Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfoíyam, 57. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 8., szerda Nőnapi töprengés Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Kedden délelőtt 9 órakor Grósz Károly főtitkár elnökletével — Jászai Mari téri székházában — összeült a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen meghívottként részt vettek: a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a KB osztályvezetői, a megyei, megyei jo­gú pártbizottságok első titkárai, a Buda­pesti Pártbizottság titkárai, az Országgyű­lés elnöke, továbbá a központi sajtó ve­zetői. A Politikai Bizottság nevében Grósz Ká­roly üdvözölte a Központi Bizottság tagjait, majd a testület döntött a anácskozás napi­rendjéről. 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt ak­ciótervére vonatkozó javaslat — előadó Be- recz János, a Központi Bizottság titkára: 2. Tájékoztató időszerű nemzetközi kér­désekről — előadó Szűrös Mátyás, a KB titkára; 3. Különfélék; 4. Személyi javaslat. Berecz János előadói beszéde Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke a Parlamentben fogadta a New York-i székhelyű külkapcsolatok tanácsának hazánkban tartózkodó küldöttségét. A találkozón részt vett Mark Palmer, az Amerikái Egyesült Államok budapesti nagykövete Ma megnyílik az Országgyűlés márciusi ülésszaka Van, akinek alkalom, van, akinek újabb alkalom — hi­szen minden lehetőséget megragad rá — a nemzet­közi nőnap, hogy a szebbik nemről elmélkedjen. A szo­ciológusoknak mindenesetre kedvenc témájuk, hiszen e tudomány képviselőinek minden kedvencük, ami idő­szerű és szorító kérdés csak van a társadalomban. A nemzetközi nőnap ha­zánkban a bűnbánat és a széptevés napja. Mi, férfiak ilyenkor nézünk önmagunk­ba, s látjuk be, hogy asz- szonyunkat még mindig túl sokat hagyjuk magára a konyhában, miközben helyt­állást várunk tőle a munká­ban. Legalábbis nem vetjük szemére, ha e szűkös idők­ben ő is gyarapítja a kony­hapénzt. Ilyenkor vizsgáljuk meg, hogyan lehetne e ter­heket még „közösebben” viselni. Ne higgyük, hogy az asszonyoknak sosincs lelki­furdalásuk. Ők is érzik, hogy napjaink rohanó világában keveset tudnak foglalkozni családjukkal — a kelleténél mindenesetre kevesebbet. A nemzetköziséget föl­használva vigasztalódhat­nánk azzal, hogy más föld­részeken nyomasztóbb gon­dokat hoz a felszínre a már­cius 8-a. Választójog, önállóság, egyenjogúság. Sok víz lefolyt már a honi folyókon, míg a múlt század végén — 1895- ben — eljutottunk odáig, hogy nőt is fölvehettek ha- .zai egyetemre. A korlátozás 'nélküli választójog pedig csak a Tanácsköztársaság időszakában adatott meg a nőknek. ,A művelődés és a közélet hagyományosan „fér­fiterep” volt. Napjaink kö­zépiskoláiban viszont a lá­nyok .lekörözik’ a fiúkat, s nem egy értelmiségi pálya kimondottan elnőiesedett. Önállóság. A már említett társadalomkutatók örömmel üdvözölték és üdvözlik, hogy a művelődés és a munkába állás révén a nők kivívták valódi önállóságukat és egyenjogúságukat. A tudósok ugyanilyen hévvel mutatnak rá azonban arra, hogy az ön­állósodással és az egyéni szakmai ambíció erősödésével együtt jár az is: gyengült a nők „kapocs” szerepe a csa­ládban. Ezzel az aggodalom­mal egy tavalyi nőnapi ki­advány hölgy szerzője nem teljes mértékben ért egyet: „Az ünnepi köszöntők hall­gatnak arról, hogy a féfiak egy része, valahol a lelke legmélyén a nők, a felesé­gek munkavállalását okolja a házastársi kapcsolat foko­zatos kiüresedéséért, a ház­tartás zűrzavaráért, a csa­ládok széthullásáért. Az ün­neplés perceiben pedig mi, nők is ünneprontók va­gyunk: nekünk is akadnak »hátsó gondolataink«. Eszünkbe jut, hogy á »nő ne dolgozzon, hanem maradjon a fakanál mellett!“ jelszót ápolgató férfiak talán nem is a munkától kívánnák megfosztani a női nemet: ki tudja, nem inkább a szűkülő munkaerőpiacról kívánják-e távoltartani a konkurenst. No, persze, nem a három műszakban dolgozó textil­gyárakból .. E kérdést ki-ki eldöntheti saját tapasztalatai alapján. Egy valamit tudunk bizo­nyosan; külsőre ők, a nők a szebbek. A biológiai kü­lönbségek — remélhetőleg — állandóak lesznek. Az indo­kolatlan társadalmi különb­ségek további csökkentésé­ből pedig mindannyian ki- vehetjük részünket. Kovács Gyula Bevezetőjében emlékezte­tett arra, hogy a májusi ér­tekezlet óta eltelt időszak­ban a párt vezető testületéi — ha néha megkésve is, de — rendszeresen foglalkoztak a legfontosabb politikai, gaz­dasági kérdésekkel, fejlemé­nyekkel. Mind gyakrabban merülnek fel más olyan problémák is, amelyekhez egy politikai pártnak a vé­leményét és a viszonyát ki kell alakítani. Az MSZMP így számos kérdésben külön- külön dolgozta ki a részle­tesebb álláspontját. Egyes esetekben pedig még adós a politikai válasszal. Gond azonban, hogy mindezek nem kapcsolódnak egymás­hoz egy öszefüggő politikai, gondolkodási, cselekvési rendszerben. A közvélemény számára ez a helyzet, a po­litika formálódásának ez a módja nehezen áttekinthető­vé vált. A párttagság- ugyan­ilyen problémák előtt áll. Set részére még a politika képviselete is néha gondot okoz, hiszen csak részleten­ként ismeri meg. Ebből is fakad bizonytalansága, befe- léfordu'.ása, s ami még sú­lyosabb gond: a társadalom irányában tapasztalható cse­lekvési bizonytalansága. Mindezek következtében elemi erővel tört fel a párt­tagság igénye egy világos, közérthető és követhető po­litikai program iránt — ez a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén egyértelműen megfogalmazódott. Az is vi­lágossá vált, hogy most olyan cselekvési programra, szándékaink kinyilvánításá­ra van szükség, amely tar­tós törekvéseken alapul, de rövid távra szél. Ebből kö­vetkezően nem vállalhatja fel a 15—20 éves távlatú stratégia megalkotását, ame­lyen Pozsgay Imre vezetésé­vel bizottság dolgozik. A Politikai Bizottság javasolt programtervezete ugyanak­kor a stratégia irányaival szerves kapcsolatban áll. A továbbiakban a prog­ramról szólva Berecz Já­nos hangsúlyozta: felvállal­ja, hogy egy politikai párt­nak a magyar nemzet érde­kében. a legfontosabb idő­szerű kérdésekben megfogal­mazott cselekvési programja legyen. Ez egyben a soron következő választásokra le­het kiindulási alap, orientá­ciós irány. Közzétételével az a szándék, hogy a párt és a társadalom közötti vi­szony új, követhető és min­denki által ellenőrizhető, a gyakorlatban is értelmezhe­tő tartalmat kapjon. Vagyis az állampolgár döntsön ar­ról, hogy felisrrteri-e benne az egyéni, a közösségi és a nemzeti érdekeit. Az MSZMP tagjai pedig e program is­meretében, birtokában kép­viselhetik politikánkat. Mitől á mi pártunké tehát ez a program? — tette fel a kérdést az előadó. Melyek azok a jegyei, amelyeket mi vállalunk és képviselhetünk? A program egyetemes és nemzeti irányadó értékei a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás. Mi ezeket az eszméket, amelyeknek a1 kö­zéppontjában az egyes em­ber áll, vissza akarjuk he­lyezni szerves, természetes társadalmi környezetükbe, és megvalósítható tartalom­mal. Szabadságeszmónyünk a személyiség önállósága, az emberi jogok érvényesülése. Azoké a jogoké, amelyekben a7. ember szabadsága a tár­sadalom terméke, s nem a politika adománya. Az egyé­ni szabadságra épüljön a nép szabadsága. — Felfogásunkban az igaz­ságosság az esélyek egyen­lőségére való törekvést je­lenti, fejtette ki a Központi Bizottság titkára. Azt, hogy a törvények valóiában és ne csak kinyilatkoztatásokban vonatkozzanak mindenkire. Az egyenlő esélyt a hata­lomban való részvételre, a munkához való jogban, a tulajdonformákban, a kul­túrában, a szociális bizton­ságban egyaránt képviseljük. Meg alkarjuk állítani az elsze­gényedést és megakadályoz­ni a gazdasági hatalom min-- denféle koncentrálódását. A Szolidaritás eszméje a sza­bad, autonom egyének és közösségek összetartozásának érzése, cselekvésük motivá­ciója. Beletartozik a társa­dalomnak, a közösségeknek egymásért vállalt felelőssége ás az egyes ember melletti kiállása. — Az értékek valóra vá­lásának csak egyetlen útja lehet: a demokrácia. Meg­győződésünk, hogy ezek az eszmék a szocializmus ki­épülésével teljesedhetnek ki. Ezért azonban cselekedni kell ás pártunk cselekedni akar. Politikai programjá­nak középpontjába állítja a nép akaratát kifejező politi­kai rendszer kiépítését, a jogállamot, az egyén és a A helsinki záróokmány 35 aláíró államának bécsi tár­gyalásai alkalmából az oszt­rák fővárosban tartózkodó Várkonyi Péter külügymi­niszter kedden délelőtt a ta­nácskozás színhelyén, a Hof- burg-palotában találkozott spanyol minisztertársával, Fernande.z Ordonezzel, aki jelenleg az EGK elnöki tisz­tét is betölti. Megvitatták a közösség biztonságát, a kor­szerű, Európában és a világ­ba beépülő hatékony gazda­ságot. A szellemi alkotómun­ka felszabadítását. Nem le­hetünk többé szűkkeblűek s politikai vakok! Mozgósítás­ra, előírásra újat alkotni le­hetetlen. Valamennyi alkotó elme javaslataira, felelős cselekedetére van szüksé­günk, hogy megoldásokat ta­láljunk problémáinkra — szögezte le az előadó, majd emlékeztetett arra a törté­nelmi tényre, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt egyesült párt. Értelmezése a továbbiakban nem lehet for­mális. Az egyesülés eredeti szelleméhez kell visszatérni, megtisztítva azt a hozzá méltatlan politikai játszmák­tól ék cselekedetektől. Ki kell mondani végre: magun­kénak valljuk az egyesülés­be hozott gondolatiságot. Ha elvi politikát folytatunk, ak­kor nincs jogunk mást ten­ni. A pánttagság elé terjesz­tendő cselekvési program- javaslatban az erősödő szo- ciáldemökrata és reform- kommunista szellemiség öt­vöződik. A szociáldemokrá­cia százéves múltjában és jelenlegi teljesítményében is mélyen gyökeredzik a de­mokratikus magatartás, a bonyolult .társadalmi jelensé­gek árnyalt, összetett meg­közelítése és kezelése, az egyén, az emberi jogok tisz­telete. Nagy értéke a szo­ciáldemokrata mozgalomnak a nyitott politizálás, a tár­sadalom széles rétegeivel való kapcsolattartás képes­sége — állapította meg Be­recz János, s a több mint 70 éves magyar kommunis­ta mozgalom kiemelkedő ér­tékeiként sorolta a mozgal­mi szervezettséget, az elvek iránti elkötelezettséget, a kö­zösség tiszteletét, az önfel­áldozást, a .társadalmi rend­szer viszonyaiban történő változtatás bátorságát. Hozzátette: ez a mai ma­gyar valóságban a radikális (Folytatás a 2. oldalon) két ország jól fejlődő kap­csolatainak alakulását, to­vábbá az Európai Közössé­gek és Magyarország közöt­ti együttműködés alakulá­sát. Ugyancsak kedden délelőtt Kurt Waldheim osztrák köz­társaság! elnök hivatalában fogadta a magyar, külügy­minisztert. Több mint fél­órás megbeszélésükön naav­Ma délelőtt 10 órakor megnyílik az Országgyűlés márciusi ülésszaka, amelyet az új házszabályoknak meg­felelően most első ízben a parlament elnöke hívott ös2- sze. Az utóbbi csaknem más­fél év intenzív jogszabály- alkotó tevékenységét foly­tatva ez alkalommal is több­napos megfeszített munka vár az autonómiájában erő­södő törvényhozó testületre. A törvénykezést szolgáló napirendi pontok tárgyalá­sa előtt egy olyan kérdés­ben kell dönteniük a képvi­selőknek, amely magának a Háznak a zökkenőmentes működését érinti. Mint is­meretes, Stadinger István, az Országgyűlés elnöke be­jelentette távozási szándé­kát. A házelnök lemondásá­ról hivatalosan ma délelőtt határoz a parlament. Ezzel közvetlenül összefüggően a törvényhozókra vár az is, hogy a Hazafias Népfront javaslata nyomán megvá­lasszák a jelölőbizottságot, amely e fontos tisztség vá­rományosaira tesz javasla­tot. Rendkívüli érdeklődés elő­zi meg a tervezetek sorában elsőként napirendé kerülő alkotmányszabályozási elve­ket; eddig 41-en jelezték hozzászólási szándékukat. Az új alaptörvény előkészítő munkálatait egyébként a mostani ülésszakot megelőző képviselőcsoport-tanácskozá­sokon, illetve az állandó bi­zottságok ülésein egyaránt nagy figyelem kísérte. Az alkotmányszabályozási elveket Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesz­ti a törvényhozó testület elé, az alkotmányelőkészítő bizottság véleményét pedig Gajdócsi István, a testület elnöke foglalja össze. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munká­ra értékelték qz országaik közötti jószomszédi viszonyt, s méltatták a Bécsben most megnyíló leszerelési és biza­lomerősítési tárgyalások je­lentőségét. Waldheim elnök hangsúlyozta, hogy Ausztria a jövőben is nagy fontossá­got tulajdonít a sokrétű együttműködésen alapuló ma- 'gyar—osztrák kapcsolatok áDolásának és bővítésének ügyi Hivatal elnöke lesz az előterjesztője két egymást követő napirendnek. Az ÁBMH vezetőjének expozé­ja nyomán a parlament megtárgyalja a Munka Tör­vénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosításá­nak tervezetét, illetve a sztrájkról szóló törvényja­vaslatot. Ez utóbbi törvényterve­zet az elmúlt hetekben or­szágszerte élénk társadal­mi vitát váltott ki. Számos társadalmi, érdekképvisele­ti szervezet annak a véle­ményének adott hangot — s nézetüket több képviselő is osztotta —, hogy a tervezet jelenlegi formájában még nem, alkalmas e rendkívül fontos munkavállalói jog megnyugtató szabályozásá­ra. Ezért várható, hogy a sztrájktörvény tervezete, illetve annak számos ren­delkezése az ülésszakon is heives vitára készteti a tör­vényhozókat. Elképzelhető, hogy a parlament végül „áthidaló” megoldásként úgy dönt: első olvasatnak tekinti a most beterjesztett törvényszöveget, s a sztrájk­jog szabályozásának elvei­ről rendez vitát. A belkereskedelemről szó­ló 1968. évi I. törvény mó­dosításának törvényjavasla­tát Beck Tamás kereske­delmi miniszter előterjeszté­se alapján tárgyalja az Or­szággyűlés, majd a testület tájékoztatót hallgat meg a Budapest—Bécs Világkiállítás előkészítéséről. E napirend előadója ugyancsak a keres­kedelmi miniszter lesz. A világkiállítás kiemelkedő je­lentőségére utal, hogy a mindinkább a hazai közvé­lemény érdeklődésének hom­lokterébe kerülő eseményről öt parlamenti bizottság is véleményt nyilvánít. Tájékoztatót hallgat meg az Országgyűlés a ro­mániai menekültek helyze­téről és a kormány ezzel kapcsolatos további intézke­déseiről. A hazánkban feb­ruár végéig menedéket ke­resett több mint 14 ezer ro­mániai állampolgár sorsának alakulásáról Horváth István belügyminiszter ad számot az Országgyűlés előtt. A tervek szerint az utol­só napirendi pontok között tárgyalják a képviselők a parlament 1989. évi várható programját, majd interpellá­ciók és kérdések zárják az ülésszak munkáját. E tárgy­körben is „rekordot” dönt a törvényhozók aktivitása, hi­szen az ülésszak megnyitá­sát megelőző napig 27 in­terpelláció és 10 kérdés gyűlt Bécsi külügyminiszteri találkozó NAGYRA ÉRTÉKELTÉK A JÓSZOMSZÉDI VISZONYT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom