Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
4 Somogyi Néplap 1989. július 8., szombat A hamu alatt izzik még a parázs? Bedegkér teret kér Bedegkérre csak egy műút vezet. Ahol véget ér a házak sora. véget ér az út is. Község a megye peremén, Tolnával határosán. Egyesek szerint elhaló, sorvadó falu. Ahol pedig már az 1200-as években is éltek emberek. Lakóinak száma 1940-ben volt a legtöbb: 1510. Bedegkéren ma (1988-as adat) 657-en élnek. Folyamatos nyomon BÜNTETÉS PANNÓNIA: MÓDRA „Csodálkoztunk azon, hogy fölfele bukik” A házak javát megszaggatta az idő. Málló vakolat, omló falak között csak kevés portán fedezni fel a továbbélés fényeit. Bedeg, Kér, Csaba, Rózsás, Mecsek... szinte önálló életű lüktető részek a község testében. 1939-ben egyesült Bedeg és Magyar (korábban: Tót)-kér, 1950-től tartozik Somogy megyéhez. A csabai részen ma már igen sok a cigány család. A Mecsek pedig? Akár bedegi „Rózsadombnak” is nevezhetnénk! Egyre többen vesznek itt házakat Budapestről, vagy más, távoli városokból... — Bedegkér rendkívül vegyes képet nyújt — mondja Farkas István, Tab város tanácselnöke. — önálló tanácsa 1950-ben alakult, amelyet 1970-től a kányái, majd 1984 januárjától a tabi tanácshoz csatoltak. Közlekedése viszonylag jó, de csak Tab felé. Foglalkoztatási gondjai nincsenek, a tsz alaptevékenysége, melléküzemága, a Tabi Kempingcikk varrodája, valamint Tab üzemei, vállalatai az egész térség munkalehetőségét biztosítják. A volt tanácsház emeleti részén lakik a 76 éves, egykori tanácstikár, Lacfi János. — Nem akarok én mondani semmit — hárítja el a Az óriási méretű 1937— 1938. évi terror egyre érezhetőbb hatással volt az ország politikai hangulatára. Valamennyi börtön és tábor elképesztően zsúfolt volt, a belügyi szervek személyi állománya nem győzte a kihallgatásokat, de a több millió fogoly őrzésével sem boldogult Sztálin már elérte a terror kibontakoztatásakor maga elé kitűzött célokat. Változásra volt szükség, hogy az eredmények megszilárkérdezőt, de végül mégiscsak kikerekedik szavai nyomán „a Történet”. A történet arról, hogy az ötvenes években micsoda magasszintű állattartás volt még a községben, hogy évente 1200 hízott sertést szállítottak el a háztájikból, hogy 700 szarvasmarha kérődzőit az istállókban, s mintegy ezer liter tejet gyűjtött be a tejcsarnok. A falu népe 1952- ben saját erőből épített kul- túrházat (azóta italbolt), s három színjátszó csoport is működött felnőtteknek, fiataloknak, diákoknak. Most pedig mi van? Egy tsz, a háztáji szinte teljesen elhalt, a falu lakossága jórészt kicserélődött. A kulturális élet gyakorlatilag megszűnt, csupán az iskolások „mozgolódnak” néhanapján. János bácsi szomorúan áll a községháza falára kifüggesztett régi okirat előtt és kívülről mondja a szöveget: ,,My Isten Kegyelmébül Szerencséges Romai Imperium béli Herczeg Galanthai Esterás Pál Frakno várának örökös Groff Ura... Be- deghy Tott Györgynek adományozta (Nemes Tolna Vármegyében) lévő Bedegh nevű Pusztánkat Koppány Jószágunkhoz tartozandót. 1701. jun. 14. Paulus Esterás.” Ágyik Lajos községi elölduljanak. Sztálin, aki mestere volt a politikai villám- hárításnak, tisztában volt ezzel. Fokozatos kegyvesztettség Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztost 1938 áprilisában kinevezték „másodállásban” vízi közlekedési népbiztossá. December 8-án viszont a központi lapok utolsó oldalain, a Krónika rovatban röjáró már a közelebbi múltról emlékezik: — 1985-ben, az elöljáróság megalakulásakor főleg négy célt tűztünk magunk elé. Az ivóvízprogramunk jegyében közel másfél millió forintért megfúrattuk a kutat, s további egymillióból még idén őszre szeretnénk egészséges ivóvízzel ellátni a közintézményeket, illetve a lakosságot három közkifolyón keresztül. Ez év elején sikerült sok-sok társadalmi munkával, tanácsi és tsz-segítséggel felépítenünk, s üzembe helyeznünk a gázcseretelepet. Nagyon hiányzik a faluban egy közösségi ház, egy kultúrterem. Most a tsz-iroda mellett építünk egy közös hasznosítású nagytermet, hiszen a fiatalok „kulturálódni” jelenleg csupán a kocsmába mehetnek. Igen nagy gondunk, hogy nálunk véget ér a mű- út. Zsákutcában vagyunk! Pedig Törökkoppány felé mindössze öt .kilométeres szakaszt kellene elkészíteni! Kaposvárra jelen pillanatban 26 kilométeres kerülővel juthatunk el. A sorvadás, a „haldoklás” — reméljük — talán látszólagos, s a hamu alatt izzik még parázs! Mert Bedegkér népe teret kér! Teret az életre, a fejlődésre. — Mintegy 15 év „kiesett” a falu életéből — mondja az elöljáró. — 1952-ben elvándorlási hullám kezdődött, ez a hatvanas években tetőzött: a rossz lehetőségek, a kiábrándultság, a termelőszövetvid hír jelent meg arról, hogy Nyikolaj Jezsovot saját kérésére felmentették a belügyi népbiztos tisztségéből, de megmaradt vízi közlekedési népbiztosnak. Jezsov helyett a Szovjetunió belügyi népbiztosa Lavren- tyij Bérija lett! Közvetlenül Jezsov leváltása után a belügyi szervekben letartóztatási és levál- tási hullám indult meg. Letartóztatták és főbe lőtték Jezsov valamennyi helyettesét és közvetlen munkatársát. Másokkal együtt letartóztatták és hamarosan főbe lőtték Sz. Regyenszt, Sztálin sógorát. Regyensz felesége Sztálin második feleségének — Nagyezsda Allilujevá- nak — volt a testvére. 1937- ben Regyensz irányította a belügyi népbiztosság fővárosi főnökeként a tömeges megtorlásokat Moszkvában. Nyikolaj Jezsov eközben még néhány hónapig szabadlábon volt. 1939. január 21-én Sztálin mellett ült annak az ünnepségnek az elnökségében, amelyet Lenin halálának 15. évfordulója alkalmából rendeztek a Nagyszínházban. Jezsov az SZK(b)P Központi Bizottságának tagjaként részt vett a XVIII. pártkongresszuson, s az első üléseken az elnökségben ült. Az újonnan választott Központ Bizottságban azonban már nem találjuk ott a nevét. Nem törkezet háromszori szanálása mind hozzájárult ahhoz, hogy a bedegkériek úgy vélték: másutt jobban boldogulhatnak! Aztán 1980 óta megerősödött a szövetkezet, megszülettek a melléküzem- ágak, s a szabad házakhoz szinte fillérekért hozzá lehetett jutni. Emiatt sokan — a csabai részen olykor nem kívánatos életvitelű személyek is — ide települtek. A Mecsekbe pedig sok budapesti költözött, hétvégi ház- tulajdonosnak. A horhosban szinte összeér a fejünk fölött a partoldal, az autó vízmosta barázdákat kerülgetve lassan, araszolva jut előre, öreg épületek lapulnak a bokr ik mögött, a kapukhoz vezető meredek bejárókat fűvel kevert gaz borítja. Néhány házon azonban látszik, Hogy hétvégeken gondos kezek keltik életre. A völgyben az egyik porta udvarán Lada parkol. — Csepelen lakunk — meséli látható örömmel Egri László —, de már május közepén leköltöztünk ide. A környéken vagy húszán vagyunk „máshonnan érkezettek”. Mi 1986-ban vettük ezt a házat47 ezer forintért; két szoba, konyha, gazdasági épületek, egy hold föld. Csodálatos itt élni! Gyönyörködni a tájban, szívni a friss levegőt, hallgatni a csendet, vagy a madárcsicsergést. Életünkben sosem volt, és most van 30 csirkénk. Van kemencénk is, amelyben akár kenyeret is süthetnénk. Nem véletlenül említi épp ez utóbbit Egri László. Mesterségére nézve ugyanis pék, de taxisként dolgozott Budapesten. — Manapság kegyetlen, s egyre kegyetlenebb dolog városban lakni. Elegünk volt belőle! Amíg jó idő van, itt akarunk élni. Az asszony is megtanulta a kukoricakapálást, én is otthagytam a taxizást. Csak megélünk valahogy ... Fekete ruhában a 67 éves Nagy Józsefné érkezik a szomszédból: — Ha esik az eső, teljesen elzár bennünket a külvilágtól — mondja Mariska néni. — Régóta ígérik már, hogy megcsinálják az utat, de csak nem akar elkészülni. Ez is az oka annak, hogy sokan bemenekültek innen a faluba, a műút mellé. — Nem baj, hogy egy kicsit kiesünk a forgalomból — szól közbe Egri László-»-, jót tesz a nyugalom. Persze, azért nem ártana, ha megcsinálnák az utat, s ha a boltban mindig lehetne kenyeret kapni... Gyarmati László ténik róla említés a kongresszus gyorsírói jegyzőkönyvében sem. A XVIII. kongresszus egyik küldötte — aki tagja volt annak a bizottságnak, amely a hagyományok szerint megvitatta a megválasztandó Központi Bizottság összetételét — a következőket írta barátainak az ülésről: „Amikor a kongresszus a Kremlben a vége felé közeledett, az egyik teremben összeült ez a bizottság. A résztvevőkkel átellenben a hosszú asztalnál, akár a színpadon, ott ült Andrejev, Molotov, Malenkov. Mögöttük a sarokban telepedett le Sztálin, és pöfékelt a pipájából. Andrejev közölte, hogy a kongresszus a végéhez közeledik, ezért jelölteket kell javasolni a v megválasztandó Központi Bizottságba. Elsősorban az előző Központi Bizottság tagjait vették fel a listára, kivéve azokat, akik valamilyen oknál fogva kimaradtak. Jezsovre került a sor. Kinek mi a véleménye? — kérdezte• Andrejev. Rövid hallgatás után valaki azt mondta, hogy Jezsov sztálini népbiztos, mindenki ismeri, bent kell hagyni a Központi Bizottságban. Nincs ellenvetés? Mindenki hallgatott. Ekkor Sztálin kért szót. Felállt, odament az asztalhoz, és még mindig pöfékelve megszólalt: Lapunk olvasói folyamatosan nyomon követhették a siófoki szállodasor éttermében történt ételmérgezés fejleményeit. Mint beszámoltunk róla, több száz vendég betegedett meg az elfogyasztott majonézes halsalátától. A köjál vizsgálata rendkívül rossz állapotokat talált az étteremben, s annak teljes vezetését pénzbüntetésre ítélte. Dr. Vida Kocsárd, a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat területi igazgatója akkor azt nyilatkozta: felelősségre vonja a vétkeseket. „A büntetés”: a konyhafőnök helyettese vezetői megbízást kapott, a főnököt pedig a város egyik legrep- rezentánsabb vendégváró helyének, a Kálmán cukrászda konyhafőnökévé nevezték ki. Dr. Vida Kocsárdot nem sikerült megkérdeznem: ilyen formában történnek-e a felelőségre vonások a vállalatnál? Külföldön tartózkodik. Fele László kereskedelmi igazgatóhelyettes arról tájékoztatott, hogy Cirkos Gyula (az eddig meg nem nevezett konyhafőnök) elismert mesterszakács, akivel meg kellett erősíteni a nyári szezonra a Kálmán cukrászda személyzetét. Vele az üzlet napi 100 ezer for- rint feletti forgalom lebonyolítására is képes lesz. — Igaz — mondta —, higiéniai téren már többször kellemetlen helyzetbe került, mert lezser, de új munkahelye híres a tisztaságról, majd tanulnak egymástól. Odahelyezésével kapcsolatban egyeztettem a gazdasági komplexum vezetőjével is. Hetesi Istvánná, a cukrászda vezetője tagadja ezt. Nem titkolja: nem ért egyet — Jezsov! Hol vagy? Gyere ide! A hátsó sorok valamelyikéből felállt és az asztalhoz ment Jezsov. Kínos párbeszéd — Nos, hogy gondolod? — kérdezte Sztálin. — Tagja maradhatsz a Központi Bizottságuk? Jezsov elfehéredett, és el- csukló hangon azt felelte, hogy egész életét a pártnak szentelte, Sztálinnak adta, hogy az életénél is jobban szereti Sztálint, és nem tudja mi adhat okot egy ilyen kérdésre. — Igen? — kérdezte gúnyosan Sztálin. — És ki volt Frinovszky? Ismerted? — Természetesen ismertem — felelte 'Jezsov. — Fri- novszkij a helyettesem volt. O... Sztálin közbevágott, és azt kérdezte, ki volt Sapiro, ki volt Rizsova (Jezsov titkárnője), ki az a Fjodorov és még valaki. (Addigra ezeket az emberedet már mind letartóztatták.) ‘ — Joszif Visszarionovics! De hiszen én — én magam! — fedtem fel az összeesküvést, én mentem Önhöz és jelentettem, hogy ... Sztálin nem engedte, hogy folytassa. — Igen, igen! Amikor érezted, hogy elkapták a karod,\, akkor jöttél, siettél. De a döntéssel, és furcsának találja azt. Hiszen alig két hónapja nevezték ki konyhafőnökét, akinek munkájával teljes mértékben elégedett. — Csak fegyelmi eljárással lehet visszaminősíteni. Kíváncsi vagyok, meg merik-e ezt csinálni? — mondta. — Üzletünk jövedelemérdekeltségű, így jogom van megválasztani a munkatársaimat. Kriska lmréné volt konyhafőnök ellen nem indítottak fegyelmi eljárást. Fizetése meghagyása mellett minősítették vissza, és megígérték neki: október 1-jétől (amikor Cirkos Gyula visz- szamegy Budapestre dolgozni) újra ő lesz a séf. A személyzet nem ismeri az új konyhafőnököt. Szinte családias légkörben dolgoztak eddig, most bizonytalanok. A részlegvezetőkkel arról beszélgettem, milyen ne-' héz ilyenkor, már a nyári szezon közepén munkahelyet találni... Néhány vélemény az érdekeltek szájából: Cirkos Gyula: — Nyilván itt volt rám szükség. Én a vállalat dolgozója vagyok, utasítást hajtottam végre, amikor ide jöttem. Völgyi Józsefné vezetőhelyettes: — Mi megvoltunk elégedve a régi konyhafőnök munkájával. Salekovicsné Sáry Ágota; a megyei köjál munkatársa: — Csodálkoztunk azon, hogy fölfelé bukik. Bárdi János megbízott vezető: — A központ szerintem a konyhafőnök áthelyezésével a kedélyeket akarta lecsillapítani a szállodasoron. Ott sikerült! Czene Attila addig? összeesküvést szőttél? jMeg akartad ölni Sztálint? A belügyi népbiztosság vezető munkatársai összeesküvést készítettek elő, te pedig úgy lettél, mintha semmi közöd nem lenne hozzá! Azt hiszed, semmit sem ,látok? —folytatta Sztálin. — /Jusson csak eszedbe, ekkor és ekkor kit küldtél Sztálinhoz ügyeletbe? Kit? Revolverrel? Sztálin mellett mi szükség van revolverre? Sztálint megölni? És ha nem vettem volna észre? He?! Ezután Sztálin azzal vádolta meg Jezsovot, hogy túlságosan buzgó volt, sok ártatlan embert letarózta- tott, akiket pedig le kellett volna tartóztatni, azokat bújtatta. — Nos? Eredi! Nem tudom, elvtársak, meghagyható-e a Központi Bizottságban. Nekem kétségeim vannak. Természetesen gondolják meg ... Ahogy jónak látják ... Nekem azonban kétségeim vannak! Jezsovot természetesen egyhangúlag törtölték a készülő listáról. A szünet után Jezsov nem tért vissza a terembe, és a kongresszuson sem vett részt a későbbiekben.” 1940. július 10-én végezték ki. (A nép körében pedig az a hír járta, hogy Jezsov megőrült, bolondokházában tartják.) VII. Sztálin elbeszélget ]ezsovval
