Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
Somogyi Néplap 1M9. augusztus 22., hadd Megnyílt az MSZMP nyári egyeteme Nyers Rezsőnek, a párt elnökének Reformok útján — az MSZMP a szocializmusért című előadásával hétfőn este megnyitotta kapuit az MSZMP nyári egyeteme Tatán. A fővárosból és a megyékből érkezett mintegy 900 pártaktivistát Andies Jenő, az MSZMP KB osztályvezetője, a tábor vezetője köszöntötte. Bevezetőjében kiemelte: a tanfolyam résztvevői politikai elkötelezettségből vállalták, hogy a pánt új véleményformáló tevékenységének módszereivel, tartalmával ismerkedjenek. Az MSZMP új politikai felfogásának megfelelő tömegbefolyásolási módszerekről szerezhetnek itt tapasztalatokat a tábor lakói a következő napokban. A politika aktuális kérdéseiben a párt vezetői segítik eligazodni az aktivistákat. Megkezdődött előkészítése Hamarosan — már a tőzsde jövő évi bevezetésének előkészítése jegyében — új értékpapírpiaci megállapodást kötnek a hazai bankok és a pénzintézetek. A megállapodás kialakításánál figyelembe veszik a leendő tőzsdei szabályokat. Ennek alapján módosítják a tőzsdei értékpapír-kereskedelem szabályait, az árfolyamjegyzés rendszerét és sűrítik a tőzsdenapok számát. A pénzintézetek, bankok saját számlára, a vételárat előre kifizetve jelenleg megvásárolják azokat az értékpapírokat, amelyeket majd a tőzsdenapokon eladásra felajánlanak. Így a kötvények, részvények árfolyamának alakulásában nagy szerepet játszik, hogy az érintett bankok milyen üzletpolitikát folytatnak. Ugyanakkor a piac, a kereslet—kínálat hatása a kívántnál csak kisebb mértékben befolyásolja az árfolyam alakulását. Ezért a jövőben az új megállapodás alapján megváltoztatják ezt a rendszert, s a bankok, pénzintézetek, brókercégek csak megbízás alapján fognak kereskedni az értékpapírokkal. Ez azért is előnyös, mert jelenleg viszonylag kevés szabad pénzeszközzel rendelkeznek, és így nem volt lehetőségük a vásárlások bővítéséreAz új megállapodás alapján biztosítani kívánják az árfolyamok gyors jegyzését és az üzletkötések teljes nyilvánosságát. Az elképzelések szerint októberben heti két tőzsdenapot tartanak, s decemberben pedig már mindennap lesz tőzsdei adásvétel. Az új rendszer várhatóan hozzájárul a jelenleg igen alacsony forgalom fellendüléséhez. Keletnémet „lavina” a határon Kohl ma ismerteti kezdeményezéseit (Folytatás az 1. oldalról) Az NSZK mérvadó újságjainak egybecsengő véleménye szerint a keletnémet állampolgároknak az osztrák— magyar határon végbement tömeges menekülése nyilván nem használ a magyar—NDK kapcsolatoknak, ám semmiképpen sem lehet Budapest feladatává tenni más államok belső problémáinak megoldását. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung úgy látja: az NDK vezetése választás elé került, ha egyáltalán van még választása. Megtorlással és elszigetelődéssel ugyanis nemcsak a belső válságát szítaná tovább, hanem nemzetközileg és saját szövetségében is egyre hátrányosabb helyzetbe kerülne. A lengyelországi és magyarországi fejlődés immár megfordíthatalan, s a magyar határt nem lehet ismét kerítéssel lezárni. Nem sokat használ az NDK-nak, ha most valamiféle összeesküvőket tenne felelőssé a történtekért, akik szerinte előmozdították a tömeges határátlépést. Az újság szerint az NDK- nak nem a menekülőknek kel útját állnia, hanem a menekülés okait kell fölszámolnia. Az NSZK kormánya hétfőn megerősítette arra irányuló készségét, hogy mindent megtesz a jelenleg a berlini, a budapesti és más nyugatnémet diplomáciai képviseleteken tartózkodó keletnémet menekültek problémájának megoldásáért. Hans Klein szövetségi miniszter délutáni sajtóértekezletén elhangzott nyilatkozata szerint a bonni kabinet a kérdés olyan tárgyalásos rendezésére törekszik, hogy annak nyomán ne kerülhessen sor az NDK politikai irányvonalának megmerevedésére. Az NSZK emelett figyelembe veszi azoknak a keletnémeteknek az érdekeit, akik szabályos engedéllyel érkeznek: tehát nem akarja veszélyeztetni a kiutazási lehetőségeket — mondta. — De nem feledkezik meg arról a tizenhét millió NDK-állampolgárró! sem, aki hazájában maran- va tanúja szeretne lenni reformok bevezetésének. Bonn semmiképpen sem kívánna olyan helyzetet, amelyben még inkább visszariadnának a reformokra irányuló kezdeményezéstől. A miniszter újra kinyilvánította, hogy kormánya nem érdekelt az NDK destabilizálódásában. A belnémetügyi minisztérium jelentése szerint az idén összesen 55 970 NDK- állam polgár érkezett az NSZK-ba, közülük 46 634 személy szabályos kiutazási engedéllyel. Az évi szabadságáról hétfőn munkájához visszatéri Helmut Kohl szövetségi kancellár tájékozódott a keletnémet menekülteknek a kormányfő által is drámai fejleményként jellemzett tömeges kiáramlásáról. Meghallgatta Rudolf Seiters miniszternek, a kancellári hivatal vezetőjének jelentését azokról a tárgyalásokról, amelyeket Herbert Kroli- kowskivat, az NDK első külügyminiszter-helyettesével1 Berlinben folytatott. Helmut Kohl ma sajtóértekezleten értékeli a helyzetet, illetve nyugatnémet intézkedéseket és kezdeményezéseket ismertet a menekül tkérdésre vonatkozóan. A kinevezés a szejm előtt Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnök hétfőn levélben a lengyel parlament alsóháza, a szejm elnöké elé terjesztette javaslatát Czeslaw Kiszczak visz- szahívására és az új miniszterelnöknek, Tadeusz Mazowieckinek a megválasztására. Az államfő szombaton döntött úgy, hogy a parlamenti koalíciót létrehozó Szolidaritás képviselőjét bízza meg a kormányfői poszttal és az új kormány megalakításával. Tadeusz Mazowiecki, akinek kormányfői jelölését az alsóháznak még jóvá kell hagynia, egy Szolidaritás — parasztpárti — demokrata kormányt kíván alakítani. Lech Walesa, a szolidaritás szakszervezet elnöke (jobbról) és Tadeusz Mazowiecki a mozgalom nagygyűlésén Lövések a román oldalon A rendőrség a következő információt adta: Augusztus 20-án éjjel egy órakor Csengerújfalu térségében az államhatár román oldaláról Riskó György, Dumitran László, Pap Pavel, Rob Vasil Zűrinél és Bloroistein Károly (román állampolgárok) Magyarországra próbált szökni. Román területen egy román határőr-járőr elfogta őket. Személyi motozás közben Riskó György és a 'járőr között dulakodás kezdődött, miközben a határőr fegyvere kétszer elsült és Riskót a lövések súlyosan megsebesítették. Társai a sérült segítségére siettek, s a járőrt lefegyverezték. A fegyvert kiürítették, és román területen eldobták. Ezután átlépték az országhatárt. Csengerújfaluból a sebesültet a mentők a nyíregyházi kórházba szállították. Jelentős rendőri erőket mozgósítottak ,a csehszlovák hatóságok a VSZ-tagállamok 1968-as bevonulásának évfordulóján. Képünkön: /iatalokat igazoltatnak a rendőrök Prágában CSEHSZLOVÁKIA, 19Í8 — IZVESZTYIJA ,,Bocsáss meg nekünk, Prága... ## „Bocsáss meg nekünk, Prága...” — idézte az Izvesztyija, a szovjet kormány lapja egy 21 évvel ezelőtti szovjet kiskatonának a mostani szavait. Valerij Nyefe- rov 1968-ban légideszantos- ként vett részt a Varsói Szerződés öt tagállamának Csehszlovákiád katonai beavatkozásában, Nyeferov visszaemlékezése szerint a csehszlovák lakosság igyekezett megmagyarázni a katonáknak: maguk is el tudták volna rendezni problémáikat, nem volt szükség a hadsereg bevetésére. „Néztem, mennyi fájdalommal beszélnek nekünk erről ... Gondolataim összeku- szálódtak és nagyon szégyellem magam” — mondta Nyeferov. A szovjet kormánylap ugyancsak megszólaltatta Ivan Pavlovszkij hadseregtábornokot, aki az események idején szovjet honvédelmi miniszterhelyettes, s egyben a szövetséges haderők parancsnoka volt. ö leszögezte: a katonapolitikai események alapján ma is hasonlóképpen döntene, mint huszonegy évvel ezelőtt. Mint mondta: az akciót — amelynek irányításával 1968. augusztus 16-án vagy 17-én bizták meg — Moszkvából vezényelték. Mintegy ötszáz szovjet harckocsit küldtek Csehszlovákiába. A csehszlovák katonai egységeket felszólították: ne tanúsítsanak ellenállást a bevonuló csapatokkal. Pavlovszkij a VSZ-csapa- tok bevetését követően találkozott Ludvík Svoboda csehszlovák államfővel, aki — a szovjet tábornok szerint — azt helytelenítette, hogy éjszakánként „figyelmeztető lövések” hangzanak Prágában. Pavlovszkij viszont azt állítja, hogy nem voltak éjszakai lövöldözések. Az egykori szovjet honvédelmi miniszterhelyettes — mostani visszaemlékezésében — arra panaszkodik, hogy a csehszlovák nép barátságtalanul viselkedett a szovjet katonákkal szemben. Az Izvesztyija — amelynek hét végi visszaemlékező EGY EVE MAR... Egy éve már, hogy tavaly augusztusban elhallgattak a fegyverek és szünet követte az esztelen öldöklést az iraki—iráni sivatag küzdőterein. Majdnem nyolv év alatt százezrek vesztették életüket egy olyan háborúban, amelyben voltaképpen egyik fél sem lehetett győztes. Miután Irak a súlyos veszteségek és a megjósolhatóan ideiglenes apró győzelmek után belátta, hogy a kötélhúzásnak nincs értelme, 1988. augusztus 20-án Irán is beadta a derekát: mindkét ország elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598. számú, tűzszünetet sürgető határozatát. Az 1980 óta tartó háborúskodást így valóban szünet követte — ám azóta nem sok történt, és semmi sem zárja ki a lehetőséget, hogy jöjjön a második felvonás. A kötélhúzás ugyanis másféle frontokon folytatódik. Irak mindmáig bizonyos iráni területeket tart megszállva, s így abban a hitben óhajt tárgyalni, hogy ő van a kedvezőbb helyzetben. Ezért azt követeli, hogy a béketárgyalások előfeltételeként a felek cseréljék ki összes hadifoglyaikat. Teherán viszont csakis egyenlő pozícióból hajlandó Bagdaddal szót érteni: követeli, hogy Irak először vonuljon vissza nemzetközileg elismert határvonalai mögé. A probléma az, hogy ezt a nemzetközi határvonalat még a néhai sah és Szad- dam Husszein iraki elnök vonta meg, s fektette le az 1975-ös algíri szerződésben Bagdad most azt állítja, hogy akkoriban egyenlőtlen szerződésre kényszerítették. Ráadásul a felek sem a tűzszünet alkalmazásának mikéntjében, sem a majdani boldog békeállapot módjában nem értenek egyet. Az 1200 kilométeres iraki- iráni határon mindmáig ENSZ megfigyelők ellenőrzik a fegyvernyugvást, de rrtaroknyi kéksisakos aligha akadályozhatja meg a robbanást, ha a felek megint rászánják magukat a fegyveres erőpróbára. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár még a múlt hét végén úgy nyilatkozott, hogy a két ország konfliktusában nemigen van ok a derűlátásra: „a fegyverek csendje nem azt jelenti, hogy stabilitás és béke uralkodnék a térségben”. Az kincstári elégedettséggel nyugtázzák, hogy az általuk felügyelt határszakaszokon béke van, s a felek együttműködési készségét sem érheti szó... Pérez de Cuéllar borúlátása sokkal indokoltabb. Sem Bagdad, sem Teherán nem tett le arról, hogy a háború után valamiképpen megbélyegezheti a másik ■felet, s ami fontosabb, komolyabb politikai engedményre késztetheti. Irak én Irán egyaránt úgy gondolja, hogy há már a katonai küzdőtereken nem sikerült győzelmeket aratni, akkor azokat a tárgyalóasztalnál kell elérni. Teherán ezért akarja mindenáron elérni, hogy Irak mindenekelőtt vonuljon ki az általa megszállt 2 ezér négyzetkilométernyi iráni területről. Irak ettől elzárkózik, noha az ENSZ főtitkára is felhívta Bagdad figyelmét arra, hogy a megszállás nemcsak általában a nemzetközi joggal, de az 598-as tűzszüneti határozattal is kifejezetten ellentétes. Nem meglepő, hogy az egy helyben topogásért a felek elsősorban egymást, másodsorban a világszervezetet hibáztatják. Teherán Bagdad szemére veti, hogy rosszindulatú magatartást tanúsít, megtévesztő, „kettős nyelvezetet” használ — azaz nemcsak Iránt, de a nemzetközi közösséget is igyekszik becsapni. Bagdad vádjai szinte szóról szóra ugyanezek. Néhány nap múlva, augusztus 25-én lesz annak is egy éve, hogy a felek között Genfben beindultak a tárgyalások. Azóta az ENSZ javaslatok egész tömegével árasztotta el Bagdadot és Teheránt — hasztalanul. Eképpen mindenki kórusban sajnálkozik a tárgyalások menetének lassúságán — egyebet azonban nem tesz. Most mégis felcsillant némi remény: szeptemberben Belgrádban tartják az el nem kötelezett országok csúcsértekezletét és a tervek szerint az ENSZ-főtitkárnak sikerül ismét asztalhoz ültetni a makacskodó iraki és iráni diplomatákat. A remény már csak azért is jogos, mert időközben Hasemi Rlfszandzsani lett az Iszlám Köztársaság új elnöke, Iraknak pedig nagyravágyó gazdasági tervei vannak és nem nélkülözheti a nemzetközi együttműködést. Rafszandzsani máris adott néhány jelzést arra vonatkozóan, hogy ^hajlandó felhagyni a szemellenzős iráni politikával, s nyitni nemcsak a Szovjetunió felé — ez már meg is történt —, hanem a Nyugat felé is. Erre márcsak azért is szüksége van, mert Irak nagyravágyó terveiben nem csekély súllyal szerepelnek bizonyos katonai tervek. Az iraki hadiipar valósággal felvirágzott... Az iráni gazdaság viszont pang, vagy alig működik. így hát a felek — különböző okokból ugyan — rákényszerülnek a békére. Egy ideig bizonyosan. Fodor György \ írásából újabb részletek váltak ismeretessé — részletesen közölte Kirill Mazurov- nak, az SZKP KB PB akkori tagjának, a szovjet miniszterelnök akkori első helyettesének a véleményét. Mazurov a VSZ-csapatok bevetésének az okát a hidegháborús légkörben látja. Szerinte Csehszlovákiában aktivizálódtak a jobboldali erők, a belső ellenzék minden torzulást a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok számlájára írt. A beavatkozást elsősorban az NDK vezetése követelte, de — hang- súlybeli eltérésektől eltekintve — a többiek is egyetértettek szükségességében, vies7a May.iirnv
