Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám
2 Somogyi Néplap 1989. március 31., péntek KÖZLEMÉNY (MTI) Újra Budapesten az eltérített Malév-gép zításra vonatkozó anyagi és eljárási szabályokról. Az MSZMP Központi Bizottsága állásit foglalt a párt sajtópolitikájáról, és megfogalmazta a pártsajtó irányításával kapcsolatos feladatait. A párt korrekt viszonyra törekszik minden együttműködésre kész sajtóorgánummal. Tiszteletben tartja önállóságukat, és politikai mozgalomként kíván jelen lenni a nyilvánosság fórumain. Pártunk véleménye szerint a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda a kormány felügyelete alatt álló nemzeti intézmény. Ezek tevékenységükben megjelenítik a társadalom nagyobb csoportjainak nézeteit s tükrözik a társadalom érdektagoltságát, ily módon a kormány felett nemzeti ellenőrzésit is gyakorolnak. A Minisztertanács hatásköre: e nagyhatású tájékoztatási eszközök általános politikai vonalának meghatározása, a legfontosabb személyi kérdések eldöntése. A kormány felügyeletét biztosító mechanizmus A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette — a testület február 10—11-i ülésén kialakított állásfoglalás-tervezete nyomán — a politikai rendszer reformja feletti vitáról készített jelentést. Köszönetét fejezte ki a párt tagjainak, szervezeteinek, a tudományos műhelyeknek az észrevételekért, a hasznos javaslatokért. Ezek figyelemA Központi Bizottság megvitatta a KISZ működésével, szerveződési megújításával kapcsolatos tájékoztatót. A testület egyetért az ifjúsági szövetség politikai platformjával, és támogatja az ezzel összhangban megindult politikai és szervezeti átalakulást. Tudomásul veszd, hogy a KISZ XII. kongresszusának előkészítése során önálló tagszervezetek alakulnak, amelyek föderációba tömörülve kívánnak működni. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy az ifjúság részvétele, közreműködése nélkülözhetetlen a társadalmi megújuláshoz. A következetesen végigvitt gazdasági, politikai reformok hozhatnak érdemi javulást a fiatalok élet- és munkakörülményedben. E célok érdekében az MSZMP-nék ifjú- ságpárti programra, új ifjúságpolitikára van szüksége. A KISZ szervezetei a szocialista értékeket valló fiamegteremtésében fontos lépés volt a Tájékoztatáspolitikái Kollégium megalakítása. Szükséges, hogy a kollégium minél előbb megfogalmazza a nemzeti tájékoztatási eszközök feladatait. Az MSZMP támogatja, hogy az állami sajtópolitika keretében áttekinthető finanszírozási rendszer jöjjön létre. Fontosnak tartja a piaci viszonyok kiépülését, az eg^es orgánumok közötti versenyt. Ugyanakkor a pénzügyi támogatást az értékek védelmére kell fenntartani. A pártsajtó a politikai nyilvánosság bővülésével erősödő versenybe került. Ezért is szükséges, hogy a jövőben a szerkesztőségek aktívan vegyenek részt a társadalmi, közéleti vitákban, biztosítsanak fórumot a párton belüli különböző nézeteknek, szellemi műhelyként érvényesítsék befolyásukat a társadalomban. Minderre megfelelő szerkesztéspolitikával, a személyi feltételek javításával, tartalmi megújulással válhatnak alkalmassá. be vételével módosította a tervezetet, és elfogadta a határozatot. A testület soron következő ülésein folyamatosan napirenden tartja azokat a tartalmi, szervezeti és módszertani kérdéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az MSZMP a többpártrendszer viszonyai között is meghatározó politikai szerepet töltsön be a társadalomban. talokat kívánják tömöríteni, és a párttal politikai szövetségben, önállóan, közvetlen pártirányítás nélkül dolgoznak. Együttműködésük az MSZMP-vel az értékek azonosságára, a közös politikai értékekre épül. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a párt- szervek, -szervezetek és a párttagok is segítség elő az ifjúsági szövetség átalakítását. A KISZ XII. kongresz- szusát követően alakítsák ki az ifjúsági szervezetekkel való együttműködés új formáit. Igényeljék az ifjúsági szövetség képviselőinek részvételét a pártvezetőségek, párttestületek munkájában. V. 1 • A Központi Bizottság tájékoztatást kapott a március 15-i ünnepségekről. A testület köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik elősegíKEREKASZTAL ÉS GAZDASÁG (Folytatás az 1. oldalról) Megállapította, hogy a politikai intézményrendszer demokratikus átalakításának nélkülözhetetlen feltétele a politikai nyilvánosság és a tájékoztatás jogi garanciákon alapuló reformja. Ennek alapja a véleménynyilvánítás, a szólás- és a sajtószabadság érvényesülése. A pártértekezlet óta a magyar sajtó struktúrája, működése erőteljesen változott. Jelentősen bővült a különböző nézetek nyilvánossága, a magyar újságírás színesebbé, érdekesebbé vált. Nőtt az igény a hitelesség iránt. Bővült a lapalapítók lehetősége az orgánumok politikai vonalának, profiljának alakításában. A mai helyzet ugyanakkor magán viseli az átmenetiség jegyeit. A tömegtájékoztatás eszközeinek egy részében nem elég magas a szakmai igényesség, és az érdemi viták helyett a szélsőséges nézetekkel való „békés egymás mellett élés” a jellemző. Megszűnt a közvetlen állami felügyelet és pártirányítás, de a nyilvánosság új jogi feltételei és intézményei kialakulatlanok vagy jelenleg szerveződnek. Az MSZMP célja, hogy a működési zavarok megszüntetését a jogi garanciák mielőbbi megteremtésével segítse elő. Határozott törekvése és érdeke, hogy a politikai, szervezeti sokféleség jegyében a nyilvánosság fórumain megjelenjenek mindazok a nézetek, amelyek alkotmányunkkal és törvényeinkkel nem ellentétesek és hozzájárulnak a nemzeti összefogás kialakításához. A jelenleg érvényben levő, 1986. szeptember 1-jé- vel hatályba lépett sajtótörvény az időközben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások következtében alkalmatlanná vált funkciói teljesítésére. A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy az új törvény — a jogállamiság kiépítésére vonatkozó törekvésekkel és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban — állampolgári jogként szabályozza a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság gyakorlásának módját, garanciáit és törvényes korlátáit. Ennek szellemében határozza meg a lapkiadók, szerkesztőségek, újságírók, terjesztők tevékenységével kapcsolatos jogokat, kötelezettségeket és felelősségüket. Kívánatos, hogy a törvény rendelkezzen a sajtó- tevékenység feletti törvényességi felügyeletről és a sajtóbűntettre, a helyreigaA Malév MAH 640-es számú járata viszontagságos kitérő után csütörtökön hajnalban, fél 1 után néhány perccel leereszkedett a Ferihegyi repülőtér betonjára. Az eltérített gép személyzete, Durucz Jenő repülőgépparancsnok, Zámbó Mihály másodpilóta, Szabó Bela fedélzeti mérnök és Ka- rádi György utaskísérő, valamint Taba Lajos, a prágai magyar konzul, aki Prágából túszként utazott a gépen, e késői-korai órán is készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire. Elmondták: a két gépeltérítő egyike, Mauser karabéllyal a kezében hatolt be a pilótafülkébe, és követelte, hogy a gép induljon az Egyesült Államokba. Mint később kiderült, a gépeltérítők teljesen véletlenszerűen választották a MALÉV-gépet, ugyanis ez állt legközelebb a repülőtéri épülethez, és ajtajai is nyitva voltak. Mivel a géprablóknak nyelvi nehézségei voltak, az irányítótorony közvetítésével sikerült Taba Lajost, a prágai magyar konzult a repülőtérre hívni; ő egyezkedett azután a fegyveresekkel. Neki köszönhető, hogy a gépen maradt utasok többségét a terroristák elengedték. A gép személyzete elmondta, hogy igyekeztek mindenben teljesíteni a követeléseket. Jellemző egyébként a gépeltérítők tapasztalatlanságára és naivitására, hogy volt egy olyan elképzelésük: repüljön a gép Spanyolország partjainál alacsonyan a tenger fölött, a lehető legkisebb sebességgel, s akkor ők majd kiugranak. Alig lehetett erről a tervükről őket lebeszélni. A Malév-gép végül is a frankfurti amerikai katonai bázison szállt le, ahol az eltérítők megadták magukat. Az ezt követő kihallgatáson derült ki, hogy a két terrorista 1972, illetve 1973-ban született, besztercebányaiak, géplakatos tanulók. Az eltérítés okairól mindössze annyit mondtak, hogy Amerikába szerettek volna eljutni, politikai indítóokot nem említettek, s nem is kértek politikai menedékjogot. A rögtönzött sajtótájékoztatón szóba került az is, hogy miért nem kommandóakcióval hiúsították meg a gépeltérítést. A gép parancsnoka elmondta, hogy tették, hogy -méltó módon emlékezhettünk meg az 1848 —49-es forradalomról ás szabadságharcról. Megköszöni az MSZMP és a KISZ tagjainak, a Hazafias Népifront aktivistáinak, a politikai szervezeteknek, az egyházaknak, a társadalmi haladás, a demokrácia ügye mellett elkötelezett honfitársainknak, hogy részvételükkel is kifejezték a nemzeti összetartozás, az összefogás jelentőségét. A testület az MSZMP nevében megütközését fejezi ki afölött, hogy nemzeti ünnepünket néhányan szélsőséges, a nemzet érdekeit, nemzetközi kapcsolatainkat sértő, szocializmuséllenes nézetek hangoztatására használták fel. A nagy tömegeket megmozgató rendezvények döntő többsége kifejezte a nemzet jövőjéért érzett felelősséget, az összefogás szükségességét, megerősítve azt a .meggyőződésünket, hogy tovább kell haladnunk a demokratikus, szocialista, független jogállam megteremtésének útján. 2. A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a marxista szellemű társadalomtudományi kutatómunka és a politikai ismeretterjesztés támogatására Lukács Györgyről elnevezett alapítványt hoz létre. A Lukács György Alapítvány induló vagyona negyvenmillió forint, amelynek fedezetét az MSZMP Nógrád megyei oktatási igazgatósága épületének értékesítéséből származó vételár képezi. Az alapítványhoz bárki hozzájárulhat pénzeszközzel vagy bármilyen tevékenységgel. VI. A Központi Bizottság az elnöklő Iványi Pálnak, a KB •titkárának előterjesztésében személyi kérdésekben döntött: — Szűrös Mátyást az Országgyűlés elnökévé történt megválasztása miatt felmentette központi bizottsági titkári tisztségéből, valamint az országgyűlési képviselők kommunista csoportjának vezetése alól; — Lakos Sándort nyugállományba vonulása miatt — érdemeinek elismerése mellett — felmentette a Párt- élet főszerkesztői tisztségéből. A Központi Bizottság az országgyűlési képviselők kommunista csoportjának vezetésével ideiglenesen Grósz Károly főtitkárt bízta meg. * • * A Központi Bizottság az ülésen elfogadott valamsny- nyi állásfoglalását nyilvánosságra hozza. a végsőkig igyekeztek a békés utat választani, szem előtt tartva azt a szabályt, hogy minden esetben az utasok és a gép biztonsága az elsődleges. A frankfurti hatóságok több mint 8 órán át hallgatták ki a gépeltérítés szenvedő alanyait, az utasokat és a személyzetet, ezután kerülhetett csak sor a visszatérésre. A Malév vezetői nevében Ódor Tamás vezérigazgató-helyettes kijelentette, hogy a magyar légitársaságnak nincs kártérítési igénye a csehszlovák féllel szemben, az akció kapcsán felmerült költségeket a Malév vállalja. A gép személyzete a megrázó eset után a szokásosnál jóval hosszabb pihenőidőt kap. A lengyel kerékasztal-tanácskozás talán új korszakot nyit a lengyel szakszervezeti mozgalomban, az ország belpolitikai életében — a pluralizmus intézményes kereteinek megteremtésével, ami egyben döntő lépés lesz a képviseleti demokrácián alapuló új társadalmi modell létrejötte felé. Kevésbé ígéretesek azonban eddig a kerekasztal gazdasági eredményei, vagyis e téren a várakozásnál is nehezebben bontakozik ki a közmegegyezés. Holott joggal lehetett reménykedni — és az ország vezetése is ebben bízott —, hogy a társadalom legszélesebb rétegeinek egyetértése alakul ki a gazdasági reformok megvalósításával járó nehézségek közös vállalásában. A valóságban azonban a kerékasztalnál is csak nőtt a távolság a realitások és a társadalmi várakozás között. Az ellenzék, ezen belül a Szolidaritás az utolsó pillanatig kézzel-lábbal hadakozik a gazdasági felelősség ráeső részének vállalása ellen, sőt számos javaslatával maga is növeli a problémák számát. Nem lehet másképp értelmezni a szervezet erőfeszítéseit például arra, hogy az infláció ütemét követő automatikus bérkorrigációs rendszerrel, az úgynevezett bérindexá- ciéva'í kényszerítse ki a bérek reálértékének megőrzését. A nagy népszerűségnek örvendő elképzelést — nem kis mértékben saját befolyásának megőrzése érdekében — támogatják a törvényes szakszervezetek, az OPZZ vezetői is. A kormány a bérsztrájkok megelőzése lehetőségeként ugyancsak hajlik egyfajta béremelési automatizmus elfogadására, de attól a bérek ösztönző jellegét, a vállalati önállóságot és az infláció megfékezésére tett erőfeszítéseinek sikerét félti. Az egyéni bérek automatikus, egységes emelése helyett a vállalati bértömeg növelését javasolja, ami lehetővé tenné a teljesítményekkel arányos differenciálást, nem állítaná vissza a bérek központi meghatározásának: elavult rendszerét. Akár így, akár úgy, a lengyel gazdaság szempontjából. meghatározó jelentőségű kérdés megoldásában felül kerekedni látszanak a közhangulati, politikai tényezők — a gazdasági megfontolások rovására. Ezt nemcsak a gazdaságért változatlanul egyedül felelős kormány látja, de a lengyel parlament jónéhány képviselője is. Legutóbb a lengyel gazdasági társaság közgazdászai bírálták a Szolidaritás kötelékében a kerékasztal mellett ülő közgazdász társaikat, amiért az indexáció kierőszakolásával közgazdászi szakértelmüket feláldozták a politika oltárán. E testület véleménye szerint is: az indexáció Lengyelországban egyenlő a gazdasági öngyilkossággal. „A Szolidaritás aktivistáinak nem volt elég bátorságuk elmondani az igazságot saját tagságuknak sem” — állították, sőt úgy vélekedtek, hogy a kerekasztal eredményeként Lengyelországban a gazdasági reform jóval kevésbé lehet radikális, mintha e kérdéskör nem került volna az „asztalra”. Az indexáció azonban nemcsak közgazdász, de politikus szemmel is komoly kételyek forrása, hiszen semmilyen garancia nincs arra, hogy bevezetése_féke- zőleg hatna a sztrájkhullámra. Annál kevésbé, mivel az elmúlt hetek sztrájkjainak tapasztalatai szerint » a bérkövetelések egymást gerjesztő, sok esetben teljesen irracionális eszkalációjának lehetünk tanúi. Egyes szakmai rétegek gátlástalanul nyúlnak az elvileg végső eszköznek számító sztrájkfegyverhez. A LEMP központi napilapja, a Trybuna Ludu kommentárjában odáig megy, hogy az egész lengyel munkás- osztály érettségét, felelősségérzetét kérdőjelezi meg és a társadalom elleni háborúnak bélyegzi a varsói postások és a tengermelléki élelmiszerfuvarozók sztrájkját. A postások munkabeszüntetése miatt a nyugdíjak nem jutottak el a rászorulókhoz, míg Gdansk, Gdynia és Sopot szállító- munkásainak munkabeszüntetése (havi 100 ezer zlotys béremelést követeltek) az élelmiszerüzletek ünnepek előtti ellátását ku- szálta össze. A Trybuna Ludu szerint reális a veszélye annak, hogy a lengyel munkásosztály önzése tönkretegye Lengyelországot. A párt lapja szerint a lengyel munkások jelentős részét egyáltalán nem érdeklik sem a gazdasági, sem a politikai reformok. Egyetlen jelszavuk: ide a pénzt az asztalra, a többi nem a mi dolgunk. Hasonlóan vaskos problémává dagadt a kerekasztal mellett a lengyel mezőgazdaság „piacosítása”, azaz a mezőgazdasági és élelmiszerárak felszabadításának ügyei amit az ellenzék mellett 1 nagy aktivitással támogat a LEMP egyik koalíciós partnere, a parasztpárt is. A javaslat lényege: szüntessék meg az élelmiszerek állanti ártámogatását és bízzák a piacra, a keresletre és a kínálatra az árak alakulását. A dotációra fordított pénzt kompenzációként fizessék ki a vásárlóknak. Az indítvány egybeesik a gazdásági reform általános, a piacgazdaság megteremtését célzó irányvonalával. Mégsem reális elképzelés: eltekintve a várhatóan 200 —300 százalékos árszintemelkedéstől az élelmiszereknél, valamint ennek gazdasági és főleg társadalmi következményeitől, nem hozna lényeges termelésnövekedést. A lengyel mező- gazdaság talpraállításához ugyanis az agrárszerkezet teljes átalakítására, óriási ipari, mezőgazdasági és élei- , miszeripari beruházásokra lenne szükség. Lengyelországban az egy főre jutó hústermelés ma 83 kilogramm (Magyarországon 200). Egy európai szintű húsellátáshoz az egy főre jutó termelést 110 kilogrammra kéne legalább emelni. Ehhez a sertésállományt 9 millió, a szarvasmarha-állományt 2 millió darabbal, a gabonatermelést 8 millió tonnával kéne növelni, aminek ma egyetlen feltétele sem adott. A mezőgazdasági árak felszabadítása ilyen körülmények között csak az inflációt gerjesztené, azaz csak látszólag javítaná a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét. A mezőgazdasági árak felszabadítása csak a jelenleginél jóval nagyobb termelés mellett érne célt, s a húsjegyek megszüntetése is csak az évtized fordulójáig képzelhető el. Bár gyökeres fordulat aligha várható a lengyel mezőgazdasági politikában, sürgős intézkedésekre van szükség, mivel egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek a falvakból. A fő ok: a tavalyi gyöngébb gabonatermés és az állattenyésztés jövedelmezőségének romlása, ami az állomány rohamos csökkenését eredményezi. A jövedelmezőségi gondok miatt feszült a hangulat a falusi lakosság körében, s ez bármely pillanatban tiltakozó akciókba csaphat át. Bárhogyan is alakul majd a lengyel szakszervezeti és politikai pluralizmus sorsa, az elkövetkezendő néhány évben a lengyel politikai csatározások többsége a gazdaság területén fog zajlani. Zsebesi Zsolt
