Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
6 Somogyi Néplap 1989. május 13., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Válaszok egy kihívásra Összegyűjtötték az elavult tankönyveket A :elsőoktatás érdekeit képviselik — Nyelvtanból úgy kezeltek az általános iskolában, mint a „legbénább” tanulót. Az orosztanárnőm talán el sem hinné, hogy ezt én produkáltam ... — mondja Ko- vách Agnes, a kaposvári Táncsics gimnázium harmadik osztályos tanulója. Szavain érződik: bízik önmagában. Ágnes az elmúlt hetekben az országos középiskolai tanulmányi versenyen „két legyet ütött egy csapásra”. Angol nyelvből bekerült az első húsz legjobb közé — 17. lett — és ugyanakkor felajánlották számára a Soros-alapítvány Egyesült Államokba szóló egyéves ösztöndíját is a biológiaversenyen elért eredményéért. Hétvégek szótárral — Nem tagozatos, angol nyelvű osztályban kezdtem a tanulást — mondja Ágnes. — Elsőben volt egy verseny, ami után az angoltanárunk, Maráczi Árpád az első tíz legjobb teljesítményt elérő gyerekkel külön is foglalkozott. Tizedik lettem ... Hetente háromszor másfél órát dolgoztunk együtt délután az iskolában. Kazettákról filmszöveget, zenét hallgattunk és fordítottunk. Nagyon izgalmas volt hallgatni az angol írókkal, nyelvészekkel készített interjúkat is, amelyekben például a pépzene szövegét magyarázták el. Nyelvtani feladatlapokat oldottunk meg és kiejtési gyakorlatokat végeztünk. Otthon pedig egész hétvégén szótáraztam ... Tavaly, a balatonfüredi versenyen már kilencedik lettem. — Hogyan került a „sikerlistára” az angol mellé a biológia? — Az a régebbi „szerelem” — élénkült meg Ágnes. — Már általános iskolában is nagyon érdekelt, orvosnak készültem. Erről máig sem mondtam le. Az angol kerülő út, de nagyon járható, mert a leghasználhatóbb szakirodalom ezen a Kovách Ágnes Azt, hogy mit lehet kihozni a tehetséges gyerekekből. Bebizonyosodott, hogy a vidéki gyerekek is bármikor felvehetik a versenyt a fővárosiakkal — mondja Maráczi Árpád. Gyenis Róbert érettségi előtt áll, a döntőben hetedik lett, így angol nyelvből felvételi nélkül pályázhat az egyetemre. Nyelvvizsga előtt — Csak az a gond, hogy matematikából és történelemből felvételiznem kell — mondja nevetve. — A közgazdasági egyetemre jelentkeztem, de később át szeretnék menni a külkerre — magyarázza. — A nyelvre mindenképpen szükségem van. Most készülök a középfokú német nyelvvizsgára. Sokat segített az angol tanulásában, hogy már 12 éve foglalkozom némettel. Ettől a kijelentéstől a tanár úr kissé nyugtalan lesz. Tagadja ugyanis, hogy a két nyelvnek ilyenformán bármi köze is lenne egymáshoz. Parázs vitájuk patthelyzetet szül, nem úgy, mint a teniszben, mert ott állítólag Robi a győztes. A fiatalember másodikos kora Gyenis Róbert óta foglalkozik komolyabban az angol nyelvvel. — Érdekelt a dallama, üteme — mondja. Ügy véli, hogy az amerikai angol az igazi, mert ők nem affektálnak úgy, mint a britek. — És különben is fantá- ziadúsabb, hajlékonyabb, élőbb — summázza a lényeget Robi. Büszkén említi, hogy már kezdi érteni a filmek szövegét és eredeti angol kiadásban olvasta a Hruscsov memoárt is. Az öthetes connecticuti tanulmányút bizonyára még csak gyarapítja majd élményeit. Hárman a döntőben — Iskolánkban sok a tehetséges gyerek. A biológusok kisebb fajta csodát vittek véghez,, amikor hárman is bejutottak az országos döntőbe. Ez szinte példa nélküli ! — teszi hozzá kollégái sikerének is önzetlenül örülve Maráczi tanár úr. — Nagyszerű dolog, hogy ezek a gyerekek ilyen igényesek önmagukkal szemben. Nem alázzák meg magukat azzal, hogy alacsonyra teszik a mércét. Bíznak a saját-munkájukban. Várnai Ágnes „Unió a Demokratikus Szocializmusért” — jelzi nevében is fő törekvését az a volt KISZ-tagok által alapított szervezet, melynek létezéséről, céljairól a KISZ XII. kongresszusán is hallhattunk. — Mi is ez az UDSZ? — kérdeztük Varga Évától, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola másodéves hallgatójától, a csoport egyik alapító tagjától. — Tavaly novemberben alakultunk meg hetven taggal a felsőoktatási értekezleten. Annak a véleményünknek adtunk hangot a szervezet létrehozásával, hogy az egyetemeken, főiskolákon működő KlSZ-szer- vezetek tevékenysége, súlya, befolyása a fiatalokszá- mára már nem kielégítő. Más csoportot kell helyette létrehoznunk, ami a kor szintjén képviseli érdekeinket, s melynek céljait, törekvéseit mi fogalmazhatjuk meg. E rövid ismertető után Éva kezembe nyomott egy vaskos csomagot, mely az UDSZ programját, nyilatkozatait, s eddigi akcióit tartalmazta. A programban megfogalmazták a szervezet célját. A szocializmus kritériumának tartják a demokratikus jogállamot, a közösségi tulajdon meghatározó arányára épülő piacgazdaságot, az egyén szabad fejlődését, az esélyegyenlőséget az ország polgárainak, a társadalmi igazságosságot, a tudás valódi értékként való becsülését, a fiatalokra építő, jövőorientált társadalompolitikát, a testi, szellemi és szociális jólét magasabb szintű megvalósítását. — Héttagú ügyvivői testületet választottunk, melyek valamennyien egyetemisták, főiskolások. A szervezetnek nincs fizetett apparátusa. Elnökünk Horváth Gyula, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, aki egyébként Bajnai Gordonnal együtt képviselt bennünket a kongresszuson. — Apropó, kongresszus! Ügy tudom, ez a kongresz- szus volt hivatva eldönteni kapcsolatotokat a KISZ-szel, illetve a Demisz-szel. — A kongresszuson jelen volt minden olyan utódszervezet, mely a KISZ-ből alakult meg, egy képviselővel, s mandátummal. Csupán mi jelentünk meg két képviselővel, de mandátum nélkül. Határozatban döntöttük el, hogy nem lépünk be az utódszervezetek közé, a további kapcsolatainkat pedig a kongresszus eredményeitől tettük függővé. — Ez azt jelenti, hogy olyan szervezet lesztek, mint például a Fidesz? — Ami a függetlenséget illeti, igen. Viszont mi kimondottan érdekképviseleti csoport kívánunk lenni, mely a felsőoktatás gondját, baját képviselné. Ehhez keresünk partnereket is a többi kis szervezet közt. A kongresszus után egyedül maradtunk, de szeretnénk egy kis koalíciót, létrehozni az előbb említett szervezetekkel. A főiskolákon, egyetemeken megszűnt a KISZ vagy más néven fut tovább. Akik továbbra is tagok kívánnak maradni, azok a város], járási bizottságokhoz csatlakoznak. — Mi a véleményetek a Demisz-ről? — Véleményünk szerint majdnem minden maradt a régiben, kisebb apparátussal, de majdnem ugyanazokkal a személyekkel. Még a név is csak a második szavazás eredményeként változott meg. Mi nem érezzük garantáltnak a változásokat. — S az MSZMP? — Stratégiai szövetséget ajánlottunk a párt reform- szárnyának, de semmilyen párttól nem fogadunk el irányítást. — Milyen a szervezet felépítése? — Vidékközpontú szervezet az UDSZ, nagyobb számú csoportjaink vidéken alakultak meg. Nálunk 43- an vagyunk, az ATE kaposvári állattenyésztési karán több mint százan. Nincs központi bizottság, minden csoport saját maga alakítja programját, platformját! Nem lesznek funkcionáriusok, csak egy-egy ügyvivő a szervezetek élén, aki összefogja a csoport munkáját, s tartja a kapcsolatot a többiekkel. Május 5-én, 6-án tartjuk az UDSZ II. kongresszusát, amelyen pontosítjuk az ügyvivői testületet, véglegesítjük platformunkat, helyzetfelmérés és a nyári táborok megszervezése lesz a program. Politikai állásfoglalások is várhatók. Tulajdonképpen a főiskolások, egyetemisták szak- szervezeteként kívánunk működni, eddigi akcióinkat is ennek szellemében szerveztük. Március 1-jén indult a Tanulni, tanulni, de miből? akció, melynek keretében összegyűjtöttük a régi és elavult tankönyveket, majd fölküldtük a Művelődési Minisztériumba. Gyűjtöttünk aláírásokat is a tankönyvek szerzői jogdíjának emelése érdekében. Március 5-ével indult a „Mindennapi sztálinizmus”, ami nem volt más, mint a tanárok és a diákok közti eszmecsere arról, hogy milyen jelei vannak a mai napig a sztálinizmusnak a felsőoktatásban. A KISZ-kongresszuson találkozót beszéltünk meg az ott megjelent minisztériumi képviselővel, hogy a felsőoktatás helyzetéről kicseréljük gondolatainkat, de a megbeszélt szünetre, sajnos, már távozott az épületből. Ezért is érezzük azt, hogy szükség van az UDSZ-re, hogy valaki ki merjen végre állni a mi érdekeinkben is. Szeretnénk létrehozni egy hatékonyan működő hallgatói tanácsot, egyszóval: bele akarunk szólni saját sorsunk alakításába. S. G. Renáta átváltozásai Bemutatkozás a szülővárosban nyelven íródik. Tavaly már indultam a Kittaibel Pál környezetvédő versenyen is. Biológiatanárnőm, Szőke Attilává készített föl. — És a Soros-alapítvány ajánlása? — Az angol nvelvd verseny előtt esszét kellett írnunk levélben arról, hogy mi érdekel bennünket. Én a biológiáról írtam. A tudomány és művészet kapcsolatát emeltem ki, hangsúlyozva, hogy ezek harmonikus egysége teszi könnyebbé az ember életét. A genetika és a jóga Ágnes érett gondolkodással és kamaszos hevülettel beszél életcéljáról. Arról, hogy a tudománynak azok a területei vonzzák, amelyek még kevésbé közismertek, például a genetika és a jóga. Az Egyesült Államokból Pestre érkezett tanárnőt sem véletlenül ragadhatta meg a kislány. egyénisége, ezért ajánlották föl neki az egy évre szóló természettudományi ösztöndíjat kutatás és kísérletezés céljára. — Még nehezen tudom elhinni a sikert — mondja és hálás tekintettel néz tanárára, aki a világért sem ismerné el, hogy mindebben neki is oroszlánrésze volt. — Számomra az angol nyelv tanítása hobbi is, a verseny kihívást jelent... A Kaposvári Galériába Rajcs Renáta ruhakiállítá- sára invitált a meghívó. A megnyitó előtt kíváncsian tekintettem körbe a furcsa, nyújtott figurákkal teli „panoptikumban”. A falakon emberléptékű képek Fenyő János fotóművész, a Pulii című képes divatmagazin munkatársának Renátát, egy-egy saját készítésű modelljében megjelenítő alkotásai vonzották a tekintetet. Az ötletesen megkomponált és fototechnikailag is magas színvonalon elkészített képek egy szépmetszésű, franciás arckarakterű felnőtt hölgyet ábrázoltak. A három teremben három „Renáta-karakter” rajzolódott elém. A feketék világa alkalmi modelleket, míg a vörös és fekete, valamint a barnák különböző árnyalatai hétköznapi viseletét formáltak. Ami azonban már az első pillantásra is szembetűnt és minden kreációra jellemző volt, az a fantázia bősége, valamint a ruhák egyedi megjelenítése volt. Az anyagok lágysága, színei és fényei különleges, néha meghökkentő, ám mégis harmonikus egységbe öltöztették a modelleket. — Hordhatók-e ezek a ruhák, kinek és mikor? — vetődött fel bennem a kérdés a karcsúságot és fiatalságot követelő modellek láttán. És ekkor betoppant a terembe egy ceruzavékony csitri, hátrafésült, sima kis konttyal, smink nélkül. Ke- ze-lába kamaszosan lendült, bő szárú alkalmi nadrág-kreációjában. Ö Renáta, a babák életre kelt mása és ő a fotókról rámtekintő szép hölgy is. Nyomában meghívott és érdeklődő emberek sokasága; tanárok, diáktársak... Renáta ugyanis kaposyári születésű. Ebben a városban nevelkedett és itt figyelt föl először nevelőapja arra, hogy a kislánynak feltűnően jó a kézügyessége. Már általános iskolás korában meg- .akadt a szeme egy-egy „rongyon”, amiből aztán a szükség kényszerűségéből és a tehetsége révén barátnőit is ámulatba ejtő kis darabokat tervezett, készített egy ócska Singer varrógéppel. Leitner Sándor, _a Kaposvári Tanítóképző' Főiskola főigazgatója készítette fel az Iparművészeti Főiskolára. — Az első felvételi nem sikerült, de hittem magamban — mondja egy kicsit bizonytalanul Renáta —, ám az igazi hitemet az adta, hogy éreztem: mások ;s hisznek bennem. Elvégeztem az 512-es ipari szakmunkásképző intézet kerá- mia-formázó szakát. László Leventétől, a rajztanáromtól elsajátítottam a szakma fortélyait úgy, hogy közben nem kötötte gúzsba szertelen fantáziámat. Hausz Árpádtól, aki művészettörténetet tanított, intelligenciát és türelmet kaptam. Megtudtam, hogy ezekben az években már egy lengyelországi nemzetközi plakátpályázaton első díjat nyert és kitűnő eredménynyel fejezte be a tanulmányait. Az immár nyilvánvalóvá vált tehetség azonban még kétszer „botlott” bele a felvételi rendszer kibogozhatatlan szövedékébe. S bár célját, hogy elvégzi az Iparművészeti Főiskola textilszakát, nem adta fel, újabb munka után kellett néznie. — Textillel, divattal akartam foglalkozni és kapóra jött egy hirdetés, amely azt reklámozta, hogy „átváltoztatjuk”. Zsigmond Márta az „Ez a divat” magazin volt főszerkesztője fölvett a szalonjába. Nyolc hónap múlva, mint fotómodell-manöken léptem ki a divatház ajtaján. Ez az időszak nagyon sokat jelentett számomra. Bekerültem a divatszakma legmagasabb köreibe, megismerkedtem a jelenlegi fotósammal, Fenyő Jánossal és az ö biztatására rendszeresen terveztem, írtam a Pulii című divatmagazinba. Ugyanebben az időszakban dolgoztam a Kapós kisszövetkezetnél is, mint divattanácsadó. — Már nem készültem a felvételire. Négy nap alatt dobtam össze az anyagot. Azt sem tudtam, mit csinálok .., Valamiféle avant- garde kalaptervek születtek ... Úgy, ahogy volt, ma- szatosan beküldtem őket. Felvettek! Most leszek másodéves ... A 174 cm magas és 46 kilós törékeny hölgyet arról faggattam: mit jelent számára az itthoni kiállítás? — Mindent! — kapja föl tekintetét. — Most látom, mennyit jelentenek a külsőségek. Meg kell változnom... Üzletasszonynak kell „eladnom” magamat — tűnődik és a fel,nőttes vonások máris kirajzolódnak arcán. A kiállítóterem lassan el- csöndesül, most a modellek „beszélnek”. S hogy a látvány, a mesterségbeli tudást, valamint az esztétikumot is képes reprezentálni, azt a két rendezőnek, Pordány Verának, a Kilián művelődési központ munkatársának, valamint Dómján Tamásnak, az Unióékor kisszövetkezet munkatársának is köszönhetjük. Várnai Ágnes Soros-alapítvánnyal Connecticutbe
