Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-22 / 94. szám
6 Somogyi Néplap 1989. április 22., szombat GYERMEKEKNEK HAGYÁSFA Andris szorgalmasan elkísért, ha kijuthattam az erdőbe. Kíváncsisága nem lanika'dt, sőt fokozódott, ezért alig győztem válaszolni a kérdéseire. A március végi nyáriasan meleg napokon, bizony, izzadtunk az erdőben is. A Csurgós-kút környékén, a természetes úton felújult erdőrészben olyan helyet kerestem, amely tökéletesen ábrázolná egy szakcikk mondanivalóját. Sok bolyongás után a vízmosás mellett végre találtam egy helyet, ahol a természetes úton felújult bükkfák a termőhelynek megfelelő faállományt ábrázolják. A Csurgós-kút környéke magyart tetszett Andrisnak, mert itt jóval hűvösebb A Földünk — magasból Amikor az 1960-as évek elején nyilvánosságra hozták azokat a fényképfelvételeket, amelyeket az űrhajósok készítettek Földünk felszínéről, a több száz kilométeres magasságból elénk táruló — színekben, árnyalatokban és formákban rendkívül változatos — látvány bámulatba ejtette a szakembereket, és az érdeklődőket egyaránt. Azóta- a sok száz mesterséges hold és sok ember vezette űrhajó, űrállomás már több millió televíziós és fényképfelvételt készített a Földről. Az könnyen belátható, hogy a nehezen megközelíthető sivatagok, magas- hegységek, óceáni szigetek vagy sarkkörüli területek vizsgálatára a kozmikus technika úgyszólván az egyetlen lehetséges módszer, hiszen e vidékekről még részletes topográfiai és földtani térképeink sincsenek. Az azonban már nem ennyire magától értetődő, hogy a Föld nyersanyagainak és erőforrásainak a kutatásában miféle előnyei vannak a kozmikus technikának. A Föld körüli, orbitális pályáról készült felvételek értékelésekor a geológusok is meglepődtek: még a jól ismert területeken is, amelyekről megbízható domborzati, földtani és geofizikai térképek készültek, felismerhetők új, korábban fel nem derített törésrvoinalak, vulkáni tevékenység nyomai. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy magasság ellenére egy-egy táj bizonyos földtani sajátságait egyedül csak a kozmikus felvétetlek képesek feltárni — éppen a nagy magasság jóvoltából. A nagy magasság következtében egy-egy felvételen szokatlan nagy terület látható. Egy műholdfelvétel 185x185 kilométer nagyságú, vagyis több mint 34 000 km2-es területet mutat. Ez a globális áttekintés! lehetőség azért rendkívül fontos a földtan számárá, mert így — egyetlen pillantással átfogva a ^ hegységrendszerek, a törésvonalaik csapásirányát, egymással való összefüggést stb. — összességükben tanulmányozhatjuk az adott terület szerkezeti viszonyait. A nagy összefüggéseket mutató kozmikus felvételek egyúttal arra is módot adnak, hogy — bármennyire hihetetlenül hangzik is — egyre nagyobb mélységekbe lássunk a földkéregbe. Képünkön: Afrika marokkói partja a műholdfelvételen. Jól látszik az Atlasz-hegység, amelyet kettéoszt a Sous folyó völgye. Mozaikcseppek A huszonegy mozaikda- raíbkából húsz a vázába illik, csupán egy felesleges található köztük. A kérdés az, melyikről van szó? (A helyes válasz a 15. oldalon.) r*I* y h y ni .• a MEGJÖTTEK A GÓLYÁK volt, mint a napsütötte oldalakon. A gyéren folydo- gáló. patakocska mellett álló vastag törzsű bükkfát nézte egy ideig Andris, aztán megkérdezte: — Papi, ez a fa miért ilyen nagy? Ez sokkal vastagabb, mint a többi. — Amikor ezt az erdőrészt kitermelték, ezt a fát meghagyták. Az ilyen fát „hagyásfá”-nak nevezzük. Ez a mintegy negyven méter magas fa azt bizonyítja, hogy ez a terület a bükkfának megfelelő termőhelyet nyújt. Hagyásfának csak tölgy, cser vagy a vadgyümölcsfákat lehet meghagyni, mert a többi fafaj, így a bükk is, a szabad állásba kerülést nem szokta elviselni. Ez a bükkfa kivételt képez, mert itt, a völgykatlanban védelmet élvez. Jól látta ezt az erdész is, aki meghagyta. Amikor a körülötte levő fákat kivágták, a déli oldalon az erdő már elég magas volt, ezért nem érte a hirtelen felszabadításkor sima kérgét a napsugár, s így elkerülte a héjaszást. Amikor zárt állományban volt: magasan ág nélküli volt a hengeres törzs. A felszabadítás után ágak nőttek alacsonyabban is a törzsén, és néhány fagydudor is keletkezett rajta — mutattam Andrisnak a törzs alján. Mögöttünk a meredek oldalon egymás után ereszkedtek le a muflonok. Hat jerke, nyolc bárány és egy fiatal kos sorakozott egymás után. A vízmosás szélén kis időre megtorpantak. Andris örült, hogy ilyen közelről láthatta a muflonokat. Lefényképeztem a százévesnél idősebb bükkfát, amely a zselici erdők egyik legmagasabb fája lehet. Közel két emberöltő óta áll a csurgós-kúti patak mellett. Kívánom, sokáig éljen még, hogy az utódaink is láthassák! Hazafelé jövet elmondtam Andrisnak, hogy a bükk elsőrendű fa, sokféleképpen felhasználják. Hámozási rönk-, talpfa-, faszéngyár- tásra, asztalosárunak, gazdasági és háztartási eszközök készítésére egyaránt használható. Gőzölve hajlított bútorfának is alkalmas. Kitűnő tűzifa; újabban papírfának is hasznosítják. Tóth Ferenc Tóth Dávid Levente ötéves óvodás rajza Kobak és héber A tökfélék a kétszikű növények egyik rendjét alkotják. Lágy szárú, egyéves kúszónövények, leveleik karé- josak, virágjaik rendszerint nagyok, sárgák. Termésük kábák, azaz nagy, sokrnag- vú bogyó, amelynek külső kérge pergamenszerű, belső rétege húsos, leveses. A tök- félék kb. 800 fajának nagy része trópusi, de kontinensünkön is sok meghonosodott (sütőtök, pézsmátok, görögdinnye, sárgadinnye, uborka stb.). Az India és Afrika trópusairól származó lopótök (Lagenaria vulgáris) két hazai változata a kábák- és a hébértök. Melegebb vidékeinken mindkettőnek eléggé megkeményedik a külső terméshéjrétege ahhoz, hogy boriopónaik, víztartónak vagy akár boros- és pálin- kásbutvkosnak is használni lehessen. A kábák- és hébértököt annak idején a pásztorok ültették. Ősszel, amikor a termés megérett, leszedték, a kéményben felfüstölték, hogy vörösesbarna alapszínt kapjon, majd kifúrták, kitisztították a tököt. A mintázatot bizsókkal karcolták bele a tárgyba. Legtöbbször előrajzolás nélkül. A karcolt mintát kalapzsírral, korommal dörzsölték be, a hátteret pedig savak keverékével színezték barnás, sárgás árnyalatúra. A Dunántúlon a pásztorok ilyen kabakban tartották ivóvizüket. A hébéreket — a bornak a hordóból történő kiszívására használt lopótököket -- ugyancsak raj- zolatos karcolásokkal díszítették. Ma már ez is csak dísztárgy, hiszen a gyakorlatban sokkal praktikusabb és higiénikusabb az üvegből fúvott lopó. Léda Mileva Fehér nyúlfiú Fehér nyúlfiúcska meg egy őzbakocska játszódtak álló nap, jól elcsatangoltak. Szürkült már az este, bukott a nap, ment le. Ekkor kezd eszmélni szegény fehér nyúlfi. Iramlott is nyomban, futott a vadonban, de a sötét fogta, nem talált a nyomra. Nosza, neki sírni szegény kicsi nyúlfi. Vajon kinek szóljon, hogy utat mutasson? Egy fenyőfa alján lámpa villog, halvány: Szent jánosbogárka. Tücsök asszonykája. Látván a nyulacskát, lámpázta az útját, igy ért a nyúlházhoz, az édesanyjához. (Kiss Benedek fordítása) IGAZ SZÍV Meseországban történt — hol is történhetett volna máshol? —, túl az Óper encián, hogy az ifjú királyfi elvesztette a szívét... Támadt is erre szörnyű ijedelem, riadalom; lett ló- tás-futás, „ keresés, kutatás! A királyasszony olyan nagy takarítást rendelt el, amilyet p királyi palota még nem látott: mindenfelé pókhálóztak, mindent elmozdítottak a helyéről, szekrény alatt is isöpörtek, még az ágyak alá is benéztek, de bizony minden hiába volt, a királyfi szíve csak nem került elő. Híre ment a dolognak Meseországban, de még túl a határokon is, hetedhét országig, mert az preg királyné kijelentette, hogy aki a fia szívét megtalálja, az lesz majd egyszer Meseország királynéja, a királyfi felesége. \Ki ne szerette volna a királyfi szívét megtalálni! Meseország királynéja lenni?! Ugye, |kicsi id- nyok, titokban ti is erről álmodoztok? Elsőnek jött Gyémántországnak ß leánya, fényesen, tündöklő szépen és hozott egy gyémántszívet két kicsi kezében. Lett erre nagy öröm a ^királyi várban, no meg egész Meseországban, mert mindenki azt hitte, hogy csakis gyémántból lehet a királyfi szíve. A királyfi mosolyogva két kezébe fogta a .szívet, és úgy kérdezte: — Enyém Vagy-e? — A hideg, nehéz gyémántsziv pedig így felelt: — Nem voltam a tied soha, (nem is vagyok, nem is leszek! A királyfi erre visszaadta a szívet a királykisasz- szonynak, s az szomorúan tért vissza Gyémántországba. Másodiknak Aranyország 'királyának leánya érkezett és hozott egy aranyszívet. De milyen nagy volt a csodálkozás, amikor a királyfi mosolyogva az aranyszívet a kezébe fogta és kérdezte tőle: — Enyém vagy-e? — S az aranyszív is ugyanazt felelte, mint a gyémántszív. Utána jött, mint holdsugár, az ezüstországbéli király- leá,ny egy ezüstszívvel. Milyen nagy volt a csalódás, amikor az ezüstsziv a királyfi mosolygó kérdésére ugyanazt a választ adta, mint a gyémánt- és aranyszív : — Nem voltam a tied soha ,.. Visszaadta tehát a királyfi az ezüstszívet. Mit is tehetett volna egyebet? A királykisasszony búsan hagyta el Meseországot, még gyöngyharmat könnyeket is hullatott. Már-már senki sem hitte, senki sem remélte, hogy valaha is megkerül a királyfi elveszett szíve. És íme, jött mosolyogva, ragyogó szemmel, piros orcával egy egyszerűi parasztlányka, kezében kosárkával. Be isem akarták engedni Meseországba, pedig ő is egy szivet hozott: egy gyönyörű szívet mézeskalácsból, melyen ez állt: Szív hozza szívnek, szívesen. . . A királyfi la mézeskalács szívet is két kezébe vette és úgy kérdezte: — Enyém vagy-e? — Tiéd voltam, tiéd vagyok és leszek — felelt a mézeskalács szív. Erre a királyfi megcsókolta a szivet, de megcsókolta azt is, aki hozta, a kis parasztlánykát. Hamarosan megülték a világraszóló lakodalmat; meséltek is róla éppen eleget. Meseország népe azonban sehogyan sem akarta .elhinni, sehogyan sem tudott abba belenyugodni, hogy a királyfinak mézeskalácsból legyen a szíve. Ekkor az öreg királyné bevallotta, hogy mese volt az egész Meseországban! Ö eszelte ki az egészet, hogy megtalálja az igazi feleséget a fia számára. Mert helyén van a királyfi szíve, soha el sem veszítette. Szarka Zoltán tanuló
