Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

A megyei pártbizottság javaslata a megyei pártértekezlet állásfoglalás-tervezetére Az MSZMP XIV. kongresszusáig szóló legfontosabb megyei politikai célokról, feladatokról 1989. április 2., vasárnap __________________________Somogyi Néplap__________________________________________________________3 A megyei pártbizottság­nak a rendkívüli pártérte­kezletre vonatkozó döntését és a párttagsághoz intézett levelét követően erőteljes vita bontakozott ki a me­gye alapszervezeteiben. Ezt a vitát kiegészítette a pár- tonkívüli lakosság vélemé­nye is. E fórumok tapasztalatai félreérthetetlenül jelezték: a párttagság zöme haloga­tásnak minősítette a párt­értekezlet összehívásának addigi mérlegelését. A ki­alakult megyei helyzetet, továbbá a párt pozícióit ugyanis olyan nehéznek íté­lik, hogy az ezzel történő szembenézéshez, a mozgósí­tó feladatmeghatározáshoz, a megrendült- bizalom visz- szaszerzéséhez elengedhe­tetlen a megyei pártérte­kezlet megtartása. A tag­ság nap-nap után azt ta­pasztalja, hogy a kialakult gazdasági, társadalmi vál­ságért elsősorban a pártot teszik felelőssé; azt érzéke­li, hogy a gondokhoz ké­pest leértékelődnek az ed­digi eredmények, a párt ki­bontakozásra vonatkozó programjának nincs még érzékelhető hatása a min­dennapi életben; a múlt elemző feltárása során ne­hézzé vált az eligazodás, a válaszadás. Közben felerő­södött a demagógia is, s válságos próbatételt jelent a politikai azonosulás. Ügy ítélik meg, hogy e súlyos­bodó helyzetben a megyei párttestület nem tudott kel­lően megfelelni irányító­mozgósító szerepének, sze­mélyi ellentétek és érdekek álltak egyes döntések mö­gött. Ez kihatott a vezetői munkára éppúgy, mint az apparátus tevékenységére. Szükségessé vált tehát az elemző helyzetértékelés, a válságba jutott bizalom helyreállítása, és a tagság számára az önálló alapszer­vezeti munka kibontakozá­sát elősegítő program meg­fogalmazása. Tehát olyan politikai megújulás képvi­selete, amely a megye egész lakossága számára kiszá­mítható és méltányolható. A megyei pártbizottság a párttagság véleményét fo­lyamatosan érzékelte; a ki­alakult helyzet hatása alól a testület sem vonhatta ki magát. Szándékai szerint az 1990-ig szóló megújulási programjával, a testületek s a tisztségviselők körében bekövetkezett változással, az apparátusi munka kor­szerűsítésének igényével, a politikai nyilvánosság ki- szélesítésének új elveivel a változások iránti elkötele­zettséget juttatta kifejezés­re. Ugyanakkor tapasztalta, hogy e szándékok nem ta­lálkoztak a tagság egyértel­mű helyeslésével, kételyeket ébresztettek. A fő okot a pártbizottság abban látja, hogy intézkedéseit nem ala­pozta eléggé a reális, ön­kritikus helyzetelemzésre, szembenézésre, s a politikai hitelt nem a másutt már megtartott pártértekezletek közös problémafeltárásán és feladatkialakításán okulva igyekezett megteremteni. Ezt az igényt közben jelez­ték, kifejezték a megyében megtartott városi pártérte­kezletek is. A megye lakosságának vi­szonyulását, a párttagság és; a testületek közérzetét az. elmúlt időszakban igen erő­teljesen befolyásolták a ha­zai helyzet ellentmondásai;, a központi pártvezetés út­keresései. Az MSZMP rövi­dített programja tapasztal­hatóan segíti az eligazodást,, növeli a párt törekvéseinek, a kiszámíthatóságát, s el­odázhatatlanná teszi, hogy hiteles megyei, helyi .prog­ramot alakítsanak ki So­mogy kommunistái is. Ez teheti félreértheteltenné a reform, a fellendülés igé­nyét, a demokrácia képvise­letét, amely alapul szolgál az egység megteremtéséhez; a szocializmus alapértékei­nek vállalásához és a kö­zelgő választásokon az ál­lampolgári bizalom elnye­réséhez is. Helyzetünkről Somogy megye lakossá­gának életvitelében, meg­élhetési lehetőségeiben, el­látottságában — ide értve a gazdasági, társadalmi vi­szonyok széles skáláját — érzékelhető a válság. Igaz, ennek hatása eltérő a réte­gek, az egyes települések és térségek, a nemzedékek kü­lönbözősége szerint. Egészé­ben véve mégis tapasztal­ható a kialakult helyzet miatti erőteljes, általános elégedetlenség. Különösen nyomasztóak: a lakosság csaknem egynegyedét kite­vő nyugdíjasok megélhetési gondjai, a segítő szülői hát­teret nélkülöző pályakez­dők, családalapítók letele­pedési nehézségei, egyes ér­telmiségi pályák alulérté­keltsége, s hátrányos térsé­geink helyzete. A jelensé­gek hátterében megmutat­kozik a megyében döntő fontosságú agrárgazdaság jövedelemtermelő képessé­gének gyengülése is. A la­kosság közhangulata, köz­érzete romlik; a májusi pártértekezletet követő bi­zakodást egyre erőteljesebb türelemhiány váltja fel, nő az egyes rétegek közötti fe­szültség, az életvitelt ne­hezítő túlmunkák vállalása gyengíti a családok össze­tartozását, a terjedő sze­génység a tűrőképességet teszi próbára. Tapasztalha­tó a politikától való elfor­dulás, a számonkérés és szemrehányás. A szemben­állás is. A válságos helyzet érezteti kedvezőtlen hatását a közrend és a közbizton­ság területén is. Az MSZMP megyében működő alapszervezetei­nek, a megyei pártmozga­lom egészének érdeke, hogy szembenézzen a helyzetből fakadó szükségletekkel, le­vonja az ebből adódó kö­vetkeztetéseket. A válságos helyzet nem egyesapásra állt elő; eredői nem csupán a megyében keletkeztek. Jeleivel a nyolcvanas évek kezdetétől fokozatosan és folyamatosan találkozhat­tunk — radikális, felelős, reformigényű felvetésük vi­szont elmaradt az MSZMP XIII. kongresszusán és az 1985. évi megyei pártérte­kezleten is. Azótá ismertté váltak azok a politikai kö­vetkeztetések, felismerések, amelyek a fellendülést mu­tató periódusok, az ered­mények ellenére is, a gaz­dasági, társadalmi irányítá­si-döntési mechanizmus (modell) egyoldalúságára, elégtelenségére utalnak. Eb­ből azonban nem az önfel­mentés, hanem a kritikus helyi, megyei szembenézés igénye következik a továb­bi teendőkre nézve is. A válsághelyzet okai nem csupán vezetői, irányítói presztízstényezőkben lelhe­tők fel: voltak helytelen káderpolitikai döntések, amelyek jelentékeny anya­gi-erkölcsi kárt okoztak. Ez­zel együtt érvényesült az a beidegződés is, amely a központi hatalmi-politikai döntésmechanizmus megyei végrehajtásra, „adaptálási­ra’7 vonatkozó lényegéből és módszereiből fakadt, s amely azt az optimizmust sugallta, hogy a régi me­derben is mehetnek jobban a dolgok. Eszerint ugyanis a tapasztalható gondok el­lenében bízni lehetett az egyes területeken megvaló­sított gazdasági vagy társa­dalompolitikai fejlesztések kompenzáló hatásában. Ez a kiegyenlítő hatás elmúlt, sőt egyes fejlesztések sem hoztak minőségi változást, ám a helyzetmegítélés „egyensúlyát” a gondokra rácáfoló eredmény-ellenté­telezés látszott megterem­teni. Ezáltal csak elemeiben, részleteiben kerültek fel­színre azok a negatív ten­denciák, amelyek megyénk­ben a ma tapasztalható ne­hézségekhez, feszültségek­hez vezettek: 4 A hatvanas évek ag- I- rárgazdasági, ipari munkahelylétesítési, majd idegenforgalmi fejlesztései nyomán — a korábbi el­maradottsághoz képest — eredményesebb lett a me­gye gazdálkodása. A megyé­ből való elvándorlás he­lyett erőteljesebbé — gyak­ran direkt vezérlésűvé — vált a belső átrétegződés. E folyamat a hetvenes évek második felétől ellentmon­dásosabb, egyenletesebb lett. Számos területen nem alakult az igények szerint a termékszerkezet váltása, a termelékenység, a jöve­delmezőség. Egyes térsé­geinkben erőteljes gond az eltartóképesség. A vesztesé­ges termelőszövetkezetek helyzete már a megye egyik gazdasági „sorskérdésévé” vált. Az idegenforgalom „húzóágazat” hasznából ed­dig a kelleténél kevésbé, fejlesztési teendőiből a szükségesnél jobban része­sedik az érintett térség és a megye. 2 A lakossági ellátás, a ■ szociális biztonságot jelentő gondoskodás lehető­ségeit a jelentékeny köz­ponti elvonások és az új­raelosztások egyoldalúságai behatárolták. Ugyanakkor az infrastrukturális fej­lesztések körében jelenté­keny feszültségek keletkez­tek — melyek koncepcio­nális hiányaival hosszú ideig az egészségügy, a mű­velődés, a hírközlés terüle­tén kellett szembenézni. Ez utóbbi területeken a közel­múltban indultak csak erő­teljesebb, átfogóbb léptékű fejlesztések, amelyek eny­hítik a feszültségeket, de megvalósításuk — a nehéz gazdasági körülmények kö­zepette — immár jelenté­keny lakossági teherválla­lást is igényel. O A települések köz- igazgatási szerepvál­tása a népességmegtartó ké­pességet próbára tette; a hatvanas években elindult megyén belüli demográfiai átrendeződést indokolatla­nul is felgyorsította. Ta­pasztalható, hogy a telepü­léskörzetek egyre több gaz­dasági, iskolakörzeti, egész­ségügyi és ellátási feszült­séget hordoznak. A volt já­rási központok várossá vá­lása mellett nem valósult meg olyan községfejlesztés, amely a falusi népesség ön­igazgatási igényeit és lehe­tőségein képviselte volna. Ugyanakkor a városba áramlás munkahelyi és munkaerő-fedezete sem je­lentett olyan minőséget, amely ma alternatívát adna az intenzív továbbfejlődés­hez, mert a betanított mun­kaerő jelentős száma in­kább kényszerpályára utal a korszerű technológiai ki­hívások ellenében. E folyamatok ellent- * mondásait csak rész­ben tükrözik azok a politi­kai helyzetértékelések és döntések, amelyek a megyei továbbfejlődést voltak hi­vatva elősegíteni. Az ága­zati szemlélet ellenében nem bontakozott ki eléggé határozott és átfogó megyei érdekképviselet, a döntések előkészítése pedig nem ak­názta ki kellőképpen a me­gyében adott szellemi-szak- értelmi potenciált. Az ér­telmiség sokáig csak „ré­tegpolitikai” kérdése volt a politikai munkának, s nem eléggé meghatározó ténye­zője a megye gazdasági­társadalmi megújulásának. Mindezek szemszögé- * bői nem véletlen, hogy az évek során felhalmozó­dott gondok rrtiatti elége­detlenség a párt kritikája­ként nyilvánul meg. Ugyan­is valamennyi alapvető vál­tozást testületi pártdöntés előzött meg, s a testületi munka, a munkamegosztás egyes tényezői nélkülözték a nyilvánosságot. A nehe­zebb gazdasági helyzetben növekedett a párttagság számonkérő indulata és csökkent a taglétszáma. Szó­vá teszi informálásának hiányosságait, az agitáció egyoldalúságát, a vezetői tekintélyelvet. A fenti tendenciák csu­pán jelzik, de teljességében nem érzékeltethetik a ki­alakult helyzet valamennyi eredőjét. Megfogalmazásuk nem a becsületes munka, az eredmények semmibevé­telét kívánja sugallni. Ta­gadhatatlan ugyanis a di­namikus urbanizáció, a gaz­daságban az élenjáró tech­nológiák megjelenése, avagy olyan feltételek léte, me­lyek elősegítették az egye­temi, a főiskolai, a színház- művészeti, a művelődési műhelyek értékteremtő te­vékenységét. A gondok vi­szont elsősorban azt köve­telik, hogy az MSZMP XIV. kongresszusáig, az elemző feltárást Somogybán önkri­tikusan el kell végeznünk! A megyei pártmozgalom­nak van és lesz ereje eh­hez a szembenézéshez, s a következtetések alapján — a megyében működő és mozgósító politikai erőként — kell vállalnia a radiká­lis változtatás politikai ösz­tönzését, az idejétmúlt gya­korlattal szemben. Elveink éf céljaink 1 A párt vezető szere- ■ pe az eddigi gyakor­latban mindinkább a tes­tületek által hozott dönté­sekben jelent meg. A tag­ság véleményét rendszerint utólag vagy egyáltalán nem kérték ki, emiatt a végre­hajtó szereppel már nem tud azonosulni. A pártegy­ség látszatának megőrzése a megyében is — másutt hasznosítható — energiát kötött le, s hosszú ideig akadályozta a politikai nyil­vánosság, a reformgondola­tok felszínre jutását. A megyében működő párt­szervek az irányítási rend­szer kötöttségeivel küsz­ködve nem tudtak a roha­mosan változó körülmé­nyekhez időben alkalmaz­kodni. Kezdeményezéseik ellenére a párttagság úgy érzi, hogy lépéshátrányban és kényszerhatásokra cse­lekszünk. Az alapszerveze­tek elbizonytalanodtak, nem találják helyüket, a válsághelyzet miatti fele­lősségérzet őket is nyo­masztja. A politikai viták­tól elszokott párttagság nap mint nap új jelenségekkel találja magát szemben, ám a „felülről" várt, az eliga­zodást segítő útmutatások hiánya csak növeli gondjai­kat. Számolnunk kell a megyében is alakuló új pár­tokkal és alternatív szer­vezetekkel, amelyek a „friss indulás” előnyével, túlnyo­mórészt bírálatokkal érik el politikai befolyásukat. A megyei pártértekezlet egyetért a megye pártszer­veinek és -szervezeteinek azon törekvéseivel, ame­lyek : — a különféle érdekek megjelenítését és képvisele­tét szolgálják; — a demokratikus viták­ban érlelt, a platformsza­badságon alapuló, a kisebb­ségi véleményeknek is he­lyet adó működést szorgal­mazzák; — a vezető szerep koráb­bi gyakorlata helyett a po­litikai befolyásoló, meggyő­ző tevékenységet helyezik előtérbe; — jelenlegi hatásköri lis­ták helyett politikai eszkö­zöket alkalmaznak: — az alapszervezetek a helyi igényeket feltárva po­litizálnak ; — gondosan előkészítik a politikai tevékenység lakó- területi erősítését; — a szervezet eredményes működését elsőrendűnek te­kintő, az erkölcsi hiteles­ségre és szakmai alkalmas­ságra alapozott feltételek váltják fel a véletlenszerű, szelekciós káder- és vezető minősítéseket, a titkos dön­téseket; — az állami szervekkel, társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal való együttműködést az egyenjo­gú partneri viszonyra, ön­állóságuk tiszíeletben tar­tására, az ott működő kom­munista csoportokra építik. 2 A megye társadalmi • viszonyaiban megso­kasodott a zavar, az ellent­mondás, mert növekedett az elszegényedők száma, ugyan­akkor kialakult egy gyor­san — s nem minden eset­ben tisztességes eszközök­kel — gazdagodó réteg. ' Megjelent a létbizonytalan­ság, a máról holnapra élés, fenyeget a munkanélküliség is. A népesség fogy, sok az idős, a nyugdíjas. Az egész­séges életmód feltételei — főként a túlhajszolt munka miatt— romlottak. Mind ne­hezebb a lakáshoz jutás, a szociálpolitikai intézmények és támogatások nem elegen­dőek az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutottak életkörülményeinek javítá­sára, a létbiztonság megte­remtésére. Az ideológiai -kételyek középpontjában a szocializ­musról eddig vallottak és a valóság közti ellentmondá­sok, a megtartandó értékek és az elvetésre ítélt, hamis képek állnak. Mindezeket döntően befolyásolja a kö­zelmúlt történelmi esemé­nyeinek. személyiségei élet­útjának átértékelése, meg­ítélése: az új szerveződések ebbéli aktivitása, kezdemé­nyezőkészsége is. A megye értelmiségének szerepe — nem lebecsülve más rétegekét — felértékelő­dött; a reformszellemiség hordozójaként kell tekinte­nünk a termeléshez köz­vetlenül kapcsolódókat, a közgazdaság, a közművelő­dés, a pedagógia, a jog, az egészségügy különféle ágai­ban tevékenykedőket. Gya­korlati megbecsülésük azon­ban nem áll arányban ezzel, jövedelmi lehetőségeik igen eltérőék, érdekképviseletük­kel elégedetlenek. Az oktatásban — a felső­fokú intézményeink ki­emelkedő szintre jutása mel­lett — az alsó és középfokú iskolákban, a nem kielégítő pedagógiai és technikai- anyagi feltételek is jelen vannak, iskoláinkban az önállóság nehezen bontako­zik ki. A szakmai képzés nem áll összhangban a me­gye termelési, kulturális és szolgáltatási szükségleteivel, a várható módosulásokkal. A közművelődés feltétel- rendszere és folyamatai a megyében igen eltérően ala­kultak: kedvező; hogy elhi­vatott szakemberek és tár­sadalmi aktivisták munkál­kodásával művelődési kö­rök, egyesületek, népfőisko­lák gazdagítják a városok, a falvak közéletét, formál­ják a helyi társadalmat. A megye jórészt megkés­ve indított, elhúzódó egész­ségügyi fejlesztései, beru­házásai csak az utóbbi évek­ben hoztak eredményeket. Az ágazatban a korszerűség és az elmaradott technika, a kiegyensúlyozott, alapellátás és a zsúfoltság, a magas jö­vedelem és a szerény havi bér egyszerre van jelen. A környezetbarát gazdál­kodás jelentősége növek­szik. Ez szolgálja természe­ti és építészeti értékeink megóvását is. A pártértekezlet egyetért azzal, hogy-: — tekintsük alapértéknek az olyan szocializmust, amelyben meghatározó sze­repe van a társadalmi tu­lajdonnak, a demokráciának, a szabadságnak, az igazsá­gosságnak, az emberi sza­badságjogok tiszteletének, az alkotómunka elismerésé­nek. az esélyegyenlőségre való törekvésnek, a létbiz­tonságnak; — szövetségi politikánk alapja a megye szellemi és fizikai dolgozóinak egyen­rangú érdekazonossága, en­nek feltárása és képviselete. Ez járjon együtt a tudás, a szakmai eredmények, a va­lós teljesítmények megbe­csülésével; — történelmi múltunkat a tényekre alapozva, eredmé­nyeink és hibáink korrekt összevetésével mutassuk be; — keressük a kapcsolatot azokkal a társadalmi cso­portokkal, amelyekkel — el­veinket megtartva — egyetértésre juthatunk; — az ifjúsággal különös gondossággal kell törődnünk, vállalnunk kell jogos köve­teléseiket: a lakáshoz, az ál­láshoz jutást, a tanulás fel­tételeinek javítását, a meg­újuló ifjúsági és gyermek- szervezetek segítését, önál­lóságukat tiszteletben tart­va — politikai eszközökkel: — a nyugdíjasok érde­keiért, tisztes megélhetésü­kért határozottan álljunk ki; az érdeklődőket nyerjük meg a mozgalmunknak, te­remtsünk számukra közéleti fórumokat; — a társadalompolitikai programokban kapjon el­sőbbséget a lakásellátás, a rászorultak szociális intéz­ményei és segélyezési körül­ményeinek javítása; — a megye szellemi, tu­dományos életével, a műve­lődési alkotómunka feltéte­leivel az eddiginél nagyobb gondossággal törődjünk, nyerjünk meg minél több szaktekintélyt, folyamato­san kérjük ki véleményüket, javaslatukat terveinkhez, kezdeményezően lépjünk fel a középfokú és szakkép­zés — a jövendő megyei igé­nyekhez igazodó — korsze­rűsítése érdekében. vala­mint a pedagógusok jogos javadalmazási igényeinek kielégítéséért, élet- és mun­kakörülményeinek javításá­ért. O A megye gazdasági vi- szonyait az eredmé­nyek és hiányosságok egy­aránt jellemzik: a kórház- és az ivóvízfejlssztési prog­ramok jól haladtak, a taná­csok és intézményeik mű­ködését a központi elvoná­sok tovább nehezítették. Elkezdődött a hátrányos helyzetű térségek felzár­kóztatása, az elmaradt tele­fonhálózat bővítése, több új idegenforgalmi, kereske­delmi, kulturális és szolgál­tató létesítménnyel gyara-' podtunk. Ugyanakkor a meghatá­rozó termelési szerkezet lé­nyegesen nem változott. Alig érzékelhető az új szel­lemű vállalkozási készség. Az üzemek jelentős részé­ben, a gazdálkodó szervek­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom