Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
1989. június 15., csütörtök Somogyi Néplap 3 Üjatíb dokumentumok Nagy Imréről A bírálat céljas megmutatni, hogyan kell a hibákat kijavítani Az első országos politikai szereplés — Moszkvai évek — Kaposvári felszólalása eljenzesJ Pc.vcr Károly elnök: Következik Katona Sámuel elvtáw. (Fül- kiállások: „Nincs itt!“) Nagy Imre elv társ. (Zaj.). Kérek csöiKlel. Nagy linrc: Tisztelt pártkongresszus! Valamennyien, akik ma itt a szocialista munkássá? bizalmából*jelen vagyunk, még a többség is — amely az előbb egy határozatával lehetetlenné tette, hogy egy elvtársunk itt véleményének kinyilatkozta tájával hozzájáruljon ahhoz, hogy a kongresszus munkája eredményes legyen — elismeri azt, hogy a mai kongresszusnak a szocialista mozgalomban nagy fontossága van, hogy mélyenszántó kérdéseket ^ kell megoldani. Mondhatjuk, hogy a mai kongresszus sorsdöntő a magyarországi szocialista mozgalomban. Amikor ezeket megállapítjuk, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy az a tizpereos idő, bizony, elég kevés ahhoz, hogy véleményünket nyilvánítsuk, különösen kevés ahhoz, hogy a jövőre nézve irányelveket határozzunk meg. Szőnyegen van a pártvezetésé? jelentése. Bírálat tárgyává kell tenni a pártvezetőség és parlamenti frakció multévi működését. Ennek a bírálatnak liideguek, nyugodtnak, megfontoltnak, de kíméletlennek kell lennie, mert csak ilyen hideg, nyugodt, megfontolt, de kíméletlen bírálat eredménye lehet az, hogy a jövőben a ms- gyarországi munkásmozgalom erősebb, szilárdabb, ■ határozottabb irányt fog venni. Amikor megállapítjuk az ilyen bírálat szükségességét, elengedhetetlennek tartom annak leszügezését, hogy nyil151 Sok még a hiányzó mozaikkocka Nagy Imre és Kaposvár kapcsolatában^ Ezért minden, dokumentum fontos, amely kiegészíti azt a képet, amelyet a múlt heti hatrészes sorozatunkban rajzoltunk a megyei levéltár segítségével. Szántó László, a megyei pántarchívum vezetője Nagy Imre Somogy megyei tevékenységére vonatkozó anyagikat a Pártitörténeti Intézetben tanulmányozta. — A kutatás során arról tájékoztatott Szabó Ágnes, a Pánttönténeti Intézet munkatársa, hogy eddigi ismereteik szerint Nagy Imre magyarországi mozgalmi tevékenységének első dokumentuma a Magyarországi Szociáldemokrata Pánt 1924. április 20—22-e között tartott XXII. pártgyűlésén (így hívták a kongresszust) elhangzott felszólalása. Ezen Kaposvár küldötteként vett részt. Föltehető, hogy korábbi 'kommunista kapcsolatai miatt került be a pártellenzékbe és kapott szót. Felszólalásából kitűnik: a korabeli baloldali pántellenzék egyik tagjaként mondta el véleményét a pártvezetőség opportunistának, megalkuvónak minősített magatartásáról. Teljes biztonsággal mondható, hogy ez Nagy Imre 1945 előtti mozgalmi tevékenységének egyetlen nyilvános dokumentuma. Ezért érdemel figyelmet. Fénymásolatban olvastuk a Népszava könyvkereskedés által 1924-ben kiadott párt- gyűilési jegyzőkönyvet. Határozott és kemény a felszólalás szövege. Peyer Károly elnök kétszer figyelmeztette Nagy Imrét, hogy letelt a felszólalásra szánt 10 perc. Éppen a pártvezetőséget bírálta, amiért a szociáldemokrata pártot a parlamenti elvek szolgálatába állította. Idézet a felszólalásból: „Hogy milyen veszedelmes lehet magára a szociáldemokrata pártra az » tény, hogy nem számolnak a tömegek mindenkori hangulatával, azokkal a reális viszonyokkal, amelyek a párt keretein belül vannak, azt nem kell külön hangoztatnom — szögezte le Nagy Imre. — Ha a munkásság a párt keretein belül nem tud a nézeteinek érvényt szerezni, akkor oly utakra téved, amelyek sem a szociáldemokrata párt szempontjából, sem a hatalom szempontjából nem előnyösek. Megtörtént, hogy szocialista elvtársaink, akik annakelőtte a szocialista mozgalomnak kitűnő, bátor és derék harcosai voltak, nem találva lehetőséget arra, hogy a szociáldemokrata párt keretein belül szerezzenek érvényt a felfogásuknak, pzektaszerí mozgalmakba kerültek és így kerestek utat a szocialista meggyőződésük érvényesítésére. Ezzel a pártnak számolnia kell, efölött napirendre térni nem lehet. Ha majd a szocialisták a szociáldemokrata párton belül tudnak érvényt szerezni az akaratuknak, akkor az ilyen szektaszerű mozgalmak elvesztik a jelentőségüket.” Dr. Szántó László: — A Párttörténeti Intézet anyaga alapján elmondható: Nagy Imre 1928—30 között illegalitásba vonult, a Kommunisták Magyarországi Pántja vidéki osztályának munkáját vezette, feladata a mezőgazdasági munkásság, parasztság, a szegényparasztság körében végzett szervezőmunka irányítása volt. Ismereteink szerint kidolgozott egy földreformtervezetet, amely tulajdonképpen a Magyarországi Szocialista Munkáspárt 1925. évi agrárprogramjának szellemében született, és kidolgozott egy elképzelést a panaszt bizottságok alakításáról. Ez valamiféle forradalmi szellemű paraszitszer. veződés csíráját hordhatta volna magában. Ennek a munkásságának köszönhette, hogy küldöttként részt vett a KMP II. kongresszusán a Moszkva melletti Aprelevká- ban, ahol éles bírálatot kapott, opportunistának, elhalj lónak minősítették álláspontját, önkritikára kényszerült, illetve kényszerítették ... Éppen akkor született meg az az elképzelése, hogy mozgalmi munkáját a Szovjetunióban folytassa. Kérte a KMP vezetését, hogy ezzel értsenek egyet, és így került 1930 tavaszán, föltehetően márciusban Moszkváiba. Tehát körülbelüli másfél-két évet dolgozott illegalitásban, Budapest—Bécs—Prága között közlekedve tartotta a kapcsolatot a párt hazai és emigráns erői között. Fő munkaterülete ekkor és az élete nagy részében a párt agrárpolitikájának, az agrárkérdéséknek a kidolgozása volt. Tulajdonképpen a harmincas években a Szovjetunióban szintén ezzel, a kommunista mozgalom agrárkérdéseit kifejtő írásaival szerzett tekintélyt. Nagy Imre 1945 után rendszeres kapcsolatot tartott szülővárosával a megyei pártarchívum dokumentumai szerint. Szántó László megsárgult lapokat tett az asztalra. — Miniszterelnökként vett részt 1954. március 30-án a megyei pártértekezleten. Ez az MDP III. kongresszusának előkészítése volt Somogybán. Nagy Imre beszédében az akkori politika megvalósítására buzdította a somogyi kommunistákat. A jegyzőkönyv szerint bírálta', hogy a tsz-.szervezéskor megsértették az önkéntességet. Fontosnak ítélte meg, hogy a középparasztok is beléphessenek a tsz-be.. „Mi szocialista gazdaságot akarunk szervezni, nem pedig eltorzított alapokon akarunk tsz-eket alakítani”. Arra is felhívta a figyelmet: ne feledkezzenek el a szegén y par as ztságról a munkás —paraszt szövetség megszilárdítása érdekében. Általános érvényű volt, Részlet a jegyzőkönyvből amit a bírálatról és önbírálatról mondott: „ A bírálat nem azt jelenti, hogy mindenáron hibákat 'kell hány- torgatni és ,el .kell marasztalni pártszervezeteket és személyeket bizonyos munkaterületeken. A bírálatnak elsősorban az a célja, hogy megmutassa, hogyan kell a hiányosságokat kijavítani. Nemcsak az, hogy rámutassunk arra, hogy itt vagy ott hiba van.„Ez törvény, mert a bírálat ha csak egyoldalú lenne, nem ■sokra mennénk. A fő feladat az, hogy megmutassuk a hibák kijavításának a módját, iA ihibák kijavítási módjára itt nagyon kevesen mutattak rá.” Nagy Imrének ez volt az utolsó nyilvános szereplése Somogyba,n. Jó egy év múlva fölmentették miniszterelnöki .tisztéből, s az 1953 nyarán elkezdett új szakasz politikája sem folytatódott tovább. Lajos Géza Debreceni könyvújság Nagy Imréről Különszámot adott ki a Hajdú-Bihari Napló Filep Tibor szerkesztésében Nagy Imréről. A 24 oldalas könyv- újság Dér Ferenc sajtódoku- mentum-gyűjteményét tartalmazza. Ez folytatása a nagy feltűnést keltett A Nagy Imre-vonal című könyvének. Az országos terjesztésű különszám megjelent a somogyi újságosstandokon is, így az érdeklődők hozzájuthatnak ehhez a páratlan értékű Nagy Imre-gyűjtemény- hez. A beszédek, cikkek — csekély kivétellel — szétszórtan megjelentek a magyar sajtóban vagy a Magyar Távirati Iroda úgynevezett „piros csíkos”, bizalmas” kiadványaiban, illetve elhangzottak a magyar és a külföldi rádióadásokban. A könyvújságban közölt dokumentumok felidézik a kaposvári születésű kommunista reformpolitikus két miniszterelnökségének eseményeit, majd a pert és az 1958. június 16-i kivégzést. Különösen érdekesek a pert megelőző különböző cikkek. Egyedülálló dokumentum Nagy Imre hazánkból kicsempészett politikai végrendelete. A cikkeket illusztráló fotók felidézik a politikus Nagy Imrét. Király Béla, az 1956-os nemzetőrség hajdani parancsnoka 33 év múltán először látogat haza. A népfelkelés egyik irányítója Nagy Imre és mártírtársai temetésén beszél. Am nemcsak ott: vendége lesz a Magyarságkutató Intézetnek és a FIDESZ- nek. Tíznapos magyarországi tartózkodása során szülővárosába, Kaposvárra is ellátogat. Aki sorsa ismeretében (öt év börtön, halálos ítélet, forradalom, emigráció, új kezdés kényszere, érett férfiként) vagy korát tudva (betöltötte már 77. évét) megtört aggastyánra számít, nem fogja felismerni Király Bélát. A magas, feszes tar- tású férfi messziről elárulja az egykori katonatisztet. A kaposvári állomásfőnök fia állatorvos szeretett volna lenni, de az akkor hosz- szú, költséges tanulmányokra nem tellett a családnak. Maradt a, díjmentes Ludovi- ka Akadémia, amelyet a vé- letlen-teremtette katonatiszt oly sikerrel végzett el, hogy pár év múlva már a vezérkari akadémiára került. PORTRÉVÁZLAT KIRÁLY BÉLÁRÓL „Csak szeretettel írhatunk népünkről" ítélje meg ki-ki a maga szemszögéből a Horthy-Ma- gyarország tisztképzését. Szakmai színvonala mindenesetre nemzetközileg ismert, sőt elismert volt. Olyany- nyira, hogy amikor Király Béla, az újdonsült, jó negyvenes éveiben járó emigráns felvételre jelentkezett a New York-i Columbia Egyetemen, felsőfokú diplomáit minden további nélkül betudták. A magyar „öregdiák” azonban ragaszkodott ahhoz, hogy rendes hallgatóként bejárjon az előadásokra és vizsgázzon. Tanítani és kutatni akart, de előbb éveken át tanulmányozta, hogy mit és hogyan tanítanak. „Ügy véltem, csak magas tudományos színvonalon szolgálhatom a magyar ügyet” — mondja erről. Amikor a hadtörténet oktatását megkezdte, jószerével abban a korban volt, amikor mások már a kényelmesebb életet, a visszavonulást fontolgatják. Király Béla tanított, és csak 72 évesen ment nyugdíjba, a New York-i városi egyetem professzori katedrájáról. A professzor vidéki háza — ahol egyedül él, könyvek ezrei és a legújabban elektronikus szövegszerkesztő társaságában — szemmel láthatóan eleven műhely. Az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat az ő gyermeke. Ez jellegzetesen amerikai vállalkozás, haszonra nem törekvő intézményként adó- mentességet élvez. A támogatók javarészt magyar ügyet szolgálnak. Az immár hatvannál több kötet közül a legújabbak egyike az 1860—1960 közötti korszak jelentős magyar állam- férfiait mutatja be. Deák Ferenctől Nagy Imréig. „Szerelmes történelmet írunk — mondja Király Béla, akinek neve szerzőként, szerkesztőként nem egy köteten rajta van. — Nem sértjük meg persze a tudományos tárgyilagosság követelményét, objektívan tárgyaljuk a magyarság jó tulajdonságait és hibáit egyaránt, dehát csak szeretettel írhatunk népünkről.” „Ez a megértő, megbocsátó, összefogó szeretet az amerikai magyarság többségéből — fájdalom — hiányzik” — teszi hozzá. E sorok írója 1977-ben tanúja volt annak az amerikai törvényhozási ülésnek, amelyen a magyarság képviselőinek feltették a kérdést: mi a véleményük arról, hogy a Carter-kormány visszaadja a szentkoronát Magyarországnak. A meghívott emigránsok közül ketten — Nagy Ferenc, a Rákosi által kiüldözött egykori kisgazda kormányfő és Király Béla — álltak ki a korona visszaadása mellett. A többi emigráns vezető emiatt a helyszínen olyan hangnemben támadt rájuk, hogy a felháborodott amerikai képviselők a terem kiürítésével fenyegettek. „Kisebbségben vagyunk olyanok, akik az emigrációban is tenni akartak és akarnak a hazánkért” — mondja Király Béla. Ilyen szemléletű barátaival látogat most haza. Köztük Dé- csy János történész-profesz- szorral, aki 1956-ban szárnysegédje volt, Jónás Pállal, a Petőfi Kör egykori elnökével, aki az új mexikói egyetemen tanít közgazdaságtudományt és Lipták Bélával, aki a nagymarosi erőmű elleni harcból már Magyarországon is ismert. A New York közelében fekvő tóparti üdülő-városkában a Kossuth-címerrel díszített faház mellett galambdúcok sora: Király Béla világéletében lelkes galambtenyésztő volt... A szép állatok gondozásában egyik honfitársa segít. Valószínűleg egyre több lesz a munkája: a katonatiszt-forradalmár-galambtenyésztő ideje egy részét kutatással szeretné tölteni, a budapesti levéltárakban. Mint reméli, tárcájában az amerikai mellett ott lesz a külföldön élő magyaroknak kiadott útlevél is. Heltai András ÉGBERAGADÁS Kiemelt díj a második világháború áldozatai emlékművének tervéért Nyilvános tervpályázatot hirdetett a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, a Magyar Építőművésziek Szövetsége, a Magyair Képző és Iparművészeik Szövetsége szobrász szakosztálya és a Hazafias Népfront a Kós Károly Céh és a Magyar Szépmíves Társaság egyetértésével a II. világháborúban elesettek emlékművének elkészítésére. A kaposvári Bors István, Mumkácsy- díjas szobrászművész és Kampis Miklós építész kiemelt díjat kapott. Hét szobortervet és építészeti környezetalakítási javaslatot nyújtott be a két pályázó. A zsűri a kiemelt díjjal az Égberagadás című szobontervet és a térkialakítást javaslatot tanította elismerésre méltónak. A pályázat eredményét a Miagyar Építőművészek Szövetsége székházában hirdették ki, ahol a bírált pálya- műveket péntekig bemutatják az érdeklődőknek. A hét szobomterv nemcsak rokon egymással, hanem kapcsolódik Bors István hitvallásához is, amit így fogalmazott meg: — Minden tisztességes szobrász csinált piétákat. Az elesett emberekkel való együttérzés jelenik meg ezekben a szobrokban, a kiszolgáltatottság', a szenvedés, a pokol. Égberagadás, Mementó, Piéta' — a szobrok címe1, amelyekkel részt vett a II. világháborúban elesettek emlékműve elkészítésének tervpályázatán. — A főiskola elvégzése után az első szobromat Sió. fokon állították föl. Ez a Mártíremlékmű. Egész életemben olyan szobrokat csináltam, amelyek az elesett emberek sorsával foglalkoznak. Az első világháborús emlékművek költségét nem lehet még egyszer előteremteni, de ez nem jelentheti azt, hogy az ügyet ne tekintsük fontosnak. A pályázatra beadott szobortervek ugyan intimek, ám gondolatiságukban hordozzák — úgy érzem — a monumentalitást. — A lábodi és nagybajomi tanács is megkereste önt, hogy készítsen szoborterve, két a II. világháború áldozatainak emlékére. Az országos pályázatot ezután hirdették meg. — Valóban megkerestek. Elkezdtem dolgozni, hét tervet készítettem, s ezekkel vettem részt az országos pályázaton. A pályamunkákat egyébként katalógus formájában megjelentetik, tehát bárki hozzájuk juthat. Logikus az lenne, hogy ne csak a díjazott műveket mutassák be, hanem valameny- nyit. — Az 1956-os áldozatok emlékére a rákoskeresztúri temetőben a 301-es parcellában emlékművet állítanak. Nagy Imre és sorstársainak pénteki újratemetésén helyezik el az alapkövet. Országos pályázatot hirdettek az emlékműre és ezen szintén részt rvesz. Meghívták a rákoskeresztúri temetőben rendezendő gyászszertartásra azokat a szobrászokat is. akik a pályázati fölhívásra jelentkeztek. — Egy jelet kívánok hagyni azoknak az emlékére, akik 1956-ban áldozatul estek. Mindannyiunlknak közünk van ötvenhathoz. H. B.