Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
8 Somogyi Néplap 1989. március 11., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Sárándi József: KAPOCS Surminak, nem hüllő szeretettel. Akarhatnék Nálad jobbat kitalálni? Szépséged talán tudná más nő is imitálni. Éltess! — amíg lehet, Egyem — Veled vagyok. Szeretlek — Fényeddel takarod a napot. Novák Béla Dénes: BALLADA Ledörredt madárdal, puskagolyó verdes. Boroztam a vadásszal, kezem véres, véres. Vaddisznóvér a havon szertefreccsen, lábra kel. Pálinkává aljasulva vigyorog a szeder. Én is puska voltam, lőttem e világra. Űz leszek, s virág nő majd nyomomban, a sárba. Simái Mihály: BŰVÖLŐ azt az álmot álmodom virág vagy a vállamon azt az álmot álmodod válladon virág vagyok lét és tér és ér és vér bűvölt — bárha rámnéznél ég és szél és tengermély igézett hogy szeressél mikor isten álmodott minket egynek álmodott — álma mint egy égi hársfa ráhajol e régi házra virágszemmel nézi most éjszakámban hogy ragyogsz zümmög zúg az égi hárs súg és búg a régi ház hunyd szemed hogy mást ne láss csak varázst csak varázst Böröndi Lajos: TALÁN EZ talán ez az apró kavics őriz belőlünk valamit a tétován odébbrúgott talán csak a mozdulatot a mozdulatok seb-helyét és hiába erőlködés a többi mintha vízbe hajítva a kő fölfelé vágyakozna miközben a mélybe hull fölöttünk is így simul tükörré az idő egésze jeltelenül ahogy az égre vadlúdak húznak jelet múlékonyat tünékenyei A városban. Jelenet a Szegedi Balett előadásából Visky András: ÉLEK, ÉLEK hát, itt az idő, levelek légideszantjai ' már érkezőben a számos felől, hangtalanul dörrenő ■fegyvereik nyomán kövér körték, álmatag almák, szilfid szilvák, bávatag barackok vágódnak el a fűben, s már hiába akasztod az ablakra a sötétítő pokrócot, elárasztják hajadpt az ősz zizegő fegyveres előőrsei, kezed sietősen elmerül napalji jegyzeteid derengő rengetegében, megkapaszkodnál végre valamiben, álcáznád halhatatlannak magad, de hát mindegy, mindegy, állig felfegyverzett apró katonák érkeznek a számos felöl, ijedtükben smaragdzöld moszatsapkát húznak vacogó fejükre a halak, uszonyaikat puha hínárral álcázzák, csak acélos szemük villan meg néha a víz mélyén, mint egy védekezésre kivont szablya, aztán majd piciny hideg bombák zuhannak arcodra, hiába húzódnál meg a könyvek szekértáborába, fúj, fúj a szél a számos felől, hát itt az idő? itt? élek, élek — A NAGYSZALONTAI IRODALMI KÖR „Nagyszalonta híres város Ott született Arany János...’ Ezt tartja a népi mondás. Ám tévedünk, ha csak Arany János nevével próbáljuk összekapcsolni ezt az alföldi várost. Igaz, Nagyszalonta huszonötezer lakosával nem tarthatja magát metropolisnak, viszont ha a helység négyemeletes panelházainál mélyebbre pillantunk, rájövünk: nem csupán az országos hírű vasgyár hatalmas légkalapácsainak taktusa veri az egyetlen ritmust. Itt az emberek évszázadok óta rendszeresen hallgatják a líra dallamát is. Ha a város irodalmi képeslapjaira pillantunk, azokon Arany János, Arany László, Zilahy Lajos, Sinka István mind egy-egy hatalmas felhőkarcoló. na. Az íróházaspár a sza- lontai irodalmi élet fölélénkítését tűzte ki célul. Az adódó gondokat sikeresen legyőzve, 1953 őszén alakították meg az irodalmi kört. Az irodalom azonban nemcsaky múltból táplálkozik. Ahhoz, hogy megértsük József Attilát, Nagy Lászlót, Simonyi Imrét vagy éppen (Kassákot, több kell, mint híd a múlthoz. S ennek a többnek a szerepét — immár harmincöt éve — Nagyszalontán az Arany János Irodalmi Kör tölti be. Az ötvenes évek elején Kolozsvárról két írószövetségi tagságú író érkezett- a városba: a szülőföldre hazatért Bonczos István és második felesége, Nagy IloAz indulást követő két év eltelte után még mindig csak Bonczos István és Nagy Ilona alkotta a kör vezetőségét, amikor 1955 nyarán hazakerült az aradi Pedagógiai Gimnázium addigi tanára, Dánielisz Endre. Ő, az Arany János Emlékmúzeum első igazgatója (előtte ugyanis nem létezett ez a tisztség) lett a kör titkára. Ettől kezdve szapo- rázták az üléseket, s egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a helyi alkotótehetségek felkutatására. így az idők folyamán olyan neveket adott a „nagyszalontai mű' hely” az irodalomnak, mint a Sinka István nyomdokain induló Gábor Ferenc; a jelenleg Los Angelesben élő Bagdi Sándor; a ma már hat kötettel rendelkező Kenéz Ferenc (akinek Lovak a virágoskertben című válogatott verseskötete a Magvető gondozásában 1987-ben jelent meg); a szintén több kötetet birtokló Fábián Sándor; a szépirodalomban is otthonosan mozgó Székely Ervin újságíró; a versekkel induló és Magyarországra néhány éve áttelepült Krasz- nai Júlia. Az évek teltek, a tagság, 'a vezetőség itt-ott cserélődött, de a szalontái irodalmi élet 1985 óta erősödött. Ekkor K. Dénes László és Cseke S. Tibor vezetésével, az Arany János irodalmi kör égisze alatt, megalakult Romániában az első és máig is egyetlen magyar nyelvű scifi-kör (a tudományosfantasztikus irodalom baráti köre). Az általános irodalommal foglalkozó ülésekre örvendetes fiatalítást hozott az 1985-ös helyi vers- és prózapályázat. (Prózai kategóriában Cseke S. Tibor, versben pedig én kaptam fődíjat.) Ezen számtalan, a körben megrekedt fiatal bukkant fel sokat ígérő írásával. Ma az igényesen verselő Pálfi Török L. László, Járó Ilona, Módi Tibor, Hó- hády Lajos, Bagosi Imre Tibor, Erdei Ilona, Bíró László, a ’prózát művelő Bakos Attila, Gáli Alfréd, P. Papp László, Nagy G. Katalin és Lukács János a tikos tehetség. Az Arany János Irodalmi Kör jó kapcsolatot tart fenn a romániai magyar- irodalom neves képviselőivel. így az utóbbi évek folyamán jeles személyiségek is fölléptek Nagyszalontán. A kör nemcsak a helyi tehetségek felkutatásával, nemcsak a jelentősebb, iroNYELVÜNK VILÁGA A pellengér régi, az ejtőernyő új A legtöbb szónak az értelmi magvát, tehát az alapjelentését árnyalatok, alkal- ,mi és mellékjelentések gazdag csokra is színesíti. Gondoljunk csak a baba szóra! Jelent piciny gyermeket, játékszert, de a felnőttnek is lehet babája, szeretője, van próbababa, kuglibaba, s akkor még a labdarúgópályán használatos vagy a labda vagy a baba! kifejezést nem is említettük. ségével a magasba emelték, tehát felcsigázták. Néhány órás kínzás után a szerencsétlen még olyan vétkeket is bevallott, amelyeket mások követtek el. Sajátos csoportot alkotnak azok a szavak, amelyeknek az alkalmi jelentései a történelem során állandó, sőt alap jelentéssé váltak. A kipellengérezéssel is büntettek. Bizonyos ideig a szégyenfához, a pellengérhez kötötték a vétkest. A szégyenoszlop a legtöbb helységben a piacon, a főtéren állt. Itt aztán az elítéltet szabadon szidalmazta, pocskondiázta az összegyűlt tömeg. Az elcsigáz, a kipellengérez, a bélyeget süt rá, a meghurcol kifejezés egytől egyig a régi büntetőjog nyelvi maradványa napjaink szókészletében. Régen a vallatásnak igen gyakori és kegyetlen módja volt' az az eljárás, amikor a vádlottnak hátrakötötték a kezét, és eev csipa sepítA megbélyegez, a bélyeget süt .rá szókapcsolat is a múltba nyúlik vissza: az elítéltnek — megkülönböztetésül — tüzes vassal jelet égettek a homlokára, az arcára. A meghurcolás már szelídebb büntetés volt. A tolvajt végighurcolták a településen, s közben meg is vesszőzték. A vesszőfutást a katonaságnál alkalmazták. Vannak szavak, kifejezések, amelyek eredetileg különhözn szakmák inaráeak szakkifejezései voltak. Ilyenek például a léhűtő, a benne van a csávában, és a cserbenhagy. A léhűtö söripari kifejezés. A gyártás során a kilőtt lét kádakban pihentették, hűtötték. Fiatal tanon- cot bíztak meg azzal, hogy vigyázzon a folyadékra, ke- vergesse, hűtse. Ő volt tehát az „igazi-” léhűtő. A bennff van a csávában szókapcsolat a bőrgyártásban volt használatos. A bőr kikészítéséhez használt lúgos folyadékot nevezték csávának. O. Nagy Gábor „Mi fán terem?” című kötetéből megtudhatjuk, a régmúlt idők tímárai a csávázási korpacsávával, timsócsává- valj,vagy úgynevezett kutya- garfäjos csávával végezték. Így aztán a csáva „anyagánál és bűzénél fogva is alkalmas képül kínálkozott” a kínos helyzet, a súlyos kellemetlenség kifejezésére. A cserbenhagy ige valamikor ugyancsak a borkészítés ppvik míívplptpt iplnltp Napjainkban is vannak szavak, amelyek alkalmi jelentéssel gazdagodnak. Közülük most csak egyet említünk, az ejtőernyős szót. Eredetileg az ejtőernyős katonai szakkifejezés, méghozzá a korszerű hadsereg egyik elitalakulatának a tagját jelöli. Kis hazánkban a közéleti zsargon új jelentéssel ruházta föl. Azt a fontos beosztásban levő állami vagy pártfunkcionáriust nevezik ejtőernyősnek, akit „érdemei elismerése mellett” felmentenek tisztségéből és más munkaterületre irányítják. Legtöbbször leváltásról van szó, s utóiagos gondoskodásról, mert a káder nem vész el, csak más helyre keiül. Az utóbbi időben például feltűnően sok leváltott vezetőből lett külföldön nagykövet. Persze azért a sikeres ugrás és földet érés után hazai szolgálatra is jut belőlük egy-kettő. dalmárok személyes bemutatásával foglalkozik: a magyar irodalom iránt érdeklődőkkel igyekszik megismertetni a klasszikus, illetve kortárs szerzőket is. Zuh Imre vers- és prózamondásra hajlamos fiatalokból egy kis csoportot alakított, s irodalmi évfordulókon, ünnepélyeken szavalatokkal szól a város gyárainak, üzemeinek, intézményeinek dolgozóihoz. Újításnak számít Varga Zsolt (aki 1986-ban sikerrel végezte el a kolozsvári Bá- bes—Bolyai Tudományegyetem filológia karát) folytatásos irodalomtörténeti sorozata is, amely 1987 őszén indult. E dolgozatok meghallgatásával és rövid megbeszélésével a jelen levő köri tagok jelentős ismeretekhez juthatnak. Jelenleg a nagyszalontai irodalmi élet élén egy öttagú vezetőség áll. Zuh Imre, az Arany János Emlékmúzeum igazgatója, a kör titkára mindig kiáll a kör mellett, szorgalmasan intézi a szervezéssel járó adminisztrációt. Mellette nagyon fontos szerepet tölt be Székely Ervin, az Ifjúmunkás című bukaresti hetilap újságírója. Felkészültségével, intelligens magatartásával és sajátos humorával bármikor új színt tud vinni a kör életébe. Jelentősek a fiatal toliforgatók írásai után elhangzó szellemes vitaindítói. K. Dénes László magyar—angol szakos tanár főleg a mellékág, a scifi-kör állandó szervezésével, vezetésével szerzett fölbe- csülhetetlen érdemeket. A másik két yezetőségi tag a helyi irodalom két idősebb alkotója: Nagy Ilona és Dánielisz Endre. Nagyszalontán tehát a magyar értelmiség gondolatainak összefűzésére nem a közvetlen emlékekről teker magának irodalmi fonalat, hanem rendszeresen eljár a csonka torony tövébe, hol az Arany János kör még mindig megpróbál a magyar irodalmi ismeretek és az alkotási bátorítás legfontosabb töltéshordozójaként tevékenykedni. M agy ári Barna Szirmay Endre: TISZTA BESZÉD Nincs már hitele a nagy szavaknak a szép beszéd megfonnyadt virág apám esti hallgatása a tűznél tépelödö sóhaj — fullasztó hiány bár ha tudnék olyan okosan hallgatni ahogy némasága elmondhatta sorsát a nagy szavak szép mondatok helyett a messzeségből most is a csönd szava szól rám. Kiss Gvörev Mihály A Magyar Nemzeti Galéria képrestaurátor-mühelyében Gulyás Gyula faszobrász-restaurátor. .1/. időtől megsérült képkprplfkpf snpriálic a.nvapnkka.I i:ivítin
