Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
2 Somogyi Néplap 1989. július 22., szombat Megtagadták Dubcektől a kiutazási engedélyt Külpolitikánk és nemzeti érdekeink Somogyi Foronc államtitkár nyilatkoxata A csehszlovák hatóságok megtagadták a kiutazási engedélyt Alexander Dubcek volt csehszlovák pártvezetőtől — jelentette pénteken az AFP és a Reuter hírügynökség. A politikai életből két évtizeddel ezelőtt kizárt személy Spanyolországba utazott volna egy — a szovjet peresztrojkával foglalkozó — konferenciasorozatra, amelyet július 24. és 28. között tartanak az Escorialban (a fővárostól ötven kilométerre északra). A kommunistákkal közösen nem, de egyedül hajlandó lenne kormányt alakítani a lengyel Szolidaritás szakszervezet — jelentette ki a francia Antenne 2 televíziós állomásnak adott nyilatkozatában Bronislaw Geremek, a Szolidaritás elnökének a tanácsadója. Hangsúlyozta: ha a Szolidaritást nem kérik föl a kormányzásra, az ellenzékNagy megrökönyödést keltett Neil Kinnock, az ellenzéki Munkáspárt vezére a vasutas-szakszervezet vezetői körében, amikor azt tanácsolta: álljanak el a további munkabeszüntetésektől, fogadják el a brit vasAz engedély megtagadásáról szóló hírt a konferencia madridi szervezői közölték, s megerősítette Dubcek felesége is a Reuternek adott teleforvnyilatkozatában. Az asszony elmondta: a hatóságok azzal indokolták elutasító álláspontjukat, hogy a volt politikusnak ez az utazása nem szolgálja a csehszlovák állam érdekeit. Dubcek föllebbezett a döntés ellen, de annak elbírálása két hetet vesz igénybe. nek akkor van olyan ereje, hogy biztosítani tudja a demokratizálás folytatását és képes befolyásolni a gazdaságpolitikát. A közelmúltban tartott törvényhozási választáson a Szolidaritás megszerezte az alsóházban az ellenzék számára fenntartott valamennyi képviselői helyet, a százfős szenátusba’ pedig 99 képviselőjét küldhette. utak legutóbbi, 8,8 százalékos béremelési ajánlatát. Kinnock szokatlan tanácsát azzal indokolta: a további követelések nélkülöznek minden reális alapot, a BR-nek egyszerűen nincs pénze, így értelmetlen a további sztrájk. A nyár a politikai életben általában „uborkaszezonnak” számít. Ez az állítás Magyarország esetében az idén, úgy tetszik, nem érvényes. A belpolitikai aktivitás mellett nemzetközi tevékenységünkben' is egymást érik a fontos események. A magvar külpolitika felfokozott aktivitása kapcsán nyilatkozott Farkas Attilának és Kocsonya Zoltánnak, az MTI két munkatársának külpolitikai stratégiánkról, annak új elemeiről, valamint az elmúlt hetek hazánkat érintő külpolitikai eseményeiről Somogyi Ferenc külügyminisztérium i államtitkár. — Mi a magyarázata hazánk szokatlanul élénk nemzetközi tevékenységének? — Külpolitikai aktivitásunk azzal indokolható, hogy a belső folyamatok kibontakoztatása nemzetközi téren is jelentős feladatok megoldását követeli meg. Nem egyszerűen a belső és külső folyamatok minden országra jellemző szoros kapcsolatáról vagy a nemzetközi tényezőknek a magyar történelemben gyakran tetten érhető jelentős szerepéről) van szó. Jelenlegi helyzetünkben ugyanis a külső feltételek nem csupán befolyásoló tényezők, hanem kedvező alakulásuk, alakításuk előfeltétele a magyarországi reformok sikerének, társadalmunk megújulásának. Belső problémáink megoldása csak akkor lehetséges, ha integrálódunk a nemzetközi kapcsolatok mindent átfogó rendszerébe; ha biztosítani tudjuk, hogy partnereink és általában a nemzetközi közvélemény ismerje, megértse és támogassa törekvéseinket. Ügy ítéljük meg: erre most jó esélyeink vannak, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban általában pozitív tendenciák érvényesülnek, egyre inkább teret nyer az együttműködési szellem. E kedvező feltételek közepette hazánk kapcsolatai is örvendetesen fejlődnek a világ szinte valamennyi országával. — Mit jelent ez \a gyakorlatban? — A magyar külpolitika tudatosan törekszik arra, hogy Magyarország visszanyerje és megerősítse közép-európai státuszát, és minden tekintetben — a szó átvitt értelemben — európai országgá váljék. Kapcsolatrendszerünk korszerűsítése természetesen nem jelenthet egyoldalúságot, korábbi eredményes kapcsolataink leépítését. Továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk tehát ai szocialista relációnak, hiszen az ezekhez az országokhoz fűződő jó viszony, a velük folytatott korrekt együttműködés több szempontból is alapvető érdekünk. Különösen, fontos ebben az összefüggésben, hogy a Szovjetunióban és néhány más szocialista országban a mi törekvéseinkkel azonos irányban, hozzánk hasonló módon keresik a kiutat a szocializmus sztálini modelljének válságából. Mindez jelentős ösztönzést és támogatást jelent a magyarországi reformfolyamatnak, hiszen a különböző országokban kibontakozó megújulási törekvések kölcsönhatása nyilvánvaló. A kép teljességéhez persze az is hozzá tartozik, hogy még nem mindegyik szövetségesünk érti igiazán a szándékainkat. A félreértések és esetenkénti félremagyarázások nemegyszer komoly nézeteltérésekhez vezetnék. Le kell szögeznünk: mivel megújulásunk és európaizálódásunk alapvető nemzeti érdekünk, a reformfolyamatot az azzal szemben esetenként érzékelhető fenntartások ellenére is következetesen végigvisszük. Ugyanakkor természetesen szeretnénk elkerülni a viták élezését, hiszen hosszú távon senki nem lehet érdekelt a térség vagy annak bármelyik állama destabilizálódásában. Nyugati 'kapcsolataink fejlesztésének szándéka sem előzmény nélküli a magyar külpolitikában, de az ebben a relációban tapasztalható jelenlegi aktivitásunk új vonósa nemzetközi tevékenységünknek. A Nyu- gat-Európához való közeledés szintén elengedhetetlen feltétele a magyar megújulásnak. Számunkra alapvető jelentőségű, hogy a nyugat- európai integráció törvény- szerű fejlődése ne eredményezze a körön jelenleg kívül álló országok kirekesztését. Számunkra beláthatatlan következményekkel járna, ha az ideológiai és politikai indíttatású vasfüggönyt most egy modern, gazdasági-technológiai vasfüggöny váltaná fel. Alapvető érdekünk tehát a kontinens megosztottságának felszámolása, a közös európai identitás megteremtése. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy az Egyesült Államokhoz, illetve Japánhoz fűződő kapcsolataink további bővítése szintén fontos eleme külpolitikánknak. — Hogyan befolyásolja nemzeti törekvéseinket a Varsói Szerződésben viselt tagságunk? Hozott-e valami újat e tekintetben a szervezet közelmúltban lezajlott csúcsértekezlete? — A Varsói Szerződéshez való tartozásunk olyan tény, amely része az európai kapcsolatrendszernek és erőegyensúlynak, és amelynek megváltoztatásában az adott körülmények között egyelőre egyetlen ország sem érdekelt. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a Varsói Szerződés tartalmilag és formailag is megújuljon, tevékenységében egyértelműen felülkerekedjenek az új gondolkodás és maradéktalanul érvényesüljenek a szocialista országok közötti együttműködés új alapelvei. A Varsói Szerződésben való részvétel nem akadályozza, nem is akadályozhatja a tagállamok szuverenitását, sem belső fejlődésük irányának és konkrét formáinak meghatározásában, sem nemzetközi aktivitásukban. Kiemelkedő jelentősége van e tekintetben annak, hogy a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti ülése egyértelműen és végérvényesen hatályon kívül helyezte az úgynevezett Brezsnyevdoktrinát. Az az álláspontunk, hogy az egyre inkább politikai jellegűvé váló VSZ-ben is csak két alapvető témában: a közös védelem ügyében, illetve a legfontosabb politikai törekvések kérdésében van egyeztetési kötelezettség. Ezekre is igaz azonban, hogy az elfogadásra kerülő közös álláspont csak a nemzeti törekvések szintézise lehet, és semmiképpen nem sértheti a tagállamok, és így természetesen Magyarország nemzeti érdekeit. — Jelent-e a külső beavatkozás megengedhetett lenné nyilvánítása változást az ezt az elvet sértő történelmi események, 1956 és 1968 megítélésében? — A nemzeti adottságokra és sajátosságokra épülő saját fejlődési úthoz való jog elismeréséből általános érvénnyel következik, hogy a Varsói Szerződés semmilyen körülmények között nem lehet hivatott tagországok belső helyzetének és fejlődésének minősítésére. Sem a szervezet, sem annak tagállamai nem jogosultak a mások belügyeibe történő beavatkozásra. Hazánk leg- újabbkori történelmének mostani átfogó, érdemi elemzése során mi az ezekkel az eseményekkel kapcsolatos kérdésekben is összegezzük tapasztalatainkat, s levonjuk a megfelelő következtetéseket. Más országok történelmi múltjának értékelése és átértékelése azonban kizárólag az adott ország történészeinek, politikusainak és általában népének a feladata. ménye a Bush-látogatás volt, majd a „hetek” párizsi csúcsértekezlete, illetve az ott hozott döntés Magyarország támogatásáról. Hogyan összegezhető ez a két fontos esemény? — Az Egyesült Államok elnökének budapesti látogatását már több alkalommal értékeltük. Ebből mögt talán csak annyit érdemes megismételni, hogy a tárgyalások eredményei megfeleltek reális várakozásainknak. Magas rangú vendégünk közvetlenül is megismerte szándékainkat, el kép /.eléseinket, s tapasztalatai alapján elkötelezte magát a magyarországi reformfolyamat politikai és gazdasági támogatása mellett. Ez utóbbira vonatkozó álláspontunk egybeesett az amerikai pozícióval : a támogatás fő iránya nem az egyszeri, konkrét pénzügyi segítség, hanem sokkal inkább a két ország közötti együttműködés hosz- szú távra szóló lényeges bővítéséhez és minőségi továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtése kell legyen. Ugyanakkor arra is számítunk, hogy a megbeszélések eredményei bátorítást jelentenek majd az amerikai és általában a nyugati tőkének, s törekvéseink hatékony segítésére ösztönzik. A párizsi döntést a magyarországi reformfolyamat nemzetközi jelentőségének elismeréseként, a Bush elnök által is kilátásba helyezett összehangolt nemzetközi támogatás első lépéseként értékeljük. A különböző szintű fórumokon a közeljövőben sorra kerülő egyeztető megbeszélések feladata lesz, hogy a „hetek" első számú vezetői által kinyilvánított közös szándékot tartalommal megtöltse. — Nincs-e ellentmondás a külföldi töke bevonásával, általában az együttműködéssel kapcsolatos várakozásaink és a kialakuló egységes nyugat-európai piac realitásai között? Nem lát-e olyan veszélyt, hogy az integráció folyamatának felőrehaladása drasztikusan csökkenti kapcsolódási lehetőségeinket és a sok tekintetben /elmaradott Magyarországot, illetve egész Kelet-Európát a kiszolgáló periféria szerepére kárhoztatja? — Én bízom abban, hogy az integráció egyébként természetes folyamata nem az elzárkózás, a megosztottság erősítése irányában hat. Reményeimet az egységes Európa megteremtésében való hosszú távú kölcsönös érdekeltségünkre, illetve az integrációban közvetlenül érintett országoktól már korábban kapott biztosítékokra és a „hetek” vezetői által most ismételten megerősített együttműködési készségre alapozom. Számunkra ez azért is fontos, mert megújulásunkat és kibontakozásunkat, ezen belül nemzet- gazdaságunk talpra állítását, modernizálását, hatékonyságának növelését legeredményesebben a korszerű gazdasági együttműködés lehetőségeinek feltárásával és kihasználásával és — ezzel párhuzamosan — a működő tőke magyarországi befektetésével lehet elősegíteni. A fejlődési szintbeli különbségek természetesen tények. De éppen az az egyik legfontosabb célunk, hogy a lehető legrövidebb időn belül csökkentsük ezt a különbséget, és mielőbb egy kölcsönösen előnyös együttműködés minden tekintetben egyenrangú partnereivé váljunk. Olyan kooperációs kapcsolatok kialakítására törekszünk, amelyek az európai színvonalhoz való felzárkózásunkat segítik. — Az utóbbi napok kiemelkedő jelentőségű eseÚj szovjet kormány Gorbacsov az átalakítás sikeréről Kedvezően értékelte Nyi- kolaj Rizskov szovjet miniszterelnök a Legfelsőbb Tanács háromhetes munkáját. Elégedetten nyilatkozott a kormány összetételéről is. A kormányban hat akadémikus és akadémiai póttag is helyet kapott. Erős, felkészült kormányt hozott létre a parlament. Az új szovjet kormány tagjainak a korábbiaknál magasabb szintű szakmai felkészültsége megmentheti az országot az újabb hibák elkövetésétől. Nem lesz visszatérés a „régi szép időkhöz”, mert az országban kialakult feszült helyzeten nem lehet únrá lenni a régi módszerekkel — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov pártfőtitkár, államfő az SZKP KB keddi ülésén elhangzott zárszavában. A szovjet központi lapokban pénteken közzétett beszédében rámutatott: az átalakítás nem lehet sikeres, ha a párt nem képes megújulni és elébe menni a társadalomban lejátszódó folyamatoknak. Az SZKP csak akkor tudja betölteni politikai élcsapat szerepét, ha önmaga is megújul. Mihail Gorbacsov végezetül fölvetette, hogy haladéktalanul javítani kell a társadalom legszegényebb rétegeinek a helyzetén. Javasolta, hogy az állami eszközökön felül a befolyó párttagdíjak harminc százalékát — mintegy 500 millió rubelt — fordítsák a nehéz anyagi helyzetben levő rétegek támogatására. A nyugat-szibériai kuznyecki szénmedenechez tartozó Kemerovo bányavidéken július 21-én reggelre normalizálódott a helyzet. A bányákban megindult a munka, a terület vállalatainál is dolgoznak. Képünkön: a prokopjevszki bányászok Mihail Gorbacsov beszédének közvetítését hallgatják ín/nM-toiofrum Windhoek: A szabadságát ünnepli az a két SWAPO-tag, akit szabadon bocsátottak az ENSZ égisze alatt zajló namíbiai rendezés keretében. Az ország dél-afrikai fökormányzójának nyilatkozata alapján valamennyi politikai foglyot szabadon engedik — egy kivételével, akinek a tárgyalására még nem került sor Lengyel kormány — Szolidaritás Közösen nem, csak egyedül Angliai vasutassztrájk
