Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-11 / 161. szám
2 Somogyi Néplap 1989. július 11., kedd GEORGE BUSH ÉLETRAJZA Az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke, George Herbert Walker Bush, 1989. január 20-án tette le a hivatali esküt. G. Bush 1924. június 12- én született a Massachusetts állambeli Miltonban. 1942 júniusában végzett a Phillips (Repülő) Akadémián (Andover, Massachusetts) és 18. születésnapján bevonult az Egyesült Államok haditengerészetének tartalék erőihez, másodosztályú tengerészként. G. Bush, aki még tizennyolc évesen sikerrel tette le a pilótavizsgát és megkapta tiszti kinevezését, akkor az Egyesült Államok haditengerészetének legfiatalabb pilótája volt. 1942 augusztusától 1945 szeptemberéig aktív állományban szolgált. A San Jacinto repülőgép-anvahajó- ról induló torpedóbombázó bevetéseken vett részt a Csendes-óceáni hadszíntéren. A repülési érdemkereszt és három más repülős kitüntetés birtokosa. A háború végeztével a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kiváló eredménnyel 1948-ban köz- gazdasági diplomát szerzett (a Phi Beta Kappa klub tagjaként). Az egyetemi base- ball-csapat kapitánya volt. Az egyetem elvégzése után G. Bush Texasba költözött és 1948—50 között a Dresser Industries vállalatnál dolgozott gyakornokként, majd nyugat-texasi és kaliforniai beszerző ügynökként. 1951-ben társalapítója a Bush—Overby kőolajipari kisvállalatnak. 1953-ban társalapítóként létrehozta a Zapata Petroleum Corporationt, egy évvel később pedig már egy harmadik cég, a Zapata Off-Shore Company alapítója és elnöke. A szárnyait bontogató cég úttörő szerepet vállalt a kontinentális talapzaton működő kőolajfúró-be- rendezések kísérleti gyártásában. 1966-ban Texas 7. körzetében beválasztották az Egyesült Államok képviselőházába. G. Busht, azon kevés képviselők egyikét, akit újoncként beválasztottak a költségvetési eljárási kérdésekkel foglalkozó bizottságba, két év múlva ellenjelölt nélkül újra megválasztották képviselőnek. _1971-től 1973-ig az Egyesült Államok ENSZ-nagvköveteként, majd 1973 januárjától 1974 szeptemberéig a Republikánus Párt Országos Bizottságának elnökeként szolgált. 1974 októberében Pekingbe utazott, ahol több mint egy évet szolgált az Egyesült Államok összekötő Hivatalának vezetőjeként. 1976-tól a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) igazgatója. Érdemei között tartják számon, hogy hozzájárult a CIA belső helyzetének rendezéséhez és a hírszerző tevékenység erősítéséhez, valamint részt vett az amerikai állampolgárok polgári jogainak védelmét szavatoló elnöki rendelet megszövegezésében. 1980 júliusában a republikánus elnökjelölő konvención, Ronald Reagan alelnök- jelöltjévé választotta George Busht, akit november 4-én megválasztottak az Egyesült Államok alelnökének és aki 1981. január 20-án, az Egyesült Államok 43. alelnöke- ként letette a hivatali esküt. 1985. január 20-án beiktatták egy újabb négyéves ciklusra. Alelnökként a Szenátus elnöke és Ronald Reagan elnök közeli tanácsadója volt. 1985 júniusában G. Busht kinevezték a Reagan-kor- mányzat nemzetközi terrorizmus elleni tevékenységének koordinátorává. Hasonló erőfeszítéseket fogott ösz- sze a Szabályozási Mentesítésekkel Foglalkozó Elnöki Munkacsoport és az Országos Kábítószerelhárító Határvédelmi Rendszer (NNBIS) vezetőjeként. Reagan elnök megbízásából hetvennégy országba látogatott el, ahol két- és többoldalú kérdésekről tárgyalt a vezetőkkel. Felesége, leánykori nevén Barbara Pierce, a New York állambeli R.ve lakosa volt. öt gyermekük született: George, Jeb, Neil, Marvin és Dorothy Bush Leblond. A Bush-házaspárnak tíz unokája van. Az elnök édesapja, a néhai Prescott Bush, Connecticut állam republikánus szenátoraként szolgált 1952-től 1962-ig az Egyesült Államok Szenátusában. A Bush-házaspár lakóhelye a Texas állambeli Houston. Tagjai az Episzkopális Egyház Szt. Márton temploma közösségének, ahol az elnök korábban az egyház- községi tanács tagja volt. Washingtonban a házaspár az Episzkopális Egyház Szt. János-templomába jár. Az elnök korábban a Maine állambeli Kennebunkport Szt. Anna-templomi alapítványa igazgatótanácsának tagja volt és jelenleg is az Episzkopális Egyház Alapítvánvi igazgatótanácsának tagja. ÚJRA! ÚJRA! ÚJRA ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁR A SKÁLA—COOP ZSELIC ÁRUHÁZBAN! Most a vas- és műszaki osztályon egyes zománcedényeket, valamint egyes üveg-, porcelán-, kerámia- és műanyagárukat 30—40 százalékkal olcsóbban árusítunk. AMÍG A KÉSZLET TART! VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! MOST IS ÉRDEMES NÁLUNK VÁSÁROLNI! (106101) Ma érkezik hazánkba ^z Egyesült Államok elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) sével, amely szerint keleteurópai utazásával nem kíván éket verni a meglátogatott országok és szövetségesei közé. A magyar külügyminiszter rámutatott: Mihail Gorbacsov a legutóbbi, az NSZK-ban és Franciaországban tett látogatása során maga is aláhúzta, hogy a Szovjetuniónak sincs olyan törekvése, hogy. megpróbáljon az Egyesült Államok elleni hangulatot kelteni Washington szövetségeseinél, elválasztani őket az Egyesült Államoktól. Bush elnök jól ismeri az európai, és ezen belül a kelet-európai realitásokat is, ebből indűl ki az út során — hangoztatta Horn Gyula. Egy kérdésre válaszolva a külügyminiszter kifejtette az amerikai elnök útja minden bizonnyal tovább erősíti a kapcsolatokat az Egyesült Államokban élő magyarsággal is. Az elmúlt néhány évben ezek a kapcsolatok gyorsan bővültek, gyakorlatilag ma alig van olyan magyar szervezet az Egyesült Államokban, amellyel ne alakult volna ki megfelelő viszony. A beve-" zetett intézkedések következtében problémamentes az utazások, a családlátogatások, családegyesítések ügye is. Számítunk arra, hogy az amerikai magyarság mind fokozottabban kapcsolódik be a magyar gazdaság átalakítását szolgáló tervek megvalósításába. Ezzel kapcsolatban is fontos az amerikai elnök magyarországi látogatása: még jobban ráirányítja az Egyesült Államok közvéleménye, s ezen belül az ott élő magyarok figyelmét hazánk életére. Megnyílt a nemzetközi sajtóközpont Hétfőn délelőtt a Pesti Vigadó épületében megnyílt a nemzetközi sajtóközpont, amely George Bush elnök látogatása idején biztosítja a nemzetközi sajtó képviselői számára a legkorszerűbb munkafeltételeket ahhoz, hogy gyorsan továbbíthassák a látogatás eseményeiről szóló beszámolóikat. A magyar és a nemzetközi tömegtájékoztatási eszközök eddig már körülbelül 1400 munkatársuk számára kértek akkreditálást — ebben a számban természetesen nemcsak az újságírók, rádió- és televíziós riporterek vannak benne, hanem a rendkívül nagy számú műszaki munkatárs is, hiszen egyedül a televíziós közvetítésre több mint harminc amerikai és más tévé-társaság jelentette be igényét. A sajtóközpontban a legkorszerűbb távközlési eszközök állnak a tudósítók rendelkezésére. A Magyar Posta hatalmas munkával kiterjedt összeköttetést biztosít a világ minden tájára. Negyven nemzetközi telefonvonal, 15 telefax-berendezés, több tucatnyi korszerű telexgép várja a tudósítókat. Ugyancsak megszervezték a zárt láncú televíziós összeköttetést a látogatás eseményeinek valamennyi helyszínével: a tudósítók, akiknek ott nem jut hely. a Vigadóban lévő munkaszobából, vagy a tájékoztatók céljaira átalakított, többszáz személyes hangversenyteremből egyidejűleg követhetik a beszédeket, a találkozók nyilvános részét. A nemzetközi sajtóközpontban rendszeresen tartanak majd tájékoztatókat a tudósítók számára. A magyar fél nevében Kovács László külügyminisztériu- mi államtitkár ismerteti majd az eseményeket, s várhatóan más tájékoztatókra is sor kerül. A Fehér Ház sajtóirodája külön sajtóközpontot állít * fel az elnök kíséretében érkező, a Fehér Házhoz akkreditált tudósítók számára, a nemzetközi sajtóközpont közelében, a Dura Intercontinental Szállóban. Bush elnök Varsóban George Bush amerikai elnök, aki európai kőrútjának első állomásán a lengyel fővárosban tartózkodik, és Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Államtanács elnöke megbeszélésük megkezdése előtt A lengyel parlament két kamarájának közös hétfői ülésén felszólaló George Bush hat pontban foglalta össze azokat az amerikai lépéseket, amelyeket Lengyel- ország stabilitása érdekében készül tenni az amerikai kormányzat. Bejelentette többek között: javasolni fogja a Hetek párizsi csúcstalálkozóján, hogy az ott részt vevő országok egyeztessék erőfeszítéseiket a lengyelországi és a magyarországi reformok serkentésére, a nemzetközi pénzintézetek, a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank közreműködésével vizsgálják meg hitelek nyújtását, járuljanak hozzá a szakemberképzés finanszírozásához, a társadalmi biztonság javításához. Kongresszusi jóváhagyással 100 millió dolláros hitelt helyezett kilátásba a lengyel magánszektor megsegítésére és jelezte: ugyanilyen összegű támogatás nyújtását fogja kérni Párizsban a Hetektől is. Az amerikai kormányzat támogatását ígérte ahhoz, hogy a Világbank 325 millió dolláros hitelt nyújtson a lengyel mezőgazdaság és ipar teljesítményének javítására. A lengyel parlamenti szereplés mellett George Bush hétfőn két és fél órán keresztül tárgyalt vendéglátójával, Jaruzelski elnökkel. Találkozott Raknwski kormányfővel. Olechowski lengyel és Baker amerikai külügyminiszter külön tárgyalóasztalhoz ült és megbeszéléseik végén három megállapodást írtak alá. Bush még délelőtt megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját és a varsói gettó emlékművet. Az esti órákban Varsóban Bush és felesége a tiszteletükre adott díszvacsorán vett részt. Remény a kibontakozásra A VSZ PTT bukaresti ülése után A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének (PTT) múlt heti bukaresti ülése — ahogyan ezt a közös közleményt és a fegyverkezési verseny megszüntetésének útját felvázoló nyilatkozatot kommentálva megfigyelők kiemelik — az előzetes találgatásokkal szemben az optimistább várakozásoknak 'megfelelően zárult. Főleg ami az európai helyzet megítélését, s az ebből eredő együttes tennivalók megfogalmazását illeti. Jogos és helyénvaló az a megállapítás, hogy a tanácskozásokra, a két- és többoldalú konzultációkra — a korábbi protokoll-íorgató- könyvektől, a gyakran formális „tiszteletköröktől" eltérően — valóban a munkajelleg, az újfajta gondolkodásmód térhódítását tükröző megközelítési mód és módszer volt a jellemző. A küldöttségvezetők — természetesen országaik >oli- tikai-gazdasági és nemzet- biztonsági érdekeit, sajátosságait szem előtt tartva — a szervezet eddigi történetében most talán először ütköztették kötetlenül, a legteljesebb nyíltsággal az egyes kérdésekben eltérő nézetkülönbségeket, az optimálisan elérhető józan kompromisz- szumra törekedve. A konszenzus végül is megszületett. Ebben alighanem meghatározó szerepet játszott annak felismerése, hogy napjaink bonyolult körülményei között egyik fél sem tekinthet el a Keleten és a Nyugaton egyaránt kibontakozó nagy horderejű strukturális átalakulásoktól, a „drámai” kihívásokra adandó válasz kényszerétől. Ez akkor is igaz, ha példának okáért a meglehetősen éles hangnemű magyar—román párbeszédben ezúttal sem sikerült előbbre jutni és szomszédi kapcsolatainkat változatlanul súlyos problémák terhelik. Egy valami azonban mindenképpen szembetűnő. A lezajlott polémiák fényében mindinkább kitapintható a szervezeti mechanizmus működésében a ka torjai elemek fokozatos háttérbe szorulása, ehelyett az egyéb biztonsági tényezőkre, a politikai, gazdasági, környezetvédelmi, emberi-jogi, humanitárius és kulturális szférákra való súlyponti eltolódás. Másként ez nem is lehet, hiszen elsősorban ezektől függ földrészünk jövendő stabilitása, a kontinentális megosztottság és szembenállás felszámolása. E külpolitikai prioritások elfogadásában persze köny- nyebb volt egyetértésre jutni, mint annak — egyébként indokolatlan „aggodalmat” tápláló — mérlegelésében, vajon az egyes szocialista országokban megindult mélyreható reformfolyamatok milyen hatással lesznek majd a szövetségi rendszerre, s főleg a régi szocializmusmodellben gondolkodó tagállamok belső viszonyaira. Tagadhatatlan, hogy e két póluson álló partnerek (az NDK, Csehszlovákia, Románia —, illetve Magyarország, a Szovjetunió, és Lengyelország) között vannak nézet- eltérések. Így felesleges lenne a régi beidegződések rabjaként a teljes egység látszatát kelteni. A vitákban azonban az a közösen elfogadott kiindulási pont az irányadó, amit a testület közleménye így fogalmaz meg:, .. „nem létezik semmiféle egyetemes szo- cializmusmodell, senki nem rendelkezik az igazság monopóliumával”. A másik dokumentum, az együttes nyilatkozat pedig értésre adja, hogy „minden nép maga határozza meg országának sorsát, választja meg társadalmi, politikai és gazdasági rendszerét”, ennélfogva az állami-társadalmi berendezkedés kérdésében „nem létezik egyfajta szabvány, s egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más államokon belül, nem támaszthat igényt a bíró és a döntnök szerepére”. Ez az elvi állásfoglalás hallatlanul fontos annak kizárásában, hogy bármelyik tagállam megsértse a másik szuverenitását, beavatkozzék bel- ügyeibe, vagy bármi módon erőszakot alkalmazzon,. Mindennek deklarálása és gyakorlati érvényesítése tulajdonképpen a Brezsnyev- doktrína végleges elvetését, egy merőben új alapokra építkező kapcsolatrendszer kialakulásának kezdetét jelzi a szocialista országok egymáshoz fűződő egyenjogú viszonyában. Az ebből leszűrhető következtetés logikája szerint a közösség országainak az európai katonai enyhülésért, a radikális leszerelésért vívott harca akkor lesz eredményesebb, ha minél gondosabban, körültekintőbben koordinálják cselekvésüket, ha egy irányban összpontosítják erőfeszítéseiket. Márpedig most a fő irány, a kulcskérdés az európai hagyományos . erők és fegyverzetek kölcsönös, kiegyensúlyozott csökkentése, s ennek ütemétől függően a harcászati atomeszközök „ritkítása”, majd felszámolása. A Szovjetunió — jó szándéka jeléül — legutóbb készségét nyilvánította arra, hogy szövetségesei területéről még az idén további 500 nukleáris töltetet von ki, s hajlandó 1991-ig valamennyi, ilyen típusú fegyverének eltávolítására, amennyiben erre az Egyesült Államok, a NATO is hasonlóképpen válaszolna. A szocialista országok érdeklődéssel várják a májusi NATO-csúcson előterjesztett négypontos amerikai ie- szerelési terv részletezését, konkrét kifejtését a bécsi fórumon (erre előreláthatóan a szeptemberi újabb fordulóban kerül* sor). A két „csúcs” — úgy tűnik — az álláspontok (közeledésével megteremtette a kedvező kb bontakozási alapot ahhoz, hogy Európában felgyorsuljon a biztonságosabb holnapot ígérő tárgyalási gépezetek munkája. Serfőző László Afgán lázadók akciója Az első jelentések szerint legkevesebb tíz áldozata van az afgán lázadók hétfő hajnali, Kabul ellen intézett rakétatámadásának. A három kilőtt rakéta egy autóbusz-megállót, egy szabóságot és a főváros legelegánsabb szállodáját, a Hotel Intercontinentalt találta el. A kizárólag külföldiek által lakott hotelben a roo- banás következtében tűz ütött ki, de személyi sérülés nem történt. Találat ért ezenkívül egy. a kabuli repülőtér közelében lévő lőszerraktárat is. A támadás a repülőtér forgalmában nem okozott fennakadást. Nadzsibullah afgán elnök egyébként vasárnap, pakisztáni újságíróknak adott interjújában megismételte: a kormányzatnak tudomása van arról, hogy a Nyugat által támogatott gerillák újabb nagyarányú támadása várható ebben a hónapban.
