Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
1989. július 8., szombat Somogyi Néplap 3 HŰSÉG A PÁLYÁN Piros-zöld szemafor 1871-ben kezdték építeni a kaposvári indóházat. 1872. április 13-án reggel hat órakor begördült az első gőzös Kanizsa felől. A város vasutat kapott. Mi több, az egyik legfontosabb vasútvonalat, mert később ezen keresztül ment a fiumei gyors. Innen lehetett később eljutni Fonyód és Siófok, Gyékényes és Budapest felé, s innen lehetett eljutni Barcsra, Szigetvárra is, amíg meg nem született az 1968-as közlekedési koncepció, amely két vasútvonalunkat is halálra ítélt. Annak idején magam is ültem azon a vonaton, amely Nagyatádról Barcsra tartva búcsúzott. Mondják a vasutasok, hogy ekkor kezdődött a MÁV újabb kálváriája. A hibákat ma már csak nagyon drágán lehetne helyrehozni. Minderről éppen egy évvel ezelőtt beszélgettem Májer Józseffel, a MÁV Kaposvári Üzemfőnökségének vezetőjével. Közösen szidtuk a menetrendet, mert úgy állították össze, hogy senkit sem kérdeztek meg. S amikor igazunkat bizonygattuk, hát... Aztán a végén mégis szót kaptunk. Ma talán elfogadható menetrend van a kezemben. F-z- természetesen nem nekem, hanem annak a sok ezer embernek fontos, aki nap mint nap útra kel a munkahelyére a távoli falvakból. Mielőtt megint betoppantam volna Májer József szobájába, a kollégáinál érdeklődtem: nyugodtabbak-e, mint egy évvel korábban? tten aki igen, van, aki nem. A vasút külön világ, gondjai sajátosak. Kellene több, a szó valódi értelmében vett vasutas, aki becsülettel látja el a feladatát. Kellenének az olyan vasútállomás-főnökök, akik irányítani is tudják a beosztottaikat. Üjabb kocsikra lenne szükség, s olyan kalauzokra, akik tudják, hogy ők vannak az utasért, s nem fordítva. Ehhez persze milliók szükségeltetnek. Ha nem tévedek, akkor egyetlen év alatt három vezérigazgatója volt a MÁV- nak. Mindegyik programot hirdetett. Hallhattam az ősszel, hogy vasút villamosítása Kaposvárnál, illetve a déli parton Keszthelynél befejeződik. Most meg arról beszélnek, hogy készülnek a tervek, s ha lassított ütemmel is, de folytatódik a villamosítás Somogyszobig. Ha felelősségének tudatában egyik vasúti szakember sem mondja ki. de tény, hogy elöbb-utóbb mégis lesz villamosvontatás gyékényesig , s a nagykanizsai résszel is összekötik a rendszert. Hogy ez mekkora előnyt jelent? Ehhez már üzemgazdásznak kellene lenni. Én csupán annyi tudok, hogy naponta 15 tonna olajat tankolnak a dízelmozdonyokba a kaposvári vontatási főnökségen, hogy itt cserélik át a dízel- és villamosmozdonyokat, hogy Kaposváron megnőtt a forgalom, hogy a vasutasoknak egyre több ősz hajszála van. Aki itt megmaradt, az szívből vasutas. A héten jubileumi jutalmakat adtak át azoknak, akik negyven évvel ezelőtt álltak a vasút szolgálatába. Cerics Is'ván- rak, a kaposvári vezető váltókezelőnek, a toponári Mik- lai Jánosnak, a somogyszobi Torma Józsefnek, a kaposvári Kovács V. Józsefnek, kollégájának, Standi Jánosnak, Viszkuth Ferenc mozdonyvezetőnek, Mezőfi Lajos műszerésznek és Szegedi Mátyás csoportvezetőnek. Oldalakon sorolhatnánk, hogy a hűséges vasutasok milyen jutalmakat kaptak most a 39. vasutasnapon. Történetek sorát idézhetnénk, hogy a kötődés menynyire szoros. Itt van például Kispéter Sándor, a vontatási főnökség vezetője. Éppen most lesz húsz éve, hogy vasutas lett. Édesapja mozdonyvezető volt. nagyapja ugyancsak a vasútnál szolgált és az ő édesapja is. A fia még tizenegy éves, de őt is megcsapta a mozdony füstje. Zalka József, a szertárfőnök 21 éve kérte a vasutasruhát, Neki van a legrosz- szabb dolga: ő felel azért, hogy mindig legyen alkatrész, WC-papír, szappan, hogy ne miatta kelljen vesztegelni a vonatoknak. Mesélte: a népszerű „piroskák", a BZ-vonatok gyártásával felhagynak a csehszlovákok. A vonatoknak viszont menniük kell, hát itthon kell alkatrészgyártót keresni.. Nekik is köszönhető, hogy a környéken mindenkinek jut abból az alapvető alkatrészből, amit a kaposfü- redi termelőszövetkezet gyárt le. Akikkel beszélgettem, azok megszállottak, ízig-vé- rig vasutasok, pedig sokáig semmiféle megbecsülésben nem volt részük. Az idén kaptak 11 százalék bérfejlesztést. Tudom, ha visszaszámolnak, akkor semmiségnek tűnik az egész. A vonatok pedig jönnek, mennek! Mit modhatnék mást a 39. vas- utasnapon? Jó utat, vasutasok! Nagy Jenő DINASZTIA A BAKTERHÁZBÓL A vasutas Gerséék G erse József 1936-ban költözött be a balatonszentgyörgyi állomás mélletti bakterházba, s csak 35 év múlva hagyta el... Igaz, akkor már örökre. Közben nemcsak tette a kötelességét, hanem hatalmas szenvedéllyel áldotta — vagy átkozta — meg családját. A vasút iránti szeretettel. Ahol a vonat az ágytól 5—6 méterre csattog el, ott nem lehet egykedvű az ember ... Ott a gyermek könnyen megfogadja, hogy, ha nagy lesz, vasutas lesz vagy, ha nagy lesz, még a vonatra sem ül fel. Gerse Józsefet 9 gyermekkel áldotta meg a felesége. Aki ismerf''az egykori vasutasfizetéseket, nem lepődik meg azon, hogy az apa egyedül képes volt eltartani népes családját. A háború után azonban a vasutas jövedelmek is ,,nivellálódtak", a többi foglalkozáshoz képest — lefelé.1 Ahogy nőttek a gyerekek, úgy kénytelenek voltak a szülők elküdeni őket aratni, csépelni. A dinasztiaalapító apa raktári munkásként kezdett Szentgyörgyön, majd évtizedekig váltókezelő volt. A munkával eltöltött 30 év alatt ötször lett kiváló vasutas, a miniszteri dicséret és a kormánykitüntetés pedig azt jelzi: Gerse József nem egv volt a vasút megbecsült munkásai között. Mindhárom fia vasutas lett, sőt a hat vő közül is kettő! Ifjabb Gerse József nem adta meg magát könnyen. Először pár évig. forgalmista volt, ám 20 éves korában elcsábította a hadsereg. Mindig is vonzotta a politika — mondja bátyjáról Gerse László. — A felszabadulás után apámmal együtt részese volt az állomási párt- szervezet megalakításának. 12 év után jött vissza a vasúthoz, hogy ismét alulról kezdje: szénkirakó volt, majd 1970-től vonatkísérő, vonatvezető. 1987-ben ment nyugdíjba, két év korkedvezménnyel. Gerse László most 51 éves, szertárnok. A három fiú közül talán ő örökölt legtöbbet apja lelkesedéséből, a vasút iránti szeretetéből. Irodája falán oklevelek: háromszoros kiváló dolgozó, részesült miniszteri dicséretben is. 1962-ben Nagykanizsán kezdte vasutas, szolgálatát, 10 évvel később került Balaton- szentgyörgyre. Battyánpusztán, Szent- györgytől talán 3 kilométerre lakik. Meghívott, nézzem meg a házát! s ha a faluról akarok többet megtudni, szívesen kalauzol. Gerse László tagja a szentgyörg.vi tanácsnak, lelkes lokálpatrióta. Szabad idejében szervezi a különböző társulásokat, társadalmi munkákat. A beszélgetésekből ítélve a baty- tyániak méltányolják erőfeszítéseit. Gerse László háza a település közepén van, gondosan ápolt kert közepén. Egy merész építészeti ötlettel a ház egy részének tetőzetét megemelték, kitágítva ezzel a beépíthető területet. Itt élnek felesége szüleivel, ma már csak négyen ... — Gyermekkorunkban megtanultuk, milyen szegénynek lenni, ezért is nem akartunk több gyermeket. Nem értjük ma sem, hogyan történt akkor a karambol... Számunkra mindörökre 19 éves marad a lányunk ... A legkisebb Gerse-fiú, Imre, 1941-ben született, 18 éves korától dolgozik a vasúton, kocsikísérő, raktári munkás volt, majd egy ideig megpróbálta felejteni a mozdonyok füstjét. Ám a szíve visszahozta, s ma váltókezelő, térközőr. Ahogy a családi történeteket hallgattam, arra gondoltam: a vasút könnyen befogad, és nehezen ereszt el... Nem lehet véletlen, hogy aki egyszer belepróbál ebbe a százszor szidott nehéz munkába, csaknem mindig visz- szatér. Nem lehet véletlen, hogy büszkén vállalják hivatásukat, hogy a szakmák devalválódása ellenére sem szűnnek meg a vasutasdinasztiák. A Gerse család egy ezek közül a szentgyörg.vi székhelyen. Ám a családhoz tartozik a kanizsai állomásfőnök, Traub Sándor, a siófoki forgalmista Németh Gyula. vagy a családi örházbun élő vő, Ágoston József is. Ha a család feje, idős Gerse József ma feltámadna, a déli vasúton végigvonatozva csaknem minden állomáson látná családjának tagjait. S akkor bizonyára elégedetten csettintene: s ezt mondaná: uraim, ennek így kellett lennie. Süli Ferenc HOGYHA ELINDUL A VONAT A 88 350-es számú tehervonat, személyzetét kísérte végig 12 órás útjukon fotóriporterünk. Kovács Tibor.
