Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-10 / 59. szám
2 Somogyi Néplap 1989. március 10., pétitek Folytatta tanácskozását az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) ját út megválasztásához. Koncentráljuk tehát energiánkat arra, hogy ezt az utat kiépítsük és járhatóvá tegyük. És hatástalanítsuk, ne pedig felrobbantsuk az útmenti, múltból itt maradt „időzített bombákat”! Mert vannak ilyenek; mert voltak bűnök és e bűnöknek áldozatai, őket mi most megkésve ;— de a történelmi lehetőséggel azonnal élve — rehabilitálni fogjuk. A tények feltárása, összeillesztése és minősítése történészi alaposságot, igazságos mérlegelést, tárgyilagosságot, távolságtartást, érzelemtől és indulattól mentes megközelítést és értékelést igényel. Ez rendkívül időigényes feladat. Elégtételt akarunk szolgáltatni, és nem azt keresni: kin lehet elégtételt venni. Rehabilitálásra és nem bűnüldözésre vállalkoztunk. Még meglévő sebeket akarunk gyógyítani, s nem begyógyultakat feltépni! Ha nemzeti összefogást és közmegegyezést akarunk, nem tehetünk mást. — Ha az előbbiekben arra utaltam, hogy az 1949-es alkotmányunk az akkori társadalmi-politikai viszonyok terméke volt — joggal adódik a kérdés, ma milyen viszonyok szülik új alkotmányunkat? Természetesen nem támaszkodhatunk — egyébként sohasem volt — stabil, megszilárdult politikai viszonyokra. Mégis joggal várhatjuk, hogy időt álló alaptörvényünk legyen, mert az stabil értékekre támaszkodik, és átfogó fordulatot alapoz meg a társadalom által létrehozott és az általa is ellenőrzött államrendszer irányába. Sokan kérdezik: tényleg az új alkotmány megalkotása, valóban a jogi garanciák megteremtése most a legfőbb feladat e hazában, mikor a gazdaság beteg, az életszínvonal csökken, a nép egészségi állapota romlik, az oktatás, a művelődés, a kultúra pedig leértékelődik?! Ennek ellenére az én válaszom határozott igen! Mert tapasztalhattuk: jogi garanciák nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs alkotmányosság, s alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. S ha a gazdaság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi föl- emelkedésének. Ezt tudva indokoltnak fogadhatjuk el, hogy most átmenetileg a politikai intézményrendszer reformja — évtizedes lemaradás után — elébe vágott a gazdasági reformoknak. De ez csak átmeneti lehet. Tendenciájában a kettőnek együtt kell haladnia, a tartós leszakadás ugyanis töréshez vezet! Szívós és türelmes munkával kell szinkronra törekedni, hogy az összhang hiánya ne váltson ki önveszélyes radikalizmust. Se a rohanni akarók részéről, se a régi keretek felbomlására rendcsinálással, a vaskéz politikájával reagálni hajlamosak oldaláról. Hazánkat Európához akarjuk felemelni. Tudjuk: nagy a szintkülönbség, és ez csak fokozatosan történhet. A sikeres átmenethez minden lépésnél szilárd támaszt kell találnunk, nehogy visszazuhanjunk. A haladás ütemét úgy kell meghatároznunk, hogy követni tudjanak bennünket azok, akikért előrehaladni egyáltalán érdemes. Mert támaszunk csak követőinkben van, szélsőségeket csak kevesen követnek! Erő csak a centrumban van, s a centrumot a reform köré kell megszervezni! A kormány ezt akarja, s ez az, amit én reformcentrumnak nevezek. Társadalmi konszenzus Tisztelt Ház! A magyar szocializmus új modelljének sorsa, az ahhoz vezető, konszolidált átmenet esélye — mint ezeréves történelmünk minden jelentős lépése — a nemzetközi feltételek alakulásától is függ. A „peremfeltételek” kedvezőek. A szocialista országokban a reformpozíciók erősödnek, érlelődik a modellváltás szükségességének felismerése és a váltás előkészítése. A mi új alkotmányunk ebbe a folyamatba illeszkedik. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa is üdvözli ezt a lépést, amit fontos építőkőnek tekint a közös európai ház megalapozásában. Nem is alaptalanul, hiszen az új alkotmány nemcsak a szocialista alkotmányfejlődés szakaszhatára; nemcsak az ezeréves államiság kifejeződése; nemcsak a magyar progresz- szió alkotmányjogi elgondolásainak vállalása, hanem olyan vállalkozás, amely újból az európai fejlődés élvonalába lendíthet bennünket! De csak akkor, ha nem riadunk meg a szükségképpen felmerülő éles konfliktusoktól, és türelmes, együttműködésre kész magatartással keressük azok megoldását! Ez a reformokat megvalósítható átmenet záloga. Ügy kell haladnunk a reformok útján, hogy a hatalom és társadalom viszonyában ne bénító szembenállás, hanem az együttműködés legyen meghatározó. Ne feledkezzünk el róla: az ezeréves magyar történelemben mindig csak akkor volt eredményes a gazdaság- és társadalomépítés, amikor a reformok útját jártuk, amikor a reformokat erős, a társadalom támogatását élvező kormányzat vezérelte. A sodródó hatalom mindig széthúzáshoz, széteséshez, anarchiához - vezetett. De nem volt eredményes az önkényuralmi ' berendezkedés sem! A magyar reformidőszakok sikerének titka abban rejlett, hogy a folyamatot központilag vezérlő erős kormányzat együttműködött a reformfolyamatokat hordozó társadalmi rétegekkel. A jelenlegi helyzetben a modellváltás bázisa már nem lehet egy vagy két osztály, illetve társadalmi réteg! A célul tűzött modell, az ahhoz vezető átmenet társadalmi bázisa nem lehet ugyanaz, mint amire eddig támaszkodhattunk. Tulajdonreformot hajtunk végre és vállalkozásösztönző politikát követünk. Ebből az következik, hogy az új bázis a vállalkozásra kész és képes emberek, szervezetek összessége; mindazok, akik egy ilyen rendben esélyt látnak az érvényesülésre és a biztonságos létre. Ha ez a bázis érdekelt teljesítménye növelésében, ezzel létrehozza azokat a forrásokat is, amivel a széles körű szociális biztonság erősíthető, a rászorultak megsegíthetők! Bízom benne, hogy az átmenet karakterében és az új modell tartalmában egyetértés alakítható ki a társadalomban és a politikai élet lényeges szereplői között. Egyetértésre kellene jutnunk az emberarcú, közösség- és környezetbarát, ugyanakkor a társadalmi jólétet hatékony gazdasággal megalapozó szocialista társadalom szükségességében: eg.v ilyen társadalmat építő, a modellváltást dinamizáló demokrácia kiépítésében; nemzeti érdekeink érvényesítésében, az emberiség egyetemes érdekeinek védelmében, az egyenrangú és szuverén államok világot átfogó kapcsolatrendszerében; történelmi múltunk, ezeréves államiságunk és az egyetemes magyarság iránt érzett felelősségünk vállalásában; egv olyan politikai rendszer kialakításában, amely megszüntet minden egyeduralmat, a hatalomgyakorlás minden kizárólagos formáját. A társadalmi konszenzus megteremtéséhez az új alkotmánynak feltétlenül tartalmaznia kell: — az emberi és állampolgári jogok, valamint az állampolgári kötelességek részletes szabályozását és az alapvető emberi, állam- polgári jogokról szóló nemzetközi egyezmények beépítését a hazai jogrendszerbe ; — az önkormányzat és az önigazgatás széles körű kiépítését és megerősítését, nemcsak területi elv szerint, hanem a szakmai, hivatásbeli önkormányzatoknál is; — az önszerveződések, közösségek, társulások, vállalkozások széles hálózatának kiépítését, amelyek a településfejlesztésben, az építészeti és környezeti értékek ápolásában, a szociális gondok megoldásában, a kulturális értékek gazdagításában működnek közre; — az állam ne legyen a társadalom gyámja, de éjjeliőrként szemlélődő mellékszereplője sem! Legyen központi szervező erű — vagy ha úgy tetszik menedzser —, amelynek feladatai : — egyrészt: olyan gazdálkodási föltételek kialakítása, amelyben a tőke hasznot eredményez és abból a bővített újratermelés, a humán szféra és az államapparátus költségei fedezhetők. Az állami költségvetés a nyereséget csak olyan mértékben ossza újra, hogy a társadalmi esélyegyenlőtlenséget mérsékelje és az államszervezetet fenntartsa; — másrészt: annak megszervezése, hogy a társadalom döntően saját maga tek, alapítványok) működése számára; — harmadrészt: a legfontosabb állami döntéseket az Országgyűlésben alkotott törvények tartalmazzák. S a törvények nemcsak az állampolgárokra, hanem az államra, annak szerveire is kötelezőek legyenek ! Tisztelt Képviselők! A pártok és a különböző politikai szerveződések közötti párbeszéd, vita, a politikai harcok közegében a kormány kötelessége a kormányzati alapfunkciók rendezett működtetése központi szinten és a közigazgatás különböző szintjein is. Ide tartozik, hogy a kormány a hadsereget és a belügyi szervek működését függetleníteni kívánja a napi politikai hullámzásoktól. Arra törekszik, hogy ezek tartós, stabil intézmények, a nemzetbiztonság és az állami integráció erői legyenek az alkotmányosság és a törvény talaján. Az alkotmányozási folyamat csak az alkotmányosság, a törvényesség érvényesülésének közegében lehet eredményes. Az emberek most két dolgot igényelnek: demokratikus társadalmat, valamint külső és belső békét. A kormány feladatának tekinti az alkotmányozási folyamat nyugodt, kiegyensúlyozott föltételeinek biztosítását. Ha a politikai pártok jelszóversenye uralja a politikai közéletet, akkor az alkotmányozási folyamat könnyen vakvágányra kerülhet. Ez könnyen bekövetkezhet, ha a többpártrendszer művi úton jön létre és a hatalmi pozíciókat a nép háta mögött osztják el, nem pedig fokozatosan, hitelesen, a tényleges érdekérvényesítési törekvések bázisán épül az ki! A reformcentrum körüli erős társadalmi és politikai szerveződés kialakítása nagyon fontos! Csak így kerültunk, építőanyagunk, amibe már Kőmíves Kelemennél nem kisebb áldozatunkat is beleraktuk! A ház tehát állni fog, ha közös akarattal és összefogással /rakjuk egymásra az építőköveket. Az, új alkotmány lehet az ünnepélyes alapkőletétel. És amit benne megfogalmazunk, az nemcsak mai önmagunkról szóló dokumentum kell legyen, hanem hosszú időre érvényes, előrelátó és előremutató valódi alaptörvénye e nép országépítő tevékenységének, sorsának, emberi életének: Az alkotmányozó munkával, a jogalkotással és általában a politkai intézmény- rendszer reformjával szemben igényes követelményeket kell támasztanunk, de nem szabad illúziókat táplálnunk! A világban elfoglalt helyünket befolyásolja ugyan, de nem meghatározóan, milyen társadalmunk működési rendje, hogyan működik a demokrácia, a nyilvánosság, milyen a döntési mechanizmus, erős-e a társadalmi kontroll. Helyünket a nemzetek gazdasági erősorrendjében alapvetően tehát nem mi — vagy nemcsak Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója a népköztársaság elnevezés mellett telte le voksát. Egyetértett azokkal a véleményekkel, amelyek nem tartják szükségesnek az Elnöki Tanács fenntartását. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész felszólalásában fontosnak tartotta, hogy az ügyészi struktúra eddig bevált elemeit megőrizzék, ugyanakkor korszerűsítsék is. Sarlós István (országos lista), az Elnöki Tanács beelégítse ki igényeit és szükségleteit. Az állam nyisson tág teret a különböző tulajdonformák .(társaságok, önkormányzatok, egyesülehetö el, hogy rossz közélet1 hagyományunk, az érzelmi- indulati túlfűtöttség szétzilálja politikai közállapotainkat. Stabil intézmények Nem vitatható, hogy a nyugati demokráciák hatalmas tömegű tapasztalatokat halmoztak fel a demokratikus alapelvek gyakorlati alkalmazásának történelmi küzdelmeiben. Ez mindenkinek kincsesbánya, aki tanulni akar, de szeretné elkerülni az egyéni tanulásban a már elkövetett hibák, tévutak csapdáit. Ilyen értelemben mi is okkal fordulunk a nyugati demokráciák felé. De nem azért, hogy másoljunk bármilyen modellt! Igaz, vannak olyanok, akik a megszenvedett saját megoldás helyett könnyebbnek látják egy kész recept átvételét. Én azt mondom, ők tévednek.. Mindig tévedtünk, olykor tragikusan nagyot, ha szolgai módon másoltunk egy külső modellt!» Van saját értékrendünk, de nem lehet minden értékünk csak belső eredetű, be kell fogadnunk és társadalmunk szervezetébe kell építenünk a külvilágban felmutatott értékeket is. Ne féljünk ettől! Az egészséges szervezet befogadja és asz- szimilálja, ami hasznára lehet, és kiveti magából, ami testidegen. Mi akkor is magyarok maradunk, ha vérünkben ás szervezetünkben már Európa összes nepeinek éltető nedvei lüktetnek! Nekünk saját történelmünk van, saját nemzettudatunk, sajátos jelenünk, és saját magyar modellt akarunk felépíteni. Van hozzá keservesen megszerzett tapasztalalyettes elnöke az. alkotmány - koncepció számos belső ellentmondására hívta fel a figyelmet. Helytelenítette például azt az elgondolást, amely szerint a köztársasági elnöknek joga lenne feloszlatni a Parlamentet. Sarlós István szerint a köztársasági elnök ne legyen a hadsereg főparancsnoka, ne hirdethessen ki rendkívüli állapotot, politikai pártban ne tölthessen be funkciót. Ne legyen képviselő sem. s ne helyettesíthesse őt az Országgyűlés elnöke, aki viszont képviselő, hanem válasszanak helyettes elnököt is. Sarlós István indítványozta: az alkotmány módosítása csak népszavazással történhessék meg. Sarlós István félreérthető- nek ítélte az írásos előterjesztésnek azt a mondatát, hogy az intézmények, mozgalmak és pártok kötelesek tiszteletben tartani az. ország külpolitikai alapelveit. Szerinte ez a megfogalmazás nem jelentheti azt. hogy rni — határozzuk meg! A kicsi és erőtlen országok, ha magukban akarnak küzdeni, a süllyesztőbe kerülnek. Létük és fölemelkedésük egyetlen esélye, ha összekötik sorsukat a haladás irányát és ütemét meghatározó erőkkel. De potyautasként nem kerülhetünk a zászlóshajóra! Meg kell váltanunk a jegyünket. Azt pedig csak •egv európai jogrenddel, demokráciával. iskolázottsággal, kulturáltsággal, néhánv eddigi társadalmi magatartásforma sutba vágásával, az adni és befogadni képes szellem felmutatásával válthatjuk meg. Bízom abban, hogy országgyűlésünk, társadalmunk, országos és helyi szervezeteink. politikusaink és közembereink a társadalmi viták és a politikai küzdelmek során összeadják garasaikból azt a politikai tőkét, amiből ez a jegy megváltható lesz! A Központi Bizottság és a Minisztertanács nevében ezeknek a gondoknak a je- gvében támogatom a Magyarország alkotmányának szabályozási elveire vonatkozó javaslatot — mondotta végezetül a kormány elnöke. korlátozzák az alapelvek meg vi tathatóságát. Szóljon önálló fejezet az alkotmányban a fegyveres testületekről — javasolta Sarlós István. Szerinte az Országgyűlésnek beleszólást kell biztosítani abba, hogy milyen hadgyakorlatokat tartanak az. ország területén, illetve, hogy hol és mikor vesznek részt külföldön magyar katonák nemzetközi békefenntartó tevékenységben. A képviselő szót emelt a halálbüntetés eltörlése, valamint az ügyészség jelenlegi funkciójának fenntartása mellett. Az államforma meghatározásaként a köztársaság kifejezést tartotta a leghelyesebbnek. A címer ügyét — mint mondta — népszavazásra kell bocsátani; ő maga a Kossuth-cí- merrel rokonszenvezik a leginkább. Indítványozta azt is; az alkotmányhoz fűzött kiegészítésben határozzák meg nemzeti ünnepeinket, vagyis — az 1848-as forradalom jogán — március lóét és — Szent István emléke jogán — augusztus 20-át. Dr. Garbacz Katalin (Fejér m., 9. vk.), a dunaújvárosi kórház gyermekgyógyász főorvosa az alkotmány-koncepció fundamentumát jelentő emberi és állampolgári jogokkal foglalkozott. — Nekem, mint orvosnak — folytatta a képviselő — az élethez való jog eskümből adódóan is nagyon fontos, ezért a halálbüntetés eltörlése mellett vagyok. A jog alapján álló társadalomnak nem lehet olyan felfogása, hogy az élettől bárkit is megfoszthat. A társadalom normáihoz nem igazodó egyént viszont — ha kell, élete végéig — ki kell vonni a társadalom hatóköréből. A képviselő javasolta, hogy rögzítsék a létbiztonság fogalomkörét. Fontosnak tartotta a házasság védelmének a kinyilvánítását is. Korom Mihály (Bács-Kis- kun m„ 8. vk.), a házszabályt előkészítő bizottság elnöke ismertette azt a javaslatot, amelyet az Országgyűlés ügyrendjének módosítására dolgozott ki a testület. Eszerint abban az esetben, ha a szavazás kézfelemeléssel történik, csak akkor számláltatja meg az Országgyűlés elnöke a szavazatokat. ha az eredménynyel kapcsolatban kétség merül fel, vagy ha bármelyik képviselő kéri ezt. Az Országgyűlés a házszabály 48. paragrafusának (Folytatás a 3. oldalon.) A köztársasági elnök jogköre
