Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
2 Somogyi Néplap 1989. március 30., csütörtök Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) A politikai nyilvánosság gyors ütemű kibővülése a demokratikus politikai rendszer kiépülésének egyik fontos előfeltétele és következménye. A politikai rendszer átalakítására irányuló törekvéseink ezért természetesen kapcsolódnak össze a politikai nyilvánosság funkcióiról vallott felfogásunk megújulásával. — Az 1988. májusi pártértekezlet óta áttörés ment végbe a politikai nyilvánosság fejlődése terén. Ma a politikai nyilvánosság szélesebb, fejlettebb, mint az elmúlt három évtizedben bármikor. Ugyanakkor a nyilvánosság szerkezetét, működését tekintve ma is átmeneti helyzetben vagyunk. Minden jogállamban á törvény határozza meg a társadalmi működés alapszabályait, e törvények azonban mindenkor tükrözik a kormányzó pártok politikai akaratát is. A Központi Bizottság elé azért terjesztettük a tájékoztatási törvény politikai irányelveit, hogy ezt a politikai akaratot kifejezve adjon előzetes útmutatást a törvény megszövegezéséhez. — Az új tájékoztatási törvény a kiépülő jogállamiság fontos pillére, Megalkotása sürgető feladat; a Politikai Bizottság úgy ítéli, hogy a törvény ez év második felében a parlament elé terjeszthető — mondotta a továbbiakban a Központi Bizottság titkára. — Ebben a törvényben ‘minden • pártnak, szervezetnek, intézménynek biztosítani kell azt a jogot, hogy eldöntse: miikor és miről ad tájékoztatást, illétve milyen esetekben kötelezhetők a válaszadásra. Ez a jog nem magyar sajátosság. A titokvédelem indokolt esetben az állampolgárt és az intézményeket egyaránt megilleti. Ezen belül is elkülönítetten kell a törvénynek kezelnie a civil társadalom részét képező gazdálkodó szervezeteket és a politikai állam szervezeteit, hiszen nem egyformán kötelezhetők információ-szolgáltatásra. Az információ-gazdálkodás a politizálás fontos alapeszköze, a törvény ehhez is kellő lehetőséget és védelmet kell hogy biztosítson. A törvényben egységesen rendezni kell a sajtóigazgatással összefüggő, ma még nyitott kérdéseket is. A törvényességi felügyeletet ellátó szerv számára meg kell adni a jogot ahhoz, hogy felfüggesszen nyilvános közlést, bírósági eljárást kezdeményezzen. Szabályozni kell a sajtóbűntettre és vétségre, valamint a helyreigazításra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat is. Az igazságügynek ezért időben fel kell készülnie azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyek az új sajtótörvény hatályba lépese után várnak az ügyészi, bírói jogalkalmazásra, valamint az ügyvédségre. Az újságírók és az MSZMP közötti kapcsolat feszültségei ugyanis egyáltalán nem újkeletűek, ezeket csupán láthatóbbá, kitapinthatóbbá tette a megváltozott helyzet. Az újságírókkal csak akkor tudjuk megnyugtatóan rendezi a viszonyunkat, ha hitelt érdemlően felülvizsgáljuk velük kapcsolatos régebbi magatartásunkat, és szakítunk a parancs- osztogatással, azzal a szemlélettel, amely az újságírót csupán célfeladatok megbízható, gyors és pontos végrehajtójának tekinti. Nem igaz ugyanis, hogy mindaz, ami ma a magyar sajtóban történik, előzmény nélküli. Sokáig nem lehetünk adósak annak a megfogalmazásával, hogy volt itt egy olyan kommunista újságírónemzedék, amely már több mint három évtizeddel ezelőtt is síkra- szállt mindazért, ami ma a sajtóban történik, vagy aminek történnie kellene. Személyes sorsuk alakulása nagy szellemi vérveszteséggel járt pártunk számára. Az újságírói pálya társadah mi és anyagi megbecsülése, az újságírók önbecsülése évtizedeken keresztül a mélypontra zuhant olyan körülmények között, amikor nem lehettek a szó valódi, igazi értelmében értelmiségiek, mert nem tekintették annak azok, akiktől a kiválasztásuk, tevékenységük, sorsuk függött. Berecz János külön kitért a sajtót érintő piaci hatásokra, melyek máris átmeneti politikai következményű bérfeszültséget okoztak a túlcentralizált, korszerűtlen kiadói szervezetek és az új sajtótermékeknél foglalkoztatott újságírók között. Az előbbieknél kialakult gyakorlat a színvonaltalan- ságnak, a fegyelmezetlenségnek kedvez. Konzerválja a középszerűséget, felértékeli az igénytelenséget, és aláértékelS a tehetséget, az odaadást, tehát sürgős változtatásra szorul. — Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy a legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszközök — a tv, a rádió, az MTI — legyenek a nemzeté. Ez elvitathatatlan tény, de tennék hozzá néhány értelmező megjegyzést. Az első: ez kormányzat* politikai kérdés és nem irányítási vagy szervezéstechnikai természetű. A második: a nemzet intézményei felett a nemzet demokratikusan választott és ellenőrzött kormánya gyakorolja a felügyeletet. Ez a felügyelet közvetlenül kiterjed a legfontosabb személyi kérdések eldöntésére, s e nemzeti intézmények általános politikái vonalának meghatározására. A nemzet és a kormányzati hatalom szem- beállítása hamis. A nemzet által a demokratikus intézményeken keresztül ellenőrzött kormányzat nem egy .szűk kör, hanem a nép hatalmát juttatja érvényre töGrósz Károly főtitkár elnökletével tanácskozik az MSZMP Központi Bizottsága megtájékoztatási politikájá- vezeti önállóságot kell biz- — Pártunk nehéz anyagiban is. tosítanunk. gazdálkodási helyzetében is jelentős erőforrást kell idecsoportosítanunk, mert a szerkesztőségek a politikai küzdelmek frontvonalán vannak. Ezt tudomásul kell vennünk, ez elől nem lehet kitérni. További megfontolást érdemelne az is, hogy a párt valamelyik orgánumának előfizetését a párttagok lehetőség szerinti erkölcsi kötelezettségévé tegyük, amint azt megteszik számos nagy nyugati pártban is. Ez azonban az előttünk álló politikai rendeződést időszak kérdése, s a többpártrendszer kiépülését követően, • az akkori helyzetnek megfelelően kell megválaszolni. Berecz János végezetül rámutatott: — Bennünket most az a szándék vezérel, hogy lerövidítsük azt az átmeneti periódust, amikor a korlátozott nyilvánosság régebben megszokott gyakorlata már nem folytatható, de az új intézményi keretekhez, a demokrácia rendjéhez nélkülözhetetlen jogi biztosítékok még nem működnek. Lukács János beszéde A harmadik: nem a riporterek, a műsorvezetők és a kinevezett vezetők a nemzeti intézmények, hanem a tv, a rádió és az MTI. Nem tartozik a jogállamisághoz, a demokráciához, hogy ezeket az intézményeket feldaraboljuk, vagy megosszuk, ezért az ilyen törekvésekkel szembe kell szállnunk. Ezeknek az intézményeknek a mindenkori kormány politikai előterében -kell működniük, ugyanakikor nem válhatnak különféle pártoskodó célok és elképzelések anarchikus szócsövévé. Az állam tulajdonában levő elektronikus tömegkommunikációnak felfogásunk szerint a közszolgálati funkciójukon kívül olyan politikai tárgyilagosságra kell törekedniük, amelyek belső műhelyeiben nincs és nem is lehet helye az állandó köznapi politikai csatározásoknak, a műsorokban pedig a mindenkori kormányzat általános vonala folyamatos felülbírálatának Jelenleg még nem ez a helyzet, ezért arra van szükség, hogy a kormány megfelelő, tudatos káderpolitikával, az ellenőrzés és az irányítás eszíközeivel, ezen intézmények anyagi-technikai színvonalának határozott emelésével érvényesíteni tudja akaratát ezekben az intézményekben. Most minden eddiginél jobban törekednünk kell arra, hogy a párt orgánumainál olyan újságírók, szerkesztők dolgozzanak, akik erkölcsileg támadhatatlanok, szakmai felkészültségük, személyiségük, politikai, emberi kiállásuk megalapozza e lapok, folyóiratok tekintélyét. Olyan újságírók, akik a konstruktív kritika alapállásából akarják formálni, közvetíteni az MSZMP politikáját. Minden szerkesztőség élére előbb-utóbb olyanokat kell állítani, akik nagy társadalmi-szakmai tekintéllyel rendelkeznek. A megfelelő vezetőiknek a párt általános politikai irányvonalán belül nagy szellemi, szerLukács János elöljáróban áttekintést adott a pártviták politikai és szervezeti jellegű tanulságairól, kiemelve azt a törekvést, hogy a politika formálásában a párt minden tagjának legyen érdemi részvételi lehetősége. — A pártvita arról tanúskodik, hogy a tagság döntő többsége felismerte és elfogadja, hogy társadalmunk a többpártrendszer irányába halad és az MSZMP-nek ilyen politikai berendezkedés közepette kell megtalálnia a szocialista szellemben fogant politika érvényesítésének lehetőségét. Lukács János néhány olyan gondolatot vetett fel, amely a párt szervezeti és működési rendjével, felépítésével, a politikai rendszerben elfoglalt változó helyzetével kapcsolatos. Melyek lehetnének azok az elvek, amelyekre az MSZMP szervezetének és működésének megújítása építhető? Egyik ilyen lehetne az önkéntesség elve. A mi pártunk a közös értékeket valló, közös politikai célokat követő párttagok önkéntes politikai szövetsége. Ebből következik a párthoz való csatlakozás teljes önkéntessége, beleértve a belépés és kilépés lehetőségeit, a párttagok közösségeinek létrehozását, a meglévő közösségekhez való csatlakozást is. Kialakítandó az is, hogy melyek lehetnének a gyakorlati normák, amelyeket minden magyar pártnak, köztük az MSZMP-nek is — célszerű lenne tiszteletben tartania? A párt előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a szervezeten belül — az alapstruktúra mellett — nagyobb nyomatúkkal kezeljünk és a működési, döntés- hozatali rendszerbe integráljunk további, részben létező, részben létrehozandó működési kereteket. Melyek lehetnének ezek? Először is: a párton belül bizonnyal megszerveződő platformok. Javasoljuk, nogy szerepük elvi, gyakorlati kérdéseiről — a pártvita tapasztalatainak ismeretében —- a Központi Bizottság májusi ülése döntsön. Másodszor: országos szinten a párthoz tartozó parlamenti képviselők csoportja, megyei és helyi szinten pedig a megyei, helyi tanácstagok, csoportok. Politikai jelentőségük, felértékelődésük, azt hiszem, nem igényel külön indoklást. Harmadszor: szervezetté lehetne tenni a párton belül olyan struktúrák működését, amelyek a kialakuló piacgazdaság körülményei között lehetőséget teremtenek az üzleti élet országos és helyi befolyásolására. A gazdaságpolitika alakításából ugyanis nem kívánunk úgymond kivonulni. Más szervezetek is inkább bevonulni igyekeznek. A körülmények szükségessé teszik, hogy gyorsítsuk meg a kidolgozó munkát, és a következő hónapokban a testület elé terjesszük a kimunkált javaslatokat: várhatóan április végén, május elején a párt szerveződési elveire és felépítésére vonatkozó elképzeléseket — részletesebben kifejtve a most vázoltakat —, májusban pedig a platformszabadság és a párton belüli választások kérdését. Ez lehetővé tenné, hogy az alapkérdések tisztázása nyomán júniusi ülésünkre előterjesszük az új szervezeti szabályzat koncepcióját; ezzel átfogó keretet adva az átalakulás lehetséges irányainak. A kialakult politikai helyzet, a párt előtt álló feladatok és tagságunk jelentős része egyaránt igényli ezt — mondotta végezetül Lukács János. A felszólalók többsége úgy ítélte meg, hogy a párt politikájának tartós eleme a nyilvánosság jelentőségének felismerése. A vita visz- sza-visszatérő momentuma volt annak elemzése, hogy a nyilvánosság és a sajtó nem ugyanazt jelenti, de nem is két különböző dolog. Többen is szóltak az állam és a sajtó viszonyáról. Az állam az alkotmány, a sajtótörvény érvényesítésével befolyásolja, ellenőrzi a sajtót, de a tömegkommunikációnak is fontos feladata az állam ellenőrzése. A szocialista államnak mindenben a népnek alárendelve kell működnie, ez a nyilvánosságra is vonatkozik — fogalmazott Pozsgay Imre, A párt és a sajtó viszonyával kapcsolatban a vitában aláhúzták, hogy a korábbi rossz sajtóirányítási gyakorlatot megszüntetve az MSZMP-nek a tömegtájékoztatási eszközök politikai befolyásolására kell törekednie. Ennek érdekében a kölcsönös bizalom alapján kell alakítania 'kapcsolatát az újságíró-társadalommal. Általános volt a vélemény: a párt folytassa sajtópolitikájának megújítását. Röviddel este hét óra után befejezte tanácskozását az MSZMP Központi Bizottsága. Munkanapjának végén a testület — zárt ülésen — személyi kérdésekben döntött. A közelmúltban az Országgyűlés elnökévé megválasztott Szűrös Mátyást felmentette központi bizottsági titkári tisztéből. Nyugdíjba vonulása miatt ugyancsak felmentette a megszűnt Pártélet című elméleti folyóirat főszerkesztőjét, Lakos Sándort. Az MSZMP folyóiratot indít Űj Fórum címmel; a lap főszerkesztője Szerdahelyi István lett. T ELTÉRÍTETTEK EGY MALÉV-GÉPET GYO RSLI STA (Folytatás az 1. oldalról) A Malév-gép elrablásának következményeiről nyilatkozva, a Magyar Külügyminisztériumban az MTI munkatársának elmondották: az irányadó nemzetközi szerződések értelmében mindazon államok, amelyeknek kezébe terroristák kerültek, tájékoztatni kötelesek a sértett országokat a cselekmény valamennyi részletéről, annak minden körülményéről. A magyar félnek csak azután lesz lehetősége esetleges kiadatási igényének előterjesztésére, ha ezeket az információkat az NSZK-tól megkapta. Jelenleg a kérdést a Külügyminisztérium nemzetközi jogászai vizsgálják. Az AP amerikai hírügynökség egy szemtanúra hivatkozva arról tájékoztat, hogy a két gépeltérítő a prágai ruzynei repülőtéren rálőtt egy rendőrre, miközben a kormányváróban lúszut ejtett repülőtéri alkalmazottal, egy nővel fedezve magukat, a Malév-gép fedélzetére erőszakkal behatoltak. A szemtanú szerint a rendőr összesett. További sorsa nem ismeretes. A CTK hírügynökség közölte, hogy a csehszlovák hatóságok a két géprabló kiadását kérik. A Csehszlovák Hírszolgálati Iroda azonban továbbra sem határozta meg a két suhanc állampolgárságát. Mindenki jól érzi magát a szerencsés kimenetelű gép- rablási közjáték után az utasok és a személyzet tagjai közül. Ezt közölte az MTI tudósítójával Frankfurtból Vörös Endre, a bonni magyar nagykövetség konzuli osztályának helyettes vezetője és Bostai Ferenc frankfurti Malév-képviselő. Eddig az utasok közül egy holland állampolgár továbbutazott, a többiek azonban, köztük egy magyar utas, a vizsgálat elhúzódása miatt a frankfurti repülőtér szállodájában éjszakáznak. Két kanadai magyar állampolgár nagy hálával, megelégedéssel nyilatkozott mind a gép személyzetének, mind a Malév egészének készséges, emberséges helytállásáról, s jelezték: hazaérkezésük után levélben kívánják kifejezni köszönetü- ket a légiközlekedési vállalat vezetésének. A ZDF nyugatnémet televízió esti híradójában megállapította: a géprablás szerencsés és gyors befejezése nagymértékben a légi s a földi személyzet józan, higgadt magatartásának tulajdonítható. A két fiatal géprabló kihallgatása is folyik még, indítékuk változatlanul ismeretlen. az 1989. március 28-án megtartott március havi hatos lottó tárgynyereménysorsolásról, amelyen a március havi hatos lottó- szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk: A vásárlási utalvány (3 ezer Ft). B Keszthelyi egyszobás társasüdülő. C Skoda 120 L tip. személygépkocsira szóló utalvány. D Varia-utalvány (75 ezer Ft). E Vásárlási utalvány (50 ezer Ft). F Szerencse-utalvány (40 ezer Ft). G SANYO rádiómagnó. H Vásárlási utalvány (9 ezer Ft). I Vásárlási utalvány (7 ezer Ft). J Vásárlási utalvány (5 ezer Ft). A nyertes szelvényeket 1989. április 30-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tárgynyereményjegyzék április 5-től megtekinthető az OTP- fiókokban, totó-lottó kirendeltségekben és a postahivatalokban. 2 845 475 J 3 062 802 H 3 299 886 J 3 556 727 G 3 872 839 F 2 865 232 J 3 082 559 1 3 319 643 J 3 576 484 1 3 892 596 F 2 884 989 H 3 102 316 J 3 359 157 E 3 615 998 D 3 932 110 E 2 904 746 J 3 122 073 J 3 378 914 G 3 635 755 G 3 951 867 F 2 924 503 F 3 161 587 J 3 398 671 J 3 695 026 1 3 991 381 H 2 944 260 F 3 181 344 J 3 418 428 I 3 675 269 H 4 030 895 I 2 964 017 H 3 201 101 F 3 457 942 I 3 714 783 I 4 070 409 I 2 983 774 H 3 220 858 F 3 477 699 I 3 774 054 I 4 090 166 I 3 003 531 E 3 260 372 H 3 497 456 H 3 813 568 J 4 109 923 J 3 043 045 F 3 280 129 J 3 536 970 J 3 833 325 J 4 129 680 J 4 169 194 J 4 228 465 J
