Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-25 / 200. szám
1989. augusitus 25., péntek ^ ______Somogyi Néplap 3 L átogatás egy Bsarvasmarha-tenyósitonél Szlovénia, de egész Jugoszlávia mezőgazdaságára is jellemző a sok-sok apró parasztgazdaság. Az ország mezőgazdasági termelésének több mint nyolcvan százalékát ezek a családi „farmok” adják, s ezért óriási a jelentőségük. Ehhez mérten milyen megbecsülésnek örvendenek, mennyi segítséget kapnak az államtól, illetve a feldolgozóipartól? Ezekre a kérdésekre a válaszért Gerlinc faluba utaztunk. ahol Anton Persa gazdaságát néztük meg. Persa gazda birtoka eltér az átlagos jugoszláv partnergazdaságtól. A hagyományos magángazdák mindenMEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS SZLOVÉNIÁBAN nel foglalkoznak a növény- termesztéstől az állattenyésztésig. Céljuk elsősorban a saját szükségleteiknek a kielégítése, s a fölösleget adják el a piacon, vagy esetleg közvetlenül a feldolgozóknak. Egy átlagos jugoszláv parasztnak 3,5 hektárnyi földje van, melyen gabonát és zöldségfélét termel, s esetleg van is kis darab legelője is. A jövő útja azonban eltér ettől a formától, a jövő útja a szakosodott kisgazdaságok létrehozásai. Anton Persa az elsők között vállalkozott a szakosodásra, mégpedig talán a legnehezebbet, a tejtermelést választotta. Tíz hektár saját földje van (ennyit engednek egyelőre a szabályozók), s ezenkívül bérel még öt és fél hektárt. Ezen termeli a takarmányt 59 állatának, s természetesen itt terem a zöldség és a gyümölcs is a családnak. — Milyen a magángazdák helyzete Jugoszláviában, mi indította arra, hogy szakítson' az eddigi hagyom ány- nyal és szakosod jón a tejtermelésre. — Tagja vagyok egy szövetkezetnek, a Panonkának. Ez az szövetkezet fogja ösz- sze a környéken a paraszt- gazdaságokat, s ez segíti őket. Ők tanácsolták azt is, hogy ne aprózzam el magam, csináljak csak egy valamit, de azt jól. Én a teheneket szereltem a legjobban, van egy szép legelőm is, így ezt választottam. 23 tehenet fejek most, tíz tenyészüszőm van, a többi hízómarha. — Milyen gépek segítik a munkáját? — Három traktorom van, 35 és 75 lóerősek, egy kombájn, és hát a fejőházban ott a fejőgép. A fejőház az egyik legmodernebb géppel van felszerelve. A Westfalia cég szállította az egész berendezést. A négy férőhelyes hal- szálkás fejőállásban egy óra alatt lezajlik a fejés. — Mennyibe került mindez, és honnan volt rá a pénz? — Már nem tudom a két évvel ezelőtti árakat, azóta az összeg nagyon keveset ér. Minden amim van, hitelből vásároltam, de már lejártok a részletek. — Milyen kamatra adták a kölcsönt? — Száz százalékra, de ne szörnyűlködjön ezen, hisz az infláció 1200 százalékos. így is én jártam jól. A gazdaság eredményesen dolgozik, a hozamok — hála a szövetkezet szakembereinek, no meg a gondos dolgozó kezeknek — kiválóan alakulnak. Egy tehén átlagosan ötezer liter tejet ad évente. — Az értékesítéssel sincsen gond? — Eddig még nem volt. Az ABC Pomurka (Szlovénia egyik legnagyobb vállalata) vásárolja meg a tejet, idejön érte a tartálykocsi. Csak hát az ár! Igaz, mindig korrigálják az áraikat az inflációhoz, ám a takarmányok, tápok, valamint a gépek árai nagyobb ütemben emelkednek, mint a tejé. Nem beszélve arról, hogy egyikét hét múlva kapom csak meg a pénzt a szállítmányokért, s az akkor már nem ér annyit! Az agrárolló nyílik Szlovéniában is, ám azért van a szövetkezet és a nagyvállalat — jelén esetben az .ABC Pomurka —, hogy ezt közömbösítse, s a gazdák ne érezzék már olyan élesen. Ez az ő érdekük is. hisz Szlovénia tejtermelésének 99 százalékát a magángazdaságok adják. Közös az érdek, közös a feladat, ezért a szövetkezetek azt szeretnék^ elérni, hogy minél több gazdaság szakosodjék, s akkor ők minden gondot levesznek a parasztok válláról, hogy nekik csak a gondos jó munkával kelljen törődniük. Varga Ottó Tanácsi válasz az MDF felszólítására Nem történt jogsértés a lakáseladásnál A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Papp János tanácselnök és dr Barna Lajos vb-titkár aláírásával levélben válaszolt az MDF kaposvári szervezetének július végén kelt, az állami tulajdonban levő házingatlanok értékesítésével kapcsolatban tett föl- szólitásra. Mint bevezetőben írják, e fölszólítást kérelemnek tekintik, s az erre adott választ, illetve tájékoztatást az MDF kaposvári szervezete mellett megküldik a városban megjelenő lapoknak, s 15 napra kifüggesztik a városi tanács-vb hirdetőtáblájára is. A válaszlevél számos jogszabályra és rendeletre utalva szögezi le, hogy az elidegenítés lebonyolítása a kezelő szerv — ez esetben az IKV — feladata. A vb jogköre csupán az e körbe sorolandó házingatlanok kijelölése. Ugyancsak leírják, hogy a városi tanács ide vonatkozó rendeletéi — jóllehet az alapterületet már több mint 10 esetben módosították — jogszerűek, azaz megfelelnek az érvényes országos rendelkezéseknek. Az ezek alapján az elmúlt hat évben kijelölt ingatlanok jegyzékét a levélhez csatolt melléklet tartalmazza. A városi tanács- vb levele így folytatódik: „Tájékoztatni kívánjuk a kérelmezőt arról, hogy több ízben került sor bejelentésre, melyek jogszabálysértőnek minősítették az állami tulajdonú házingatlanok értékesítését, illetve más esetekben az értékesítés megtagadását Kaposvár városban. A bejelentéseket a megyei tanács kivizsgálta, a kijelöléseket jogszerűnek találta s a testületi döntések megváltoztatását nem kezdeményezte. Emelett a Somogy megyei tanács vb-titkára 1970. évtől 1989. májusáig terjedő időre az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésére való kijelölésének tételes felülvizsgálatát rendelte el. Ennek alapján sem került sor határozat megváltoztatására, vagy egyéb, törvénysértés miatti intézkedés kezdeményezésére. A nagyszámú lakáseladás során néhány esetben előfordult hiba is. Ezek részben, jogértelmezésből, részben felületes ügyintézésből adódtak. Egykét esetből ügyészségi, illetve bírósági ügy is lett. Ezek azonban nem a kijelöléssel voltak összefüggésben. Az állami tulajdonban álló házingatlanok értékesítésére vonatkozóan minden konkrét ügyben, bármely ügyiratra — amennyiben ezt kérelmező igényli — mindenkor biztosítjuk az 1981. évi I. tv-tel módosított 1957. évi II. tv. 41. §-ban foglalt jogosítványok gyakorlását. Egyidejűleg szeretnénk az MDF Kaposvári Szervezetének szíves tudomására hozni, hogy a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának üléseire készült előterjesztések 1987. január 1- től kezdődően évenként külön kötetben lefűzve megtalálhatók, s bárki számára hozzáférhetőek a megyei, illetve 1988. március 1-jétől a városi könyvtárban. őszintén reméljük, hogy az MDF Kaposvári Szervezete többre értékeli munkánkat egy alig több mint 10 soros felszólításnál s a jövőben javaslataival, ten- niakarásával is megtiszteli testületünket a lakosság érdekében, a köz szolgálatában, a gondolat szabadságának számunkra természetes tiszteletben tartásával.” A Kaposvári Ellenzéki Kerekasztal levele a tanácselnökhöz A Kaposvári Ellenzéki Kerekasztal levelet írt Papp Jánosnak, a Kaposvári Városi Tanács elnökének, amelyben azt kéri, hogy a város közintézményeiről — így a városi tanács épületéről is —, azonnal távolítsák el a „kommunista pártra utaló vörös csillagot.” A levél írói szerint ez az Idejétmúlt ideológiai jelképe, amely ennek megfelelő gondolkodásmódot fejezi ki. „A többpártrendszerre való átmenet időszakában bármely párt jelképét egyedüliként kirakni a népfölség elve alapján működő tanácsok épületére, nem etikus” — írják többek között. Követelésüket azzal a belügyminiszter-helyettesi nyilatkozattal támasztják alá, amely a televízió Hét című adásában hangzott el ez év július 7-én. Eszerint Magyarországon soha sem volt érvényben olyan rendelkezés, amely országosan kötelezővé tette volna a tanácsok számára, hogy épületükön a Kommunista Párt (MDP, MSZMP) jelképét, a vörös csillagot elhelyezzék. Legyen somogyi arculata Készülnek a megyegyűlésre Tegnap ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége, és a szeptember 16-án sorra kerülő népfront- megyegyűlés előkészületeiről tárgyalt. A tanácskozás alapjául a szerkesztőbizottság által elkészített „A népfrontmozgalom 1985 és 89 között Somogybán” című értékelés, valamint „A HNF Somogy Megyei Bizottságának programtervezete” szolgált. A megyei népfrontbizottság elnöke, Rostás Károly azt kérte az elnökségtől, mondjon véleményt az előterjesztésekről és egészítse ki javaslataival. Az elnökség tagjai az anyagot, amely a népfront VIII. kongresszus óta végzett mozgalmi tevékenységét két, egymástól elkülönülő szakaszra bontja, a célt jól szolgáló alapnak tekintették. Hasonlóan vélekedtek a programtervezetről as. A javaslatokban a formai kérdések és a mondanivaló jobb megértését célzó megjegyzések mellett igen nagy teret kaptak a tartalmi elképzelések. Az elnökség tagjai jóként az értékelés markánsabbá tételét kérték, egyebek között azt ajánlva: a népfront határozottabban vállalja fel a hibákat és tükrözze az eredményeket — például azt, hogy a megyében a reform egyik úttörője éppen a népfront volt. Harcosabb HNF-re van szükség. Ne csupán szorgalmazza a elérését, hanem küzdjön is programban szereplő célok azokért — mondták .többen is. Nagy teret kapott az a gondolat, hogy a megyegyűlésnek legyen somogyi arculata, azaz vállaljon olyan feladatokat, amelyek ebben a megyében időszerűek és lendítő erejűek. Közéjük sorolták a Balaton regioná lis problémáit (a világkiállítással is összefüggésben!, továbbá e természeti kincsünk jobb hasznosítását (például a gyermeküdültetésben), a „vidéki Magyar- ország” sorskérdéseit, a népfront struktúrájának korszerűsítését, és így tovább. A javaslatokat dr. No- vák Ferenc megyei népfronttitkár hasznosnak tartotta, és ígéretet tett arra, hogy beépítik a programba. Hangsúlyozta: várják mások észrevételeit is, hiszen a mozgalom akkor számíthat sikerre, ha támaszkodik a megye lakóinak véleményére, kezdeményezései re. Sz. N. Vesztegzár északnyugaton Az egész úgy indult, hogy valaki arra kért: írjam meg, milyen botrányos némely Marcali környéki település tömegközlekedése. Gondoltam, mielőtt körbejárom a falvakat, hogy helyszíni tapasztalataimmal, s fölháborodott, órákig várakozni kényszerülő emberek nyilatkozataival acélosítsam meg írásomat, benézek a marcali autftbuszállomásra. Megkérdezem, hogy, s mint, s miért nem törődnek a tisztelt nagyérdemű utazóközönséggel. Megkérdezem, hogy ők szolgáltatnak, vagy csak pénzt keresnek, érdekli-e őket — ha egyáltalán tudnak róla —, a lakosság felháborodása. Most már abban biztos vagyok, hogy tudják — s nemcsak tőlem. Nyár van még, és most iszonyatosan rossz idő. Felhőszakadás színezete van a dolognak, ilyenkor jobb otthon ülve arról álmodozni, hogy dízeles japán autó mellé örökös ingyenes tankolást nyert az ember a bongó-sorsjátékon — elfelejtve örökre, hogy éalaha is autóbuszon ült... Tehát e nyári időszakban nem az a jellemző. hogy tolonganának itt az utasok. Aki itt van, az viszont már legszívesebben nem itt lenne, ha tehetné. Mint például az a fiatalember, aki dühöngve jön be a forgalmi szolgálattevő irodájába, hogy már egy órája el kellett volna indulni a buszának Somogy- fajszra. — Nem azért váltok havi 1200 forintért bérletet, hogy szórakozzanak velem — mondja, s nem könnyű lecsillapítani. Ám ami ezután jön, az az igazi meglepetés számomra. 30 körüli buszsofőr ront be az irodába, meglehetősen feldúltan. Elő Béla a hangerejével sem takarékoskodik, amikor előadja, milyen mostoha sorsuk van manapság a Volán gépkocsivezetőinek. Hogy a havi 182 óra helyett ők 270-et dolgoznak, és a fizetésük nem éri el a 8 ezer forintot. A legjobb szerelők már régen elhagyták a Volánt, mert máshol jóval többet keresnek, így aztán gyakran a sofőr javítja a buszt. Túl vannak hajtva, nem lehet csodálkozni, hogy amikor befejezik a munkát, gyakran leisszák magukat. Tóth József forgalmi szolgálattevő 30 éves munkaviszony után csak 5 ezer forint körül keres. Azt mondja, igaza van a háborgó utasnak, csak éppen azt nem tudja, hogy a náluk levő 34 kocsinak egyszerre 32 feladatot kell megoldani. Némi szerencsével ez rendszeresen megy is, de az öreg, 80 százalékában nullára futott gépkocsiállomány egyszer csak nem akar menni, akkor végük van. Akkor lincselő a hangulat. Megkérdezi, tudom-e, hogy ők például két éve nem kaptak új buszt, hogy reggeltől estig 120 járat indítását végzik, ennek ellenére meglehetősen pontosan. Tudom-e, mennyi svindli van a negyedéves üzemanyagprémi um körül, hogy a sofőrök emiatt is joggal elégedetlenek, de Kaposváron elutasították reklamációjukat. Megnézem az utolsó kimutatást, 300-tól 6000-ig terjednek a negyedéves jutalmak. Az első tétel vicc, a második már doppingoló, a havi 2000 forint már tisztességes bérkiegészítésnek tűnik. Tóth József azt is elmondja, hogy egy kocsival oldják mega helyi járatokat, s ehhez tartozik még Bize, Horvátkút, Boronka és Nemesdéd is. Csoda-e, ha elégedetlen a lakosság? — teszi fel a költői kérdést. Tapsonyban Vörös Lajos, Csizmadia Tibor és Csizmadia Józsefné részletesen, fejből sorolják az érkező és induló buszokat. Itt már sikerült a Medicor művek autóbuszát is bekapcsolni menetrendszerinti járatba, de így is van gond bőven. Délelőtt például 8 óra után nincs járat, a község el van vágva a külvilágtól, hiszen vasútállomása nincs. Csiz- madiáné megyei tanácstag, a tanácsi vezetés segítségét is kérte a közelmúltban. Nagy gond, hogy a társközségekkel — Szenyérrel, Nemeskisfaluddal — sem tudnak elfogadható közúti összeköttetést teremteni. A Volán tippje az volt, hogy fizessen a tanács 30 ezer forintot, akkor majd több járat is betér Tap sonyba. A vései tanácson hasonló gondokról beszélnek az asszonyok. Marcali jelenti számukra a bevásárlási lehetőséget, a kórházi ellátást. Ezek után kénytelenek Böhönyén csatlakozásra várni, ami nemritkán egy órát is jelent. Érzékeltetésül: 33 kilométer megtétele több mint két órába telik. A diákok így inkább a 10 kilométerrel távolabbi Kaposvárra járnak, már aki nem tud kollégiumhoz jutni. El lehet képzelni, milyen friss lehet az a tanuló, aki ötkor kel, naponta három órát utazik, és netán még valamit tudnia is kéne. Azt mondják az asszonyok, közvetlen járat lenne a megoldás Böhönyéről — Vésén keresztül Nemesdédre, Nemesvidre, mert ezeknek a településeknek a közlekedése sincs megoldva. Nemesdéden Dömötör Ödönnével beszélgetek a közlekedésről. Szerinte nincs súlyos probléma, hiszen a munkásokat — Sáév, húskombinát, böhönyei fonoda — a vállalatok autóbuszai elszállítják, és még Marcaliból is haza lehet jönni késő délután, ső1 már Kanizsára is van közvetlen járat. Megnézek néhány menetrendet, Nemesdéden, Varászlón, Horvátkúton. Amellett, hogy valóban ritkán járnak a buszok, van még egy gond: ezekből a településekből 18 óra után menetrend szerinti buszokkal se ki, se be. Éjszakai vesztegzár a nyugati végeken! Süli Ferenc i Szakosodó családi farmok
