Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám

Somogyi Néplap NAPILAP XLV. évfolyam, 196. szám Ára: 4,30 Ft 1989. augusztus 21., hétfő ÜNNEPELT SOMOGY NÉPE Ünnepelt a hét végén az ország, ünnepelt Somogy népe is. Megemlékezett államalapító királyáról, Szent Ist­vánról, köszöntötte az új kenyeret, a föld művelőit és számot vetett jogállamisággal, alkotmánnyal. A szónok­latokban kevesebb volt a formaság, több a gondolat, az üzenet. Üzenet múltunkról, gondjainkról, tennivalóink­ról... Miként azokon az aratóünnepeken is, melyek már a hét közben egybegyűjtbtték a gazdaságok tagjait Gá- losfán, Nagyberkiben, Bárdibükkön. Az ünnep gyarapodást is köszöntött — bajaink köz­ben van jobbra törekvés és biztató eredmény is. Talál­kozást is jelentett a hét vége: a rendezvények szervezése közös asztalhoz ültette a népfront tisztségviselőit, akti­vistáit, az egyházak képviselőit és a pártok, a társadal­mi szervezetek megbízottait. Ez önmagában véve is jó jel, noha a valóságos közmegegyezéshez a mostaninál jó­val több türelem, megértés és politikai kultúra kell, to­vábbá olykor-olykor kevesebb demagógia ... Jó lenne, ha szentté avatott István királyunk Intel­mei immáron nemcsak a retorikát gazdagítanák, hanem valóságos, intelmeket jelentenének a türelmes és követ­kezetes hatalomgyakorlásról, a jövevények befogadásáról, s a „királyi tanács” összetétele dolgában a közéletben szükséges tisztességről, kivagyiság-mentességről, pöffesz- kedés mellőzéséről... Mint megírtuk már lapunkban: ezen az ünnepen nem volt „fölülről kinevezett” kiemelt rendezvény. Munkatár­saink igyekeztek — lehetőségeinkhez képest ahova el­juthattunk — beszámolni mindarról, ami Somogybán történt. Ünnepi krónikánk ezen az oldalon kezdődik, a 2., a 3. és az 5. oldalakon folytatódik. KAPOSVÁR Főpapi szentmise és megemlékezés A megyei tanács elnöke, az MSZMP, az MDF és más pártok, valamint a társa­dalmi szervek vezetői, hívők és ateisták együtt ültek a kaposvári Nagyboldogaöz- szony templom padsoraiban tegnap, hogy közösen ünne­peljenek. Láthatatlan fa­jaik leomlásának lehettünk műi, s tapasztalhattuk, hogy az új nemzeti közmeg­egyezés már nem csupán őhaj, hanem kölcsönös gesz­tusokban is megnyilvánuló, közös .törekvés. r- délelőtt 10 órakor kez­_:utt ünnepi főpapi szent­misét dr. Baráti János álta­lános püspöki helynök, cím­zetes apát, kanonok plébános celebrálta együtt a város papjaival. A főpap szentbeszédében sokoldalúan és érzelmekre is hatóan idézte föl Szent István életét, máig ható tör­ténelmi tetteit, és kereszté­nyi példáját. Minit mondta, egy évezred után újra vá­laszút előtt áll a nemzet. „Kellenek az emberek, akik az értelem fényével megfor­málják az új élet törvénye­it, akik kijelölik az utat, melyen járnunk kell, hogy egy boldogabbt jövő teljesed­hessen ki.” Miként azonban hangsúlyozta, nem elég. hogy bölcs törvényalkotók és vezetőink legyenek, szükség van arra is, hogy az egész népben igény ébredjen a lel­ki megújulásra. Figyelemreméltó gondo­lata szerint a népakarat ér­vényesülése fontos, ám ez az akarat ne süllyedjen sza­badosságba, éljen, s ne visz- szaéljen a szabadság lehe­tőségeivel. A templomi szertartás után a téren levő Szent Ist- ván-kútnól kezdődött az ünnepség Kodály Zoltánnak az ünnep legmélyebb tartal­mát is megmutató kórus­művével, melyet a Vikár Bé­la Kórus szólaltatott meg. A város egybegyűlt polgá­rait elsőként dr. Baróti Já­nos köszöntötte. Idézte töb­bek között a Magyar Kato­likus Püspöki Kar nyilatko­zatát, mely szerint ne a meggondolatlanság, az üres hangoskodás, a felelőtlen ítélkezés, a kisstílű bírásko­dás tegye meddővé életün­ket. Formálja tevékenysé­günket az áldozatos haza- szeretet, az emberi értékek kibontakoztatásában, a csa­ládi élet örök erkölcsi ala­pokon való megújításában, és az önzetlen közéleti tevé­kenységben. A főpapi köszöntő, majd Reviczky Gyula Szent Ist­ván napja című verse után a Hazafias Népfront váro­si bizottsága, nevében dr. Rozsos István kandidátus mondott ünnepi megemlé­kezést. Ezer éven átívelő metafo­rával villantotta föl történel­münk sorsfordulóit. Mint ennek során utalt rá, az •1945 utáni évtizedek meg­akadályozták, hogy az euró­pai kultúrába illeszkedő, kellően mozgékony össz­komfortos és jól működő „országhajót” építsünk. Napjainkban azonban re­ménykedhetünk, hogy sike­rül majd István király ha­gyományaihoz méltó módon, a különböző kikötők között szabadabban közlekedő ha­jót formálnunk. E gondolat­sor folytatásaként hangsú­lyozta, hogy sikert csak ak­kor érhetünk el, ha a tör­ténelmi tapasztalatokra ala­pozva elkerüljük a már föltérképezett zátonyokat és sziklákat. A beszédet követő műsor után az ünnepség a Szózat hangjaival, s eközben Szent István szobrának megkoszo­rúzásával fejeződött be. Délután a Nagyboldogasz- szony templomban Kovács Endre orgonaművész adott hangversenyt. B. F. Az új kenyeret köszöntötte az ország Szombaton országszerte megkezdődtek és vasárnap folytatódtak az államalapító Szent István királyra emlé­kező és az új kenyeret kö­szöntő ünnepségek. Közösségi házat avattak augusztus 20-a alkalmából szombaton a Hajdú-Bihar megyei Almosd nagyközség­ben. A társadalmi progra­moknak is otthont adó épü­letkomplexumot Pozsgay Imre, az MSZMP elnökségé­nek tagja, államminiszter avatta fel, aki ezt követően lakossági fórumon találko­zott az Álmosdon és a kör­nyező településeken élők képviselőivel. Az állammi­niszter több, a társadalmi viszonyokkal, a közelgő vá­lasztásokkal, a párt megújí­tásával kapcsolatos kérdésre válaszolt. Pozsgay Imre a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem aulájában megtar­tott augusztus 20-1 nagygyű­lésen mondott beszédet. Az orosházi nagygyűlés­nek, amelyet a helyi Űj Élet Tsz lóversenypályáján ren­deztek meg, több mint ezer hallgatója volt Horn Gyula külügyminiszternek, az MSZMP Politikai Intéző Bi­zottsága tagjának. Horn Gyula az országos politika számára is rendkívül érté­kesnek ítélte azt a toleran­ciát, amely e tájon ma meg­nyilvánul a különböző poli­tikai elképzelések képviselői között, s mintát ad a megye azzal is, hogy itt a külön­böző nemzetiségű állampol­gárok egyenjogúságukat ér­vényesítve, békésen élnek egymás mellett. A Csongrád megyei Opusz- taszeren. a Nemzeti Történe­ti Emlékparkban az állam- alapító Szent István király tiszteletére rendezett ünnep­ség szónoka Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke volt. Beszédében szólt arról, hogy augusztus 20-ához főleg az utóbbi négy évtizedben kö­töttünk többféle új jelképet Volt ünnepe az új alkot mánynak, az új forintnak » munkás-paraszt szövetség­nek és találkozóknak. A nép azonban nem tudott igazán azonosulni változó tartalmú és olykor hamisnak tűnő ünnepekkel. Ügy tartja ma is, hogy augusztus 20-a az államalapító Szent István napja. (Folytatás a 2. oldalon.) SINSHBIM—BARCS Új testvérvárosok Baráti körök, rokoni szálak A huszonnyolcezer lako­sú NSZK-beli dél-német vá­roskában ez év májusában írta alá Sinsheim főpolgár­mestere, dr. Horst Sieber, va­lamint Feigli Ferenc barcsi tanácselnök a két város kapcsolatát megerősítő szer­ződést, aminek magyaror­szági aláírására szombaton délután ünnepélyes keretek között Barcson került sor.íft sportcsarnokban rendezett ünnepségen a két város fú­vósegyüttese működött köz­re. Abban is volt jócskán szerepe a sinsheimi rézfú­vósoknak, hogy a magyar testvérvárost kereső német város Barccsal kötött ilyen megállapodást. A nemzetközi találkozón és versenyen is­merkedtek meg közvetlenül Barccsal az NSZK muzsiku­sok. A kultúra hírnökei vit­ték el Barcs jó hírét hatá­rainkon' túl. Szombaton délelőtt a fő­polgármesterrel az élen negyvennégy sinsheimi — az ottani barcsi baráti kör tagjai, valamint a város­atyák közül néhányan — Kaposvárra látogattak, ahol dr. Gyenesei István a So­mogy Megyei Tanács elnöke fogadta a vendégeket, be­mutatva Somogyot. A testvérvárosok főpol­gármesterétől, illetve ta­nácselnökétől rövid nyilat­kozatot kértünk. Dr. Horst Sieber: — Az első lépéseket már megtet­tük, hogy tartalommal tölt­sük meg a testvérvárosi kap­csolatról szóló szerződést. Sinisheimben már megalakult a barcsi baráti kör, a német nyelvet legjobban tanuló barcsi középiskolást tavaly vendégül láttuk. Rajta kívül természetesen több diák is megfordult már a városunk­ban. Barcsra azért is esett a választásunk, amikor ma­gyar testvérvárost keres­tünk, mert az elmúlt húsz, harmincéves fejlődése ha­sonló a mi városunkéhoz. Eredetileg Pomázzal tervez­tük a kapcsolat kiépítését, ám Barcs mellett szólt töb­bek között, hogy városunk lakói közül többet rokoni szálak is ide kötnek. Na­gyon fontos számunkra, hogy minden sinsheimi érezhes­se, tapasztalhassa a test­vérvárosi kapcsolatból ere­dő hasznot és azt kamatoz­tathassa. Magyar heteket rendezünk 1990-ben Sins- neimben, ahová többek kö­zött meghívjuk a szuloki né­met nemzetiségi együttest, valamint a mostani nemzet­közi rézfúvós verseny leg­jobb magyar szereplőit. 'Feigli Ferenc: — A ta­nács segíteni igyekszik a két város intézményei, mun­kahelyei, szervezetei kap­csolatának kialakítását, ér­re ösztönözzük is őket. Sze­retnénk, ha a gazdasági szakemberek, a vállalkozók is megkeresnének bennün­ket Sinsheimből. 1991-ben Barcson sinsheimi heteket rendezünk, amivel viszonoz­ni kívánjuk a jövő évben esedékes barcsi hetek ren­dezvénysorozatot. (Horányi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom