Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-16 / 140. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. évfolyam, 140. szám Ára: 4,30 Ft 1989. június 16., péntek Emléktábla Nagy Imrének Emléktáblát avattak tegnap este Nagy Imre mártír miniszterelnök, az MSZMP alapító tagja kaposvári szülőházának falán a Május 1. u. 77-es szám alatt. Elkészítését a kaposvári Fidesz-csoport három hónappal ezelőtt kezdeményezte és a költségek fedezésére gyűjtést is rendezett. A rézből készült emléktábla Dabóczi József munkája. Rajta ez olvasható: „E házban született Nagy Imre (1896—1958) mártír magyar miniszterelnök. Állították szabadságszerető kaposvári polgárok. 1989.” Az avatáson körülbelül 3000-en vettek részt A Tóth Lajos Általános Iskola réz- fúvósait követően a Vikar Kórus és a tömeg együtt énekelte a Himnuszt. Az utcát és a házaikat — miként a város töbhi épületét is — nemzetiszínű zászlók díszítették. A szülőházzal szemben kitűzték a fekete lobogót i,s. A Himnuszt követően Mára! Sándor Mennyből az angyal című versét Szabó Pálma mondta' el, majd Tóbiás Aron, a Történelmi Igazság', tétel Bizottság tagja Nagy Imre életútjától és politikai c.rijikségéről beszélt. Személyes élményeket idézett ezután. „Ott voltam mellette 1956. október 23-án a Parlamentben ... Láttam az arcát: megrázta őt is a forradalom ereje, a népben közaa egy évtized alatt felgyülemlett keserűség', csalódás, megbán tot tság és az a szenvedély, amivel a nemzet szabad, független, demokratikus országot követelt magának... 1956 október-novemberének történeti hullámverései közepette ő volt a kapitány. De azt a hajót, akkor, nem lehetett hétköznapi módon kormányozni. Azt kellett tennie, amit a nép akart, ö előbb mindig csalk utána, később pedig merészen elébe lépett. Nemcsak a nép, a történelem tehetőségei elé is: mindaz; amire igent mondott, amit 1956. október 30-a -után miniszterelnökként kinyilvánított — koalíciós többpártrendszer, semlegesség, a Varsói Szerződés feloldásai, s ezzel egyidőben ennek a 'kis országnak a négy nagyhatalom oltalma alá he. lyezése —, évtizedekkel megelőzte korát. 'Eszembe jut 1956 őszéről, Nagy Imre második forradalmi miniszterelinökségé- • nek idejéről személyes em. lékem. Rádióriporterként egyízben, még' az első .reform minisztere In öksége idején, módomban volt kedves olvasmányairól faggatnom. . Tolsztojt említette, a Háború és bókét. 1956. október 30-átóü, a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottsági tagjaként a Parlamentben szánté testközelben éltem vele végig a forradalom égzengető napjait. Már akkor eszembe villant Tolsztoj regénye, a Háború és béke. Kutuzov alakja, aki Napóleon ellen az orosz nép harcát vívta. És most újra fellapoztam Tolsztoj regényét. Andrej herceg szemével látjuk a már idős, megfáradt Kuitu- zovot, a hadvezért — de mintha a saját, persze korántsem ilyen pontosan megfogalmazott gondolataim jönnének vissza 1956-ból, Nagy Imrével kapcsolatosan. »■Abban ugyan, ami törté- nilkj, semmi se lesz az ő műve — idézte Andrej herceget. — Semmi különöset se fog kieszelni, semmire se fog vállalkozni, de meghallgat mindent, megemlékezik mindenről, a maga helyére tesz mindent, semminek, ami hasznos, útját nem állja, és semmit, ami káros, meg nem enged. Megérti, hogy van valami, ami erősebb és jelen tőség tel jeseb b az ő akaratánál, s ez a dolgok elkerülhetetlen folyása, & ő meg tudja látni ezeket az eseményeket, méltányolni tudja a jelentőségüket, s erre a jelentőségre való tekintettel le tud mondani ezekben az eseményekben való részvételiről, az ő másra irányuló, egyéni akaratáról .. EmlóktábOa-avaitó beszédét így fejezte be: — Nagy Imre itt született, ebben a házban. Emelt fejjel mehetnek ed ellőtte a város és a vidék polgárai. A kishiitűek azt. hitték: örökre ismeretlen sírgödör- be lehet rejteni porló csontjait. Ám mint dicső elődjének, Batthyány Lajos grófnak példája bizonyítja: a történelem útját csupán ide- ig-óráig lehet keresztezni. A jövőbe nem láthatunk. Ami a következő időkben történni fog Magyarországon, előre nem lehet megjósolni. De hogy a történészeik igazi vezérfonala valahol az ebben a házban született férfiú szép, magyar, haladó és európai eszmevilágában gyökerezik, abban bizonyosaik lehetünk. Kristóf Csaba, a Fidesz tagja szólt ezután és azt mondta, hogy Nagy Imre a XX. század egyik legérdekesebb és talán legtragikusabb sorsú politikus egyénisége. Élete emberi dráma, alakja politikai jelkép. — Elsősorban köszönettel tartozunk neki, hogy a legnehezebb időben példát mutatott hazaszeretetből és — ami manapság különösen ritka kincs — közbizalmat keltő politizálásából. (Folytatás a 3. oldalon.) TEMETÉSEINK TANULSÁGAI 1989. június 16.: Nemzeti Nagypéntek. Azt kellene mondani, történelmi esemény, ha a kifejezést nem fokozta volna le a szavak inflációja, fedezet nélkülisége, mellyel kénytelenek voltunk együtt élni. Ha nem tudnánk, hogy ugyanezt a minősítést már alkalmazták Rajk László és mártírtársai temetésekor, 1956-ban. Hisz- szük, hogy gyásznapunk nemcsak a nemzeti megbékélés óhajtásával, hanem a reformok valóra váltásával lehet teljes. A gyász is, a remény is egyéni módon viselhető. Ennék előrebocsátásával adjuk közre azt a választ, amelyet vezető politikusainktól kaptunk, az alábbiakra: Egy emberöltő során kétszer temet politikai mártírokat az ország. Raijk Lászlót és társait. Nagy Imrét és társait. Ez a történelemben egyedülálló tény. Éppen ezért kötelező erejű, hogy levonjuk a tanulságokat az elkövetkező nemzedékek, a nemzet egésze számára. Mi a tanítása és a tanulsága ía ,pénteki temetésnek? Erre a kérdésre válaszol Németh Miklós miniszterelnök Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter. NÉMETH MIKLÓS: „Nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani" Századunk rendkívül mozgalmas és változatos magyar történelme sajnálatosan telített sorsfordító eseményekkel, küzdelmes vívódásokkal, a szélsőséges erők harcaival, leszámolással, nemzeti tragédiák sorozatával. És mindig szoros kapcsolatban a nemzetközi helyzettel. Nincsenek személyes, tudatosan megélt tapasztalataim a korról, amelyben sűrűn ölték, de csak ritkán temettek tisztességgel. Rajk László halála és méltó eltemetése között rövid, de annál keservesebb idő telt el. A temetés reményt keltett, a nemzet megpróbált felegyenesedni, ám a kísérlet tragédiába torkollott. Ennek része Nagy Imre és mártírtársai szomorú sorsa is. Nemzedékem egyrészt szerencsés, hiszen, ezt a kort ártatlan gyermekként élte át; de szerencsétlen is, mert sókáig hamis képe volt a gyermekkorban elrohant történelmi időkről. Csák sejthetjük, hogy apáinkon, idősebb fivéreiniken súlyos csizmákkal gyalogolt át a kar, mert nehezen, vagy máig sem gyógyuló sebeik rejtegetésére kényszerültek. 1956 és az azt követő (negtorlás az egész nemzeten súlyos sebet ejtett, amelyről most vesszük le a kötést, és erőre kapó friis, tiszta, gyógyító légáramlat(Folytatás a 3. oldalon) NAGY IMRE 1896. június 7-én született Kaposvárott. Vasmunkásnak tanult. Az I. világháborúban, 1917-ben orosz hadifogságba esett, majd belépett a Vörös Hadseregbe. Hazatérése (1921) után a Szociáldemokrata Párt Somogy megyei szervezetét vezette. 1928-ban Bécsbe, majd Moszkvába emigrált; a háború idején a moszkvai Kossuth Rádió egyik szerkesztője volt. 1944 Végén tért haza; 1944. december 22-én az ideiglenes kormány földművelődésügyi minisztere lett. 1948-ban összeütközésbe került a pártvezetéssel. Az MDP II. kongresszuson beválasztották a Központi Vezetőségbe, s tagja lett a PB-nek és a Titkárságnak. 1953. július 4-én miniszterelnök lett; 1955. április 18- án leváltották; decemberben kizárták a pártból. 1956. október 13-án visszavették az MDP-be. 1956. október 24. és november 4. között ismét miniszterelnök volt. November 4-én a jugoszláv követségre ment. November 22-én családjával és híveivel együtt Romániába vitték, majd több mint egyéves vizsgálati fogság után, zárt és titkos tárgyaláson 1958. június 15-én halálra ítélték, s másnap kivégezték. GIMES MIKLÓS 1917. december 22-én született Budapesten. Érettségi után a Szegedi Orvostudományi Egyetemre iratkozott be, tanulmányait azonban abbahagyta. A háború alatt munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán néhány barátjával megszökött, és eljutott a jugoszláv partizánokhoz. 1945 januárjában érkezett vissza Budapestre. Belépett a Kommunista Pártba. Előbb egy ifjúsági lapnál, majd a Szabad Népnél dolgozott. 1954-ben a Szabad Nép tudósítójaként előbb Genfben, majd Párizsban töltött néhány hónapot, de a pártlaptól elbocsátották és a Magyar Nemzethez helyezték át. 1955 májusában a Lapkiadó Vállalat taggyűlésén mondott beszéde miatt kizárták a pártból és elküldték a Magyar Nemzettől. A Corvina Könyvkiadó lektoraként dolgozott tovább. 1956. október 30-án társaival megindította a Magyar Szabadság című lapot, ennek első vezércikkét ő írta. November 4. után illegalitásba vonult, s barátaival kiadta az Október huszonharmadika című stencilc- zett lapot. December 5-én tartóztatták le. 1958. június 16-án kivégezték. MALÉTER PÁL 1917. szeptember 4-én született Eperjesen; ott érettségizett, majd a prágai Károly Egyetem orvostudományt karán tanult. 1938-ban a budapesti egyetemre iratkozott át. 1940- ben önként jelentkezett katonai szolgálatra; a Ludovikán 1943-ban avatták hadnaggyá. A keleti fronton páncélos főhadnagyként fogságba esett. 1944-ben a kijevi partizániskolán ejtőernyős kiképzést kapott; Erdélyben vetették 'harcba. Helytállásáért magas szovjet és magyar kitüntetésekben részesült. A háború' után az újjászerveződő magyar honvédség tisztjeként teljesített szolgálatot. Október 31-én a honvédelmi miniszter első helyettese, a legfelsőbb operatív testület, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság tagja. November 2-ától vezérőrnagy és honvédelmi miniszter, ö vezette a küldöttséget, amely a szovjet hadsereg magyarországi parancsnokaival a csapatkivonások lebonyolításáról tárgyalt. November 4-ére virradóan a magyar kormánydelegáció tagjaival együtt öt is letartóztatták. 1958. június 16-án kivégezték. SZILAGYI JÓZSEF 1917. június 20-án született Debrecenben, paraszti család ötödik gyermekeként. A debreceni református gimnázium elvégzése után joghallgató lett. 1937-ben bekapcsolódott a Márciusi Front munkájába, a fasisztaellenes demokratikus összefogás szükségességét hirdette. 1940-ben letartóztatták. Nyolchónapi vizsgálati fogság után illegális kommunista szervezkedés vádjával elítélték. 1947- ben Rajk László hívására a pártközpont karhatalmi osztályának élére került. Tagja lett az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának. 1949 júniusában leváltották. A Terményforgalmi Egyesülésnél dolgozott; közben a Műszaki Egyetemen tanult. 1953-ig teljes visszavonultságban élt, 1955 elejétől Nagy Imre szűk baráti körébe került. Fontos szerepet játszott a műegyetemisták október 22-i nagygyűlésén. Október 23. után előbb a Budapesti Rendőr-főkapitányságon tevékenykedett, majd Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát vezette. 1958-ban Nagy Imrével együtt került a vádlottak padjára, később azonban ügyét különválasztották. 1958. április 24-én végezték ki. LOSONCZY GÉZA 1917. május 5-én született Érsek- csanádon, református lelkészcsaládban. A hajdúböszörményi Kaivine- umban érettségizett, majd Debrecenben francia—magyar szaitos bölcsész. A Márciusi Front „kilences bizottságának” tagja. Hazatérése után, 1939- ben a KMP tagja lett. Letartóztatták, szabadulása után az illegális pártsajtóban tevékenykedett. 1945 márciusától a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője, 1947-től országgyűlési képviselő, 1948 végén miniszterelnökségi államtitkár volt. Beválasztották az MKP, majd az MDP Központi Vezetőségébe is; ennek 1951 márciusáig, letartóztatásáig póttagja volt. A bíróság elé^ a Márciusi Front egyik egykori debreceni vezetőjeként került. A Gyűjtöfogházból súlyos betegen, 1954-ben szabadult. 1956. október 23-án a Központi Vezetőség tagjai közé választották, de ezt nem fogadta el. Hamarosan ismét Nagy Imre közvetlen munkatársainak egyike lett, és Nagy Imre utolsó kabinetjében államminiszter. Tagja volt annak a héttagú intézőbizottságának, amelyre az MDP önmagát feloszlató Központi Vezetősége az új párt, az MSZMP ügyeinek intézését bízta. 1957. december 21-én a börtönben halt meg.
