Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

1989. július 11., kedd Somogyi Néplap 5 Nagy Imre üzenete az utókornak Kétszer láttam ugyanazt a téves adatot. Először a Ma­gyar Nemzet június 15-i szá­mában, amikor fénymáso­latban és külön szedésben közölték a Nagy Imre-per ítéletének néhány oldalát. A Legfelsőbb Bíróság, július 6- án tárgyalta újra Nagy Imre és társai perét a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvása alapján. A július 4-i tv-híradóban dr. Dörnbach Alajos védőügyvéddel be­szélgettek ennek kapcsán s ott ismét láttam ezt a téves adatot a gépelt ügyiraton. Nagy Imre, Kaposvár, 1896. június 7., anyja neve Szabó Rozália. Nagy Imre édesanyját azonban Sáringer Rozáliá­nak hívták! Miért szerepelt akkor így a periratban 1958- ban?! Feltételezem, hogy a Rajk-per a megoldás kulcsa. Ma már köztudott, . hogy Rajk László a tényleges március 8-a helyett május 8­át mondta * be születése hó­napjának a tárgyaláson. Ez­zel akarta jelezni, hogy min­den, amit ezután kimond — hazugság. Nem' lehet az, hogy egy ember ne tudná melyik hónapban született. Azt hiszem, hogy Nagy Imre ismerhette ezt a véde­kezési módot, hiszen sokan tudtak róla akkoriban. Ö ugyanezt ismételhette meg a tárgyaláson? Ez ugyan zárt volt, nem pedig nyílt, mint Rajk Lászlóé, feltehető, hogy az egykori miniszterelnök azonban tudta, hogy az utó­kor majd fennakad ezen a téves adaton. Megérzi az üzenetet benne. Ha az édesanyja neveként sem az szerepel, hogy Sáringer Ro­zália, akkor a többi sem igaz az iratokban. Harmincegy év telt el. Az így feltételezett üzenet is megérkezett hozzánk! L. G. D-MOLL REKVIEM A Balaton fővárosának a Balatonért A nagy francia forrada­lom a művészetek szabad­ságát is kivívta. 1791-ben 60 színház nyílt a fővárosban — közülük 18-ban zenés da­rabokat játszottak. És a párizsi zenei élet koroná­zatlan fejedelme rövid időn belül egy firenzei fiatalem­ber, Maria Luigi Cherubini lett. Napóleon, majd a res­taurációt követő korszak szárnyait próbálgató fiatal „programzenész" nemzedé­ke azonban kegyvesztett­ségre ítélte. Az opera óriása ifjúkori művészi ideáljához, az egyházi zenéhez mene­külve ekkor írta meg leg­maradandóbb, legegyeteme­sebb műveit. D-moll rekviemjét a Ma­gyar Néphadsereg Szimfo­nikus Zenekara és férfikara szólaltatta meg a kiváló gö­rög karmester, Karolos Kas­par Trikolidis vezényletével a siófoki római katolikus templomban. „Adj nékik örök nyugodalmat, Uram” (Requiem aeternam donaeis Domine) — kezdődik a ha­lotti mise szövege, melyről a műfaj nevét nyerte. A szerző, a zenés színpad nagy- mesfere ezúttal is kiosztotta a szerepeket: a vonóshang­szerek az anyaföld lágy bar­na és zöld színeit idézték, emelkedett líraisággal árasz­tották a belenyugvás hangu­latát. A fúvósok érces hang­ja a napfény és a Vérvörös színével festette időnként újra a tavaszt — csakhogy még mélyebbről törhessen elő a sötétség. A zenekar közjátékai vezették fel a csapongó életérzést, mely­nek apróbb árnyalatait a kórus fogalmazta meg. A közönség pedig (most nem a színpadra) — önmagába nézhetett... Az előadók Cherubini itá­liai hősöktől örökölt hallat­lan drámai képzeletét, tem­peramentumát szuggesztív önvallomássá szintetizálták. A barokk alaplüktetést ki­kimozdította egyensúlyából a felsíró miért, a válasz nél­kül maradt kérdésözön, már a romantika felé mutató szá­mos meglepő dallamfordu­lata. Olasz énekkari hagyó mányok, francia gondolko­dás és német vonású szim fónia pazar ötvözete ez a halotti mise, mely első len­ne az elsők között, ha Mo­zart és Verdi figyelmét el­kerüli e műfaj'kolosszus számtalan önkifejezési lehe­tősége. Csak kevesen vállalkoz­hatnak sikerrel a mű meg­szólaltatására. Kitapintható érzékenységű zenekar, me­leg tónusú, alig elérhető hangmagasságokba szár- nyallni képes férfikar, és a szerző szellemét tolmácsolni képes karmester szükséges ehhez. A siófoki halotti mi­se csendben, alig észrevehe­tően ért véget — akár az élet.... (A koncert bevételét a mű­vészek felajálották a sió­foki városszépítő egyesület- nek-) Czene Attila Á Zselic csendjében Gyerekek otthona a református kúria kerre vigyük a zenét. Má­sodik éve tartunk itt orgo­nakoncerteket. Tavaly ne­kem még csak ötvenezer forintba került az egyik előadás. Vonzódom a zené­hez. Tudja, Bécs Európa ze­nei központja. Rendszeresen látogatom a fontosabb" ze­nei eseményeket Bécsben és Budapesten is. Nagyapám, Gábriel Ferenc a Zeneaka­démia egyik ismert hegedű­tanára volt. Ismerem a ma­gyar zenei élet kiválóságait is, a mai esten közreműkö­dő Takács Klárit, a buda­pesti Madrigál Kórus kar­nagyát, Szekeres Ferencet. Ezt a hangversenyt és a többi négyet Sebestyén Já­nossal találtuk ki, állítottuk össze. — A vasárnap esti hang­verseny meghívóján szere­pel az ön üzlethálózatának a neve is: MAC’S... — Azért tartottam fontos­nak, hogy megjelenjen, hát­ha más is kedvet kap arra, hogy támogasson hasonló rendezvényeket Magyaror­szágon. Hátha ráharapnak... Gazdasági hasznom ebből itthon, Magyarországon nem származik. A hatvanezer fo­rintot nem vonhatom le az adómból. Ám ha Bécsben teszem, ennyivel könnyítek rajta. — Ügy tudom, nemcsak azért jött haza most a hét végén, hogy részese lehes­sen a nagyszerű hangver­senynek, hanem további tárgyalásokat is folytatott. — A balatonboglári fedett teniszcsarnokban szerettem volna már az idén egy kép­zőművészeti aukciót rendez­ni. ötletemnek itthon is vannak lelkes támogatói," ám csak jövőre üthetem nyélbe a „vásárt”. Tárgyal­Ma még mindannyian a kétszáz éves templom olda­lának hűvösében ették az ebédet. Egy asztalnál ült a 35 lábodi, csokonyavisontai, kutasi kisgyerek és az őket gondozó, tanító 5 református lelkész, . két teológushallga­tóval. A zselici lankák által kö­rülölelt völgyben, csörgede­ző patak mellett, fenyvesek­kel, fűzekkel árnyalt friss levegőjű kis faluban, Zse- lickisfaludon találkoztunk velük. A templom melletti, kívülről még ugyancsak ro­mos kúriában már vígan zajlott az élet. Kislányok, kisfiúk takarítottak, hordták a székeket, asszonyok szor­goskodtak a konyhában és a felnőtt tanítómesterek ba­rátként segítettek, tüstén­kedtek körülöttük. Bellái Zoltán, a Somogyi Református Egyházmegye esperese letörölte a munka érlelte izzadságcseppeket homlokáról és az asztalhoz invitált. — A helyi református gyülekezet tulajdona ez a lelkészház — mutat a klasz- szicista stílusban épült tympanonos épületre. — 3 éve lakatlanul áll, úgy gondoltuk, helyrehozzuk a gyerekek részére. Ma végre birtokba vettük. Még körülbelül harminc ilyen, épület található a megyé­ben rendbe tételre, hasznosí­tásra várva. — Miért éppen Zselickis- faludra esett a választás? — Kaposvár, az esperesi tam a .bogiári borgazdasági kombinát vezérigazgatójá­val, s megegyeztünk, hogy 1990-ben közösen megren­dezzük a BB Art aukciót. Nagyon sok magyar képző­művészt ismerek, bécsi ke- rámiaüjletemben sokuk al­kotását forgalmazom. — Mit szól a család e sürgés-forgáshoz? — A legkisebb fiam hat­éves, az édesapja látja el helyettem ilyenkor a ház­tartási munkát. Férjem visszavonult építész, csak a családnak él. Fantasztikus ember. Mindenkinek meg­van a feladata a családban, így mindenki jól érzi ma­gát. — Hamarosan visszauta­zik Bécsbe, hogy onnan Düsseldorfba repüljön üzleti ügyben. — A jövő évi divat dol­gában. — Milyen lesz 1990-ben a divat? — Még nem tudom, any- nyi bizonyos, hogy a mini szoknyának befellegzett. A téli divatot ismerem. A höl­gyek nőiesebben öltözköd­nek, sok anyagból készült ruhákat viselnek majd, a férfiak a konzervatív öltö­nyöket fogják kedvelni. — Mikor találkozunk leg­közelebb? — kérdeztem, miután névjegyet cserél­tünk. — Ősszel visszajövök. Olyan tervem is van, hogy négy év múlva Magyaror­szágon valahol egy művész­telepet hozok létre. Lenne ott étterem és panzió is, és természetesen műkereskede­lemmel is foglalkoznék. Horányi Barna Koller Katival, a bécsi MAC’S üzlethálózat tulajdo­nosával a balatonlellei pa­rókia halijában beszélget­tem. Szoprán, alt, tenor, basszus skálaáriák tették sajátossá a hangulatot, je­lezve: nemsokára megkéz- dődik a római katolikus templomban az évadnyitó hangverseny, amelyen a magyar opera-előadóművé­szet kiválóságai Rossini „Ünnepi kis mise” című oratóriumát szólaltatják meg. Koller Katinak ez a hangverseny hatvanezer fo­rintjába került. Talán jel­képesnek tekinthetjük az ülésrendet: az első sorban egymás mellett foglalt he­lyet Farkas Ferenc zene­szerző, a bécsi üzletasszony és a Boglárlellei Városi Ta­nács elnöke, Szabó József. Bécsben nyolc üzletet tart fönn Koller Kati, ebből hét alighanem butik, ahol ruhá­zati divatholmikat árulnak, a nyolcadik bolt elárulja, hogy a tulajdonos vonzódik a művészetekhez. Kerámiát is árusít. A kilencedik üzle­te Linzben működik. — A zene szeretete, avagy inkább a helyhez való kö­tődése miatt támogatja a balatonlellei orgonahangver­senyeket? — Budapesten születtem, de őshonos balatoni vagyok: ^ gyerekkoromtól e vidéken nyaralok. A balatonlellei templomot találtuk legalkal­masabbnak arra, hogy si­Jövőre BB Art aukció Orgona­hangversenyek második éve székhely közelsége indokol­ta ezt. Ám ami a legfonto­sabb, az a zselici táj szép­sége és csöndje. A mai gye­rekeknek erre nagy szüksé­gük van ... Ebben a falu­ban valamikor volt tanács, orvos, iskola ... Minden megszűnt. Ügy gondoltuk, így ismét felpezsdülhet az élet kissé. Találkozhatnak a megye legtávolabbi pontjain levő egyházközségek fiatal­jai. Megismerhetik egymást és ami a legfontosabb: meg­tanulják, hogy mindannyian „testvérek”. — Mivel töltik a napjai­kat a kicsik? — Most még sokat segíte­nek a belső tér rendezésé­ben, emellett felkészítjük őket a vasárnapi istentiszte­letek tennivalóira. Sokat pi­hennek, kirándulnak. Na­ponta négyszer étkezhetnek, és mindössze ötszáz forintot kelljjefizetniük. Míg az esperes úr magya­ráz, szorgos kezek lassan „eltüntetik” a hosszú asztal- sort, behordják ■ a székeket. Megtudom, hogy a kicsik után egy hétre fiatalembe­rek, lányok veszik birtokba a házat és ők segítenek a még hátralevő munkát be­fejezni. Ezt követően két turnus­ban a kaposvári Gyiviből várnak állami gondozott gyerekeket. A szellemi fo­gyatékos fiatalokkal két ne­velő is érkezik, így a spe­ciális pedagógiai ellátásuk ugyancsak biztosított lesz. — A kaposvári egyházak által létrehozott „Otthofi" alapítványból is áldoztunk erre a célra, de támogat bennünket a megyei tanács szociálpolitikai főosztálya és a Gyivi is — tájékoztat az esperes. A két hálóterem, tágas ebédlő, konyha, mellékhe­lyiségek kialakításánál és az egész épület rendbehozásá­nál lelkiismeretes kisiparo­sok dolgoztak. Ám a legtöbb munkát — többet, mint a befektetett 600 ezer forint — az egyházmegye tagjai végezték társadalmi munká­ban. — Nagy élmény volt a gyerekekkel birtokba venni az épületet — mondja Bö- decs Pál lábodi lelkész. A velük való foglalkozás is ilyenkor a leghatékonyabb. Oláh László harmadéves teológushallgató véletlenül tudta meg, hogy lejöhet a gyerekekhez. — Ilyen alkalom Pesten nem adódik, de arról sem tudok, hogy az országban másutt lenne hasonló kez­deményezés — mondja. Ibriksz Zsuzsanna Csoko- nyavisontáról, Kovács Edina Kutasról érkezett. Elfárad­tak az önként vállalt mun­kában, pihenni vágynak. S ha felébrednek a délutáni szendergésből, a speijzban várja őket a zsírosbödön és a teli lekváros üvegék. Hogy a szülők küldeményei, hogy a hazai ízek se merüljenek feledésbe ... Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor BÉCSI ÜZLETASSZONY ZENÉRŐL, DIVATRÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom