Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-20 / 92. szám
1989., április .20., csütörtök Somogyi Néplap 3 A BÉRALKUHOZ AZ ÁBMH-BAN A megyei pártértekezleten írásban beadott hozzászólások úton; de egyes jelöléssel. Szerkezetátalakítást javasoltak rövid távú sikerek érdekében. Az állattenyésztést felszámolták — ahelyett, hogy a veszteségforrások feltárásával tették volna gazdaságossá az ágazatot. Ide sorolható a tsz-ek összevonása — a tagság akarata ellenére. Ma a legégetőbb probléma — fogalmazta meg — az el- maraodott infrastruktúra fejlesztése, ezen belül is a hírközlés. Törökkoppány, Kisbárapáti, Karád térségében már tarthatatlan a helyzet. Enélkül nemcsak a felzárkózás, de még a szinten tartás sem valósítható meg. Herner Endre, a megyei teszöv titkára szerint elméletileg megalapozott, konzisztens programot kell kidolgozni, meghirdetni és a politikai küzdőtéren tagságot toborozni hozzá. Természetesen a kölcsönös hatás figyelembe vételével, vagyis úgy, hogy a tagság formálja, csiszolja a programot és a módszereket. Szerinte meg kell változnia a párt elnevezésének is. Bebizonyosodott ugyanis, hogy egy osztály érdekei alapján nem lehet a társadalmat eredményesen építeni. Tóth Lajos kisbárapáti küldött is az elmaradt térségek fejlesztésének gondjaival foglalkozott. Szerinte felül kell vizsgálni az elmaradott térségekbe sorolt települések listáját. Míg Törökkoppányt, Ná- gocsot ide sorolták, addig Kisbárapátit és Fiadotnem. Pedig ezeknek a községeknek az infrastruktúrája a másikakhoz képest legalább tízéves elmaradottságot mutat. Hogyan érvényesül ilyen körülmények között az egyenlő esély elve? — kérdezte. Antal Józsefné nagyatádi óvónő szerint az oktatási törvény rögzíti a pedagógusnak azt a jogát, hogy szabadon válasszon a különböző módszerek. között. Ebhez azonban a pedagógusok számára — különösen az óvodákban — nincsenek meg bizonyos alapfeltételek, például a kellő kitekintés lehetősége, és gyenge a szakirodalmi ellátottság is. Javasolta: szerezzenek érvényt annak, hogy a törvény által rögzített alapfeltételeknek megfelelően működjenek az oktatási intézmények. Richter Sándorné, a Pedagógiai Intézet munkatársa az oktatásügynek az aprófalvas településszerkezetből és az eltérő természeti adottságokból fakadó gondját tette szóvá: a települések 35-40 százalékában nincs óvoda és általános iskola, mégis országosan is ebben a megyében van a legtöbb kis létszámú óvoda és osztatlan kisiskola. Javasolta, kutassunk fel minden lehetőséget a tanulók optimális elhelyezése és a megfelelő szakemberek, biztosítása érdekében. Az általános iskolákban folyó munka minőségének javításával növeljük az érettségit adó intézményekbe jelentkezők számát, s javasolta, hogy hozzanak létre a párt kezdeményezése révén megyei alapítványt a jó tanuló gyerekek segítésére, továbbtanulásuk és a megyébe való visszatérésük ösztönzésére. Azt is kívánatosnak tartotta, hogy az üzemek a pillanatnyi megtakarítás érdekében ne mondjanak le hosszú távú -terveikről, a szakemberek kiképzésének segítéséről. Fölvetette azt is, hogy szorgalmazzuk a megye sajátosságaihoz jobban igazodó tanítóképzési program kidolgozását, a pedagógusok továbbtanulási jogát anyagi problémák ne akadályozzák, és a kezdő pedagógusok vonzóbb letelepítési lehetőségeinek növelésére tegyék komfortosabbá a pedagógusilakásokat. Negyvenmillió forintért korszerűsítik a Kaposvári Tejipari Vállalat csurgói sajtüzemét. A gépek nagy részét felújították; új sózó- és csomagológépeket szereltek föl. Az üzem az átalakítás és felújítás során 270 négyzetméterrel bővült. Az építők feszített ütemben dolgoznak, hogy mihamarább megkezdhessék az üzemben a termelést. Gyertyás László képriportja gi helyzetben és a politikai vezetők közötti egyet nem értésben jelölte meg. Véleménye szerint alapszervezetének tagjai nem azonosulnak a párton belüli „sokszínűséggel”. A közelmúlt jelentős döntéseinek meghozatalánál nem tapasztalták az alulról építkezés jegyeit sem. Szóvá tette a nyugdíjasok helyzetét, s kifejtette azt is, hogy a termelésben dolgozókat nyugtalanítja a jelenlegi bér- és adórendszer. Kuzma Dezső, a Nagyatádi Konzervgyár küldötte szerint napjainkban elsősorban a párbeszédre van szükség. A beszélgetések és a vita közben összekeveredett elméleti és gyakorlati kérdésekre egyértelmű választ kell adni. A pártveze- - tőiknek szerinte ma nem lehet a régi, sematikus módszereket alkalmazniuk. Az emberek azt várják, hogy a sorsukat naponta befolyásoló eseményekről ne csak tájékoztatást kapjanak, hanem a megoldás módját is megismerhessék. Vass Lajos, a kaposvári donneri, cseri körzet titkára szerint megyénkben dinamikusan működő, cselekvését tekintve mindig következetes, határozott és eredményeket is felmutatni képes pártbizottságra van szükség. Helytelenítette, hogy a felelősség csakis a döntést hozó testületé, kifejtve, hogy az irányító testületnek természetesen megvan a felelőssége, ez azonban nem helyettesítheti a személyes felelősséget. Varga Mária marcali küldött hozzászólástervezetében áll a következő kérdés: „Miért nem vonják felelősségre azokat a közgazdászokat, gazdaságunkért felelős felsőbb szintű vezetőket, akik ilyen rosszul sáfárkodtak a rendelkezésükre bocsátott javakkal? Hol van az MSZMP ellenőrző tevékenysége?” Tanai Imre egyetértett a vitaindító minősítésével, reálisnak tartotta azt, éppen úgy, mint az írásban megjelölt célokat, feladatokat. „Eddig sem az volt a fő bajunk, hogy nem rendelkeztünk volna mindenki által szóban támogatott határozatokkal, irányelvekkel, Jeladattervekkel (kívánságlistákkal), hanem éppen az, hogy mindezeknek a gyakorlatban nem mindenben tudtunk eleget tenni. Remélem, ez a dokumentum nem erre a sorsra jút... Azt tartom a legfontosabb feladatunknak, hogy cselekedeteinkben, tetteinkben következzen be minél gyorsabban követhető változás, mert csak a gyakorlat bizonyíthatja szavaink, a szépen megfogalmazott követelmények hitelét... Á bizalom visszaszerzésének, majd erősítésének az egyik fontos kritériuma szavahihetőségünk és produktumunk ... Hibáinkból folyamatosan tanulnunk kell, és nem megismételni, netán tetézni azókat. Álljon itt példának nyitottságunkra, a párton belüli nyilvánosságunkra a múlt év december 16-i mb- ülésen történtek, amely iránt — érthető módon — érdeklődött a megye párttagságának egy része, akinek ebbéli igényét a mai napig nem elégítettük ki...” .. .Fel kell hagynunk azzal a szemlélettel és gyakorlattal, amely szerint amiről nem veszünk tudomást, az nem is létezik. Valameny- nyien tudjuk, hogy ez nem így van. Hiszen éppen. a nyilvánosság oszlathatja el a kétkedést, előzheti meg a szóbeszédek kialakulását, teremthet alapot az egység kialakításához, serkenthet vitára, erősítheti a bizalom légkörét. Ezeket a folyamatokat nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy egyéni sérelmekből fakadnak, főleg nem lehet elintézni azzal, hogy az személyi villongások ügye.” Molnár Dénes boglárlellei küldött javasolta, hogy a megyei pártbizottság vizsgálja felül az ifjúsággal összefüggő eddigi határozatait, programjait, és ezeket a jövőben a fiatalokkal közösen, készítse elő. Návai Zoltán, az Alkotó Ifjúság. Egyesülés megyei képviselője szerint a párt csak akkor tud eredményesen működni, ha meg tudja nyerni az ifjúságot. Az ifjúság helyzete ma egyre romlik; bizonyítják ezt az oktatás, a pályakezdés, a lakáshoz jutás, a családalapítás nehézségei. A pártba belépő fiatalok száma visz- szaesétt megyénkben. 1987- ben még négyszáz 30 év 'alatti fiatalt vettek föl a pártba, tavaly már csak 134-et. Az ifjúság megnyerését a megyei pártmozgalom egyik fontos feladatának tekintete a következő időben. Mihalics Veronika, a kaposvári városi pártbizottság titkára szerint az MSZMP akcióképessége megyénkben is csökkent, és gyengült társadalmi hatása, befolyása. Elmondta: az utóbbi hónapokban a pártból kilépettek között sok volt a néhány éve fölvett fiatal. Látható, hogy küzdelem folyik az ifjúság megnyeréséért. A fiatalok nyilvánvalóan azt a pártot fogják támogatni, amely valós perspektívát kínál a jövő Magyarországához, s amely érdemi cselekvési teret ajánl ezen az úton a célhoz. Az MSZMP-nek, a megyei pártbizottságnak, a pártszervezeteknek végre komolyan el kellene határozni magukat, hogy saját érdekükben nyitnak a fiatalok irányába. A pártnak bőven van adóssága a fiatalokkal szemben. Ha ezt nem dolgozza le az MSZMP, végzetes lehet a számára. Szabó Ferenc, az IKV küldötte külön is kiemelte, hogy a fiatalok megnyerése érdekében első számú feladatnak kell tekinteni a lakáshoz jutás esélyének a lehetőségét, még azon az áron is., hogy az eddig tabu témának számító költségvetési tételekhez is hozzányúlnak. Dr. Weisz Béla bedegké- ri alapszervezeti titkár a tsz és a falu egymásrautaltságát mutatta be. Réder László tabi küldött szerint a kialakult helyzetért a párt és a kommunisták a felelősek. A párt akarata szerint történt, hogy vezetőket, elnököket helyeztek a munkahelyek élére látszólag demokratikus Szombaton a megyei pártértekezleten az idő rövidsége miatt többen írásban nyújtották be javaslatokat tartalmazó felszólalásukat a pártértekezlet szerkesztőbizottságának. Ezeket a felszólalásokat " ismertetjük röviden a következőkben. Puha János, a tapsomyi községi pártbizottság titkára szerint egyre több a kétely a konfliktusmentes megoldással szemben. Mind kevesebben hisznek abban, hogy a párt- és az állami vezetés ura tud lenni a helyzetnek. Az emberek többsége azt látja, hogy nincs átgondolt program, ezért születnek milliókat felháborító rendelkezések, amelyeken változtatni kell. Mint például a vámrendelet, az autópálya-használati díj. „Elkeserítő, hogy a kormányzat áremelésekkel, egyéni megszorító intézíke- désökkel akarja megoldani a gondokat. Nem tapasztalható különösebben az ész- szerűsítés, a hatékonyság, és nincs arra vonatkozó elképzelés sem, hogy meddig tart ez a folyamat.” R apósa Lajos marcali küldött alapszervezete kommunistáinak véleményét tolmácsolta. Hangsúlyozta: a megyei tisztségviselőknek az alapszervezetek véleményét kikérve kell dönteni, mérlegelve a lehetőségeket és figyelembe venni a kisebb körzeteik érdekeit. Javasolta: a megyei pártvezetés határolja el magát a középszerű, etikailag elmarasztalható, hatalommal visszaélő pártvezetőktől. A vezetők kiválaszt á sakar a magas szintű szakmai felkésaültség, a vezetői készség, a vállalkozói képesség, a kreativitás és az idegen nyelv ismerete legyen a meghatározó. Szóvá tette a nyugdíjasok helyzetének romlását is, azt, hogy a nyugdíjak 2 százalékos emelkedése és a kétszámjegyű infláció miatt a nyugdíjak reálértéke évről évre jelentősen csökken. Javasolta a megyei pártbizottság új tisztségviselőinek, hogy képviseljék a megye nyugdíjasainak gondját. Fodor Dénes nagyatádi küldött véleménye szerint á pártvezetés elszakadt a tagságtól és a tömegektől, megbomlott az egység. Az íróasztal mellől telefonon végzett politikai munka még napjainkban is tapasztalható. A vezetés iránti bizalom elvesztésének» fő okát az egyre súlyosbodó gazdasáÚj tarifarendszert dolgoznak ki Űj bértarifarendszert dolgoznak ki a bértárgyalásokhoz az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban — erről tájékoztatta Jendrolovics Pál, az ÁBMH főosztályvezetője Bajkó Erikát, az MTI munkatársát. Elmondta: a munkaügyi kormányzat törekvése, hogy a bérek tekintetében is a piaci viszonyok érvényesüljenek. Azaz a munkaerő árát az határozza meg, hogy szakismeretét mennyire értékeli a társadalom, s nem pedig az, hogy ugyanannak a szakmának a művelői éppen melyik ágazatban, intézménynél, vállalatnál dolgoznak. Ezért a munkaügyi szakemberek véleménye szerint a béralku jelenlegi, kezdetleges módszerét olyan tarifális megállapodásoknak kell felváltaniuk, amelyek során a bérekről nem általában, hanem szakmákra, nagyobb foglalkozási csoportokra lebontva folyik az egyezkedés. A nemzetközi gyakorlatban is az ilyen tarifális tárgyalások terjedtek el. Ha Magyarországon is sikerül ezt a módszert megvalósítani, akkor a bérszabályozás — hasonlóan a vállalati jövedelemszabályozáshoz — már végérvényesen a múltté lesz, s a munkaerőpiaci egyezkedés határozza majd meg a bérszínvonalat, a kereseti arányokat. Ehhez természetesen az egyeztetés jelenlegi mechanizmusának is változnia kell, s olyan, új tarifarendszerre' van szükség, amely alkalmas a tárgyalásokra. Az új tarifarendszer kimunkálása megkezdődött. A szakmai konzultációk szerint lényegesen változtatni kell az eddigi bértarifákon, mert azok a korábbi mechanizmusok követelményeinek megfelelően épültek föl. Az érvényben levő több mint ezer bértarifális tétel az életkor, a munkában eltöltött idő, a munkakörülmények mellett jelentős mértékben figyelembe veszi az egyes ' ágazatok, területek sajátosságait is, amelyekben egy korábbi politikai értékítélet is kifejeződött. Az ÁBMH szakemberei szerint célszerűnek látszik a tarifatételek számának csökkentése — úgy, hegy azok valóban az egyes szakmák vagy egymás közelálló szakmák, foglalkozási csoportok sajátosságait fejezzék ki. Mivel a gyakorlatban a bérek már egyre kevésbé függnek a munkában eltöltött időtől, ennek jelentőségét is mérsékelni kell. A munkaügyi kormányzat azt szeretné, ha minél előbb az új tarifarendszer alapján történnének a bértárgyalások, akár az egyes bértételek alsó határának emeléséről, akár szakmánként a bérfejlesztések minimális mértékéről. Ha a tarifarendezésnél csak a szakmai szempontokra kellene figyelemmel lenni, az új táblázat akár már jövőre is elkészülhetne, ám egy sor kérdésben széles -körű vitára, a társadalom közmegegyezésére lesz szükség. Minden bizonnyal élesen vetődik föl, hogy mit tartalmazzanak a bérek. A társadalomban egyre fokozódó igény, hogy a bérekbe építsék be azoknak a pénzbeni és természetbeni juttatások — például az oktatás, az egészségügy, a gyermeknevelés és a lakáshoz jutás — ellenértékét vagy annak egy részét, amelyeket . korábban az állam vállalt magára, de amelyek most már mind több pénzbe kerülnek az állampolgároknak. Az új bértarifák kialakításakor nem lehet megkerülni azt a tényt sem, hogy a bérarányok eltorzultak. Az is nagyon fontos, hogy a társadalom elfogadja az új értékrendet. Ez a társadalmi egyezkedés várhatóan hosszabb időt vesz igénybe. Végeredményben a helyi, vállalati megállapodásokon keresztül rendeződhetnek át a bér- és kereseti arányok. A munkaügyi szakemberek véleménye szerint az amúgy is pénzszűkében levő vállalatok számára elfogadhatóbb lenne, ha a korábbi állami juttatásokat nem közvetlenül a bérekbe építenék be, hanem az adókedvezmények vagy a pénzügyi rendszer más támogatási formái révén kapnák meg a dolgozók. A reálbérek védelme egyébként sem bérszabályozási kérdés, hanem elsősorban a forint értékállóságától függ, s ennek biztosítása egyértelműen kormányzati feladat. Az új tarifarendszer kialakításához a vállalatok közreműködését is kérik; a munkaügyi szakembereknek ugyanis szükségük van olyan adatokra, amelyek alapján megállapíthatják, hogy az egy és szakmákban ma milyen bérért hozzávetőlegesen hányán dolgoznak.
