az is kiderül, hogy a piroslámpás házakban nemcsak szép nénik, a pénzügyi osztályon pedig nemcsak csúnya bácsik dolgoznak. A szemleíró legnagyobb érdeklődéssel a kaposvári .színház új évadjáról szóló híradást böngészte szívesen, tudva meg többet a színház terveiről, az új darabokról.

MARCALI ÉS VIDÉKE

A város közéleti lapjának első oldalas, a marcali tanács gazdálkodását bemutató írásából kitűnik, hogy a növekvő terhek és fokozódó igények mellett a több is kevesebb, s hogy a szinten tartás hovatovább vívmány.

Sokszínű képet ad Balaton- szentgyörgy hétköznapjairól a két teljes oldalnyi s az idegenforgalomról a közmű- fejlesztésen át a helyi sportéletig számos témát átfogó cikkmozaik. A hasonló, a városkörnyék településeit bemutató melléklettel felérő írások után aligha érheti a lapot a korábbi vád, hogy túlságosan városközpontú. Az újság fő helyen adja hírül, hogy valutásüzlet nyílik Marcaliban, s így „lesz hol elkölteni dollárunkat, márkánkat, schillingünket”. Már ugyanis ha van efféle. A dolgok mostani állását látva kívánjuk Marcali lakóinak és magunknak is, hogy legyen hol elköltenünk forintunkat is.

B. F.

Milyen Kaposváron szeretnék élni?

Kisdiákok

véleménye

KEVÉS

A JÁTSZÓTÉR

Készül a megyeszékhely választási programja. Azokat, akiket megbízott a városi pártbizottság ezzel a felelős feladattal, arra törekszenek: minél több kaposvári polgár véleménye tükröződjön a szeptemberben a testület elé kerülő program- tervezetben. A diákok sem maradnak ki.

A fonyódligeti úttörőtáborban Biczó Katalin kaposvári városi úttörőelnök vezetésévvel megkérdezték az általános iskola felső tagozatos tanulóit arról, hogyan érzik ■magukat otthon, milyennek látják Kaposvárt, mit szeretnének?

A kisdiákok családi életre vonatkozó megjegyzései úgyszólván' arra korlátozódnak, hogy nehéz a megélhetés, emelkednek az árak és kevés a fizetés az infláció ellensúlyozására. Az anyagi gondokkal kapcsolatos észrevételeiket átvitték az iskolára is, hangsúlyozva: sok pénzért „kevés kaját” kapnak, s bizony, annak is gyenge a minősége.

Kaposvárról alkotott véleményük, érdekes módon, szinte megegyezik, örülnek a város „utóbbi időben megindult építésének”, meg annak is, hogy akad már iskola, ahol van rendes mosdó és abban tükör. A sétálóutcától mindegyikük el van ragadtatva. Ugyancsak sokaknak tetszik a vasúti felüljáró, amely — néhányan megjegyezték — meglepően gyorsan elkészült. (Vigyázat, építők; nemcsak a felnőttek kísérik figyelemmel a határidőket!)

Az elismerésnél azonban nagyobb teret kapott a bírálat. Szinte minden gyerek kifogásolta: kevés a városban a zöldterület, a játszótér. Gúnyosan írtak arról, hogy nincs állatkert,. annak ellenére, hogy „nemes versenyben támogatást nyert állatkert létesítéséhez a megyeszékhely”. Nem tartják jónak, hogy a sétálóutcában nappal is gyakran égnek a villanyok és a mellékutcák piszkosak, egyebeik mellett azért is, mert állandóan feltúrják őket különböző építkezések ürügyén. Többen szóvá tették, hogy — egykét ABC kivételével — korán zárnak az élelmiszer- üzletek, „vizes” a fagyi a sétálóutcái árusítóhelyeken. Sok diák szemét szúrja a közlekedési táblaerdő és csípi az egyre szennyezettebb levegő. Baj az is, hogy a jó programok általában későn kezdődnek, így a diákok nagy része nem vehet részt rajtuk.

Hogy mi kellene a jó közérzethez? Több pénz apunak meg anyunak. Azután egy jó kis vidámpark, továbbá sok olyan hely, ahol gondtalanul lehetne bicajoz- ni.

A gyerekek szerint több jó szórakoztató programra lenne szükség — különösen nyáron. Ebbe beleférne egyebek mellett a szép és kedvelt Deseda jobb kihasználása, például oly módon is, hogy megteremtenék a vitorlázás lehetőségét. No, és kellene városi tv, meg egy szép, korszerű áruház, ahol ugye, egy gyerek ha vásárolni nem is nagyon, ábrándozni sokat tud.

(Szegedi)

HELYI LAPSZEMLE