Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap XLV. évfolyam, 141. szám AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 5,30 Ft 1988. június 17.,rszombat Végtisztesség Nagy Imrének és mártírtársainak A nemzeti gyász és » megemlékezés napján, június 16-án, pénteken Nagy Imrére és mártírtársaira, valamint az 1956-ot követő megtorlás áldozataira emlékezett az ország. Budapesten, a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel a Nagy Imre és mártírtársai, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál és Szilágyi József földi maradványait magukba foglaló koporsókat, valamint egy hatodik, üres koporsót, az ismeretlen forradalmárét. A fölöttük kifeszi tett lyukas drapéria azt a nemzeti lobogót jelképezte, amelyből 1986-ban a szovjet mintára készült állami címert kivágták. A koporsókat hajnali négy óraikor ravatalozták fel a Műcsarnoknál. A kegyeleti aktus díszletét Bachmann Gábor és ifj. Rajk László tervezték. A reggeli órákban vették át a gyászszertartás színhelyét a rendre vigyázó Magyar Demokrata Fórum rendezői. A gyászszertartás pontban 9 órakor kezdődött el. Először a főváros, az ország, valamint a világ minden részéről érkezett emberek tömegei rótták le tiszteletüket a koporsók előtt, elhelyezve a kegyelet, a megemlékezés koszorúit és virágait. A gyászszertartás megkezdése után egy órával, 10 órakor Sinkovits Imre Kos- suth-díjas színművész lépett a ravatalozó előtt felállított mikrofonhoz, hogy felolvassa a hozzátartozók, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, a Politikai Foglyok Szövetsége, valamint más ellenzéki és alternativ szervezetek nyilatkozatát. Üzenet a magyar nemzethez A magyar nemzethez szóló felhívás hangsúlyozza, hogy 1989. június 16-a a nemzeti gyász és megemlékezés napja, amelyen Nagy Imrén és mártíromtársain kívül kegyelettel adózik az ország mindazok emléke előtt, akik 1956-ban életüket áldozták: a harcokban elesettek, a statáriális eljárás áldozatai, a halálra ítéltek és kivégzettek előtt. Utalt arra, hogy a Budapesten és vidéken a temetők elhanyagolt részein és árkaiban, jeltelenül elhan- toltak hozzátartozói több mint három évtizeden át hiába követelték a sírok megjelölését, a hamvak kiadását, emberhez méltó eltemetésük lehetővé tételét. Most a rendszer mély válsága és részleges átalakulása, valamennyi ellenzéki erő nyomatékos követelése és a nemzetközi nyomás hatására a hatóságok elvégezték az öt kivégzett vezető holttestének exhumálását és azonosítását, nyilvánosságra hozták a többi kivégzett névsorát, s ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőben hozzátartozóik őket is azonosíthatják, s méltóan elte- methetiK. Amíg erre sor kerül, emléküket üres koporsó jelzi, amelyet ugyancsak a 301-es parcellában hántolnák el. Az üzenet rögzíti, hogy harangzúgás adja hírül ország- és világszerte a gyász- szertartás kezdetét. Felhív arra. hogy álljon meg ekkor minden városban és faluban a közlekedés, szólaljanak meg az autódudák, a gyárak kürtjei, s ki-ki ott, ahol van, némán emlékezzen a mártírokra. Utal arra is, hogy a temetés során elhangzik az 1956-os kivégzettek névsora, s egy-egy égő fáklya kioltása jelképezi a többnyire fiatalon kioltott életeket. Egyben- a líra szólít mindenkit: tartsa tiszteletben a hozzátartozók kérését és a temetés zárt körű rendjét; a következő napon módja lesz egy-egy szák virágot vagy mécsest elhelyezni a síroknál. Az üzenet felhívja az ország lakosságát: tartson nemzeti gyászt e napon, adja meg a végtisztességet 1956 minden mártírjának, tartózkodjon ihinden, a nap szelleméhez méltatlan politikai tüntetéstől, utcai demonstrációtól és konfliktustól. Szól arról is, hogy fekete és nemzetiszínű zászlók jelzik az országos gyászt, egy tragikus korszak temetésének napját, valamint a nemzet képességét egy új korszak megnyitására. . A felravatalozott koporsók mellett a mártírok egykori vádlottársai, valamint hozzátartozói váltották egymást a díszőrségben. A mártírok emléke előtt tisztelgők hosszú sorban két órán át vonultak el néma főhajtással a ravatal előtt, virággal borítva a lépcsősorokat. Elhozták csokraikat Budapest, a vidéki városok, falvak lakosai, társadalmi szervezetek, intézmények, vállalatok dolgozói, a külhonban élő magyarság képviselői. A koszorúzók között voltak a Hazafias Népfront vezetői, s „Székelyföld” feliratú tábla alatt gyülekezve lerótták kegyeletüket a rava-' tálnál a hazánkban menedéket talált romániai magyarság küldöttei is. A gyászszertartás első szakaszának vége felé járva — 11 órakor — már csaknem 130 ezres tisztelgő sokaság népesítette be a Hősök terét és környékét. A kegyelet koszorúi Tizenegy óra után néhány perccel kezdődött meg a protokolláris koszorúzás. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai nevében Baracskainé Horváth Mária, Hódos Győző, Miha- lics Veronika, Papp János helyezték el a kegyelet koszorúit a ravatalnál. Az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, valamint Szentágothai János, Benjámin Judit, Fodor István, Pásztohy András, Pálfi Dénes képviselők és Mary György, az Országgyűlés Elnöki Titkárságának vezetője rótták le kegyeletüket a koporsók előtt. A kormány nevében Németh Miklós miniszterelnök, Pozs- gay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes koszorúzott. Ezt követően — a protokolláris koszorúzás ideje alatt — Nagy Imre koporsójánál Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre és Medgyessy Péter váltotta fel a díszőrséget, míg az ismeretlen forradalmár koporsója mellett a koszorúzó országgyűlési képviselők tisztelegtek díszőrségben. A megemlékezések folytatásaként a magyarországi egyházak és felekezetek képviselői hajtottak fejet a ravatalnál. A Magyar Katolikus Egyház nevében Pás- < kai László bíboros, prímásérsek, a Magyarországi Református Egyház nevében Kocsis Elemér püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében Nagy Gyula püspök-elnök, a Magyarországi Unitárius Egyház nevében Huszti János püspök, a Magyar Ortodox Adminisztratúra nevében Berki Feriz esperes adminisztrátor, a magyarországi izraelita hitfelkezet nevében Schöner Alfréd főrabbi helyezte el az emlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezután a hazai diplomáciai testületek képviselői koszorúztak. A koszorúkon kívül a gyászszertartáson részt vettek — Albánia, Kína, a Koreai NDK és Románia kivételével — a szocialista országok Budapestre akkreditált képviseletének vezetői, illetve tagjai is. Elhelyezte a ravatalnál koszorúját az Olasz Szocialista Párt nevében Bettino Craxi főtikár, az Olasz Kommunista Párt képviseletében Achille Occhetto főtitkár, a Radikális Párt nevében Sergio Stanzani főtitkár és Emma Bonino, a vezetőség tagja, a Politikai Foglyok Szövetsége nevében Kása Katalin, Szőnyi Tibor és Fónay Jenő, a magyarországi és az amerikai Recski Szövetség képviseletében Kéry Kálmán, Faludy György és Zimányi Tibor, az egykori munkástanácsok nevében Abod László és Dénes János. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Berend T. Iván, a Magyar Íróik Szövetsége nevében Cseres Tibor és Nagy Gáspár, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében Lőcsei Pál, Rácz Sándor, Széli Jenő, Kosáry Domokos, Litván György és Erdélyi Tibor koszorúzott. Elhozták koszorúikat a ravatalokhoz a Charta ’77, az NZS lengyel független diák- szövetség, a Lengyel—Magyar Szolidaritási Társaság, a Romania Libera képviselői. Koszorúztak a ravatalnál a Független Kisgazda- párt, a Magyar Néppárt, az egykori Nemzeti Parasztpárt és Petőfi Párt, a Veres Péter Társaság, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Márton Áron Társaság, a Bajcsy-Zsilinsz- ky Endre Baráti Társaság, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a FIDESZ, a Magyar Függetlenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a független magyar szakszervezetek, az egykori Márciusi Front és az Üj Márciusi Front, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Koszorút helyeztek el Nagy Imre és mártírtársai, valamint az ismeretlen forradalmár koporsójánál számos külföldön működő magyar szervezet, alapítvány, folyóirat nevében, több hazai intézmény, emberi jogi szervezet, egyesület képviseKaposvár koszorúját Baracskai Zoltánná, Hódos Győző, Mi- halics Veronika és Papp János helyezte el A Hősök terén, a Műcsarnok előtt elhelyezett ravatalhoz járult a fővárosiak és az ország minden részéből érkezettek sokasága, hogy a nemzeti megbékélés jegyében elhelyezze a kegyelet virágait a mártírok koporsói elé lői, valamint Maiéter Pál volt osztálytársai, munkatársai és honvéd társai. A hivatalos koszorúzást követően a lakosság további képviselői helyezhették el a kegyelet és a megemlékezés virágait a ravataloknál. Harangzúgás, HimnuszPontban 12 óra 30 perckor harangzúgás adta hírül az ország népének a gyászszertartás kezdetét. Országszerte a városokban és a falvakban leállt *a közlekedés, megszólaltak az _ autódudák, a gyárak kürtjei. A kegyeletadók — a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a hozzátartozók felhívásának eleget téve — egyperces gyásszal emlékeztek a mártírokra. A Hősök terén elhangzott a Himnusz, majd — magnószalagról — Nagy Imre 1956, október 30-án elhangzott szavai töltötték be a teret: „Magyar Testvéreim! Hazafiak! Hazánk hű polgárai! őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a bizalmat. Ne folyjék testvérvér hazánkban!” Ezután Vásárhelyi Miklós, a TIB elnöke lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja búcsúbeszédét. Vásárhelyi Miklós beszéde Az irnénit hallattuk Nagy ■ Imre szavait, amelyekkel 33 esztendővel ezelőtt a forradalom viharában fordult az országhoz. S a megszólítottak, honfitársai hallgattak reá — mondotta, majd így folytatta: Nagy Imire több volt mint pöliitnikus; nagyvonalú és bölcs álilamférfinaik bizonyult a leg válságosabb órákban.. Munkatársaival együtt, a koalíciós kormányra és a közvélemény józan többségére támaszkodva átvezette az országot a véres konfrontációból a politikai megoldás, a békés kibontakozás útjára. Történelmi küldetése teljesítésében az ország törvényes miniszterelnökének felbecsülhetetlen segítségére voltak a vele mártírhalált halt harcostársai, Gimes Miklós újságíró, Lo- somczy Géza állaimmdniszter, Maiéter Pál honvédelmi mi niszter, Szilágyi József, a kabinetiroda vezetője és az i ismeretlen félikélők, harcosok, áldozatok ezrei, kiknek történelmi szerepére egy jelképes koporsó emlékeztet. Előttük és az 1956. november 4. utáni .megtorlás minden áldozata előtt fejezzük most ki egy nemzet tiszteletét és háláját. A múlt tanít és kötelez. Ne maradjunk a szarvaiknál Ne ígérgessünk, ne fogad- kozzunk! Hisz 33 esztendeje éppen erről a térről indultunk el Nagy Imrével a szószegés és árulás áldozataiként kálváriájuk utolsó stációjára, miután alig néhány héttel korábban a Rajik-temetésen ünnepélyes fogadalom hangzott el, hogy ilyen szörnyűség soha többé nem fordulhat elő. Ismét sorsfordulóhoz érkeztünk. A hősi halál évfordulóján támasszuk fel a mártírok szeUILemi hagyatékát. S így zárjunk le végleg egy keserves korszakot, hogy új fejezet nyíljék nemzetünk történelmében. Rácz Sándor megemlékezése Ezután Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Munkástanács egykori elnöke emlékezett elhunyt társaira. — Harminckét év kellett ahhoz — mondotta —, hogy ezit a napot megéljük. Nem hiába imádkoztunk szerte a világon mi magyarok, hogy megélhessük ezt a napot. Szólnak a harangok szerte a világon, hirdetik a nagy-nagy magyar gyászt, de egyben azt is hirdetik, hogy a magyar nép újra föltárnád. — Bízom az egyetemes magyar,Ságban, hogy felülemelkedik apró érdekeiken, hogy megvalósítjuk a magyar társadalmat, összefogunk magyar hazáink érdekében. A Magyarországion levő kommunistáiknak még nagyon sokáig kell önmagukat rehabilitálná azért, hogy visszanyerjék hitelüket. De nekik sincs szentebb kötelességük, mint a magyar szabadság visszaszerzése. — öt perc nagyon' kevés idő ahhoz, hogy egy ezeréves magyar nép történetét, fájdalmát el lehessen mondani — mondottá Rácz Sándor, s ezért arra kérte a háromnegyed 1-kor már mintegy 250 ezerre gyarapodott tömegeit, hogy együtt énekel'jék el a Boldog asz- szony anyám 'című magyar egyházi éneket. Mécs Imre búcsúzója Ezután Mécs Imre vele együtt halálra ítélt bajtár- sainák nevében szóit. (Folytatás a 2. oldalon)
