Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
Somogyi Néplap 1989. július 11., kedd SPORT S3 .w.v.v.v.v. LEVÉL A SZURKOLÓKHOZ Az elmúlt hetek sokat vitatott „sporttörténeti” eseményéhez kívánunk hozzászólni, a volt pályaedeő és a jelenleg is elkötelezettnek vallott törzsszurkoló jogán. Tesszük mindezt azért, mert a közvélemény néhány levelének bemutatása, publikálása, illetve az 1989. július 6-i „közgyűlés” szelleme véleményünk szerint semmiképpen sem a megbékélés, és a jó szándékú tenniakarás szellemét sugallta. Mindkettőnk életének elmúlt 17 éve a Kaposvári Rákóczi FC iránti hűség, tisztesség — de olykor erkölcsileg vitatott — segítő szándék általi kötődés példája lehetne. (?) Egyikünk 1972—80 között balszélső, balhátvéd játékosként 93 NB J-es mérkőzés, hőse volt, másikunk minden körülmények között kötelességének tartotta a megye egyik pénzintézetének volt vezetőjét arra inspirálni 1983-ig, hogy a szeretett csapatért lakást, méltányos, de hivatalos pénzkölcsönt, munkahelyet, vezetői támogatást intézni kötelesség, talán bocsánatos bűn. Mindketten részesei, közreműködői voltunk a mindenki által irigyelt öltözők világának, híreinket, pletykáinkat azonban soha nem bocsájtottuk prédára, nem kértünk és nem vártunk előjogokat, tettük a magunk kötelességét, még akkor is, amikor a szűkebb-itágabb értelemben vett közvélemény a jólértesültség jogán dicsérte, szapulta, erkölcsileg elárulta és kiárulta a megye, a város patinás csapatát. ( Tudjuk, hogy a csapat 1989. június 11-i dicstelen búcsúja a felfokozott társadalmi közhangulatban sokáig vádak és támadások első számú kiváltójává lépett elő. Azit azonban nem vártuk, nem is igényeltük, hogy az 1989. július 6-i sportegyesületi közgyűlést szurkolói ankétté zülle&szék a rendezvény rendezői és lebonyolítói, ahol nyílt, megalapozatlan, inkorrekt támadások vannak mérvadó megnyilvánulásként elkönyvelve, s nem kerekedik felül a higgadt, reális helyzetelemzés és továbblépés. A volt NB Il-es csapat szakmai vezetői közül! csak az egyik aláíró — a volt pályaedző — lehetett jelen, mivel a jólértesültek megfeledkeztek arról, hogy Monostori Tivadar volt vezetőedző 1989. május 28-án, a Szekszánd elleni mérkőzést követően infarktussal kórházba került. Jelenleg Tokodon, otthonában betegállományban lábadozik. Az ominózus közgyűlésre nem kapott meghívót, nem tudott szembenézni vádlóival, elítélőivel. A megye, az ország sportszerető közvéleménye csaik egy rövid hírben értesült arról, hogy tőle korábban „közös megegyezéssel” elvált a csapatot irányító elnökség. A közös megegyezés nem fedi a valóságot, a majdnem tragikussá fajult betegség alatt egyoldalú szerződésbontást közöltek Monostori Tivadarral. A közgyűlés egyik fő témája az volt, hogy a csapaterőnléte, taktikai fegyelme nem ütötte meg azt a mértéket, amelyet a jólértesült és hozzáértő szurkolók vágyálmaikban elképzeltek. A szurkolói ankét egyik résztvevője — nevezzük Kisjs úrnak — divatos magatartást tanúsítva, a volt NB lies csapat edzését, annak intenzitását az unokája képességeivel jellemezte. Érthetetlenül hallgattuk minősíthetetlen kinyilatkoztatásait. Hasonló magatartást mi már átéltünk és tapasztaltunk 1988 őszén, amikor az emlékezetes tisztogatás során — Magyar, Gilitsch, Kurdi eltávolítása — a szurkolóik hasonló hangnemben szidták és pocskondiázták azokat az ifjúsági korú, saját nevelésű játékosokat, akik kényszerből, de — az általuk elmondottak szerint — tisztességből vállalt játék alapján kerülték az első csapatba. Ok: Kárpátí> Horváth II. fiatal pályafutásukat nem így képzelték indíttatni; bíztatást, buzdítást vártak a lelátók közönségétől. Szóbeszéd tárgyát képezte az elmúlt 17 évben az is, hogy az éjszakai könnyű élet, az italozás a játékosok magatartásformája, de egyetlen „jólértesült" szurkoló sem nézett szembe PAR MEGJEGYZÉS A LEVÉLHEZ Lapunkban több alkalommal adtunk helyet a Rákóczi FC sorsával foglalkozó olvasói leveleknek. Mikor úgy éreztük, hogy azok újat már nem tudnak mondani, a vitát és a nyílt rovatot lezártnak tekintettük. Utána keresett meg bennünket Duschák István és Ben- cze Józsej, s kérésükre kivételt tettünk: közöljük írásukat. Kgy olyan írást, ami lehet, hogy jobban megmozgatja a szurkolókat mint magának a csapatnak a kiesése, s ismét jönnek majd a levelek. Közlésüktől természetesen nem zárkózunk el. Pár megjegyzésünk azonban nekünk is van. A levél közvetve érinti a Somogyi -Néplapot is, hiszen a szerzők a közvélemény néhány levelének bemutatása miatt ragadtak tollat többek között. Szeretnénk leszögezni, úgy látszik, hogy félreértették szándékunkat, mert minket csakis a megbékélés és a jó szándékú tenniakarás vezényelt, amikor a „Nyílt rovatot” létrehoztuk. Ha pedig valaki kritikusan nézi a dolgokat, az véleményünk szerint nem a jó szándék hiányát, hanem a reális helyzetelemzést jelenti. Abban pedig nem hiszünk, hogy a magyar labdarúgás és a Rákóczi FC ügyét az vinné előre, ha a szurkolók a lelátón sportfelszerelést öltenének, s abban sem, hogy a mosónőnek osztoznia kellene a* felelősségben. A felelősséget vállalják azok, akik szerződtek pgy feladatra, s azt elégtelenre oldották meg. A szurkoló szurkoljon, a mosónő mo^ son, a labdarúgó pedig úgy küzdjön a pályán, ahogy azt a közvélemény elvárja tőle. Vagyis: mindenki végezze becsülettel munkáját. B. Zs. Duschák István Kaposvár, 48-as ifjúság u. 42. Bencze József Kaposvár, 48-as ifjúság u. 42. Öt tizenhárom plusz kettes a totón A Sportfogadási és Lottó- igazgatóság tájékoztatása szerint a totó 27. játékhetére 5 628 499 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz 2 találatos szelvény 5 darab volt, nyereményük egyenként 615 916 forint. A 4 darab 13 plusz 1 találatos szelvény nyereménye egyenként 415 916 forint. A 13-asok (38 darab) 172 765, a 12-esek (971 darab) 4 507, a 11-esek (11235 darab) 390, a 10-esek (78 017 darab) egyenként 84 forintot érnek. A KAPOS VOLÁN árverésre meghirdeti a vasútállomással szemben (a színházpark DNy-i sarkán) lévő 9x5 m-es elbontandó könnyűszerkezetes épületét. Kikiáltási ár: 300 0Ó0,— Ft + 25 százalék ÁFA. Az épületnek és betonalapjának elbontásáról, az épület helyének a környező járdaiszinttel egy szintre történő rendezéséről, a bontott anyag, föld, törmelék elszállításáról a vevő 1989. július 31-ig köteles gondoskodni és ennek biztosítékaként 50 000,— Ft-ot a vételáron felül köteles az eladónál letétbe helyezni. Az árverés időpontja: 1989. július 13-án 10 órakor, helye: Kaposvár, Füredi út 180. a művelődési központ I. em. tárgyalójában. (141476) Sokan távoztak a csapattól A Rákóczi új edzője: Horváth Miklós A Rákóczi FC és Horváth Miklós 1989. július 1-jétöl 1991. július 1-jéig tartó szerződést kötött. Egy év után mindkét félnek kölcsönösen lehetősége van a felbontásra. Horváth Miklós 1948. július 14-én született Nagyatádon. Kaposváron járt középiskolába a Gépipari Technikumba, ahol jelenleg mérnök-tanár. A budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát a gépészmérnöki karon, vele párhuzamosan levelező tagozaton tanárit is, később pedig szakmérnökit. Középiskolásként a Kaposvári Vasas MTE, katonaként a Honvéd Szamuely SE, egyetemistaként a MAFC játékosa volt. Edzőként a Rákóczi serdülőknél kezdett, majd következtek az ifik, pályaedzóje volt az NB ff-es bajnokcsapatnak és az NB I-böl kiesettnek, valamint a tartalék együttesnek. Középfokú edzői képesítése van. egyben. Számítok azonban — elsősorban az egyéni képzéseknél — az utánpótláscsapatoknál _ dolgozó edzők segítségére is. — Szerdán tanácsülés lesz, amit nyugodtan nevezhetünk rendkívülinek, hiszen csupán egyetlen napirendi pontja ilesz, á Rákóczi FC további sorsa. Mit vársz tőle? — Nem tudom, hogy gratuláljak, vagy részvétet nyilvánítsak? — Ezzel kezdi mindenki... — A csapat anyagi helyzete teljesen reménytelen, ilyen erőforrásokkal a megyeiben sem lehet játszani. Nenj szabad azonban a klubot az egyes emberek által múltban elkövetett hibákért a jelenben és a jövőben sújtani. Ha az anyagi feltétel- rendszert nem biztosítják, akkor az egyesület nem lesz versenyképes. — Miért vállaltad el? — Három alapvető oka van. Az első és a legfontosabb: véleményem szerint- a mi saját nevelésű játékosaink sem gyöngébbek, mint azok, akik más egyesületekben játszanak. Ezt igazolják a serdülő és az ifjúsági csapatok eredményei. Úgy érzem, hogy a jövőben ezeknek a játékosoknak kell lehetőséget adni arra, hogy bebizonyítsák képességeiket. A második ok: tizenhárom éve dolgozom ennél az egyesületnél. Ilyen mélyen, ilyen rossz helyzetben ez a csapat még nem, volt. Kötelességemnek érzem, hogy ilyenkor kiálljak mellette, s ezzel párosul az is, hogy a jelenlegi vezetés támogatja a helyi erőkre való építkezést. A harmadik ok: vah- nak személyes ambícióim is. Úgy ítélem meg a helyzetet, hogy az eddigi tapasztalataim elegendőek lesznek ahhoz, hogy szakmailag megfelelően irányítsam a csapatot. — Nem tudom, hogy kérdezhetlek-e a tervekről, amíg nem tisztázódik, hogy melyik osztályban jog szerepelni a Rákóczi? — Én nem helyezésben gondolkozom. Maximális rendet és fegyelmet akarok, edzésben, mérkőzéseken, életmódban. Nagy intenzitású edzésmunkát és küzdőképes játékfelfogást. — Kik távoztak a csapattól? — NB 11-es csapatot, NB 111-as csapatot, de egyáltalán: van-e csapat? —- Csapat van, és nem fantomcsapat. Az, hogy NB Il-es vagy NB III-as, rajtunk kívülálló tényezők döntik el. Jelen pillanatban mi abból indulunk ki, hogy kiestünk az NB II-ből. — Rácz valamelyik fővárosi NB Il-es csapatban folytatja. Riczu a Dunakeszi játékos-edzője lesz. Miove- czet leigazolta az Újpesti Dózsa. Csrepka visszatért a Videotonhoz, Deákvári a Fonyód játékosa lesz. Vannak még ezenkívül függő ügyek is. Kádárnak lejárt a kölcsönadási szerződése, vele a PMSC rendelkezik. Gi- litschre továbbra is igényt tart a Mohács, s ő erkölcsi kötelességének érzi, hogy továbbra is annál az egyesületnél maradjon, amelyik segített rajta. Az ő játékára azonban én is igényt tartok. Sándorji a Nagykanizsával, Szajcz a Keszthellyel, Pruk- ner a Paksi SE-uel tárgyal. — Ezek szerint az edzés ben már a jiatalok is jele vannak? — Kik lesznek a segítőid? — Gyakorlatilag egy személy, Márton József, aki az ifjúsági csapat edzője is — Igen. Húszán készülnek a bajnokságra, s közülük nyolcán most öregedtek ki az ifiből. A keretben tizennégy saját nevelésű játékos található. Bcrzeviczy Viharkár a pályán A rossz nyelvek szerint már a vihar is a Rákóczit veri. Mindenesetre vasárnap éjjel körülbelül százezer forintnyi kárt okoztak az égi- ek. Megrongálódott a lelátó egy része, a szurkolókat a pályától elválasztó kerítés, s a vízvezetékrendszer. Mit lehet erre mondani? A szegény embert még az ág is húzza.. . (Fotó: Cső bőd Péter) azzal a megalázó helyzettes, amikor a sorozatos ellenőrzések során a lakások ajtaját este vagy éjszaka a játékos vagy családtagja nyitotta ki. Taktikai elképzeléseinket munkánk során sorozatosan sulykoltuk játékosainkba, a megvalósítás mértékét a mérkőzések eredményei fémjelezhetik. De melyik szurkoló merne a lelátón sportfelszerelést ölteni, a pályára lépni, új taktikai elemeket bemutatni? A szurkolók lélektanáról csak annyit mondunk el, hogy 1978 óta Kaposváron csaik nézők vannak, mivel a legendás „B-iközép” szurkolóit az’akkori politikai-szakmai-elnökségi vezetés száműzte a pálya lelátóiról. Kaposvárnak talán csak egy törzsszutikolója van az aláírón kívül, akit úgy hívnak: KALAP. A Kaposvári Rákóczi bundamérkőzéseit illetően a közvélemény pontosan értesülhetett Horváth „Mézgától”. Mi azt valljuk, hogy a mostani csapat és vezetése nem akart besározódni azzal a gyanúval, hogy az utolsó 4 mérkőzés közül bármelyiket fillérekért lerendezze. Amíg a nézők 1989. május 21. és június l'l. között jólértesülten számolgattak a mérkőzések árfolyamairól, addig az öltözőben csak egy tisztességes taktikai utasítás hangzott el: ... becsülettel, tudásunkhoz mérten mindent a csapatért... Kiestünk, de emelt fővel vonultunk le ezen vádak közepette. Megosztjuk a város és a megye sportszerető lakosságával saját felelősségiünket is. Egyikünk pályaedzőként hitt abban, hogy a legfontosabb taktikai-stratégiai irányvonal az emberi kapcsolatok közelsége. Ezt a tévedést beismeri, de továbbra is tántoríthatatlanul hisz benne. Másikunk 1982. május 30-a óta nem volt hajlandó tisztességtelen játékos- és mérkőzés-vásárlásba bocsátkozni, A ma Magyarországának kell ezen1 tévedést minősíteni. Mindenkinek vállalni kellene a rossz szereplés miatti felelősséget, az elnöktől a mosónőig bezárólag... De vajon a szurkolok, nézők mit vállalnak? Az elmúlt évtizedek bíztatásait, vagy a 80-as évek gyalázó megnyilvánulásait? Mindketten beletörődtünk helyzetünkbe, bizakodtunk abban, hogy országos hírű utánpótlás játékosaink nem kallódnak el, edzőik töretlen szívvel és akarással dolgoznak a jövő reménységeivel. Most megvan egy képzeletbeli piramis alapja, amely stabil és biztonságos, amely alap korszerűen és szakszerűen lett játékossá nevelve. Vajon miniket, szurkolókat, nézőket ki fog nevelni elkötelezett bíztatásra? A piramis alapja csak most körvonalazódott, mert 1976-tól nem csak stabil játékosok kerültök számolaltlan milliókért városunkba, akik inkább átmenő éveiknek, ugródeszkának fogták fel a bajnoki idényeket, könnyű megélhetést reméltek a zöld gyepen. Csak néhány nevet felidézésképpen, semmilyen körülmények között sem személyeskedve: Kovács Ferenc, Máté János, Föl- desi Károly, Englóner László, Kollár, Kovács Attila stb. Mindezen játékosok bűne azonban elenyésző azokhoz viszonyítva, akik az elmúlt 17 évben ezen játékosokat klasszis igazolásinak tüntették fel, ugyanakkor nem a csapatért, hanem a csapatból éltek. Ez a város hírhedtté vált miattuk, mert az országban senki sem a játékosok, hanem a vezetők által minősített. Ez a minősítés azonban azt is kiváltotta, hogy edzőnemzedékek és játékosok mentek el elűzöttként, lehajtott fejjel a városból és a megyéből. Ez a megvető magatartás lehetett oka annak is, hogy az 1975-ben NB I-be felkerült „aranycsapat” játékosai soha nem élhették át a búcsúmérkőzések: megrendítő, de felemelő érzését. Hegedűs, Németh, Ágfalvi, Márton, Hoffman, Nagy Lajos, Konrád, Burcsa, Túrái, Kováts Csaba, Duschák ma már a legendák csapata; de őket együtt és utoljára soha nem látták a búcsúzó, igazi szurkolók. Tisztában vagyunk vele és vállaljuk, hogy a leírtak miatt jó néhány ember szemében: megvetettékké válunk. Bízunk abban is, hogy a csapat 66 éves történetében az 1988— 89-es évad végre sorsforduló volt. Csak megbízható erkölcsi és gazdasági alap lehet a siker záloga, amely ma hiánycikk. Ha majd ezek a lehetőségek találkoznak a nézők elkötelezettségével, akkor egy másik levélben azt fogjuk megírni, hogy egyszer két ember bevallotta élete 17 évének sikereit és kudarcait, kész bocsánatot kérni, ha valaki az itt leírtakat magára adaptálta. A tisztességes viszontlátás reményében köszönünk el mindenkitől:
