Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

Somogyi Néplap 1989. május 2., kedd NAGYGYŰLÉS BUDAPESTEN Ünnepi nagygyűlést rendeztek május 1-jén a budapesti Dó­zsa György úton, a korábbi felvonulások hagyományos hely­színén (Folytatás az 1. oldalról) — Érdekeltek vagyunk abban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyo­kat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészsé­ges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyer­mekeinkre, unokáinkra el­vállalható örökséget hagy­hassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok mil­lióinak érdekében, mégke- vésbé csupán rájuk hivat­kozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának — szögezte le a SZOT fő­titkára, megerősítve, hogy a dolgozók ma már nem fogadják el, hogy helyettük és nevükben kevesek gon­dolkodjanak, kevesek dönt­senek és azt sem, hogy ke­vesek kiváltsága legyen az igazságot kimondani, a jö­vőért felelősséget vállalni. Május elseje — amennyi­ben ünnep — a dolgozó ember, a munkás ember ünnepe, május elseje szak- szervezeti ünnep! így van ez nálunk Ma­gyarországon is: május 1-je azok ünnepe, akiknek nem kis hányada egyre többet dolgozik és nem kis része egyre kevésbé boldogul, s akik többségben vannak je­len a gyűlésen is. A szak- szervezetek nevében kö­szönöm, hogy eljöttek, hogy jelenlétükkel támogatják törekvéseinket, nyomaté- kot, erőt adnak mindan­nak, amit május elsejei jelszavaink kifejeznek. A hazánkban végbemenő történelmi léptékű átalaku­lásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez iga­zodó demokratikus jogál­lam kiépítését kezdtük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó ér­téket jelent az alkotómun­ka, a szabadság, az igaz­ságosság és a szolidaritás, s amely a személyiség önál­lóságára épül, a szabad ki­bontakozást támogatja. Olyan politikai intézmény- rendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az alkotmányos többpárt­rendszerre, a koalíciós kor­mányzásra és pártoktól függetlenül működő, erős szakszervezetek létét felté­telezi. E változások feltétlenül helyes irányba mutatnak, a közvélemény, a társadalom széles rétegei azonban tü­relmetlenül, indulatoktól sem mentes feszült légkör­ben élik meg mindezt. En­nek okai között sorolta, hogy a ma is elvállalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések terhelik az elmúlt évtizedek politi­káját, hogy nem egyszerű­en az illúziók, sóikkal in­kább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fo­gyatékosságai, a személyi­hatalmi érdekek túltengése, az elvtelen összefonódások, a vezetők tévedései és mindezek be nem ismerése, sok esetben egyszerűen a hazugságok juttatták idáig az országot, s emiatt ren­dült meg mélyen a biza­lom. Széles tömegek ma is úgy érezhetik: a nyitás po­litikája közepette a fejük felett folynák a csatározá­sok, egy szűk szellemi po­litikai elit rájuk hivatkoz­va, de lényegében nélkülük akar irányt szabni korsza­kos jelentőségű változások­nak. — A magyar szakszerve­zetek nem kívánják irreális követelésekkel lehetetlen helyzetbe hozni a kormányt. A szakszervezetek vezetői, képviselői nem politikai am­bícióktól sarkallva és nem az ország csődjére spekulál­va fogalmazzák meg állás­pontjukat — emelte ki a to­vábbiakban. — Olyan gaz­daságpolitikát támogatunk, amely a gazdasági ésszerű­ség. a gazdasági szükségsze­rűség és a társadalmi tűrő­képesség szempontjait a le­hető legjobban képes össze­egyeztetni, amely épít az emberek alkotóerejére, érté­kén kezeli az elvégzett munkát, s számol azzal, hogy a nagyobb, a jobb tel­jesítményt meg is kell fi­zetni. Olyat, amely lehetővé teszi, hogy a tehetséges em­berek érvényesüljenek és boldoguljanak Magyaror­szágon, mert nélkülük nem fog talpra állni ez az or­szág. A szakszervezetek sür­getik: a veszteséges tevé­kenységek, a nagyberuházá­sok, a költségvetés kiadásai­nak vizsgálatát, olyan hely­zet megteremtését, hogy sem vállalatok, sem bankok, sem vállalatvezetők, sem bankvezetők ne rendelkez­hessenek meg nem szolgált, teljesítményekkel alá nem támasztott jövedelmek fe­lett. A magyar szakszervezetek támogatják a gazdasági és politikai reformokat: a tu­lajdonreformot, a szerkezet- váltást, a piaci viszonyok megteremtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azon bán a kapkodást, a vé­gig nem gondolt intézkedé­seket. s azt sem, hogy bár­ki úgy és azért árusítsa ki az állami tulajdont, hogy el­lenértékével a költségvetés hiányait pótolja. Az eladó­sodottság súlyos teher. De az sem kevésbé súlyos, ha értékeinket áron alul, nem­zeti önérzetünket pedig bár­milyen áron áruiba bocsát­juk. A szakszervezetek és a kormány együttműködésé­ről kijelentette: csak ki­egyensúlyozott együttmű­ködés, valódi partneri vi­szony lehet célravezető. Megállapodásainknak a jö­vőben — ha kell — ke­mény eszközökkel is ér­vényt kívánunk szerezni. A szakszervezetek össze­fogásra, felelős cselekvésre, józan magatartásra szólít­ják fel a társadalom vala­mennyi politikai tényezőjét. A jelen gondjainak megol­dásában, a jövő formálásá­ban közmegegyezést kell ki­alakítani és ebben az elté­rő nézeteket valló erőknek is közösséget, felelősséget kell vállalniuk. Csak ezen az alapon számíthatunk a gondjaink megoldásához nélkülözhetetlen nemzetkö­zi támogatásra, amelynek biztosításában a magyar szakszervezetekre is jelen­tős feladatok hárulnak — hangsúlyozta, majd a közel­gő választásokra utalva fel­hívta a figyelmet: az ország lakosságának választania kell eszmék, nézetek, sze­mélyek és szervezetek, prog­ramok és módszerek között. A szakszervezetek azokat támogatják, akik: igazat mondanak és reális elkép­zelésekkel rendelkeznek; megfogható eredményeket és ehhez megítélő garanciát kí­nálnak; a politikai diktatú­ra helyett nem a tőke, a pénz diktatúráját kívánják bevezetni; demokratikus közéletet nyilvánosságot akarnak; a reformokat a dolgozó milliók érdekében és rájuk támaszkodva, rész­vételükkel kívánják megva­lósítani ; s akik tudják, hogy mindez nem lehetséges a szakszervezetek nélkül, a szakszervezetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyéni ambíció, sérelem, tö­rekvés ne szoríthassa hát­térbe a nemzeti összefogást — szögezte le végül a SZOT főtitkára. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára lépett ezután a mikrofonhoz, hogy kifejtse véleményét az időszerű po­litikai elképzelésekről, rea­gáljon a sokakat foglalkozta­tó kérdésekre. Az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ün­nepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, ' egyben egyik jeles nemzeti ünne­pünkön a nagygyűlés részt­vevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és internacionalista párt, az emberiség haladásáért, a békéért, a szocializmusért küzdő erőkkel vállal sors­közösséget, miközben nem­zeti érdekeinket is mara­déktalanul képviseli. Meg­győződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együttmű­ködés révén kamatoztat­hatja tudását, tehetségét, gyarapíthatja nemzeti érté­keit és járulhat hozzá az egyetemes kultúra gazda­gításához. Hazánk reform­törekvéseinek távlati célja az is, hogy felzárkózzunk a fejlett országokhoz a gaz­daságban, a kultúrában, anyagi és szellemi téren egyaránt. Ez is történelmi távlatú időszakot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedüli lehetséges út­ja. Az MSZMP kezdemé­nyezője, aktív részese, fe­lelős tényezője akar lenni e nagy nemzeti vállalko­zásnak — húzta alá a fő­titkár, rámutatva, hogy a párt történetének új feje­zete kezdődött el az 1988. májusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon fontos, de ellentmondásos korszakot. . A továbbiakban az el­múlt több mint három év­tized eredményeire emlé­keztetett, majd kifejtette: hosszú éveken keresztül a nyugalmas, csendes felszín alatt hatalmas feszültségek erjedtek, megoldatlan prob­lémák halmozódtak egy­másra. A párt akkori veze­tése és a kormány a het­venes évek elejétől — az egész politikai intézmény- rendszer hallgatólagos tá­mogatását sem nélkülözve — fokozatosan elhanyagol­ta a konkrét helyzet konk­rét elemzésének követel­ményét. Részben nem vette észre, részben pedig szán­dékosan eltakarta a magyar gazdaság és a magyar tár­sadalom alapvető gyenge­ségeit — köztük a szelle­mi munka leértékelődését. Ezzel azt a hamis közérze­tet táplálta az egész társa­dalomban, hogy elért ered­ményeink korszakos jelen­tőségűek, időtállóak, ele­gendőek ahhoz, hogy ha­zánk a fejlett világ orszá­gai közé emelkedhessen. A gazdasági vezetők közül nem kevesen hitték el, sőt egyesek terjesztették is magukról, hogy a nép ér­dekében titkolják el a va­lóságot, cserélik fel a ter­melés és az elosztás nor­mális sorrendjét. A rend, a kiegyensúlyozottság lát­szatát erősítették akkor is, amikor már a rendetlenség szaporodott, a nyugtalanság erősödött. Az MSZMP maii vezetése elhatárolja magát mindat­tól, ami a súlyos helyzethez vezetett. Hosszabb távra visszatekintve is elveti a szocializmus építésének azt a formáját, amely egy szi­gorú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi vi­szonyban működik, amely csak az utasítások rendsze­rére épül, s amely ahelyett, hogy a szocializmus eredeti céljaival összhangban ki­bontakoztatná az egyéni és csoportos érdekeltséget, az alkotó kezdeményezést, ép­pen ezeket fojtja el — han­goztatta a pántfőtitkár, meg­erősítve, hogy az az MSZMP tagadja a politika elsődle­gességének azt a torz értel­mezését, amely a gazdasági törvények, érdekek ellené - ben akar hatni; határozot­tan ellenzi, hogy közvetle­nül aprólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatok­ba. Ugyanakkor kiemelte:az MSZMP a szocialista érté­kekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Nagyra becsüli a felelősség- teljes munkát, a tudás gya­rapításának igényét. Támo­gatja a végzett munka. a valóságos teljesítmény érté­kének megfelelő elismeré­sét, az egymás iránti fele­lősséget és tiszteletet tükrö­ző munkatársi kapcsolato­kat. Bátorítja a vállalkozó kedvet, az új Iránti fogé­konyságot. Fejlődésünket, • a megtett út értékét nem tegnapi ön­magunkhoz, hainem a nem­zeti élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A múlt hibáiért nem szemé­lyes felelősöket keresünk — bár sokan azit szeretnék —, hanem intézményes garan­ciákat akarunk kiépíteni ar­ra, hogy. a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. Ez az egyik legfontosabb tanul­ság, amit az elmúlt négy év­tizedből levonhatunk — szö­gezte le. Tudjuk, hogy nem a nép, az egyes dolgozó — legyen az párttag vagy pár- tonkívüli — felel a kialakult helyzetért, hanem azok a ve­zetők, akik egy rosszul mű­ködő rendszer lehetőségeivel visszaéltek. Ugyanakkor so­ha többé nem- engedhetjük meg, hogy politikai tévédé sekért büntetőjogi elma­rasztalást lehessen alkal­mazni. Nincs nagyobb bün­tetés politikusok számára, mint ha a nép megvonja tő­lük a bizalmat. Ez pedig megtörtént — állapította meg a főtitkár, rámutatva, hogy ezért a figyelmet a jö­vőbe kell irányítani, az örö­kös önmarcangol ássa! ugyanis nem lehet előbbre jutni. Jogállamot igényel, ahol a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít és kötelezettségeket támaszt mindenkivel szemben. Az esélyegyenlőtlenség meg­szüntetését kívánja, a szo­cialista demokrácia kibon­takoztatását sürgeti. Ez mindenkitől tetteket, csele­kedeteket vár. Az MSZMP is az ehhez szükséges poli­tikai feltételek megteremté­sére törekszik, s tevékeny­ségét a helyi teendőkre összpontosítja — szögezte le. A stabilizáció és a ki­bontakozás csak akkor va­lósulhat meg, ha az egész társadalom szemléletét a realitás hatja át. Nem a vágyakból — a lehetősé­gekből kell kiindulni. Az MSZMP nem vesz részt — mert ez elveitől idegen — a népszerű, de teljesíthetet­len követelményeket han­goztatok versenyében. A közelgő választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, ha­nem felelőssége tudatában kimondja: több év követ­kezetes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized" hiányainak pótlá­sához. Az embereknek jo­guk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempont­ból is kiszámítható politi­kai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez programjának három kulcsszava. Az MSZMP helyes, jó po­litikájával képviseli a munkásérdekeket — szö­gezte le az előadó, emlé­keztetve arra is, hogy a párt a szocializmusellenes erők támadásának kereszt­tüzében dolgozik. Reformtö­rekvéseit igyekeznek elfer­díteni, őszinte szándékát kétségbe vonni, az el sem követett hibákért felelőssé tenni, sorait megosztani. Ez a magatartás — tette hoz­zá — végigkísérte a mun­kásmozgalom egész történe­tét. Ezért a csaknem száz­éves tanulság alapján a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén e helyről r is kérte a magyar dolgozó­kat, hogy a párt tagjaiként vagy szimpatizánsokként tekintség magukénak az MSZMP-t, támogassák poli­tikáját, használják fel cél­jaik érdekében, s utasítsák el a rágalmakat. Az MSZMP marxista szellemű reformpárt, konkrét társa­dalmi feladatokban mun­kálkodó akciópárt. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kí­ván együttműködni a meg­újuló szakszervezeti mozga­lommal. Szerepét nélkülöz­hetetlennek tartja a munka- vállalói érdekek intézményes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdekvédelem munkahelyi, ágazati, terüle­ti és központi szinten egy­aránt a korábbinál sokkal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapás­ként, hanem egy nehéz gaz­dasági helyzet, a moderni­záció szükségszerű követ­kezményeként, sőt egy kor­szerűsödő politikai rend­szer természetes velejárója­ként értékelte. Mint hang­súlyozta: az MSZMP tagjait arra ösztönzi. Hogy a szak- szervezeti munkát közéleti politikai tevékenységük egyik legfontosabb színteré­nek tekintsék. Ez mindkét mozgalom számára kölcsö­nösen hasznos lesz. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett ered- nyes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagy­gyűlés résztvevőinek. A politikai demonstráció az Internacionálé hangjai­val ért véget. A TITÁN KERESKEDELMI VÁLLALAT áruházának ajánlata Az alqbbi típusú jugoszláv csaptelepeket és tartozékokat kínáljuk közületek és magánvásárlók részére: fali csaptelepek mosdó-csaptelepek mosogató-csaptelepek ziihany-csaptelep búraszifonok sarokszelep stb. Kedvező ár, igényes kivitel! Cím: 22. Sz. TITÁN Áruház, Kaposvár, Zalka M. u. 18. Telefon: 14-841. (105353) A Kadarkút Nagyközségi Közös Tanács PÁLYÁZATOT HIRDET KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM főkönyvelői munkakörének betöltésére. Pályázati feltételek: — mérlegképes könyvelői képesítést is nyújtó felsőfokú végzettség (legalább mérlegképes könyvelői oklevél), — legalább 2 éves szakmai gyakorlat. Bérezés a jogszabály alapján megegyezés szerint. A pályázathoz csatolni kell: — önéletrajzot, — erkölcsi bizonyítványt, — végzettséget igazoló oklevélmásolatot. A pályázatot írásban vagy személyesen a tanácselnökhöz kell benyújtani. (Kadarkút, Fő u. 24.) 1989. május 15-ig. - (105367)

Next

/
Oldalképek
Tartalom