Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. április 22., szombat 5 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPÜA Tizenhárom hónap változásai Néplap Tiszai tájak festője Lelkes István kiállítása a Bernáth-teremben Lelkes István nevét is­meri Kaposvár képzőmű­vészetet kedvelő közön­sége: a városban ez a má­sodik tárlata a hódmezővá­sárhelyi festőművésznek. Az első bemutatkozást siker koronázta. A mostani — csütörtöki — megnyitó kö­zönségének érdeklődése sejteti: ismét szívesen időz­nek el a tekintetek az al­földi táj szépségén. Lelkes István 1937-ben született és a Képzőművé­szeti Főiskola festő-murá- lis szakán végzett 1961-ben. A természetet nemcsak kedveli, hanem az ornito­lógiái társaság tagjaként tevékenyen részt is vállal megvédésében. Kiállított képeit - szem­lélve érzékelhetjük, hogy a festő a klasszikus képző- művészeti iskola hagyomá­nyain nevelődött; képi látásmódjára és technikájá­ra egyaránt jellemző a természet és az állatvilág aprólékos, míves megjele­nítése. Alkotásainak szín- és formavilágára erőteljes hatást gyakorolt a japán festészet, illetve Watteau munkássága. Különösen szembeötlő ez a hatás a Hamuszürke mén és a Hajnal a Horto­bágyon című alkotásán. A színek visszafogottak. Az ábrázolás egyszerű és lé- nyegretörő, közérthető. Nem ismerem Hódmező­vásárhely vidékét. Lelkes István képeit szemlélve azonban magával ragad az ártéri mocsarak világának sajátos hangulata, nyugal­ma, amelyet csak egv-egv fácán, rétisas, szalonka fel- röppenése „zavar meg". (Artéri hajnal, Füzja fa- cánnal. Varjak). Szürkés, kékes-zöldes tónusai, ke­véske barnával kiegészít­ve, még erőteljesebben ve­títik elénk a táj és a festő lelkének harmóniáját. Erőteljesebb barna tó­nus jelenik meg a Gidrán kanca „portréján". A ha­talmas, csillogó szempárból mélységes bánat sugárzik. Szemrehányó tekintetét ne­héz kiállni, mert érezzük: vétettünk ellenük. A szalon­kák, a héják, fácánok, var­jak és ökörszemek világa a ménesekkel együtt pusztuló- bam van. Akár csak a há­borítatlan természet békét árasztó csöndje. Lelkes István alkotásai talán azért is állhatnak a városi ember szívéhez kö­zel, mert megsejtjük benne azt a törekvést, amely e zajos hétköznapi világból igyekszik kiemelni bennün­ket. A kiállítás április 29-ig tekinthető meg. Várnai Ágnes a Szociális ás Egászségügyi Minisztériumban Májustól módosítják a gyógyszerrendeletet (Munkatársunk telefon je­lentése) Tizenhárom hónappal ez­előtt az újonnan megalakult Szociális és Egészségügyi Minisztériumban a célokról, elképzelésekről, feladatokról volt szó egy sajtótájékozta­tón. Tegnap délelőtt az el­múlt több mint egy évről dr. Csehák Judit miniszter mondta el az újságíróknak: az induláskor nyilvánvaló volt, hogy az országban ta­lálható csődtömeg három­negyed része hozzájuk tar­tozik, az emberek tőlük vár­ják a megoldást. — Feladatunk szolgálat és szolgáltatás egyszerre — hangsúlyozta. — Arra tö­rekszünk, hogy az ellátásra, a segítségre szorulók gond­jain enyhítsünk. Sokan kér­dezik meg: lehet-e a lövész- árokban távlatokat tervezni. Mi úgy hisszük: kötelessé­günk, hiszen generációk sor­sa, jelene és jövője a tét. A minisztérium munkate­rületének nagy részén át­szervezéseket hajtott végre, vitaanyagot dolgozott ki egészségügyi, szociálpolitikai és társadalombiztosítási el­képzeléseire. Közben pedig igyekezett a legkülönfélébb társadalmi szervezetekben, egyesületekben szövetsége­sekre lelni. A leghatásosab­ban az egyházakkal sikerült közös nevezőre jutni, jóté­kony célú alapítványok szü­lettek, és igen sok magán- személy is vállalt áldozatot. Tizenhárom hónap alatt száznál több jogszabályt megvizsgáltak, átdolgoztak, hatályon kívül helyeztek, s újat alkottak. Rendezték például a magyar állampol­gárok külföldi gyógykezelte­tésének kérdését, az Erdély­ből menekült egészségügyi dolgozók magyarországi el­helyezkedését. a betegek gyógyítását. A sok intézkedés között volt néhány — a miniszter asszony meghatározása sze­rint — „kövérre hizlalt bot­rány” is. Az összedőléssel fenyegető szegedi klinika, a hévízi gondok, a táppénz- rendszer, a doppingkérdés és a tömegeket leginkább érintő gyógyszerügy. Ezt az utóbbi rendelkezést a rend­kívüli gyógyszerfogyasztás, a pazarlás tette szükségessé. Előtte Európa összes gyógy­szertámogatási rendszerét tanulmányozták. Az elv Ma­gyarországon sem teljes új: 1977-ig tulajdonképpen már működött ez a rend­szer. A mostani tapasztala­tok alapján- májustól né­hány módosítást hajtanak végre a rendeletén. Űjra meghatározták a „közgyógy­ellátásra jogosultak” körét: ezen túl ide tartozhatnak olyanok is, akik nem képe­sek — életkoruk, gyerme­keik száma vagy alacsony jövedelmük miatt — a ma­gas gyógyszer- vagy gyó­gyászati segédeszköz-költsé­gek viselésére megélhetésük tartós veszélyeztetése nél­kül. A kedvezmény — mél­tányosságból — a családtag­ra is kiterjeszthető. A köz­gyógyellátásra jogosító iga­zolványt a helyi tanácsok állítják ki. Dr. Bánfalvi István állam­titkár a szociálpolitikai fel­adatairól szólva elmondta: minden erővel igyekeznek a leginkáb rászorultakat segí­teni, azokat, akiket alig kép­viselnek a különféle társa­dalmi fórumokon. A szociálpolitikának a jö­vőben kiemelten kell fog­lalkoznia a halmozottan hát­rányos területen élőkkel, a munkaerőpiacok vesztesei­vel (például a munkanélkü­liekkel), az önmagukról gondoskodni nem tudókkal és az önálló életet kezdők­kel. Igen fontos feladat az álampolgári jogon járó csa­ládi pótlék, az anyasági el­látás (gyes és gyed), a gyer­mekvédelem és az intéze­tekben nevelkedő gyerme­kek helyzetének megoldása, Sok a tennivaló az idős em­berek védelme érdekében. A szociális otthonok jó része ma már csak ápolóhely. To- vábra is igen sók vitára ad okot a nyugdíjasrendszer. Gyarmati László Egy kis müszi Vége az alkatrész utáni rohangálásnak. Az aratás idején amúgy is mindig fel- bolydult az egész ország: gumicsappantyúk és receru- gós távtartó után kutatott minden halandó, hogy rend­jén menjen a munka. Ez­után csak egy hétjegyű szá­mot kell felhívni, és a Cég számítógépközpontja azon­nal megmondja, hogy mit és hol lehet megtalálni. A kombájnos leszáll az aznap tizedszer is tönkre­ment gépéről, odamegy a telefonhoz (?), tárcsáz, elő­veszi a csomagtartóból a személyre szabott kompute­rét meg az aprócska tévét, és percek alatt megvan a keresett portéka. Nem ment el az eszem, ez a jövő. A hétfői kívánságműsort hallgatva az az érzése tá­madt az embernek, hogy el­jött a kánaán. Egy huszadik születésnapját ünneplő vál­lalatról még a csupa dicső­séget hirdető években sém mondtak el ennyi jót. Arról nem is beszélve, hogy a muzsikára éhes hallgatókat a legkevésbé sem érdekli a cég évekre bontott nyeresé­ge vagy az összes többi — amúgy tökéletesen érthetet­len — mutató. Márpedig ezeket egyre-másra tálálták, mintha egy rosszul szerkesz­tett gazdasági magazinba csöppentünk volna. S ekkor hozakodtak elő a számítógépes nyilvántartó- szolgáltató rendszerrel. Leg­alább három szaktekintély ecsetelte minő fantaszti­kummal van dolgunk, s ázt is, hogy ez nem más, mint a Müszi embereinek a mun­kája. Egy prominens, kívülálló személyiség a műsor közepe táján elmondta, hogy csak most kezdődik az igazi mun­ka a cég életében; eddig csak kísérletezgettek, tapo­gatóztak, de az utóbbi évek­ben megmutatták, hogy mi­re képesek: odavitték a pa­rasztokhoz a piacot, mert a parasztnak egésznapos mun­kája mellett nincs . ideje ilyesmivel foglalkozni. Foly tatta volna tovább is a gon­dolatot, de a számítástech­nikához — önnön bevallása szerint — egy fikarcnyit sem értő műsorvezető be­konferálta a számot. r Ügy látszik, az . ingyen reklámnak nincs határa. Bár a Müszi azt is bebizonyítot­ta, hogy egy infantilis tévé­hirdetéssel mekkora népsze­rűségre lehet szert, tenni. A tavalyi reklám előtt vajmi kevesen ismerték a céget az országban, csak akkor kezd­tek felfigyelni rá, amikor már a gyerek is csettint.ve jött haza az iskolából és müszit kiáltozott, miközben beviharzott az ajtón. A szer­kesztők szerint a rádió hét­fői kívánságműsora kitű­nően alkalmas arra, hogy egyik-másik cégről dicshim­nuszokat zengjenek. Nos, aligha tudom elképzelni, hogy a hallgatók közül bár­ki is azzal az őrült kérés­sel álljon elő, hogy valame­lyik vállalatról szeretne hallani a kívánságműsor­ban. Van a reklámnak egy má­sik fajtája, amely szintúgy terjed a rádióban. A füg­getlenné vált, saját pénzük­kel gazdálkodó szerkesztő­ségek hihrdetik kiadványai­kat és műsoraikat. Jó szán­dékú figyelemfelkeltés ez, nem egyéb. Ezek közé lé­pett be a múlt hét szom­batján a 168 óra szerkesz­tősége. A Gondolatjellel, a rádió irodalmi magazinjá­val közösed jelentet meg egy hetilapot, amelyben a két adás — szóról szóra — olvasható lesz. Bölcs István és Mester Ákos, a lap és a műsor két felelős szerkesz­tője, a hallgatók kérésének tesz eleget, amikor útnak indítja az újságot. Ugyanis előforult már, hogy véletlen áramkimaradásnál vagy lég­köri zavarok miatt néhol nem lehetett tisztán venni az adást. A hallgatók mind­hiába bosszankodtak — eddig. Mostantól viszont hozzáférhető lesz a két mű­sor teljes anyaga. , Faragó László Rehabilitációs szakmunkásképzés A Fejér Megyei Tanács Központi Kórház—Rende­lőintézetének csákvári gyógyintézetében 1959 óta folyik rehabilitációs szak­munkásképzés. Az 1989—90- es tanévben elektroműsze­rész szakon indítanak tan- folyamot. A képzést a 320. Sz. Árpád Szakmunkáskép­ző Intézet biztosítja. A szerzett szakmunkás-bizo­nyítvánnyal a fiatalok az ország egész területén el­helyezkedhetnek. Az 1989. szeptember 1-jén induló új tanfolyamra je­lentkezhet minden olyan férfi és nő, aki a 18. élet­évét betöltötte, de 50 év­nél nem idősebb, és olyan krónikus betegségben, moz­Gyarmati László Romerd 4. A kábító mámor pilla­nataiban elfelejtette ba­rátját, Jozsót is, aki tizen­hat éves korában fejére húzta a ragasztós zacskót és örökre magába szívta a ha­lál -illatát. Elfelejtette a temetést is, ahol ott zoko­gott ő is az első sorban és magában megfogadta, hogy soha többé nem bújik a bódulat kábító falai mögé. Csakhogy a fogadkozásokat nem szokta megtartani. Nem volt ereje hozzá, mert kicsi korában soha nem kellett erőt kifejtenie, ha valamit el akart érni. Ha egy játék megtetszett -neki, megvette az anyu, az apu, vagy a nagyi, ha menni akárt Valahová, csak egy kicsit kellett hisztiznie, s máris mehetett. . A kis csapat most bukott le először. Betörtek éjjel egy áruházba, majd más­nap egy idősebb nőt rabol­tak ki. A szajrén osztoztak épp a Fecóék lakásán, ami­kor becsöngettek a rend­őrök . .. ♦ * * Még egy utolsó pillantást vet Karsai lapjába, majd elindul. Lábujjhegyen lép­del Kovács felé. Amikor odaér, lebújik az ágy háta mögé és onnan, a férfi fején átnyúlva ragadja meg az orrát. Az alvó ember teste mégremeg, szája kinyílik, levegő utáni kapkod. A töb­biek harsány röhögésben törnek ki, miközben ő négy­kézláb igyekszik gyorsan elillanni vissza a kártvá- zókhoz. Nincs azonban sze­rencséje. Kovács mind a negyven évét meghazudtoló fürgeséggel fölpattan, s már a szoba közepén utol­éri. — A kurva anyádat! — üvölti vörös arccal, s mér­gében úgy sújt le öklével az arcába, hogy a szeme megtelik könnyel. — Elég! — kiált Karsai. Csönd lesz. Kársaitól min­denki fél. Egykor a város híres ökölvívója volt. Kis híján a válogatottságig vit­te, de elitta az eszét, s épp sportkarrierje csúcsán az egyesületből kénytelenek voltak kirúgni botrányos viselkedései, verekedései miatt. Az éjszakában ret­tegték nevét, s e hírnév most is hatott. Kovács meg­enyhült, s csak ennyit szólt Békésnek: — Szorongasd az anyuká­dat, fiam, de ne az én or­romat ! Kovács Péter amúgy bé­kés természetű ember volt világéletében. Ha nem ivott. Fizetés táján vagy ha külön pénz ütötte a mar­kát, boldognak-boldogfca- 1 annak fizetett a kocsmá­ban, így igen sok haverra tett szert. Jó szíve vol.t, szinte kenyérre lehetett kenni. Talán még soha nem kértek tőle semmit, amit ne próbált volna megcsinálni vagy megszerezni. Segéd­munkásként dolgozott a falu melletti gyárban. Né­ha — ha megkérte valaki — el-elcsen,t néhány dolgot a munkahelyéről. Ügy érezte magát jól, ha segíthet másokon. Szeretett a jóságos ember szerepében tetszelegni, s számára az a szó, hogy nem, ismeretlen volt. Már ami a haverokat illeti. Mert otthon a felesé­gével igen kegyetlen tu­dott lenni. Ha csak egyet­len rossz szót szólt az asz- szony, hogy már megint mi­nek voltál ' a kocsmában, meg ilyenek, egyből úgy ar­cul csapta, hogy a harma­dik szomszédban is hallat­szott a csattanás. Az asz- szony húszévi egvüttlét alatt sem tanulta meg, hogy ha a férje ittasan érkezik haza, ne szóljon egv szót se, csak tegye eléje az ebé­det vagy vacsorát. Majd, ha kijózanodik, úgyis meg lehet vele beszélni normá­lisan a dolgokat. A mindennapos zsörtölő­dések egyikőjük idegeinek sem tettek jót. Ez okozta, hogy Kovács előzetes le­tartóztatásba került. Egyik este ugyanis a szokásos időben, már a kocsmát is útba ejtve érkezett haza. Az asszony ezúttal türtőz­tette magát, s szó nélkül ura elé rakta a paprikás csirkét a nokedlival. Az ételt még délben főzte, s ezúttal egy cserépedényben, a sütőben melegítette föl. A férfi nagy kedvvel látott a falatozáshoz, s az első pár kanál után csak úgy, az orra alatt megjegyezte: — Finom ez az étel. Ta­lán egy icipicit sóttam. Az asszony idegei már feszesek voltak, s nagy akaraterőbe telt, hogy a kocsmázás miatt ne szóljon a férjének. Ez a megjegy­zés azonban éktelenül fel­dühítette. Odaugrott az asztalhoz, elkapta férje elől a cseréptálat, és úgy vágta a falhoz, hogy ripitvára tö­rött. Kovács először azt hitte, csak álmodik. Amikor azon­ban fölérte ésszel, hogy az asszony a vacsoráját kente a falra, mérhetetlen harag­ra gerjedt. Elkapta a nő mellén a kötényt: (Folytatjuk.; gásszervi elváltozásban szenved, illetve baleset következtében olyan ma­radandó egészségikároso­dást szenvedett, hogy munkaképesség-csökkenése eléri az 50 százalékot. A szakma elsajátítása ko­moly elméleti alapképesí­tést igényel, ezért azok je­lentkezését várják, akik elvégezték az általános is­kolát, s fizikából, matema­tikából jó érdemjegyet sze­reztek. A tanfolyamot felvételi vizsga előzi meg. A tanul­mányi idő 2 év. A tanfo­lyam bentlakásos, a hall­gatók részére ingyenes az oktatás, a szállás, az élel­mezés, valamint a megfe­lelő orvosi ellátás. A hallgatók a tanulmányi időben a 8 1983. Eü. PM, valamint a 12 1983. sz. Eü. M.-i utasítás alapján kap­ják rokkántnyugdíjukat. Ha a vállalatok vállalják az átképzést, a tanulmányi idő alatt a hallgatók fi­zetését nekik kell biztosíta­niuk. Felvételre az ország egész területéről lehet jelent­kezni — június 20-ig —, az alábbi címen Fejér Megyei Tanács Központi Kórház— Rendelőintézete, mozgás­szervi-rehabilitációs osz­tály, 8083 Csákvár, Lenin kert 2. A pályázathoz csa­tolni kell: az iskola vég­zettséget igazoló bizonyít­ványt, egy kézzel írott ön­életrajzot, a betegségről' 1 hónapnál nem régibb, rész­letes orvosi igazolást, a munkaviszonyban levőknek a munkaképesség-csökke­nést véleményező orvosi bizottság igazolását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom