Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
4 Somogyi Néplap 1989. május 20., szombat Vonatra tettók a tankokat Szűkszavú meghívó után Hazamennek a katonák Sárbogárdiról folytatódott a csapatkivonás ja is: „Hazám, hazám, te mindenem,..” Jurij Vodolázov altábornagy, a Déli Hadseregcso- port parancsnokhelyettese köszönti katonáit, majd arra emlékeztet, hogy a magyarországi harcokban több ezer szovjet katona vesztette életét. Sárbogárdi emlékművük előtt koszorúval tisztelegtek a hazatérő katonák. Sudár Iván, az MSZBT Országos Tanácsának titkára aranylkoszorús kitüntetéseket aidott át az egykori parancsnokoknak. Hogy miért? Erre a városi pártbizottság első titkára válaszolt: a szovjet alakulatok a rendkívüli helyzetekben is segítették a környékbelieket. Almos reggel... A sárbogárdi állomáson csak a hozzáértők tudják, hogy a rakodórámpához beállított' vasúti szerelvény valami rendkívülit ígér. Sétálgatunk a kisvárosban. Kevesen tudják, hogy egyáltalán van és létezik. Tegnaptól történelmi jelentőségű lett. Itt folytatódott a Szovjetunió által bejelentett egyoldalú csapatkivonás. A Moszkvába akkreditált újságírók, a különböző hír- ügynökségek hazai képviselői mellett eljöttek a nagykövetségek katonai attaséi is. Ruth M. Anderson ezredes, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének védelmi és légügyi attaséja afféle unikumnak számít, hiszen az egyetlen nő a ,,szaikmában”. — Asszonyom, akárcsak egy évivel ezelőtt gondolt ön arra, hogy egy szovjet laktanyában járhat? — Oh, nem! De nagyon jó, hogy így történt. Ez már jelez valamit nekünk is. Von Oetrizer vezérkari alezredes,, az NSZK nagy- követségének katonai attaséja kedélyesen beszélgetett egy szovjet katonatiszttel. Néhány perc lalátt kiderült, hogy magyarul ugyancsak kiválóan beszél. — Uram, önnek mit jelent a mai meghívás? — Ez egy nagyon jó dolog, s még jobb lenne, ha folytatódna a magyar reform szellemében a katonai leszerelés. Qertzer úr rendkívül udvarias volt, csupán arról nem beszélt, hogy katona lévén, afféle titkokra is kíváncsi. De titok-e a titok? Aligha. Másképpen nem engedtek volna bennünket a „titkos” fegyverek környezetébe. Borisz Adamenko ezredes, a Déli Hadseregcsoport törzsfőnökének helyettese is nyíltan beszélt: — A 13. harckocsi hadosztály tér vissza a Szovjetunióba. Ez azt jelenti, hogy 54 harckocsit és körülbelül hatszáz embert viszünk haza innen. Délelőtt kilenc óra. A sárbogárdi szovjet laktanya alakulóterón utoljára sorakoznak föl a harckocsi- zók. Felcsendülnek a himnuszok, elhangzik legszebb nemzeti operánk híres áriáEgy kérdés Borisz Adamenko ezredeshez: mi történik ezzel a' technikával a csapatkivonás után? — Egy részüket raktárakba tesszük, a régebbi gépeket pedig a népgazdaságban hasznosítjuk. A harckocsik motorjai felhasználhatók a mezőgazdasági gépeknél is. Kora délután a sárbogárdi vasútállomás már korántsem olyan csöndes, mint reggel. A menetrend szerint most egyetlen vonat sem érkezik, mégis nagy a tumultus. A Magyar Néphadsereg katonai rendészetének felügyelete mellett megkezdődött a tankok „bevagonírozása”. Felpörögnek a motorok. A másik vágányra egy személy- vonatot állítanak be. A hazatérő katonák kicsi csomagjaikkal félsz állnak, de még visszaintenek. A monstrumok hazafelé tartanak. Valaki rózsaszálat dug az egyik katona géppisztolyába. Éppen tíz nappal ezelőtt ünnepeltük a béke napját. Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László Igen és nem — JFiadon MI LESZ A HULLADÉK ÁRA? „Veszélyes hulladékok Somogybán” címmel nemrégen cikket írtam. Az interjúban Szita Károly, a megyei tanács környezetvédelmi főmérnöke egyebek mellett arról tájékoztatott, hogy Fiadon, a falutól mintegy másfél kilométerre, a község lakosságának beleegyezésével veszélyes hulladékok elhelyezésére alkalmas, úgynevezett átmeneti tárolót létesítenek. Véleménye szerint az ezzel kapcsolatban ösze- hívott tanácsülésen azért mondtak igent a fiadiak, mert a tároló kapcsán kiépítik a vízvezeték-hálózatot, és további előnye is származik a beruházásból az ott élőknek. Nem sokkal a cikk megjelenése után levelet kaptam Fiadról Horváth Fe- recnétői. A tároló miatt fogott tollat. Többek között ezt írta: Igaz, hogy a döntés a falugyűlésen megtörtént, de abból a mintegy kétszáz emberből, aki a mi kis falunkban él, még harmincán sem voltak jelen a falugyűlésen. A meghívón olyan napirendi pont, hogy veszélyes hulladék, nem is szerepelt. Ha ezt feltüntetik, biztosan többen eljöttek volna és nem szavazzák meg a tároló megépítését. A mostani visszhangok legalábbis ezt mutatják. Kérdezem: képviselheti-e ennyi ember az egész falut? Az „igen” sem egyhamar született meg. Először mindenki ellene volt a tárolónak. Végül csak azért sikerült döntésre vinni a dolgot, mert a „csali”, mármint, hogy kövesutat, gerincvezetéket kapunk, elérte célját. Ketten, egy idősebb bácsi és jómagam elleneztük ezt a tervet. Ha erről a veszélyes tárolóról van szó, mindig a fülembe cseng, amit az idős bácsi mondott: „Fiatalok, ne engedjétek!" Hiába volt minden, győzött az ígéret... Ez sajnos már a múlté. A szavazás megtörtént... Én azért megírom önnek. Ha nyilvánosság elé viszik, tudják meg a környező falvakban is: nem az egész falu akarta nálunk, hogy így legyen ... És most gondolkodunk, mi lesz velünk? Te- remnek-e földjeink, gyümölcsfáink és aggódunk egészségünkért. Nagyon kérem, írja meg ezt is ... Az illetékesek is elolvassák; és talán, ha- lenne egy új szavazás, akkor más lenne az eredmény is ..." Nemcsak a szerkesztőség, hanem a megyei tanács is kapott Fiadról olyan jelzéseket, hogy a tárolóval nincs minden rendben. Az emberek nyugtalanok, és egyre többször adnak hangot annak, hogy az ecsetelt kommunális előnyök ellenére sem kívánják a tárolót. A tanács ' szakemberei példás gyorsasággal cselekedtek: ismét összehívták a falugyűlést ez ügyben. — Azért tettük, mert távol áld tőlünk, hogy a Hadiakat becsiapjuk vagy rájuk kényszerítsük a veszélyes- hullladék-itárolát, ha ezt nem akarják. Mivel ilyen élesen tört felszínre az ellenkezés, úgy döntöttünk, ismét lehetőséget adunk a falu lakóinak arra, hogy kinyilvánítsák véleményüket. Mi a nemet sem akarjuk a szőnyeg alá seperni. Oktalan dolog lenne akkor vita tárgyává tenni ezt a beruházást, amikor már beleöltük a milliókat. Sajnos, az utóbbira épp elég rossz példa akad az országban — mondta említett korábbi cikkünk interjúalanya, Szita Károly, a megyei tanács környezetvédelmi főmérnöke. — Miért nem jelezték az első falugyűlés összehívása előtt, hogy veszélyes hulladékok tárolásáról van szó? — A levélírónak igaza van: ezt valóban nem vertük nagy dobra. — És most, a második falugyűlés előtt közölték, miért hívják az embereket? — Igen. — És hányán jöttek el? — Negyvenhatan, tehát 13-mal többen, mint az előző alkalommal. — Mit mondott el az ügy védelmében? — Mi az eddigi észrevételekből úgy érezzük, hogy a fiadiak igazában még ma sincsenek tisztában azzal, miről van szó. Ezért újra elmondtuk: a tároló csak ideiglenes, az ide kerülő anyagok nem tartoznak a különlegesen veszélyes kategóriába, továbbá csak konténerben és hordóban tárolhatók. Végül, de nem utolsósorban kizárólag a megye iparából és mezőgazdaságából származó hulladékokat lehet Fiadra hozni. Rendelet mondja ki — idézem: „IdeA Budapest—Bécs Világ- kiállítást előkészítő bizottság a legszélesebb közvéleményre kíván támaszkodni munkájában, s azt tekintené a rendezvény igazi sikerének, ha az egész ország a kiállítás ;,akciótere” lenne. Fontosnak tartja továbbá, hogy szerveződjenek különböző programok 1996-ra is, amikor országunk 1100 éves fennállását ünnepeljük. E megfontolások alapján a bizottság felhívással fordul iglenes tárolóba gyorsan bomló, veszélyes szerves- anyag-hulladékok, különösen tűzveszélyes anyagok, veszélyes szerves oldószerhulladékok nem kerülhetnek.” Az elmondottak alapján az látszik, hogy a levegőt, talajt szennyező, bűzt árasztó hulladékoktól nem kell tartania a fiadiaknak. Alaptalan tehát az olyan híresztelés is, hogy Paksról meg más helyekről majd ide hozzák a környezetre különösen ártalmas anyagokat. A rendelkezés kijátszására nem lesz lehetőség, * — .Elhitték? — Voltak, akik igen, voltak, akik nem. Az utóbbiak egy része eleve bizalmatlan minden fölülről jött ígérettel szemben, olyan sokszor csalódtak — mondták —, hogy már nem hisznek senkinek. Másik része egy kicsit divatból tiltakozik. — Végül is mire jutottak a második falugyűlésen — boksznyelven szólva — a má so d ik men etben ? — Felajánlottunk minden segítséget a tájékozódáshoz. Azokat, akik kíváncsiak arra, milyen egy ideiglenes tároló, szívesen elvisszük oda, ahol ilyenek már vannak, például Egerbe. Sajnce, azok közül, akik a második falugyűlésen nemet mondtak, senki sem hajlandó erre. Hogy miért? Csak. „Nem megyek én sehova, engem nem érdekel, mi van másutt” — kijelentéssel utasítják el a lehetőséget. — Mi következik ezután? — Újabb falugyűlés. Most már szeretnénk, ha a lakosság túlnyomó többsége valóban ott lenne ezen, és észérvek alapján döntene abban, mi legyen. Bízom a fiadaiakban, arra számítok, felismerik: veszélytől nem kell tartaniuk, érdekeink közösek és végül is igent mondanak. Vagyis, következik a harmadik menet... az ország lakosságához, kollektívákhoz, szervezetekhez, vállalatokhoz és vállalkozókhoz, hogy ötleteikkel segítsék elő a rendezvény sikerét. A javaslatokat az ötletszerzők a Budapest—Bécs Világkiállítást előkészítő bizottság címére (1054 Budapest, Kossuth Lajos tér 4. II. emelet 4.) küldjék el. A legjobb ötletek széles körű nyilvánosságot kapnak. Szegedi Nándor ötletpályázat a Budapest—Bécs Világkiállítás megrendezésére Reform-kör-kép (Folytatás a 3. oldalról.) sére, a tőkebevonásért, a szerkezetátalakításért. „Kiemelt Javadalmazásban csak a kiemelkedő vállalati és egyéni teljesítményt nyújtók részasülhesAz MSZMP-tagok boglár- ieiliei reformkoré markáns megfogalmazású, ám radikális felvételektől sem ódzkodó nyűit levélben fordult a város polgáraihoz. Helyzetértékelésük szerint a vezető párttestületeket országos és helyi szinten is bel- harcok .jeliemzik, a tagság érdemi tájékoztatás nélkül marad és a döntésiekben továbbra sem vehet .részt. A senek, az azonban ne haladhassa imeg az Egyszerű dolgozók i jövedelmének sokszorosát. Szüntessék meg az indokolatlan lés burkolt I jutalmazásokat, a nyugdíjas tanácsadói és mondvacsinált beosztásokat.” „rutinmunka” dominál, melynek zöme utasításokon alapul... Rokonszenves nyíltság, amellyel — önmagunkat sem kímélve — szembenéznek az elmúlt időszakkal, s elhatárolják magukat a pártban tapasztalható negatív jelenségektől. Az elkövetett hibák felelőseinek elítélését sürgetik, s egyben a belső tisztulást lehetővé tevő pártkongresszust. Boglárleillén pártértekezlet összehívását követelik, valamint egy városi újság megjelentetését a helyi nyilvánosság szélesítésére. Hogy pontosan mit is jelent a hétköznapokban a demokrácia, az önkormányzat, az önálló várospolitika, s főleg a .»saját akaratunk szerinti” döntés, az izgalmas témát adhat annak a vita- sorozatnak, amelyet a reformkor kíván elindítani. A „kell” szót is tartalmazó mondatok kapcsán helyi körben talán kevés lesz a véleménykülönbség, annál nagyobb tét az óhajok va- lóraváltásának nehézsége. A túlzások, vagy a yitá- hoZ vezető elgondolások ellenére is egyértelmű azonban a kör tagjainak jobbító szándéka és elkötelezettsége. Kitűnik az abból a mondatból is, mely szerint: Pártunk eddig birtokolta, most vállalnia kell a hatalmat. Tenni akarnak, ám másként, a csalhatatlanság látszatát is kerülve, a pártonkívüli- ekkel is együttműködve. Ennek előmozdítására kezdeményezik egy városi érdekegyeztető tanács létrehozását. Végezetül támogatásukról biztosítják az MSZMP reformerőit, mindazokat, akik felelősséget éreznek az. ország és szűkehb lakóhelyük jövője iránt. menti demokráciát, jogállamot, az anyagi és szellemi tőkét hatékonyan működtető gazdasági rendet kíván. A kör nyílt vitafórum, tagjai részt vesznek minden olyan jellegű tanácskozáson, melyen a kör céljait kívánják megvitatni. Hangsúlyozzák: — Politizáló, mozgalmi párttá kell alakítani a helyi MSZMP-szervezetet, melyhez a reformerők egyesítése a alapszervezetek közötti kapcsolatok kiépítése szükséges. Igénylik a valóságos pártdemolkráciát. A párt hitelének, a lakosság bizalmának megszerzéséért kívánnak harcolni, ezért a pártot csak munkájukkal tekintélyt „ szerzett „tiszta emberek” képviseljék. A helyi politika mindig áttekinthető, nyilvános állásfoglalásokban tükröződjék. A párt befolyásolását csak politikai eszközökkel kívánják érvényesíteni. A páyt gazdálkodása legyen nyilvános, az alapszervezetek mondják le a munkahelyi támogatást, a párt csak a tagdíjakból tartsa fenn magát. Az állami támogatásból szerzet vagyont ajánlja fel közcélokra, a pártház legyen a helyi közélet (egyesületek) székháza. Egyik fő feladatként a választásokra való felkészülést jelölték meg, a cél a „helyi parlament” meghódítása. Szükségesnek tartják a párt lakóterületi alapon való újjászervezését, a párbeszédet a különböző politikai erőkkel, érdekképviseletekkel. Fejleszteni kívánják a nyilvánosságot világos állásfoglalás, kiszámítható magatartás, folyamatos tárgyalókészség alapján. Hangsúlyozzák: közös érdek, bármilyen irányú erőszak elkerülése. Városi fórumot biztosító eszközrendszer létrejöttét szorgalmazzák: időszakos kiadvány, újság, kábel tv által is. Várják, hogy a reform iránt elkötelezett MSZMP-tagok csatlakozzanak hozzájuk. FONYÓD Áttekinthető helyi politikát BOGLÁRLELLE Induljon vitasorozat A fonyódi reformkor — a megyei és az országos reformmozgalom részeként — egyetért az átalakulás deklarált céljaival: többpártrendszeren alapuló parla
