Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
8 Somogyi Néplap 1989. július 8., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐD székesfehérvári vagyok. Olyan nagy, hatalmas váltás országon belül nem történt. Szeretek itt lakni. Jó közösségbe kerültünk. Férjem, Bors István is biztosan így nyilatkozna. — Ha megkérdeznénk azokat, akik ismerik a munkáit, Jbiztosan azt mondanák, hogy Somogybán született. Olyan népi hagyományokat dolgoz lel, amelyek Somogybán is és másutt is valamikor éltek. — Erőteljes hatással volt rám a szellemi néprajz. De ezeket a munkákat bárhol meg lehetett volna csinálni. Ilyen szempontból másodlagos dolog, hogy Kaposváron élek. Természetesen, hat az emberre, hogy itt nagyon szép dolgok vannak. Az ember a múltja nélkül nem építhet jövőt. — Itt érdekes módon kapcsolódik a népművészet és a magas művészet; nélkülük nem lehet élni. Mindkettőre szükség van, van és lesz is. Az egyik ilyen formában dolgozza fel az élményanya• gát, a másik más formában. — Ez az igény teremtette meg magunk körül azt a népi kultúrát, azt a műveltséget, szellemi kincset, ami minket sajátosan megkülönböztet a csehtől, a romántól, vagy a jugoszláv embertől. Ez a magyarsághoz, nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik. — Mi a véleménye a múzsák testvériségéről? A képzőművészeten kívül melyik az a művészeti ág, ami még nagyon érdekli anélkül, hogy művelné? — A zene. Szeretek minden jó zenét, korra való tekintet nélkül. Egy időben sokat hallgattam indfai népzenét. Szeretem a különböző népek zenéit, mindent, ami szép, ami jó. Gyerekkoromban tanultam zongorázni. Már nem gyakoriok, csak hallgatója vagyok a zenének. — Itt a nyár, mindenki vakációra megy. Honty Márta szabadságra megy vagy dolgozik? — Zománcozni szeretnék. Szeretnék még csinálni grafikai rajzokat is, és egy jó pár lemez elő van készítve... — Visszatérve a gobelinre, valamennyi — azt hiszem, egy kivételével — megrendelésre készült, önmagának nem sző. Mennyire van ma szükség művészetre? Érzi-e azt, hogy az embereknek ad valamit, és igénylik? — Érzem, hogy igénylik, szükség van a kultúrára. Az ország támogatja is. Kultúra nélkül ebből a helyzetből sem fogunk tudni kilábalni. Szükséges, hogy a fiatalok művelt, kulturált emberek legyenek. Nemcsak a civilizációra értem, hanem a kulturáltságra is. A ráhatást fokozni kell. Sosem lazulhat el az ország gazdasági helyzete annyira, hogy erre ne teljen. A fiatalok, mondjuk egy pedagógus, aki leköti magát a munkájával, a lakásszerzéssel, nem tud — főleg ilyen drága alkotást — házi gyűjteményt magának beszerezni. Ez nem is kívánható. A múzeumok feladata itt válik fontossá. Igen nagy szerepük van a kiállítási programoknak. Kaposváron elég jó iparművészeti kiállítások voltak. — 1962-től él Kaposváron. Ha most kellene dönteni, jönne-e? Hogy érzi magát Somogybán, Kaposváron? — Jól. Akkor családi kötöttségek miatt jöttünk ide. Tulajdonképpen dunántúli, — Nem azért, mert nincs a textilre szükség, igaz, sokkal drágább, mint a tűzzománc-burkolat. Könnyűszerrel tudtam technikát váltani. A gobelinszövés folyamatában két henger között futnak a szálak. Régen hajszálvékony anyagból szőttek. Az ábrázolásban ez megkötötte az ember kezét. Ezzel szemben a zománc nagyobb szabadságot ad, jobban tudok szárnyalni. A gobelinről, a szövésről Pénelopé jut eszembe: úgy várta haza Odüsszeuszt, hogy szőtt, font, s amit elkészített, másnap lebontotta. Ezzel kifejezte a várakozást és alkotott is. — A szövés csodálatos. Az emberrel született ősi tevékenység. Részint az öltözködés hozta magával a kialakulását, az ember diszítő- kedve, vágya, hogy szebbé, kulturáltabbá, másabbá váljon. A textil felvidít a puhaságával, emberközelbe hozza a természetet, ami egy kicsit kiveszik az életünkből. Ezért szeretem a lakásokban a fali díszeket. Az intézményekben elhelyezett munkáim melegebbé, emberibbé varázsolják a hideg kőfalakat. Mire a fonalból valami szép munka lesz, hosszú-hosszú folyamat. Ettől is varázslatos. Nagyon szeretem a textíliát, ezért is foglalkozom vele. A hasonlatnál maradva: Pénelopé amit szőtt, lebontotta, ez az egész életét kitöltötte. Biztos, hogy szeretettel csinálta. — Pénelopé azért is jutott eszembe, mert egy emberi magatartás is kifejeződött abban, hogy szőtt. — A kreativitásban föltétlenül. Most készült el egy munkám. Nagyon sokszor álmodtam azt — különösen az elején —, hogy rengeteget bontottam, és szőttem. Mindig olyan mérges voltam másnap, hogy nem találtam azt a munkadarabot, amit álmomban nagy szeretettel csináltam. — Mennyire nőies foglalkozás a művészetben a gobelinszövés? — Ha a régi takácsokra gondolunk, akkor nem nőies. A francia Gobelin-testvérek nevéhez kötődik a művészi textil... — Férfiak találták föl végül is a francia gobelint, de a szövésben mégiscsak a nők jeleskedtek. — Az Iparművészeti Vállalat gobelinstúdióját ha nézzük, egyetlen férfi sem dolgozik ott. — Lurcat szintén férfi volt. A modern gobelin nagy mestere. — Nagyon szeretem őt. Ö tette tisztába a gobelint. Volt egy időszak, amikor megszőtték még a blondelkere- tet is. A perspektivikus tér felé törekedett egy időszakban a textil és azon belül a francia gobelin. Ö tulajdonképpen visszarendezte ezt, megkereste az igazi helyét. — A gobelin feltalálója és megújítója férfi, de a munkát többségében nők végzik. — Nem lehet egyértelműen mondani. Vannak a szövésnek olyan munkafázisai — azért utaltam a régi takácsokra —, amelyek egyértelműen férfiembert kívánnak. A hatalmas szövőszéknél nagy erő-igénybevételnek voltak kitéve. — Amikor Kaposvárra került, egy-két grafikáját láttam, de első munkái gobelinek voltak. — Igen, azok még a főiskolai diplomamunkához készültek. Egyértelműen a képzőművészeti ághoz tartozónak vallottuk magunkat. Meg akarták szüntetni ezt az ágat, át akarták vinni a Képzőművészeti Főiskolára. — Kitől tanult meg szőni? — A főiskolán a műhelyben Csík Jolán volt segítségemre a tervezési stádiumban. Hincz Gyula festőművész gobelinnel is foglalkozott, bár sohasem szőtt. Annyi minimális szövési tudást azonban mindenkitől megkövetelt, hogy jól tudjunk'tervezni. — A gobelin drága anyag, szövése rém munkaigényes. Gobelinre nincs is annyi szükség, hogy csak ezt csinálhassa. Ezért is készített később tűzzománcokat? MŰTERMI BESZÉLGETÉS Pénelopé székében: Honty Márta Horányi Barna
