Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-22 / 171. szám
1989. július 22., szombat Somogyi Néplap 3 Törekvések és fékek Órákig tartott az eszmecsere. Nem szerkesztett, szervezett vita volt ez. — úgy éreztem —. inkább hangosan gondolkodva mondták el véleményüket az őket 1 égé lén ke b be n fog] a 1 ko z. t a tó kérdésekről, a megye ipari és szolgáltató vállalatainak vezetői, párttitkárai. Ebből a hangos gondolkodásból állt össze végül a kép: mennyi feszítő gond, türelmetlenség. bizonytalanság, tenniakarás és érthetetlennek tűnő Jék jellemzi ma Somogy gazdaságának ezt az ágazatát. Ez. csupán az egyik következtetés, ami ezen a délutánon nyilvánvalóvá vált. A másik — ezzel legalább azonos fontosságú — az, hogy a napjainkban formálódó gazdaságpolitika nem nélkülözheti ezeket az eszmecseréket. Tisztázni kell, hogy az MSZMP hogyan segítheti a gazdasági folyamatok korlátainak lebontását, illetve egy jól működő, vegyes tulajdonra épülő piac- gazdaság kiépítését. Sárdi Árpád, a megyei pártbizottság első titkára mondta vitaindító gondolataiban, hogy a megye sajátosságainak kiemelkedő szerepet kell kapnia a megyei pártbizottság gazdaság- politikai céljaiban. Vagyis vállalnia kell a megye agrárágazatának, élelmiszer- gazdaságának fejlődését, korszerűsítését, Somogy iparának önállósodását, hogy a budapesti, vagy más központú vállalatok saját érdekükben ne kényszerít- hessék technikai, technológiai stagnálásra, ne szoríthassák korlátok közé a megyében levő vállalataikat. Volt, aki kifejezetten igényelte ezt a párttól, és volt, aki azt hangoztatta, hogy az önállóság „kiverekedése” kizárólag a vállalatokon múlik. A követendő út valószínű, a kettő között van. A párt gazdaságpolitikájának a gazdasági vezetőktől nem valami végrehajtói szerepet kell kívánni, hanem éppen ellenkezőleg: a gazdasági önállóság, az önálló felelősség- vállalás, a vállalkozói készség kibontását kell segíteni, a politika eszközével minden oldalról támogatni az ilyen jellegű törekvéseket. Miért fontos az önállóság? „A megyében termelt jövedelmek az ipar szerkezetéből adódóan nagyrészt kicsordogálnak a megyéből.” De nemcsak az iparnál jellemző ez, hanem az idegen- forgalomnál, sőt, áttételesen az agrárágazatnál is. „Ugyanis a szélesre nyílt agrárolló következtében az ebben az ágazatban előállított jövedelem jelentős része is a megyén kívülre kerül”. És akkor még nem szóltunk a mindenkit egyaránt érintő szabályozás elvonó hatásairól. Az évek óta hangoztatott, sürgetett szerkezetváltáshoz pénz, tőke kell. Közismert, hogy a tőke oda igyekszik, ahol a leghatékonyabban tud működni. És oda, ahol rugalmasan., gyorsan fogadják. Ezen az eszmecserén — és az utóbbi időben nem ez volt az egyetlen ilyen fórum: — majdnem a keserű ingerültség hangján került szóba: nehezen elviselhető az a bürokrácia, amely a működő töke fogadását kíséri. Egyik oldalon igényeljük, kívánjuk, sürgetjük, hogy jöjjön a tőke — a másik oldalon, a bürokrácia útvesztőiben, sorra elveszítjük a lehetőségeket. Egy példa: Boros József, a Kaposgép vezérigazgatója mondta: „Nyolc-tíz éve van kapcsolatunk egy NSZK-céggel. Néhány hete tárgyaltunk, jövőre rendeléseiket megháromszoroznák. Ez az érvényes pénzügyi politika mellett számottevő anyagi terhet jelentene a vállalatnak. Ök felajánlották: két és fél -—hárommillió márkát adnak. ezzel szemben az igényük: akkor, annyi és olyan minőségű árul szállítsunk pontosan, amikor ők azt kérik. Azóta kétségbeesve keressük a módját annak, hogy ki engedélyezze ezt. Ha az agyonbonyolított állami bürokrácia nem változik, hiába áhítozunk a tőke beáramlása után". A példa önmagáért beszél, és úgy vélem, sokan sok hasonlót tudnának sorakoztatni utána. Nem véletlenül hangzott el az, hogy ..jelentős gazdaságpolitikai, jogi és közgazdasági korlátokat kell még leépítenünk ahhoz, hogy gazdaságpolitikai céljaink eredményesebben valósulhassanak meg.” És az idő sürget! ,.A gazdasági helyzet nehézségeivel, az időhúzás okozta óriási károkkal még mindig nincsenek sokan tisztában. Az emberek többsége még mindig optimistább, mint amire alapot ad a valós helyzet, még mindig nem látják elég világosan, milyen veszély fenyegeti az országot, saját személyüket, ha nem lépünk.” A gazdasági folyamatok felgyorsításához rendkívül sok külső és belső feltétel kell. A külső feltételek között legfontosabb a tőke — amivel kapcsolatos ellentmondásokról szóltunk. A belső feltételek egyik legfontosabbika maga a vállalat vezetése. Ezen a fórumon ez sem került ki a figyelem köréből. Elgondolkodtató a megállapítás: „A mai vállalatvezetés eddig a szabályozás bizonytalanságaival küzdött, most pedig szervezeti bizonytalanságokkal birkózik; kinek mivé kellene átalakulni.” De ez csak egyik része a vezetők mai gondjának. Nem kisebb súlyú az a szisztematikusan szított vezetőellenes hangulat, amely erkölcsileg okoz jóvátehetetlen károkat. Tisztességes, becsületes, jószándékú embereknél. „A politizálásnál, a gazdaságpolitika formálásánál a szorosan vett termelés, a jövedelemszerzés mellett, erre is feltétlenül figyelmet szükséges fordítani.” Nem azzal ért véget az eszmecsere, hogy megszületett egy komplett gazdaság- politikai program. Nem is ez volt a cél. Ám az bizonyos, hogy ez a párbeszéd mindenképpen adalékokat adott ahhoz, hogy jó program születhessen1. Vörös Márta Másodvetés Füstölögnek még a leégett tarlók, de már fürge gépek vontatta ekék buktatják a rendet - Hogy a fölszántott, előkészített földbe mielőbb elvethessék a magot. Megyénk szinte valamennyi üzemében a másodvetések adnak munkát. Csaknem nyolcezer hektárnyi területen főként az állat- tenyésztés részére termesztenek különféle zöldtakarmányokat, melyekkel az ágazat költségeit csökkenthetik. Emellett a szántóföldek kihasználtságát is növelik. Kerestetik a jövő képviselője Képviselőnek lenni azelőtt sem volt fenékig tejfel. Tíz éve is sommásan ítélt, aki úgy vélte, hogy csupán reprezentálnak; kapják a tisztes tiszteletdíjat. negyedévenként beleszagolnak a parlament pompájába és időnként föltartják a kezüket. S bár ez akkor sem így volt, a most végletekig túlterhelt képviselők közül többen talán már maguk is így emlékeznek. Ahogy a társadalomban egyre másra kerültek felszínre eltérő érdekek, a képviselők mind gyakrabban tapasztalták, hogy lehetetlen közmegelégedésre dönteniük. Egyre többször kellett belső lelkiismereti csaták után arra törekedniük, hogy két rossz közül a kisebbiket válasszák. A képviselői tisztség, föltétien tekintélyből egyre élesebb kritikák céltáblájává vált, s a választói elégedetlenség kifejezésének természetes módja lett a visszahívásukat kezdeményező aláírásgyűjtés. Tapasztalniuk kellett, hogy a tisztességes kiállásnál olykor népszerűbbé tesz egy ügyes, a népet soronként fölemlegető hordószónoklat. Felelősségérzettől és emberi tartástól függően voltak, akik megpróbálták ezt a kétes szelet vitorlájukba fogni, ám ezzel sem vívtak ki föltétlenül népszerűséget, hiszen a kétkedés légkörében a szép szavak hatása is megkopott. A nemet mondás rangot adó bátorsága idővel gyávaságnak tűnt fel, mikor már mindenki kórusban szidhatta mondjuk a kormányt, bírálhatott és ágálhatott. Egyszeriben már az számított kiállásnak, ha a képviselő vállalta az „igent” is. A döntés azelőtt is sokat emlegetett felelőssége már mázsás súlyként nehezedik a képviselők vállára. Amikor ugyanis a parlamenttől már nem előregyártott koncepciók formális szentesítését várták, hanem tényleges és tétremenő döntést, egyre több képviselőnek támadtak kétségei saját fölkészültségét illetően. A képviselők egykét éve még örömmel csodálkoztak rá, mikor egy — már korántsem egyhangú — szavazásuk megvétózta a kormány törekvéseit. Azután tapasztalhatták, hogy a társadalmi és gazdasági folyamatok már sokkal bonyolultabbak annál, hogysem pusztán attól lenne jobb, hogy mást akarnak, mint mondjuk a Pénzügyminisztérium „fiskális szemléletű hivatalnokai”. Kiderült például, hogy mondjuk a honvédelmi költségvetést lehet ugyan egy tollvonással csökkenteni, ám ez egyebek közt vállalatok csődbejutásával és ezrek munkanélkülivé válásával is jár. Bért is lehet emelni az ország gazdasági teljesítményének növekedése nélkül, ám csak úgy, hogy mire a vastagabb borítékot az érintettek kézbe kapják, már nem tudnak érte többet vásárolni... Vannak persze bonyolultabb példák is, melyek a képviselőt arról győzhették meg, hogy a miniszter sem föltétlenül ostoba és rosszindulatú ember, aki a népet nyomorítja, hogy bársonyszékét megőrizhesse. Voltak, akik mondjuk égy költségvetési vitában továbbra is kötelességszerűen eladták Tiborc panaszát,, ám egyre többen, akik bevallották, hogy egyszerűen képtelenek érdemben áttekinteni a végtelen táblázatsorokat. Ügy érezték magukat, mint a cirkuszi közönség, amely gyanítja ugyan, hogy az illuzionista valamilyen trükkel lebegteti a varázsgöm- böt, ám nem is sejti, hogyan. Az előtt egy-egy ülésszak anyaga egy dossziéban elfért. Most már csak kilókban mérhető a hovatovább hetente érkező papírköteg, melynek tanulmányozása már nem egyszerűen szellemi, hanem fizikai tehertétel. Egyre többen küszködtek kisebbrendűségi érzéssel, „egyszerű mezei képviselőnek” titulálva önmagukat. Szakember kell ide, mondták, aki győzi érvekkel, aki átlátja a dolgok bonyolultságát. Mások egyszerűen bevallották, hogy elfáradtak. Egy képviselő — s nevét aligha volna korrekt leírni — bizalmasan elmondta, hogy alig jut ideje a családra, s hovatovább házassága is válságba kerül. Mások, a gyakori ülések és megannyi képviselői elfoglaltság miatt, munkahelyi vezetőjükkel kerültek konfliktusba. Mindezek után sokan a jövő szakértő országgyűlését profi képviselőkkel tudják elképzelni. Kérdéses azonban, hogy egy sikeres jogász vagy közgazdász vállalná-e a várhatóan nagyon is kétséges időtartamú tisztséget, kockáztatva, hogy néhány évnyi hivatásos képviselőség után már nem lesz visz- szaútja. Ennél is nyomosabb aggály, hogy vajon érdemibben képviseli-e választóit az a honatva. aki PestÚj forma az egyéni, a pártoló, a tiszteletbeli tagság VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜL AZ MSZBT Országos értekezletre készül a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Ez nagy feladatot ró a megye 64 tagcsoportjára is. Hifner Ferenccel, az MSZBT országos elnökségének tagjával, a megyei koordinációs bizottság vezetőjével az előkészületekről beszélgettünk. — A működési elvek korszerűsítését határozta el az MSZBT országos elnöksége a múlt év végén. Ezt a megváltozott körülmények teszik szükségessé. Az MSZBT-nek is meg kell újulnia, mégpedig demokratikusan, alulról építkezve, új formákat is alkalmazva. A kollektív tagságon kívül elképzelhetők például lakótelepi csoportok is. Nagyobb lesz a tagcsoportok önállósága, szeretnénk, ha megszűnnének a formaságok. Stratégiai lesz az együttműködés az MSZMP-vel, s mindazokkal az új szerveződésekkel is együttműködünk, amelyek segítik a munkánkat. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az új baráti társaságok megalakulásával versenyhelyzet alakult ki. — Mint készül a megye a december 16-i országos értekezletre ? — Most valóban nagy lehetőség van az alulról való szerveződésre. Mint közismert, eddig csak MSZBT- tagcsoportok tevékenykedtek a megyében. Mostantól azonban a vállalatoknál, az intézményekben a kollektív, az egyéni, a pártoló, a tiszteletbéli tagság közül választhatnak. Bízunk abban, hogy az eddigi tagcsoportok továbbra is a kollektív tagságot választják. A másik három forma új. Aki egyéni, illetve pártolótag lesz, az majd anyagilag is támogatja az MSZBT-t, ez a pénz azonban a tagcsoportnál marad, a kiadásokra. Pártolótag például vállalat, intézmény is lehet. Tiszteletbeli tagok azok lehetnek, akik hosszú éveken át tevékenykedtek a mozgalomban. A legfontosabb, hogy szeptember 15- éig el kell dönteni, hogy hány kollektív, egyéni, pártoló, tiszteletbeli tag lesz a megyében. — Mi a további menetrend? — Azzal kezdeném, hogy a közeljövőben területenként megtanácskozzuk a tagcsoportok ügyvezető elnökeivel a teendőket. A helyi ügyvezető elnökséget november 15-ig kell újjáválasztani. A jelenlegi megyei koordinációs bizottság átalakul megyei intézőbizottsággá. Ezt azon a megyei fórumon választjuk meg, amelyen ösz- szejönnek a tagcsoportok képviselői. Itt választjuk meg az országos értekezlet somogyi küldötteit, valamint azokat, akik az MSZBT országos elnökségének tagjai lesznek. Ez is teljesen új lehetőség! L. G. re költözik, s naponta 8-tól fél 5-ig jár a Házba. Hogyan tart majd élő kapcsolatot az emberekkel? Hiszen ez akkor sem könnyű, ha választókörzetében. lakik. Nem válik-e így az Ország- gyűlés — egy eredeti szerepét feledő — nagyobb létszámú kormányzó testületté? Ha úgy tetszik, egy „maxi kormánnyá”, amely ismét csak a nép nevében és a nép helyett dönt. Mindezek ellenére is tény, hogy a jövő Országgyűlésének fölkészültebbnek, s kisebb létszáma által döntés- képesebbnek kell lennie. Például valamilyen félhivatásos formában ... Vannak somogyi képviselők, köztük Horn Péter akadémikus, dr. Vida Kocsárd vagy Mészáros Győző, akik vitán fölül alkalmasak lennének e bonyolultabb feladatra. Csakhogy — részben a fentebbi buktatókkal számolva — épp ők azok, akik már most kijelentik, hogy nem kívánják vállalni a jelöltséget a következő választásokon. S nemcsak ők. A 12 somogyi képviselő közül legalább nyolcán a hivatásukhoz való ragaszkodásból, családi megfontolások, vagy egészségi okok miatt nem vállalják tovább ezt a tisztséget. A konkrét indokok mögött mindannyiszor ott érezhető a nemegyszer csalódottsággal is párosuló fáradtság, s a félelem a terhek további növekedésétől. A mostani ciklusban az Országgyűlés több törvényt alkotott és több fajsúlyos döntést hozott, mint azelőtt a felszabadulás utáni évtizedekben együttvéve. A reformfolyamatok kiteljesedése, ahogy most mondják „törvényhozási lóversenyt” eredményezett, s valószínű, hogy ennek irama a választások után csak fokozódni fog. A jövő képviselőjének már nem lesz elég, ha bírja a — most már a szó valódi értelmében — választók bizalmát. Valamely terület szakértőjének, képzett politikusnak, szónoki erényeket is fölcsillantó egyéniségnek kell lennie, aki mindemellett a közélet megszállotja, s lehetőleg nem is családos. Hogy ez túlzás? Aligha, mert képviselőnek hovatovább nem annyira megválasztani, mint születni kell. Hogy egyes önjelölteken kívül lesznek-e ilyenek a következő választásokon sorompóba állók között? Még csak reménykedhetünk, hogy a kor szükségletei „kitermelik” ezeket a kivételes tehebíró képességű, fölkészült személyiségeket. A választók — azaz valamennyiünk — felelőssége lesz, hogy megtaláljuk őket. Bíró Ferenc Egy iparpolitikai fórum margójára
