Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
1989. július 10., hétfő Somogyi Néplap 3 Nem reformálni: legteremteni kell az önkormányzatot! VITAFÓRUM Csík László „Gondolatok az önkormányzatról’’ című írásának alapgondolataival egyetértek, a részletek többségével azonban vitatkozom, s egyben reagálok dr. Kovács Lajos néhány gondolatára is, amely július 7-én jelent meg. Magam is helyesnek tartom, hogy az önkormányzati törvényt rie kizárólag elméleti szakemberek fogalmazzák, kapjon helyet abban a '"■'“gyakorlati szakemberek és főleg az állampolgárok véleménye is. Az önkormányzatiságod, valóban nem korszerűsíteni, sőt nem is átfogóan megreformálni, hanem megteremteni kell, amelynek alapja egy demokratikusan előkészített és lebonyolított választás lehet. Az önkormányzat működéséhez több feltétel megléte szükséges, Csík László írása azonban a személyek választásának, kiválasztásának jogosítványaira helyezi a hangsúlyt, ezért én is erre a "témakörre szorítkozom. Egyetértek azon nézetével, hogy a tanácselnök megválasztásának jogát közvetlenül a lakosság kezébe kell adni. Dr. Kovács Lajossal együtt úgy gondolom, hogy ez nemcsak a falvakra, hanem a városokra is vonatkozik. A közvetlen választás valódi kapcsolatot alakítana ki a tanácselnök és a lakosság között, s rákényszerítené a tanácselnököt az állam? polgároknak tetsző intézkedésre. Ugyanakkor nem tartom a közvetlen választás logikus következményének, hogy a vb-titkárt, a tanácsi intézmények vezetőit <— az iskola igazgátóipjf az orvost, az óvoda vezetőjét — a tanácselnök nevezze ki. Ez a megoldás indokolatlan hatalmat összpontosítana a tanácselnök kezében, ugyanakkor nem járna olyan előnyökkel, amelyeket a kollektív döntések ne hordoznának magukkal. Az egyszg^J mélyi döntés legfőbb eiőftyá^ a rugalmasság, a gyorsaság' — szemben a testületi dönT téssel, hiszen a demokrácia gyakorlása időigényes —, de a személyi döntések meghozatalánál nem ez a legfontosabb. Nézzük először a vb-titkárt. Alkalmazzon bármilyen jogi megoldást az új törvény, minden tanácsnál kell egy olyan vezető szakember, akinek a közigazgatás nemcsak élethivatása, hanem szakmája is, s felel azért, hogy a testület és a szakigazgatás a jogszabályoknak megfelelően járjon el. A vb-titkár törvényességi intézkedéseiből ma is több konfliktus származik. Példák sokaságát tudnám sorolni, amikor a tanácselnök vagy maga a tanács törvénysértő döntést akart hozni és a vb-titkárnak a törvényesség őreként, meg kellett azt akadályozni (hozzáteszem, ez nem mindig sikerült). Néhány ilyen ösz- széütközés után a tanácselnök valószínűleg igyekezne megszabadulni a „jogállamiság” útján haladó- vb-titkár- tól, s keresni egy olyant, aki mindenben az ő akarata szerint cselekszik. Ezért én nem szolgáltatnám ki a vb- titkárt a helyi tanácf elnökének, sőt, teljesen a tanácsnak sem. Az igazgatás szakszerűsége és a törvényesség biztosítása érdekében a jelölés jogát a felsőbb államigazgatási szerv vezetőjére, a kinevezést pedig továbbra is a helyi önkormányzatra bíznám. A szakmai alkalmasságot tehát bírálja el hozzáértő szakember, de a bizalmat a település választott testületé szavazza meg. Ez akkor működne demokratikusan, ha a helyi tanács, vagy akár a tanácselnök javaslatára több alkalmas személy is jelölhető, de közülük a helyi testület választja ki a számára a legszim- patikusabbat. A mai szabályozás hasonló megoldást alkalmaz, s úgy gondolom, hogy e poszt betöltésére legrátermettebb, legalkalmasabb ember kiválasztásának 'ma sem ez a mechanizmus a legfőbb gátja, hanem, hogy kevés a szakember, nincs szolgálati lakás, s még ezek megléte esetén sem versengenek a jogászok, államigazgatási főiskolát végzettek a nehéz, de nem túlságosan megfizetett vb-tit- kári székért. Gyanítom, hogy ezen az sem változtatna, ha tanácselnök lenne a kinevező. Szimpatikus számomra az a megoldás is, amelyet dr. Kovács Lajos javasol, nevezetesen, hogy a felettes államigazgatási szerv vezetője hatáskörébe tartozzon a köz- igazgatási apparátus vezetőjének kinevezése. Szerintem erre csak akkor kerülhet sor, ha már megtörtént az önkormányzati és államigazgatási hatáskörök szétválasztása. Ma még fontosabbnak tartom, hogy a közigazgatásban megrendült bizalom helyreállítását az is segítse, hogy az önkormányzati testület — s általuk á lakosság — ne csak a tanácselnököt érezze „saját emberének”, hanem a vb- titkárt is. A helyi intézmények vezetőinek kinevezését ugyancsak nem venném ki a tanács kezéből. Csík László azt írja: „Ha a tánácselnök jogosítványt kap az intézményvezetők kinevezésére, akkor vállalnia kell a tevékenységükért is a felelősséget. Vagyis, ha a helyi ön- kormányzat valamelyik „minisztere" megbukik, akkor a tanácselnök is elmozdítható tisztségéből”. Véleményem szerint indokolatlan ide a felelősségnek ezt az áttételét beépíteni, az intézményvezető saját maga legyen felelős a tanács előtt. Ha bármilyen okból nem felel meg a posztján, mozdítsa el őt onnan a testület, és ne a tanácselnök. Valóban konfliktusok forrása ma is, ha — teszem azt — az iskola igazgatója és a tanácselhök nem szívlelik egymást, s ahogy a cikk írja, nem tudnak együtt dolgozni. De ennél sokkal fontosabb, hogy az igazgató jól jöjjön ki saját tantestületével, szót értsen a szülőkkel, s a falu egyik megbecsült vezetője legyen. A demokratikus közélethez hozzátartozik a szuverenitás, s talán kevesebb lenne a torzsalkodás’ ha mindenki tiszteletben tartaná a másik vezetői önállóságát. Az intézményvezető tehát igyekezzen közmegelégedéssel végezni munkáját — hogy a következő határozott idejű kinevezést is megérje —, s ez nem jelentheti azt, hogy a „főnök” a tanácselnök, tehát neki kell megfelelni.. Itt akartam befejezni, de újra olvasva úgy éreztem, írásom azt a benyomást kelti, hogy a tanácselnökök ellen rántottam kardot. Pedig korántsem ez volt a szándékom. A helyi tanács elnöke igen komoly megmérettetésnek teszi ki magát a közvetlen választással, s nagyon okosan, jól kell politizálnia, hogy a már megszerzett bizalmat megőrizze. Türelemmel, toleranciával és kitartással kell azért dolgoznia, hogy jó testületi döntések meghozatalát készítse és segítse elő, s a tanács jó gazdája legyen a településnek. Ehhez persze számos jogosítványra is szüksége van — pl. a tanácsi apparátussal kapcsolatban is —, amelyek részletezésére itt nem vál- lalkozhatom. Dé ne vegye vállára minden helyi vezető tevékenységéért a .felelősséget, mert ettől önmagában még nem menne jobban a munka. Ne vállalja magára a szubjektivizmus bélyegét, hiszen — mint a tanács vezetőjének — módja van egy-egy ember mellett és ellene szóló érveket a tanács előtt kifejteni, s ha azok meggyőzőek, miért ne fogadná el a testület? A mai konfliktusos helyzetet, mind a vb-titkárrál, mid az intézményvezetőkkel kapcsolatban legtöbbször az okozza, hogy nem válik szét pontosan ki miért felelős, s mit takarnak az „általános felügyelet” és az ehhez hasonló ködös fogalmak. Az önkormányzati törvény megalkotásakor ezek tisztázásában is nagy segítséget nyújthatnak tapasztalataikkal a helyi közigazgatásban dolgozó szakemberek. Dr. Lamperth Mónika a Somogy Megyei Tanács személyzeti főfelügyelője VISSZHANG LE IS ÚT, FEL IS ÜT E címmel cikket közöltünk arról, hogyan lehetne elejét venni az egyént és társadalmat egyaránt sújtó munkanélküliségnek. Írásunkra egyik olvasónk így reagált: Tisztelt Szerkesztő Ür! Engedje meg, hogy „Le is út, fel is út”-riportjára válaszoljak. Egyben kérem panaszom szíves meghallgatását is. Én 11 éve dolgozom a Vasipari Zománcozó cseri telepén, mint kemencés. 1,1 évig ezt a munkát végeztem 70—80 fokos melegben. A vállalat anyághiány miatt kénytelen volt a dolgozókat 80 százalékos fizetéssel szabadságra küldeni. Én jelentkeztem a tejüzemnél, mivel otf hirdettek munkahelyeket. Az összes vizsgálatom jó volt a köjálnál. Az üzemorvos 160 100 vérnyomást mért. Jöttem a körzeti doktornőhöz, ő 150 100 vérnyomásra vérnyomáscsökkentőt írt. Elküldött az SZTK-ba, vizsgálatra. Semmi bajom. Lement a vérnyomásom 120 80-ra. Kimentem az üzemorvoshoz. Vérnyomás: 160 100, másnap reggel a körzetinél 120,80. Üjra üzemorvosnál 160 100. Visszajövök délután a körzetihez, 120 100. Huszonötödikén reggel kimentem a tejüzemi felvételire, és közöltem, hogy nem enged az orvos kocsikísérőnek. Ott volt egy tejipari dolgozó, aki elmondta, árúkiadónak is kóllenek és a sajtóiéba is keresnek munkást". Üjra vissza a körzetes- hez. Vérnyomásmérés: 120 80, majd vissza az üzemorvoshoz: 160/100. Közöltem vele, hogy reggel bent voltam az üzemben, két részlegnél is van felvétel: munkáshiány van. A doktor válasza az volt, hogy ott éjszaka is kell dolgozni. Keressek nappali munkát. Nappali munkán 31 évemmel (szakképzetlen vagyok), nem kereshetnék 3500-nál többet. Így a létminimumnál lenne a megélhetésem. Ketten vagyunk a bátyámmal. Édesanyánkat korán elvesztettük, édesapám nevelt fel bennünket. Azért nem nősültünk meg, hogy neki nyugodt legyen az öregsége. Viszonoztuk jóságát. Három éve meghalt. Most 73 éves nagynénénk" van velünk.. Tőle is örömmel fogadjuk azt, hogy meleg étellel vár bennünket. Én 11 éve egy helyen dolgozom. Egy nap sem voltam táppénzen. Ha. én eddig bírtam a 70 fokos meleget, a$ orvos miért tilt le? Miért növelik így is a munkanélküliek számát, a munka' nélküli segélyt? Én kocsit vezetek. Ebben az évben tettem le a vizsgát. Nem tudom, talán a külsőm nem tetszik? Szórakozni sem járunk. Ha az üzemnél vérnyomásmérési szűrés lenne, hány olyan dolgozót; fcellene elbocsátani, akinek 120 80-nál több a' vérnyomása? Felmondtam a- volt munkahelyemet, mert ott sincs kilátás munkára. Üj munkahelyet elfoglalni viszont nem engednek. Most „le is út, fel is út” — az orvos véleménye szerint. Szíves elnézést kérek a levelem tartalmáért és maradok a riport igazságánál. Schenk István, Kaposvár, Béke u. 61. Ily2. * * * Megjegyzés: Beszéltünk az üzemorvossal és igazat adtunk neki abban, hogy a magas vérnyomás betegség, amelyet figyelembe kell venni a munkakörnél. Ám ennek ellenére igen elgondolkodtató olvasónk levele és maradtak bennünk is megválaszolatlan kérdések, amelypk közül itt csak egyet említünk: Ennyire áttörhetetlen lenne az a korlát, amely olvasónk boldogulását akadályozza? Szegedi Nándor Takarékoskodunk, de nem spórolunk!________________ A GRAR FÓKUSZ A tavalyi gazdálkodási eredményeik alapján kiváló minősítést ' elért tapsonyi Rákóczi termelőszövetkezet elnöki irodájában Németh Gábor elnök szavai megint- csak arról győznek meg: ez a fvezető több évvel előre gondolkodó, munkáját a jövő érdekében formáló ember. Vissza-visszacsengenek az agrárreformkör szervezési összejövetelén mondott gondolatai, melyeket az azóta eltelt politikai változások is alátámasztottak. Akkor úgy fogalmazott: „Mi van iákkor, ha a jövedelmezőség úgy alakul, ahogy kell. Akkor mit kezdünk a lehetőségeinkkel?” — Mi ugyan nem csatlakoztunk a Péter Pál napi demonstrációhoz, de mire vezetett az országos akció? A gabona ára változatlan, emelkedett viszont a baromfihús ára, és még hasonlókra számíthatunk. Rövid helyzetelemzés és történelmi áttekintés után az országos bajok helyett áttérünk a tapsonyi helyzet elemzésére. Németh Gábor a főkönyvelőjét élő lelki ismeretként marasztalja a beszélgetés folytatásához. — Folyamatos közgazdasági elemző és értékelő munkával eljutottunk oda, hogy nincsenek likviditási problémáink. Az elmúlt évek során hiteleinket fokozatosan csökken tettük)*. így várhatóan az év végére termelőszövetkezetünk nettó hitel- állománya 2 millió forint lesz. Az 5400 hektáros gazdaságban 3500 hektár a szántóföldi kultúráké, a többi erdő, legelő, háztáji földek. 1500 hektáron termesztenek kalászosokat, 1300 hektáron kukoricát és 300 hektáron cukorrépát. Ezek a növény- kultúrák az elmúlt évtizedek tapasztalatait figyelembe véve kerültek a jelenlegi vetésszerkezetbe. A hozamokról váltunk szót, és kiderül, nem is túl magasak a naturális mutatóik. — Nem a rekordokat hajszoljuk, inkább a jövedelmezőséget figyeltük éveken át. Így próbáltuk jobbítani gazdálkodásunkat. Tavaly 49 mázsáé búza átlag mellett a hektáronkénti eredmény 5874 forint volt. Ugyanez a szám kukoricánál 65 mázsa átlagnál 7664 forint, cukorrépánál pedig 360 mázsás átlagnál 12 000 forint volt—• sorolta az adatokat az elnök. — A földadót ugyan 24 aranykorona érték után fizetjük, a valóságban viszont földterületeink csak 17—18 aranykorona értékűek. Ez a pontértékelésre való áttérési számítások ' során derültnífci — „teszi hozzá a főkönyúéltt — A községet körül ölelő terület hajdan káptalani birtok volt, innen a magas értékelés. Ma sajnos a szántóföldjeink humusztartalma alig 1 százalék, pH-értéke 3—5 közötti. Lassú elsava- nyodás jellemzi a területet — magyarázza az elnök, aki nem tudja levetkőzni nö- vényvédős alapbeállítottságát. A hajdan két gulyát legeltető községben teljesen visz- szaszorulóban van a háztáji szarvasmarhatartás. A nagyüzemi állomány is 250 tehénre és természetes szaporulatára apadt. Ezt a létszámot az elengedhetetlenül szükséges isfállótrágya-meny- nyiség megtermelése miatt tartják, Emellett 350 kocájuk is van, bár az évi 4200 darabos hízókibocsátást már a bérhizlaltatásból produkálják. A számok tükrében még mindig nem érzékelhető a kiváló cím elnyerésének minden feltétele, ez^rt tovább faggatózom. Felszínre kerül tehát az is, hegy a gépesítés színvonala a többéves tervszerű és rendszeres váltással minden igényt kielégít. Legnagyobb gondot ezen a téren a megfelelő szakembergárda tartása jelenti. — Az állattenyésztésben a kényszerhelyzet okozta • a mennyiségi leépítést. A növénytermesztés gondjai viszont onnan fakadnak, hogy nem tudunk versenyezni az ipari bérekkel. Pedig nagy szükség lenne igazán jó gépes szakemberekre. A körülbelül 800 tagot Számláló termelőszövetkezetben 1982-ben még 420-an dolgozták, ma 210-en. Az elöregedés miatti csökkenés, a nyugdíjas tagok háztáji területeinek megművelése is nagy terheket ró a közösre. Ám ezt a szövetkezeti jellegből adódóan vállalniuk kell. A kiváló cím elérését az eredménytermelő növény- termesztésének köszönheti a gazdaság. A mintegy 74 milliós termelési érték mellett — mostoha évben 11 millió — tavaly 18,6 millió forint volt az ágazni eredmény. Ehhez jött á 2,8 millió forintos sertés tenyésztési ágazati eredmény és a tehenészet 1,9 milliója. Természetesen az eredmények alapot teremtettek a jövedelmi viszonyok javítására. Az elmúlt hat évben éppen megkétszereződött, 78 ezer forintra nőtt a bérszínvonal. — Nem panaszként mondom, de a szakemberhelyzetünk, sajnos, kritikus. Tavaly mintegy 100 ezer forintot fizettünk ki hirdetésekre. Nem tudjuk kellően vonzóvá tenni községünket, termelőszövetkezetünket a fiatal szakemberek számára. Pedig a jó fizetés mellett van szolgálati lakás is, és a házastárs munkalehetősége azonnal megoldható. De talán a kiváló cím ezen a téren is meghozza a sikert — mondta búcsúzóul Németh Gábor. A. földeken javában folyik a repce aratása, a főagronó- mus a búzákat szemléli, gyarapodik a szérűsikentben a tehénállomány szénája. A házhelyek mögötti zártkertekben is főként gabona sárgállik. A gyakorlatban is mintha látható lenne az elnök józan elve: „mindennel takarékoskodunk, de soha nem spórolunk”. Mészáros Tamás
