Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

/ AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 59. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 10., péntek i ....................... i ...................................................................... . 1 > 1 "■ ■ E lfogadta az Országgyűlés az alkotmány elveit Előremutató valódi alaptörvény Az új alkotmány szabá­lyozási koncepciójának megvitatásával folytatta munkáját az Országgyűlés tegnap reggel 9 órakor. Az ülésszak második napján elsőként Németh Miklós, a kormány elnöke kért szót. — Az új alkotmány sza­bályozási elveinek ország- gyűlési vitája — úgy gon­dolom, nem túlzás, ha azt mondom — igazán — tör­ténelmi esemény. Ez a vita az alkotmányozás kezdete és egyben jelentős állomá­sa. A vitában részt vesznek a „hagyományos” társadal­mi szervezetek, az egyházak, az alternatív szervezetek és más politikai szervező­dések is. Ez továbbra is szükséges, mert az alkot­mány olyan súlyú okmány, hogy ahhoz minden véle­ményképes társadalmi erő egyetértését meg kell sze­reznünk — szögezte le elöl­járóban a miniszterelnök. A parlamenti vitában már sok koncepcionális össze­függés és szabályozási rész­letkérdés is felmerült. Ügy vélem, ez is azt bizonyítja, hogy az előterjesztett kon­cepció rendelkezik azzal az orientáló erővel, amelynek alapján megkezdhető az új alkotmány első szövegvál­tozatának kidolgozása. Társadalmunk állapot­változásának ütemét és irányát jól mutatja, hogy amíg 1988 tavaszán többen, addig ma már szinte senki nem vitatja, hogy nem a régi alkotmány módosítása, hanem új alkotmány kidol­gozása szükséges. Mint ahogv azt sem vitatja senki, hogy az alkotmányozás az egész magyar nép ügye; az egyet­len szervezet vagy csoport sem sajátíthatja ki. Üj alaptörvényünknek a nép nem társszerzője, hanem autonóm alkotója kell le­gyen. Napjainkban már nem szorul bizonyításra az a tény, hogy az 1948—49-ben kialakult társadalmi-gazda- sági-politikai rend — amelynek jogi leképezése vált az 1949-es alkotmány — már nem alkalmas kerete a modern ipari világhoz tör­ténő felzárkózásnak. A szocializmus modellvál­tása tehát elkerülhetetlen. Fogalmazzunk egyértelmű­en: a bürokratikus, túlcent­ralizált, államszocialista társadalomépítés, a pártál­lam modellje zsákutcába jutott; fejlődésképtelennek, a modernizáció fékcsőjé­nek bizonyult. Nyilvánvaló, hogy ennek korrekciója ön­magában kevés; csak tö­rékeny, történelmileg mú­landó eredményei lehetnek, és a visszarendeződés Da- mokles-kardja állandóan ott lebeg a reformerők fe­je felett. De a modell kudarcából nem a kapitalizmus restau­rációjának szükségessége következik, hanem az, hogy új politikai korszakot kell nyitni. Vissza kell térnünk a szocializmus eredeti alap- értékeihez: a fejlődő, meg­újulásra kész és képes krea­tív személyiséghez és a valóságosan működő ön­kormányzó szervezetekhez; s meg kell valósítanunk a hatalomgyakorlás társadal­mi ellenőrzését! Ilyen értelemben is éles vonalat kell húznunk ma­gunk és a múltunk közé anélkül, hogy történelmi utunk értékeit megtagad­nánk. Egyre több szocialista or­szágra jellemző már a felis­merés: eddigi gyakorlatunk­ban a demokrácia igencsak erőtlenül működött. Csak­nem általános vélemény, hogy a valódi demokrácia az emberarcú és emberköz­pontú szocializmus nélkü­lözhetetlen eleme. És egyre kevesebben vitatják, hogy a szocialista országokban a demokrácia kifejlődéséhez kiterjedt jogalkotási mun­ka, a demokrácia jogi ga-. randáinak kialakítása szükséges. Amit viszont mi, magya­rok szinte egyöntetűen nél­külözhetetlennek tartunk: az a demokrácia, a pluraliz­mus, vagyis a különböző ér­dekek intézményes politi­kai kifejeződése. En nem tartom lényeges­nek, ha úgy tetszik vízvá­lasztónak, hogy van-e jelző a demokrácia előtt. Általá­ban vett demokratikus mo­dell ugyanis nem létezik. Vannak viszont az egyete­mes emberi fejlődés örök­ségét képező demokratikus alapelvek, amelyeket adott társadalmi rendszerben, adott kulturális és történel­mi hagyományok közegé­ben sajátosan érvényesíte­nek. Ez a mi demokráciánk­ban is igaz kell legyen. A lényeg az, hogy a de­mokratikus elvek szervesen összekapcsolják a szocialis­ta eszméktől vezérelt ha­talmat és a társadalmat, és, hogy a demokratikus elvek alapján nyugvó politikai rendszer egyben működő­képes is legyen. Hogy ez hogyan működhet egyáltalán, vagy a lehető legjobban, azt nem lehet ál­talános érvénnyel ■ megha­tározni. De valamilyen for­mában meg kell próbálni. Most a társadalom politi­kai erőcsoportjainak több­sége — múltbeli tapasztala­tai, a jelen törekvései és jö­vőképe alapján — a több­pártrendszerben látja a de­mokrácia garanciáját. Te­remtsük hát meg ennek föl­tételeit, de felelősen és el­hivatottan! És ne legyünk se különösen büszkék, se szégyenlősek amiatt, hogy saját utunkat járjuk. Erőn­ket most nem kell magya­rázkodásra vagy védeke­zésre fordítani; mert nem vitatja már senki, hogy mindenkinek joga van a sa­(Folytatás a 2. oldalon) TÖRTÉNELMI TÉT (PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI) Akik azelőtt a Tisztelt Házat kellő tisztelet nélkül fejbólintók gyülekezetének tartották, most azt kifogá­solják, hogy miért nem fog-• lal végre állást valamiben a parlament egységesen és határozottan. A kormány tagjainak többsége is ve­gyes érzésekkel figyelte a tavaszi ülésszak disszo­náns nyitányát. — A képviselők reflek­torfényben vannak, s nagy nyomás nehezedik rájuk választóik részéről — mond­ta társainak véleményét is összegezve Pásztohy And­rás somogyi képviselő. — Ez okozza a belső kényszert, amelvriek alapján minden­ki meg akarja mutatni har- cosságát, azt, hogy képes szót emelni a legjobbért, a legdemokratikusabbért. Emiatt olykor nyilván egy kusza és zavarodott parla­ment látszatát keltjük. Né­ha úgy érezzük magunkat, mint aki csak könyvekből tanult úszni. Tudja, hogy milyen mozdulatokat kell tennie, ám amikor a me­dencében emelkedik a víz, csak kapálódzik, hogy fennmaradjon. Az alkotmány szabályzá­si elveiről folyó vita félide­jében ismét dr. Kulcsár Kál­mán igazságügy-minisztert kérdeztük. Most arról, hogy az elhangzott hozzászólá­sok méltóak voltak-e a tör­ténelmi súlyú téthez. — Az alkotmánykoncepció gondolatmenetének és logi­kájának megfelelően zaj­lik a vita. Amit vártam és reméltem, éppen ez volt ugyanis, hogy a képviselők megerősítik ezt a logikát. A részletkérdésekben vannak persze eltérő vélemények. Ezek eg.v része figyelembe is vehető a további munká­nál. Voltak olyan álláspon­tok is, amelyek nem illenek bele az említett rendező el­vekbe. Példát azért nem mondok, mert egyelőre nem a konkrét javaslatok vizs­gáznak, hanem az egész koncepció. He ez megértés­re és támogatásra talál, ak­kor kezdődik majd az al­ternatívák között szelektáló szövegezés, amit újabb par­lamenti vita, majd föltehe- tőleg népszavazás is követ. Most tehát csak az elvek sú­lyozását kérjük. Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke az Országgyűlés elnöki tiszté­ben szerzett korábbi tapasz­talatai alapján is jól érzé­kelte a honatyák nem épp irigylésre méltó helyzetét. — A vitára bocsátott szö­veg sokféleképpen értel­mezhető, nyitva hagy kérdé­seket, s nem tükröz egyér­telmű szándékokat. Egyes törvényekhez könnyebb hozzászólni, mert konkrét témához kapcsolódnak. Ez a koncepció viszont annyi­ra szerteágazó, hogy alig le­het érdemben minősíteni egy hozzászólás keretében. Több képviselőnél is ta­pasztaltam a bizonytalansá­got. Ügy éreztem, hogy a legtöbben föllelkesedtek a számos alternatívát is tar­talmazó tervezet új szelle­métől, ugyanakkor felké­szülésük során tapasztal­ták, hogy vannak viták. Szí­vesen mondák volna, amit jónak tartanak, ám beléjük idegződött — s nem alapta­lanul —, hogy nincs sok ér­telme valamiről pusztán azt elmondani, hogy jó. A ko­rábbiak alapján az ilyen hozzászólásokat a közvéle­mény üresjáratnak vagy tiszteletkörnek tekinti. Igyekeztek hát vitatkozni, érvelni, s e kettősségben ne­hezen találták meg a han­got. — Talán a tét és a köz­vélemény fölfokozott vára­kozása is bénítóan hat. Egy- re-másra indulnak képvi­selők visszahívását kezde­ményező akciók. — Ez a nyomán valóban nem kedvez a higgadtság­nak és bölcs, nyugodt végig­gondolásnak, amit a jogal­kotás követel. Mellesleg nem az a baj, hogy kezde­ményezik egyes képviselők visszahívását, hanem az, hogy akik jelölték őket, nem állnak ki mellettük. Még olyan esetben sem, amikor nyilvánvaló, hogy — mondjuk — a képviselő egyik szavazása csak egy hangos kisebbségnek nem tetszett. Németh Miklós miniszter- elnök nem titkolta, hogy Csütörtökön lesz a megyei pártbizottság ■ I I r ulese Március 16-én, csütörtökön 9 órakor tartja következő ülését a megyei pártbizott­ság. Az eredetileg keddre tervezett ülés időpontja szer­vezési okok miatt változott meg. A testület megvitatja a munkahelyi és lakóterü­leti pártalapszervezetek sze­repéről, tevékenységéről, feladatairól, továbbá a párt választási rendjéről szóló pártviták tapasztalatait, va­lamint a javaslatot a me­gyei pártbizottság meghatá­rozó szerepe érvényesítésé­nek elveire — a népképvi­seleti szervekben, a társa­dalmi szervezetekben dol­gozó kommunista csoportok működéséről. Grósz Károly Dunaújvárosban Grösz Károly, az MSZMP főtitkára tegnap este Duna­újvárosba látogatott. A vá­rosi pártbizottság székházá­ban Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottságának első titkára és Mádlné Maár Ilona, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára fogadta. Ezt követően a párt főtitkára részt vett, s beszédet mondott a Duna- ferr sportcsarnokban rende­zett munkásgyűlésen. Mint­egy kétezer hallgatója előtt az MSZMP megújulási tö­rekvéseiről, a kibontakozást segítő programjairól, társa­dalmi, politikai, gazdasági és kulturális életünk idő­szerű kérdéseiről szólt. Mintegy másfél órás beszé­dében választ adott a mun­kásgyűlés résztvevői által előzetesen írásban feltett kérdésekre is. Az MSZMP és a MNOT találkozója A Magyar Nők Országos Tanácsa a magyar társada­lom progressziójához tar­tozik — jelentette ki Fejti György, az MSZMP delegá­tusának vezetője csütörtö­kön az MSZMP és a MNOT képviselőinek találkozóján az MSZMP KB székházában. A különböző politikai szervezetekkel folytatott találkozósorozat részeként megtartott beszélgetésen el­hangzott: az MSZMP úgy tekint a nőmozgalomra, mint szövetségesére a nyugodt kö­rülmények közt zajló válto­zásokban. Fejti György ér­zékeltette, hogy a magyar társadalom jelentős lépést tett a politikai tagoltság irányába, s ebben szerepe lesz a nőmozgalmaknak, így a Magyar Nők Országos Ta­nácsának, illetve a nők problémáit felvállaló más szervezetnek is. Szólt azok­maga is vegyes érzésekkel figyelte az első nap ügy­rendi fiaskóját. — A képviselők a vita előrehaladtával egyre job­ban megragadták a lényeges kérdéseket; érdemben szól­tak, és volt fontos mondani­valójuk. Természetesen megoszlottak a vélemények, s olyanok is voltak, akik a helyzetet félreértve most akartak dönteni. Jóllehet egyelőre csak irányt kell mutatni, és majd csak a tár­sadalmi vita után készül el a még akkor sem végleges változat. — Ma is szóba került az alkotmányozó nemzetgyűlés gondolata ... — Szerintem ez az Ország- gyűlés alkalmas erre a fel­adatra. Más kérdés, hogy ennek és még a következő parlamenteknek is tanulni­uk kell a demokráciát. S nemcsak nekik, hanem az egész népnek, az egyes em­bereknek is. A demokráciát nem lehet felülről elrendel­ni. Kialakulása csak ember­öltőkben mérhető folyamat. Mindezzel együtt a jelenlegi Országgyűlés jó tanuló, s egyre inkább felnő felada­tához. Bíró Ferenc ról a kérdésekről, amelyek­ben várják a MNOT véle­ményét. Ezek közé sorolta a választási törvényterveze­tet, az alkotmányozás fo­lyamatát, különféle gazda­sági és szociálpolitikai kér­déseket. Duschek Lajosné, a MNOT küldöttségének vezetője rá­mutatott, hogy a nőknek nagy szerepe van a társa­dalmi folyamatok staBilizá- lásában, s emlékeztetett ar­ra, hogy az MSZMP-nek több mint 300 ezer tagja nő. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egyenjogúság jogi deklarálása mellett a mun­kában még mindig nem be­szélhetünk esélyegyenlőség­ről. Jelezte, hogy a MNOT programjában első helyen szerepel az anyaság tisztele­te és annak segítése, de cél­ja az is, hogy a nők vá­laszthassanak: a gyermekne­velés mellett vállalnak-e munkát, és ha igen, teljes vagy részmunkaidőben. El­mondta, hogy a MNOT jú­niusi konferenciáján fo­galmazzák meg a törekvé­seiket összegző minimális programjukat a 90-es évek elejére. Elítélték Romániát Genfben Az ENSZ emberi jogok bizottságában megszavazták azt a határozatot, amely el­ítéli Romániát „az emberi jogok ás az alapvető sza­badságjogok súlyos megsér­tése miatt”. A dokumentumot 21 sza­vazattal, 7 ellenében ás 10 tartózkodással fogadták el. A határozati javaslatot, amely ENSZ-vizsgálatot indítvá­nyoz — mint ismeretes — Svédország terjesztette elő, s társszerzőiként csatlako­zott hozzá 10 másik állam, köztük Magyarország. A szavazáson öt állam, egye­bek között a ‘Szovjetunió, Bulgária és az NDK dele­gátusa nem vett részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom