Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
1989. május 20., szombat 5 A lézer megszelídítése Színházak — felújítás után A kaposvári rekordidő alatt RÁCZ VALÉRIA SZOBÁJA Olvasótábor lesz Göllében Csáji Attila kiállítása a Somogyi Képtárban A magyarországi színházak legtöbbje bizony igen sanyarú állapotban volt, mire. a hetvenes évek végén elkezdődött még ma is tartó rekonstrukciójuk. A Művelődési Minisztériumban Véghelyi Józsefet és Pálfi Ferencet kérdeztük: — Az épülőt, vagy a százéves színháztechnika szoruLt-e inkább felújításra? — Voltak olyan épületek, amelyeket eredetileg nem színháznak szántak. Jó néhány van ilyen a pestiek között, de a veszprémi is eredetileg kaszinónak épült, a kaposvárit is csak nyári színháznak szánták. Ezeknél nagyobb horderejű építészeti, épületgépészeti munkát kellett megoldani. — Milyennek kell lennie ma egy színházépületnek? — A múlt századi, az üzleti szempontokat erőteljesen érvényesítő színházművészetnek olyan épület kellett, amelyben Sok néző elfért. A színházépület fejét, néhol kétharmadát a nézőtér és a közönség közlekedésére, ellátására szolgáló helyiségek foglalták el. Ez az arány megfordult a1 felújítások után: a terület kétharmadát foglalják már el az öltözők, a műhelyek, a szín- padtór — mely szintén megnőtt —, és az üzemi épületek. — Csak az arányok változtak, vagy szükség volt terjeszkedésre, új épületekre is? — A nézőtereken ugyan elvesztettük az ülőhelyek majdnem egyötödét (köztük sok olyat, ahonnan nem is lehetett látni a színpadot), ám mindezt pótolja a komfort, a szélesebb sorközök, a kényelmesebb székek. További területekre volt azonban szükség akkor, ha a színház ragaszkodott a saját műhelyekhez. Ez a többtagozatú, tehát több műfajban tevékenykedő színházaiknál gyakoribb, és érthető is. Hogy mennyire terjeszkedhetnek, az attól függ, mennyi pénzzel támogatta az építkezést a megyei tanács. Kaposvárott rekordidő, 11 hónap alatt, jugoszláv kivitelezővel készült el a rekonstrukció, 450 millió forint körüli költséggel, melyben emeletráépítés és egy másik épület megvásárlása is szerepelt. így aztán helye lett a stúdiószínháznak, és egy olyan felszereltség ű videostúdiónak is, melyet akár bérbe is adhatnak az előadásról felvételt készítő televíziónak. Kecskeméten szintén terjeszkedtek, a színház mögötti épületet vette meg a tanács, s az épülettől a hátsó színpadnak közvetlen kapcsolata van. — A nyíregyházi épület régebben is színház volt, a zalaegerszegi pedig egy volt művelődési otthon sikeres átalakítása: színpadterei jól működnek, kényelmesek. Mindkét színház létrehozása 1978-ban 150 millió forintba került. — összehasonlításul hallhatnánk még néhány dátumot és összeget? — 1980-ban fejeződött be a budapesti Katona József Színház rekonstrukciója, 20 helyett 80 millió forintos költséggel, 1982—83-ban a debreceni színházé, melyben a hatvanas évekbeli gyors beavatkozás nem járt sikerrel, és ez alkalommal 150— 180 millió forintot kellett költeni rá. 200—250 millió forintos tervvel indult a szegedi és a veszprémi felújítás, ez is több lett tér-, mészetesen 1987-re. Pécsett" jövőre várhatóan kész lesz a kamaraszínház után a nagyszínpad is, összesen körülbelül 7—800 millióért. Előkészítés alatt van a szolnoki színház felújítása, ahol a műhelyeknek is helyet kell adni, a színpadteret is változtatni kell, az előirányzott költség 5—600 millió forint. Budapesten az Arany János Színház felújításán dolgozunk, az építkezés előreláthatóan jövőre fejeződik be és 450 millió forintba kerül. M. G. Visszhang Újabb észrevételek fogalmazódtak meg a szerkesztőségünkhöz , küldött levelekben a kaposvári pedagógusok állás- foglalásáról és bérköveteléséről. Kosztolánczi Jánosné, Somogy II. számú választó- körzetének országgyűlési képviselője a következőket írta: Tisztelt Szerkesztőség! Megdöbbenve olvastam a Somogyi Néplap május 11-i számában a kaposvári Táncsics gimnázium tanárai nyilatkozatát, melyben azzal vádolnak — idézem a cikkükből: — „A Ország- gyűlés téli ülésszakán iKosz- tolánczi Jánosné kaposvári képviselő mond a a felszólalásában, hogy miért követelőznek a pedagógusok, amikor a ^munkások is hallgatnak, pedig azok anyagi értéket termelnek”. ; Elmondják, hogy mennyire felháborította őket a hozzászólásom, és még az, hogy az ott ülő pedagógusok nem reagáltak rá. Hogy miért nem reagáltak, nagyon egyszerű a magyarázata, mert a hozzászólásom nem ilyen megfogalmazásban. hangzott el. Kérdezem a nyilatkozó tanárokat, honnan vették ezt a szöveget? Melyik sajtóból? Szeretném én is elolvasni. Vagy úgy gondolták, nagyobb lesz a hatása a cikknek, ha egy képviselőt lejáratnák a pedagógusok előtt? 1987. augusztus 20-án a gölleiek régi vágya teljesült: megnyitották a Fekete István Emlékmúzeumot. Abban, hogy az elgondolás valósággá vált, nagy szerepe volt a Fekete István Baráti Körnek. Dr. Sülle Imre, a baráti kör elnöke a társaság legújabb terveit ismertette. — Sajnos, a kezdeti lendület kissé leapadt: az elmúlt három év egyetlen eredményeként említhetem az emlékház megnyitását. A közeljövőben szeretnénk többet tenni. Terveink közt szerepel Fekete István szobrának az elhelyezése az emlékmúzeum előtti téren. Soós István szobrászművész, az író egykori iskolatársa bocsátotta rendelkezésünkre azt a gipsz mellszobrot, melyet bronzba vagy dúralumínium- ba öntve — ezt még nem döntöttük el — kívánunk felállítani. A zsűri engedélyezte, remélem, elegendő pénz is hamar lesz rá. Július 9—16 között ifjúsági olvasótábort szervezünk az ajkai Fekete István társasággal együtt. A Pajtás újságban egy képzőművészeti, irodalmi pályázatot hirdettünk meg, s ennek győztesei vesznek részt a táborban. Az elképzelések szerint Gölle húsz gyereket fogad, akiket családoknál helyezünk el. A programot Fekete István szellemében, a természet megismerése jegyében állítottuk össze. Szerepel benne a Bikali Halgazdaság szervezésében egy horgászverseny, a Fekete István Vadásztársaság bemutató vadászata, s a göllei tsz az aratás folyamatába kívánja bevezetni a gyerekeket. Jövőre talán Budapestet is be tudjuk vonni a tábor munkájába, s akkor három helyszínen ismerkedhetnek a gyerekek a természettel. Föl kell lendíteni a göllei könyvtár olvasottságát is, hisz hiába vannak kulturális, politikai hagyományok a faluban, nincs aki ápolja őket. Nem vitatom, hogy van alapja a követelésüknek, az bármennyire is jogos, mégsem adhat felhatalmazást arra, hogy egy hozzászólást átfogalmazzanak. Én nem tagadom, hogy a decemberi ülésszakon - a munkások érdekében kértem szót, de ezzel, úgy érzem, nem sértettem meg senkit. Sajnálatomat tudom kifejezni, ha valakik ezt rosszul értelmezitek. Most közzéteszem hozzászólásom azon szövegrészét, amiben érintettem a pedagógusokat. Kérem, ítéljék meg, mennyire volt a felszólalás felháborító és sértő a pedagógusokra nézve. „Tisztelt Prszággyűlés! Az anyagban olvastam, hagy a módosításhoz kapcsolódóan önálló szempontként kellett kezelni az egészségügyi dolgozók fügyeletdí- jának és a pedagógusok túlóradíjának problémáját. Az ehhez szükséges, knintegy 2,5 milliárd forint forrást a személyi jövedelemadó bevételéből kell biztosítani. Félreértés ne essék, nem azt kifogásolom, hogy ennek a rétegnek megoldódik ez a problémája, csak prülök neki. Számomra szomorú, hogy a munkásréteg, aki értéket állít elő, megtermeli az elosztható jövedelmet, annak a hangját nem hallgatják A kulturális élet pezsdítésével akarjuk elérni, hogy a fiatalok ne szégyelljék a pa-> raszti munkát. Szeretnénk sort keríteni az emlékház tatarozására, parkosítására. Be akarunk rendezni egy pajtát a múlt század második, s e század első feléből gyűjtött mezőgazda- sági szerszámokkal. Kovács József, a göllei tanács elnöke az emlékház látogatottságáról, a bővítési elképzelésekről számolt be. — Két helyiségben van kiállítás, az elsőben az író emléktárgyai, kéziratai, fényképei kaptak helyet, a másikban pedig egy halászati kiállítást rendeztünk be. Ez utóbbinak még nem végleges a kailakítása, a megyei múzeum ígéretet tett arra, hogy szakértővel segít majd a végső elrendezéshez. Nem megoldott még a múzeum működtetése sem. Mivel nincfe működési engedélyünk, így belépőt sem kérhetünk a látogatóktól, a gondnok is, aki az emlékmúzeum felügyeletét vállalta, csak tiszteletdíjat kap. Sokan keresik föl az emlékházat, főleg iskolás csoportok, de jönnek családok, rajongók is. A megnyitás óta 1000—4200 látogatónk volt. Tervezzük egy harmadik helyiség berendezését is, hisz a falunak van még egy híres szülötte az írón kívül: Rácz Valéria színművésznő. A baráti kör legutóbbi el- elnökségi ülésén döntöttünk arról, hogy a művésznő kapja meg az emlékház harmadik szobáját, ahol szerepeinek emlékeit, színpadi ruháit, s egyéb személyes tárgyait helyeznénk el. Természetesen ehhez az épület belső felújítását is el kell végezni, szigetelni -kell a falakat a nedvesedés miatt, s a falak festését is el/ kell végezniA falu büszke szülötteire, s ezt a szeretetet az emlékház méltó kialakításával kívánja bizonyítani, g, g, meg.” — eddig a hozzászólás. A megyei tanács végrehajtó bizottságához írt nyílt levelében Kovács Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének tagja, a kaposvári Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola tanára — támogatva kollégái két részletben történő, százszázalékos bérkövetelését — a megyei tanács válaszlevelének hangvételét kifogásolta. Levelét eredetiben, elküldtük a címzett megyei tanácshoz, mivel a testület munkájának nyilvánossága — szerintünk — garantálja, — hogy nem marad asztalfiókban...) ... bosszankodom azon — írja —, hogy önök — tanácsi emberek — kullognak az események után. Válaszuk stílusa, hangneme negyven év óta ismerős. (Vegyék már észre, hogy a Kádár-korszak hivatalosan is véget ért.) Majd így folytatja: — írásunk első két bekezdésében egyetértenek a beadványban foglalt állásponttal, majd a harmadik bekezdésben ismert frazeológiával válaszolnak: «-...de o nevelőtestület Által igényelt egy éven belüli kétszer ötvenszázalékos béremelés nagyságrendjét túlzottnak és teljesíthetetlennek I tartjuk. A népgazdaság teherbíróképességével arányban álló, a pedagógusok bérszínA tudomány és a művészet szerves kapcsolata tetten érhető és végig vonul az emberiség történelmén. A geometria, a csillagászat tudományának művelői már az ókorban törekedtek arra, hogy ne csupán ■ a valóság megismerésére és átalakítására irányuljon ■ tevékenységük, hanem a technikai konstrukcióik formailag is hordozzák az ember szépség iránti érzékenységét. A tudós rácsodálkozik a mikroszkópban megjelenő színes sejtalakzatra, amely gyakorta olyan, mint egy megkomponált festmény. A művész kíváncsian kutatja a tudomány újabb és újabb „csodáit” és azt kérdezi: — Miképpen tudnám a bennem rejlő gondolatokat a technika segítségévéi megformálni ? Hogyan változik meg a valóság képi megjelenítése, ha „közbeavatko- z|tk” egy, az érzékszerveinket „élesebbre állító” rendszer? Csáji Attila festőművész (kiállítása csütörtökön este nyílt meg Kaposváron a So- mogyá^ Képtárban) a kérdést lézerfénnyel kapcsolatban teszi fel. A XX. század fizikájának e nagyszerű találmánya nemcsak a gazdasági élet egyes területein könnyíti meg az ember vonalát érzékelhetően javító rendezés támogatása mellett a hégrehajtó bizottság nem helyesli a sztráj- i fcot,«” * * * Névtelen levelet is kapott szerkesztőségünk. Kár, hogy névtelen. Ez a névtelenség (is) félelemről árulkodik. A névtelen leve,éknek rendszerint nem adnak nyilvánosságot, mi sem. A kivétel oka ezúttal azf hogy a levél írójának alapállását nem tartjuk egyedimék, hangneme pedig elfogadható. Íme, a levél részlete: „Az állampolgári felelősségérzettel, a pedagógusmorállal összeegyeztethető- nek tartják-e azt, hogy irreális, teljesíthetetlen igényekkel állnak elő és azt sztrájkkal való, felelőtlen, »zsaroló ízű«, Hköveteljük« hangnemű fenyegetéssel próbálják elérni? Nem válthat-e ez ki a társadalomban nagyon is káros reakciót? Honnan vették, hogy más értelmiségi rétegeknek az átlagbére a pedagógusok átlagbérének a kétszerese, így önök százszázalékos béremelést követelnek. Kellő »értelmiségi értelemre« vall-e, hogy negyven év adósságát most, a múlt bűnös tévedéseitől magát elhatároló, azokkal kategóri- kusan szakító — amúgy is súlyos problémák tömegével szembenéző — új kormunkáját, de sajátos — még nem minden esetben megmagyarázható — módon a gyógyításban is óriási szerepet játszik. A homogén (egynemű) vörös fény, Csá- ji Attila- által kiikísénleteziett módszerrel jeleníti meg a festő gondolatait. Fizikai kísérlet, játék a fénnyel — gondolja az ember és ismét kérdez: Miért és mitől válik művészetté a lézerfény alkalmazása? A választ Csáji Attila alkotásai adják. A Budapesttől az Egyesült Államokig és Dél-Koreáig megrendezett több tucat kiállítása, a fizikai kutatóintézetekben végzett tudományos munkássága azt bizonyítja; egy kísérletező, mélyen az anyag „leikéig” tehatoló tudós művésszel állunk szemben, akiinek alkotásai attól válnak művészetté, attól lesznek egyediek, hogy a lézerfény mögött ő áll. Az egyediség nem szenved csorbát a technika „manipulációjától”, csak mássá, finomabbá válik. Egy kísérletező — bátran leírhatjuk — világhírű képzőművész hozta el Kaposvárra alkotásait. A ritka alkalmat, hogy megismerkedjünk vele, nem szabad elszalasztani. Várnai Ágnes mányon akarják egyszerre »bevasalni«? Honnan veszik, hogy a közvéleményben az az álláspont alakult ki, miszerint a pedagógusok többször is kaptak már béremelést? Ez egyszerűen nem igaz!... Kosztolánczi Jánosné népviselő igazat mondott annyiban, hogy a munkások valóban hallgatnak. Mi lenne, ha követelőzni, fenyegetőzni, sztrájkolni kezdenének? Igaza lett a megyei ta- nács-vb-inek, miszerint a jogos igények kielégítésének más eszközei is vannak, mint a sztrájkkal való fenyegetés.” * * * A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanárainak nyílt levele — tapasztaljuk — élénken foglalkoztatja azokat is, akik nyíltan nem válaszoltak nekik lapunk hasábjain. Ügy tartjuk, a vélemények magukért beszélnek. A továbbiakban — az állásfoglalással kapcsolatos — nyílt levelek közlésére szerkesztőségünk már nem vállalkozik. Ugyanakkor tudjuk, hogy mindez a közvéleményt — a levelekből >s érzékelhető módon — foglalkoztatja. Lapunk álláspontja az, ha az ügyben érdemi változás lesz, ismét visszatérünk a jogos igények kielégítésére. (A szerkesztőség) Csáji Attila: Kőtábla helyett I. ' Táncsics gimnázium pedagógusainak állásfoglalásáról
