Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

6 Somogyi Néplap 1989. augusztus 26., szombat ÁLLÁSPONTOK TÖBB MARAD A TAGOKNAK Nem voltak elégedettek a képviselettel Egy vállalatnál két szakszervezet Somogyi politikai paletta SZDSZ-VÉLEMÉNYCSOKOR NÍÉ Az eddigiektől eltérően a Szabad Demokraták Szövetsége négy képviselőjét küldte el a szerkesztőségi beszélgetésre. Az SZDSZ kaposvári városi szervezete március 6-án, a megyei pedig április 24-én alakult meg. Kérdéseinkre a közelmúlt­ban megválasztott négy megyei megbízott ügyvivő — Ficzere Mátyás kaposvári keramikus, Incze Domokos, a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ tiszteletdíjas nép­művelője, magánvállalkozó, Németh Péter épületgépész mér­nök (Siófok) és Ormos Elek üzemmérnök (Tab) - válaszolt. Kiváncsiak voltunk arra, hogy mekkora az SZDSZ taglétszá­ma Somogybán, ehelyett azonban be kellett érnünk azzal a válasszal: növekvő. — Miért nem egy ember nyi­latkozik az SZDSZ tevékenysé­géről : INCZE DOMOKOS: — Azért jelentkeztünk négyen az SZDSZ, a megyei szerve­zet nevében, mivel vannak kaposvári és vannak vidéki ügyvivők is. A kaposváriak­nak helyzeti előnyük van a vidékiekkel szemben min­den szempontból. Nincs er­kölcsi jogunk kiszorítani senkit az SZDSZ ügyeinek intézéséből és a nyilatkozat- tételből sem. így demokra­tikus. — Általában az a vélemény az SZDSZ-ről, hogy alaposan részletekbe menő a programja, de nincs tömegbázisa. Melyek a szövetség céljai, törekvései So­mogy megyében? ORMOS ELEK: — Az SZDSZ tömegbázisát az ha­tározza majd meg, hány szavazatot kap az első de­mokratikus, szabad válasz­táson. Hozzátehetném példa­ként, hogy Nyugat-Európá- ban egészen kis taglétszámú pártok olyan mennyiségű szavazatot kapnak, hogy részt vehetnek a kormány­zásban. Ami arra vonatko­zik, hogy esetleg kicsi a lét­számunk Somogy megyében, ez arra vezethető vissza, hogy mikor alakultak meg ezek a szervezetek. A tabi például május 18-án, tehát nagyon rövid idő telt el még ahhoz, hogy kellőkép­pen megismertethessük ma­gunkat, megismerjék a kör­nyéken azokat a személye­ket, akik az SZDSZ tagjai. Másrészt az emberekben — mi úgy látjuk — még mun­kál egyfajta félelem az új szervezettel kapcsolatban és bizonyos fokú közömbösség. Ez utóbbi leginkább az élet­föltételek nehezedésére ve­zethető vissza, a nehezen megszerezhető kenyérre. INCZE DOMOKOS: — A tömegbázis többek között azért is kevés, mert egye­lőre még nagyon kevesen merik adni a nevüket a megyei szervezet jelenlegi célkitűzéséhez, mint például az MSZMP vagyonának zá­rolása vagy leltárba vétele, a munkásőrség feloszlatása, az állami épületekről a vö­rös csillag levétele. Ezek mind olyan dolgok, hogy az emberek az elmúlt negyven év folyamán meg voltak félemlítve, s nem merik eh­hez adni a nevüket. S ah­hoz sem, hogy az MSZMP-t szétválasszuk az államtól. Ez elsődleges célunk. — Ezt az MSZMP szintén cé­lul tűzte ki. A reformerők egyik tő törekvése éppen ez volt a kezdettől! — Hogy valaki reformer legyen — ez nem pártfel- adait?! Föl tehetjük a kér­dést: mindig volt pártfel­adat, így ha kellett, akkor volt reformer, ha kellett, volt miniszter. — A külföldi pártokra is hi­vatkozhatok: ott is van egy konzervatív és egy reformer­réteg. FICZERE MÁTYÁS: — A nyugati pártok életkörülmé­nyei mások, és a nyugati társadalmakban az életkö­rülmények szintén mások. Nem hiszem, hogy összeha­sonlítást lehet tenni a nyu­gati és a keleti társadalmak között ilyen irányban. INCZE DOMOKOS: — A tömegbázis szervezése jelen­leg folyamatban van. A programunk terjesztésével az első plakátsorozat egy hónappal ezelőtt jelent meg a munkásőrség ellen. Az SZDSZ már a megalakulá­sakor kijelentette, hogy csakis békés eszközökkel hajlandó a céljaiért küzdeni. FICZERE MÁTYÁS: — Számunkra egyértelmű az, hogy a jövőben nem fegy­verek oldják meg a demok­ratikus átalakulást. Egy ide­jétmúlt fegyveres testületen, teszem azt a római idegen­légión a történelmi kor túl­haladt; jelenleg a munkás­őrségen is a történelmi kor túlhaladt. Nem beszélve ar­ról, hogy a jelenlegi gazda­sági rendszerünk annyira kátyúba jutott az MSZMP irányításával. Nem enged­hetjük meg a magyar nem­zetnek azt a luxust, hogy 800 millió vagy 1 milliárd körüli összeget ilyen haszon­talan célokra költsenek, mert ezen a pénzen nagyon- niagyon sok kórházi ágyat tehetne létesíteni, iskolai szemléltető eszközt lehetne venni, az oktatásban, az egészségügyben nagyon-na- gyon sok hasznos tevékeny­séget lehetne folytatni, amely tényleg a nemzet föl- emelkedését jelentené. Nem hiszem, hogy a munkásőrség fegyverzete egyértelműen a nemzet fölemelkedéséhez se­gítene hozzá! — A párt és a kormány több vezetője kinyilvánította: lejárt annak az ideje, hogy fegyver­rel oldjuk meg a politikai kér­déseket. Garanciák vannak a munkásőrség átszervezésére is. Szerintem egyébként az úgyne­vezett csöndes vagy hallgatag tömeget az SZDSZ nem fogja megnyerni az ilyen szóhaszná­lattal. INCZE DOMOKOS: — Az nem zavarja a csendes tö­meget, hogy az MSZMP csak ígérget, és nem tesz sem­mit? Hiszen megígérte, hogy mindent megtesz a demok­ratikus átalakulás érdeké­ben. Ugyanakkor, amint Tölgyessy Péter nyilatkoza­taiból tudjuk, az MSZMP küldöttsége Fejti György vezetésével mindent megtesz a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon, hogy ne tör­ténjen meg a demokratikus átalakulás. ORMOS ELEK: — Az SZDSZ-nek, akárcsak jó né­hány szervezetnek és párt­nak az a legfőbb törekvése, hogy Magyarországon a de­mokratikus átalakulás meg­valósuljon. Amennyiben ezt a demokratikus átalakulást óhajtják esetleg a reform­kommunisták és más szer­vezetek, az csak azt jelenti, hogy többen óhajtják, s na­gyobb a valószínűsége an­nak, hogy meglesz. — Azt hiszem, hogy még ke­vés hangzott el az SZDSZ el* képzeléseiről. INCZE DOMOKOS: — Az országos programunk rész­letesen foglalkozik azzal pél­dául, hogy milyen alkot­mányt akarunk. Ezt tudato­sítani kell az emberekben, hogy igenis, a megyei szer­vezet támogatja az országos ellenzéki kerekasztalt és a budapesti SZDSZ-t, hiszen az a kérdés, hogy valóban csak az a pár ember képvi­seli-e az SZDSZ-t, vagy a többiek is támogatják. Szük­ségünk van egy demokrati­kus, új alkotmányra, egy olyan választási törvényre, amely demokratikus válasz­tást tesz lehetővé az átme­neti időszakban. Hogyan in­duljunk el az átmeneti po­litikával? Van egy csomó programtézis a lelkiismereti és vallásszabadságról, a me­zőgazdaságról, a sztrájkjog­ról és a politikai pártok jo­gi szabályozásáról. Ezt a megyében is meg szeretnénk valósítani. — Gondolom, hogy a program egyes részei — mint a mező- gazdaság — fontosabbak So­mogybán. NÉMETH PETER: — Va­lóban úgy vélem, hogy az SZDSZ országos programja — minden elfogultság nél­kül — annyira karakteres és célratörő, az összes jelen­legi ellenzéki szervezeteké között ez a legjobb. így a megyei csoport és a helyi csoportok már önmagában azzal nagy feladatot vállal­nak magukra, hogy a prog­ram helyi képviseletét, az országos SZDSZ-érdekek he­lyi képviseletét megvalósít­ják. Nyilván, ha e program­ból kiemeljük azokat a ré­szeket, amelyek a megyére jobban vonatkoztathatók, még akkor is bőven van a megyei, illetve a helyi szer­vezeteknek feladatuk. — Az SZDSZ-nek sok a szak­értője a fővárosban. Vannak-e ilyenek a megyében? INCZE DOMOKOS: — Je­lenleg kialakulóban van egy szakértői gárda. A tagságból adódik, alakulnak a munka- csoportok Kaposváron is, hogy a helyi problémákat feltárják és megoldást java­soljanak rá. A környezetvé­delemtől kezdve a tulajdon­jogi kérdésekig, a gazdasági és idegenforgalmi változások szükségességének indoklásá­ig sok mindennel kívánunk foglalkozni. Mi azonban hátrányban vagyunk a bu­dapestiekhez képest, mert vidéken mégiscsak jobban érvényesült a megfélemlítés, mint Budapesten. Eddig nem mertünk, sokan nem mertek és merik adni a ne­vüket a gondolataikhoz. Na­gyon sok a reformer otthon a szobában, a tévé előtt, a rádió előtt, a folyosón és az utcán is akad egy-kettő, de hogy egy tömeg elé kiálljon és nyíltan elmondja: „Ura­im, én féltem a gyerekei­met, a családomat”... ez nehezíti a helyi csoportok kialakulását is többek kö­zött, , NÉMETH PÉTER: — Azt hiszem, ha sor kerül ezekre a demokratikus választások­ra és az SZDSZ eredménye­ket ér el, akkor tagságában vidéken is megnő a szakér­tői gárda. A másik az, hogy a szakértőket nemcsak mint SZDSZ-tagokat kell elkép­zelni, abban'lehetnek kívül­állók. Merem állítani, hogy vidéken a csendes többség­ben nagyon okos, értelmes emberek találhatók. FICZERE MÁTYÁS: — Nekünk is tanulnunk kell és jelenleg megküzdenünk mindazzal a 40 évig reszke- tésig belénk vert vagy be­lénk hazudott múlttal és igazságtalan történelem-ma­gyarázatokkal, amelyek je­lenleg a kommunikációs illetve minden tájékoztatási rendszereken, az újságokon, eszközön keresztül a töme­gekre zúdulnak. A „szakér­tők” pillanatnyilag magunk vagyunk, mert valamennyi­en magunkon érezzük az eddigi 30 évben elkövetett hibákat. — Furcsa a negyven évet hal­lani, figyelembe véve az itl ülök életkorát! — Én 1949-ben születtem. Az már nem volt egy dicső­séges idő. ’56-ban még a szovjet ágyúcsöveken csúsz­káltam a rámpán, és nem tudtam fölmérni, hogy va­lójában mit kerestek itt. Most már fel tudom mérni! Az akkori dadogások most már gondolatokká váltak, s ezek a gondolatok valahol közvetítőként az emberek agyában ... valamennyiünk­ben benne vannak. Ez a reszketés, ez a dadogás most már végre szavakká, mondatokká áll össze, s re­mélem, hogy az elkövetke­zendő jövőben a még nem létező unokáink élete jobb lesz. Már megérte az egész demokráciáért való harc vagy küzdelem. ORMOS ELEK: — Egy ma születő gyermek csaknem kétezer dollár adóssággal jön a világra, és talán any- nyi hátránnyal, amelyet a következő 40 év sem fog ta­lán behozni. Az elmúlt 40 évben ezek az emberek nem éltek, akik most születnek, nyilvánvaló tehát, vetítsük vissza.. .. INCZE DOMOKOS — Az MSZMP jelenleg ezer szál­lal kötődik a gazdasági rendszerhez. Ezeket a szá­lakat egyenként el kell sza­kítani. Az emberei; hozzá­szoknak, hogy az MSZMP szép lassan vonul ki, meg­szűnnek az MSZMP-jegyei, jogai az állami és gazdasá­gi intézményekhez.' — Ezt az űrt azonban más párt sem töltheti be. Nem azt tartjuk fontosnak, hogy a gaz­daság pártsemleges maradjon? — Természetesen az SZDSZ is ezt szeretné. Aki gazdálkodik, az gazdálkod­jon, és egyenlő jogi alapon; a kisszövetkezet, az állami vállalat, a magángazdálko­dó, a kisiparos ugyanolyan föltételekkel induljon egy versenytárgyaláson és a gaz­dasági életben. Mindegyik úgy induljon tehát, mintha magántulajdon lenne! — Köszönöm, a tájékozta­tót. L.G. A megye első ágazattól független szaikszervezeti alapszervezete a Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat kaposvári központ­jában alakult meg. Az ösztönzést a SZOT fő­titkárának egyik nyilatkoza­ta adta még ez év elején, amikor kijelentette, hogy az eddigi ágazati szerveződés mellett elképzelhető a szak­mai, a réteg- és az egyéb érdekek szerinti szerveződés is. Az utolsó lökést az je­lentette, hogy a vállalatnál is megkezdődött a szakszer­vezeti választás. — Ügy gondoltuk hogy „csinálunk magunknak” egy másik szakszervoíeti alap­szervezetet — mondta Szűcs László, a Sütév munkavé­delmi vezetője, az új szak- szervezeti alapszervezet in­téző bizottságának elnöke, — Eljuttattunk egy felhívást a szervező bizottság nevé­ben a vállalat minden mun­kavállalójához. Új alapszervezet Részlet a felhívásból: „A szakszervezeti vezetés jelen­legi — és a most folyó vá­lasztások után várható — összetétele nem ad biztosíté­kot elsősorban a műszaki, értelmiségi, alkalmazotti, ke­reskedelmi dolgozók munka­vállalói érdekeinek megfe­lelő képviseletére. A válla­lati doigozólétszámbajn ki­sebbségben levő termelési, műszaki és adminisztratív alkalmazottak érdekei ez- idáig nem kerültek markáns megfogalmazásra. A nevük­ben és nélkülük döntöttek.” Azok, akiket későbbi tag­nak gondoltak, többségében egyetértetek azzal, hogy megalakítsák az új szakszer­vezeti alapszervezetet a ré­gi mellett. Persze Könnyebb volt határozni mindezt, mint megvalósítani. Ágazattól függetlenül — Az Édosz központja tu­domást szerzett a szándé­kunkról, s MencZ'ir Tibor osztályvezető tájékozódott nálunk. Szóba került az a furcsa helyzet, hogy egy vál­lalatnál két alapszervezet lesz. Azt ajánlották, hogy tagozat formájában csatla­kozzunk a jelenlegi alap­szervezethez. Ezt elvetettük. Jobban tetszett, hogy tag- szervezetként csatlakozzunk az Édoszhoz. Az elnökség el­vi döntéséről levélben kap­tunk értesítést: „nem java­solja egy vállalaton belül több alapszervezet létreho­zását, s így azokat nem is fogadja a soraiba.” Megsér­tődtünk, de nem bántuk meg. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa fogadott ben­nünket, s rajtuk keresztül a SZOT-hoz csatlakoztunk, mint ágazattól független alapszervezet. A másik vá­lasztásunk az lett volna, hogy legyünk úgynevezett független szakszervezet. Ezt azonban nem szerettük vol­na. Július 17-én alakult meg az új alapszervezet ötven taggal. Ügy döntöttek, hogy csak egyszintű legyen a ve­zetőség, intéző bizottság for­májában. Ennek elnöke Szűcs László. elnökhelyet­tese pedig Posza István, a marcali kenyérgyár vezetője lett. — Kik a tagok? — Elsősorban a központi apparátusban dolgozók — főmérnök, osztályvezetők, technológusok, műszaki al­kalmazottak, gépírók —, egy kivételével nálunk vannak a gyárvezetők és az üzemve­zetők. S vannak fizikai dol­gozók, tmk-sok is. Persze azt szeretnénk, ha minél több lenne belőlük. Négy bi­zalmit választottunk, ha azonban nő a taglétszámunk, akkor több lesz a bizalmi is. A vállalatnál van egy jó­val nagyobb létszámú, ha­gyományos alapszervezet is, amely az Édosz megyei bi­zottságához tartozik, s az élén függetlenített szb-tit- kár áll. Ö is részt vett az új alapszervezet alakuló ülé­sén, s tartják a kapcsolatot vele, sőt együttműködnek sok mindenben, így a kol­lektív szerződés módosításá­ban. — Sok előnye van ennek a szerveződésnek — magya­rázta Szűcs László. — Töb­bek között az, hogy a tagdíj 40 százaléka helyett csak 15-öt kell befizetünk, s így többet tudunk visszaadni a tagoknak különféle célokra. Itt ugyanis nem függetlení­tett a vezetés, s nem is lesz. S hogy mire költenénk a pénzt? Gondoltunk arra, hogy adunk később beisko­lázási segélyt, üdülési támo­gatást. Most nulláról indul­tunk, szeptemberben lesz először bevételünk. Már föl­vettük a kapcsolatot a SZOT szervezetpolitikai osz­tályával, s majd szeretnénk egy kis indulótőkét kérni. Célok, tervek Elolvastam az alapszerve­zet programját, s nagyon ér­dekesnek találtam. Ebben leszögezték, hogy helyeslik és támogatják a vállalat ve­zetőségének hosszú távú stratégiáját, s azokat a tö­rekvéseket is, amelyek a vállalat hatékonyabb mű­ködtetését, a jövedelem — termelőképesség növelését szolgálják. A gazdálkodási­termelési kérdésekben ugyan nem kívánnak beavatkozni, a tagok érdekeit, élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben azonban nem lehetnek semlegesek. így például célul tűzték azt, hogy a műszaki, szellemi, al­kalmazotti, kereskedelmi dolgozók, valamint a terme­lésben foglalkoztatottak jö­vedelme arányosan növeked­jen, s csökkenjenek a túl­zott és indokolatlan különb­ségek. —- Figyelembe véve, hogy a másik alapszervezet szb- je nem mindig úgy foglalt állást, mint kellett volna, elsősorban az ismeretek hiá­nya miatt, mi szeretnénk konzultálni a szakismerettel rendelkező tagokkal, mi­előtt állást foglal a vezető­ség. így bekapcsolódunk a döntési folyamatba, s nem utólag akarunk okosak len­ni. — Várható-e a taglétszám növelése? — Mi kinyilvánítottuk, hogy az alapszervezet nyi­tott, bárkit várunk közénk, így a pékeket is — mondta Szűcs László elnök. — Mi ugyanis nem külön vezetői szakszervezetet kívánunk csinálni. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom