Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11., szombat Somogyi Néplap 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának közleménye A JÖVŐNKÉRT FELLENDÜLÉST — DEMOKRÁCIÁT — SZOCIALIZMUST Mire törekszik a Magyar Szocialista Hazánk történelmi jelen­tőségű fordulóhoz érkezett. A tét roppant nagy: a nem­zet felmelkedése vagy elma­radása a világ fejlődésétől. A demokratikus megújulás­ra ma, az ellentmondásokkal terhelt helyzetben is készte- tőek a hazai és kedvezőék a világpolitikai feltételek. Cselekvésre van szükség. Az MSZMP megkezdte erőinek újjászervezését. Közvetlen célja: leküzdeni a válságot. A mái magyar társada­lomban meghatározóak a haladó, demokratikus erők. Örökösei és folytatói nem­zeti történelmünk reform­korszakai, a polgári és népi progresszió, a munkásmoz­galom hagyományainak. Az MSZMP ezek szellemében, a reformok jegyében munkál­kodik. A gyökeres változta­tás szükségességét felismer­ve a társadalmi megegye­zés szándékától is ösztönöz­ve nyíltan, kritikusan szem­benéz a múlttal. Szakít a torznak, hibásnak bizonyult politikai-gazdasági szerke­zettel, elhatárolja magát a korábbi vezetés hibáitól, a szubjektivizmustól, a tagság részvételét kizáró politizá­lástól. A párt célja a társa­dalmi fejlődés előmozdítása, a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szo­cializmus építése. Az MSZMP támaszkodik politi­kái tapasztalataira, a társa­dalmi fejlődésben 1945 után elért maradandó értékekre, eredményekre. Mozgalmunk irányt muta­tó értékei: az alkotómunka, a szabadság, az igazságos­1. A népakarat érvényesítését — jogállamot; demokrati­kus, szocialista alkot­mányt — képviseleti demokrá­ciát — a népszuverenitást meg­testesítő törvényhozást, független bíróságokat, jól működő kormány­zatot — önkormányzatot. ■— biz­tonságot, fejlődést a közösségeknek, a fal­vaknak, a városoknak ság, a szolidaritás. Az alko­tómunka az értelmes embe­ri élet alapja, a jólét és a fejlődés forrása. Szabadság­eszményünk a személyiség önállósága, az emberi jogok érvényesülése. A nép sza­badsága az egyén szabadsá­gára és a közösség iránti felelősségre épül. Az igaz­ságosságot a társadalmi, po­litikai, gazdasági, szociális, kulturális esélyek egyenlő­ségére való törekvés jelenti. A szolidaritás a szabad em­berek és közösségeik össze­tartozása, kölcsönös megbe­csülése és pártfogása. Meg­győződésünk, hogy ezek az értékek a demokrácia, a szo- ciálizmus elvei alapján tel­jesedhetnek ki. Az MSZMP a munkás- mozgalom két meghatározó — kommunista és szociál­demokrata — irányzatának egyesült • pártja, amely osz­tályszempontokat meghalad­va a dolgozó, alkotó embe­rek érdekeit kifejező mar­xista szellemű reformpárt. Az MSZMP szervezett po­litikai erő, amelynek progr ramja egyetemes és nemzeti értékeket képvisel. Az MSZMP demokratikus szervezetével, áramlatai al­kotó együttműködésével, tag­jai egyenjogúságára alapoz­va erősíti cselekvési egysé­gét. Az MSZMP együttműkö­dést, a nemzeti sorskérdé­sekben megegyezést ajánl minden, az országért fele­lősséget vállaló, haladó gon­dolkodású állampolgárnak és szervezetnek. — a napi politikai har­coktól mentes, a haza. a közrend védelmét az alkotmányosság szelle­mében szolgáló fegyve­res erőket, testületeket 2. A politikai intézmények korszerű rendszerét — alkotmányos többpárt­rendszert — szabad választásokat, a koalíció lehetőségét a kormányzásban — független szakszerve­zeteket, önálló érdek- képviseleteket — megújuló népfront­mozgalmat 3. Az egyén és a közösség biztonságát — alkotmányban szavatolt állampolgári és szemé­lyes szabadságjogokat, törvényességet — a fiatalok önálló poli­tikai cselékvési lehető­ségét — a nők társadalmi meg­becsülését, jogaik gya­korlásában pedig egyen­lő esélyt — haladó nemzetiségi tör­vényt — a törvényesen szerzett tulajdon védelmét — közérdeket szolgáló biztonságot, rendet, fe­gyelmet 4. Határozott kormányzással kitörést a válságból — a gazdasági visszaesés megfékezését, az eladó­sodás megállítását, a fellendülés megalapo­zását — a gyenge teljesítmé­nyek visszaszorítását — az ütközések, kikerül­hetetlen áldozatok vál­lalását — a terhek igazságos meg­osztását 5. A gazdasági rendszer reformját — következetes átmenetet a hiánygazdaságból a piacgazdaságba — tulajdonreformot; a tu­lajdonformák egyen­rangúságát, a jól mű­ködő közösségi tulaj­don meghatározó szere­pét — forgalmi értéket a föld­nek — eredményes gazdaságon alapuló fokozatos meg­valósuló konvertibili­tást — a KGST reformját 6. Megújuló magyar gazdaságpolitikát — Európába és a világba beépülő gazdaságot — a saját források jobb hasznosítását, a hazai piac élénkítését az ex­port fellendítésével együtt — a gazdasági szerkezet, az infrastruktúra kor­szerűsítését — a vállalkozások sza­badságát, biztonságot — a teljesítményt ösztön­ző adópolitikát — társadalmilag ellenőr­zött, új alapokra helye­zett költségvetést 7. Jobb megélhetést — az infláció mértékének csökkentését, az indo­kolatlan áremelések elleni fellépést — a teljesítmények és a bérek összhangját biz­tosító bérreformot — a reálbérek emelését ott, ahol a gazdaságos teljesítmény javul — az elmaradott térségek fejlesztését 8. A lébiztonságot szavatoló szociálpolitikát — igazságosabb, előbb az alacsony nyugdíjak, majd az átlagnyugdíjak értékállandóságát meg­őrző nyugdíjrendszer bevezetését 10. Környezetvédelmet — környezetbarát maga­tartást és gondolkodást — környezetkímélő tech­nológiákat — a környezet további romlásának megállítá­sát 11. Tiszta közéletet 12. Szabad szellemi alkotómunkát — a kutatás és a publiká­lás szabadságát — a tehetségek érvénye­sülési lehetőségét az oktatásban, a munka­helyen, a közéletben — az alkotói szabadság kiteljesedését, a művé­szeti, irodalmi élet sok­színűségét 13. Az oktatás gyökeres megújítását — a pedagógusok megbe­csülését — az egyéni képességet fejlesztő, demokratikus iskolarendszert — önállóságot, tansza­badságot a felsőokta­tásban — szabadabb egyetemi felvételi rendszert 14. Lelkiismereti szabadságot és a vallásgyakorlás szabadságát 15. Békét, biztonságot, együttműködést — a független külpolitika folytatását — katonai tömbök nélkü­li világot — közös európai otthont — baráti kapcsolatokat a szomszéd népekkel — a barátság és az együtt­működés erősítését a reformok útján haladó Szovjetunióval — kapcsolatépítést a ha­tárainkon túl élő ma­gyarokkal — a családok támogatását, hogy betölthessék hi­vatásukat — az első lakás megszer­zésének állami támo­gatását — a fiataloknak jobb, biz­tonságosabb feltételek teremtését az elhelyez­kedésre, a pályakezdés­re, a családalapításra. — támogatást az önma­gukról gondoskodni nem tudóknak, a hal­mozottan hátrányos helyzetűeknek — a közösségek egyént védő szerepének erősí­tését — a munkanélkülivé vá­lóknak átképzést, mun­kalehetőséget 9. Az egyént védő társadalombiztosítási rendszert — törvényben szabályo­zott, pénzügyileg füg­getlen, egységes társa­dalombiztosítást — az önkéntes társada­lombiztosítási formák gazdagítását — az egészségügy re­formját, szabad orvos- választást HOGYAN AKARJUK? Népben — nemzetben — megoldásán munkálkodva, a, nemzetek közösségében Politikai versengésben, a gondolkodva. konfliktusok vállalásával, A nemzeti sorskérdések és nemzeti összefogással. Ml SZAVATOLJA PROGRAMUNKAT? A cselekvőképes párt. A haladó erők összefogása. A határozott kormányzás. A törvényes biztosítékok meg­alkotása. A társadalom vál­lalkozókészsége és érdekelt­sége az ország előrehaladá­sában. A nyilvánosság, a fe­lelős szabad sajtó. Az MSZMP békés úton, feszültségek élezése nél­kül kívánja az átmenetet a széles körű demokráciára. A párt arra törekszik, hogy a nemzet érdekeit program­jával, politikai súlyával meghatározó módon fejez­ze ki: tagsága kezdeménye­zőkészségével, a választók Budapest, 1989. március 7. bizalmával érjen el "megha­tározó politikai befolyást a társadalomban. Pártunk a reformpolitikáját erősíti, törekvéseit valamennyi cse­lekvő, politizáló tagjának részvételével valósíthatja meg. • • » Cselékvési programunk nyitott a gyorsan változó valóság, az új gondolatok, a párttagság tapasztalatai iránt, s annak megfelelően változik a jövőben is. A Központi Bizottság kéri a tagság programot tovább formáló véleményét, ja­vaslatait. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA MIT AKARUNK? Befejezte tanácskozását az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) osztásának idejére felfüg­gesztette a napirend tárgya­lását. A szünet után határozat- hozatal következett. Az Or­szággyűlés külön-külön sza­vazott a beterjesztett bizott­sági módosításokról, s mind­hármat nagy többséggel el­fogadta. Ugyancsak elfogad­ta a parlament azt a két módosító javaslatot, amelyet az expozé előterjesztője fo­galmazott meg. Ezt követően a Munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításá­ról szóló törvényjavaslatot a már megszavazott módosítá­sokkal együtt általánossá­gaiban és részleteiben az Országgyűlés három ellen- szavazattal és 19 tartózko­dással elfogadta. A következő napirendi pont tárgyalása előtt Ki­rály Zoltán (Csongrád rrv, 5. vk.) kért szót, s egy fel­hívást adott közre, amely­nek szövegét 15 képviselő- társa írta alá. A felhívás március 15-e méltó megün­neplésére szólít fel. A kpnvisplnk- n Felhívást egy ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadták. Ezután Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.) az ügyrendre hi­vatkozva emlékeztetett ar­ra, hogy ha elkezdik egy napirendi pont tárgyalását, azt be is kell fejezni. Ezért kérte képviselőtársai vé­leményét, hogy — délután 3 óra lévén — e fontos tör­vényjavaslat, a sztrájktör­vény tárgyalását elkezd­jék-e. Nagy Sándor (országos lista) kapcsolódva az előtte felszólalóhoz javasolta, hogy március 22-én, az ülésszak folytatásakor fog­lalkozzanak a sztrájktör­vénnyel. Indokai között megemlítette azt is, hogy a sztrájktörvényről szóló ja­vaslat az utolsó pillanat­ban változott lényeges pon­tokon, így nem volt lehető­ség arra, hogy mindenki alaposan áttanulmányozza. Nagy Sándor javaslatá­hoz több képviselő csatla­kozott. Ezt követően a sztrájkról szóló törvényja­vaslat vitáját 18 ellenszava­zattal és 2 tartózkodással március 22-ére napolta el az (Á rcvó acfxrtí lóé Többen javasolták, hogy interpellációkkal folytatód­jék a vita, de az elnök kö­zölte, hogy miután ez ere­detileg nem szerepelt a pénteki programban, az érintett kormánytagok nem mindegyike van jelen az Beck Tamás expozéjában rámutatott: a belkereskedel­mi tevékenységet érintő ma érvényes jogi keretek már túlhaladottak. Az ér­vényben lévő rendelkezé­sek bizonyos kereskedelmi tevékenységek folytatását ugyanis csak jogi személye« és ezek társaságai részére teszik lehetővé. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a magán- kereskedőknek, a közkere­seti és betéti társaságoknak nincs lehetőségük nagyke­reskedelmi, záloghitelnyúj­tási, reklám- és hirdetési, valamint utazásszervezési és közvetítési tevékenység­re. E korlátozás fenntartá­sa nincs összhangban az Országgyűlés által korábban „ 1 ^1 ~ + * A .c ~ : i- U ülésteremben. Beck Tamás kereskedelmi miniszter vi­szont készen állt a belkeres­kedelemről szóló 1978. évi I-es törvény módosításának előterjesztésére, így e napi­rendi pont tárgyalására tér­tek rá. vénnyel, és lényegében ma már akadályozza a tőke­áramlást is. A gazdasági életben erősödő verseny­helyzet és a kívánatos szek­torsemlegesség elvének megfelelően szükséges, hogy ezeket a jogi tilalmakat fel­oldjuk. A vállalkozási szabadság szükségessé teszi, és indo­kolja azt is, hogy ne csak a jogi személyek köthesse­nek üzleteik üzemeltetésé­re magánszeméllyel szerző­dést. Ez a rendelkezés felel meg a versenysemlegesség követelményeinek. Kiegészítő indítványt sem a bizottságok, sem a képviselők nem nyújtottak ki sem kívánt hozzászólni. Határozathozatal követke­zett: a benyújtott törvény- módosítási javaslatot a képviselők egyhangúlag el­fogadták. Ezután az Országgyűlés idei várható programjának tárgyalását tűzte napirend­re a törvényhozó testület. Ezt követően a soros el­nök összegezte a vitában elhangzottakat. Megállapí­totta, hogy Kovács László képviselő első javaslatára Halmos Csaba államtitkár kielégítő választ adott. Má­sik, az állami nagyberuhá­zások helyzetével kapcsola­tos felvetésére azonban a távollevő miniszterelnöknek kellene válaszolnia. Javasol­ta ezért a képviselőnek, hogy a kéfÖést március 22-én vesse fel újra. Hellner Ká­roly azon indítványát, hogy — még a májusi döntés előtt — kétszer tárgyalja meg az Országgyűlés a ter­vezett Budapest—Bécs vi­lágkiállítás ügyét, JakabRó- bertné szavazásra tette fel. A képviselők ä javaslatot 81 ellenszavazattal, 12 tartóz­Két képviselő — Varga Im­re és Morvay László — ugyan kétségeit hangoztatta az ilyen jellegű kötelezett­ségvállalás helyességét ille­tően, de már a szavazás megtörténte után. Mindezek után a soros elnök megállapította: nem látja biztosítottnak, hogy most eldönthető volna az Országgyűlés idei várható programja. Indítványozta, hogy erről az éves program­ról csak március 22-én dönt- senék. Indítványát a parla­ment elfogadta. Az elnök javaslatokat tett bizottsági tisztségek és tagság betöltésére. Ennek választotta. A kereskedelmi bizottság elnöke dr. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.) lett. Az elnöklő Jakab Ró- bertné valamennyi új tiszt­ségviselőnek és bizottsági tagnak eredményes mun­kát kívánt, s ezzel a há­romnapos tanácskozást be­rekesztette. A márciusi ülés­szak munkája a többi, most nem megvitatott napirendi pont előterjesztésével és vitájával március 22-én dél­Szabadabb kereskedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom