Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-29 / 74. szám

1989. március 29., szerda Somogyi Néplap 5 „Rendezni végre közös dolgainkat" BARÁTI JOBB A ROMÁN NÉPNEK (Tudósítónktól) Az év elején Pécsett ala­kult Magyar—Román Bará­ti Kör vezetői tartottak saj­tótájékoztatót tegnap a ba­ranyai megyeszékhelyen. Mint elmondták, az egyesü­let célja a két nép közötti kapcsolat erősítése, a jó­szomszédi viszony helyreál­lítása a román nép életé­nek, nyelvének, történelmé­nek és hagyományainak megismertetése Magyaror­szágon. A magyar—román baráti körnek a legfrissebb adatok szerint eddig 100 tagja van. Nagy részük pécsi, de töb­ben jelentkeztek az ország más vidékeiről is. A rendes tagokon kívül úgynevezett egyetértő tagság is segíti működésüket, olyanok, akik például részt vesznek ren­dezvényeik előkészítésében. A baráti kör terveiben ugyanis művelődéstörténeti előadások, valamint román nyelvtanfolyamok indítása szerepel, s az is, hogy meg­emlékeznek a nagy román költő, Eminescu halálának 100. évfordulójáról. A tegnapi sajtótájékozta­tón dr. Iglói Zoltán, a Ma­gyar—Román Baráti Kör elnöke ismertette azt a nyi­latkozatot, amelyet 40 pécsi értelmiségi — valamennyien a baráti kör alapító tagjai — írtak alá. E nyilatkozat hitet tett a két nép barát­sága mellett, majd így foly­tatódik: „A második világ­háború óta nem tapasztalt mélypontra süllyedt a két szomszédos ország viszonya. Románia-ellenes hangulat alakult ki hazánkban, s gyakran nem teszünk kü­lönbséget a román nép és a román vezetés között. Holott nem a román néppel, nem a román emberekkel állunk szemben, hanem az elfogadhatatlan politikai gyakorlattal. Tudjuk: mind­két népnek drága Erdély. Mi is féltjük Erdély szelle­miségét, az ott élp magyaro­kat és az ott levő értéke­ket, s ezt kifejezésre juttat­juk most is. A gyűlölködés azonban nem szolgálja egyjk nép érdekét sem, s kivált­képpen nem szolgálja a Ro­mániában élő magyarság ér­dekeit. A népeink közötti áldat­lan állapot a napról napra növekvő és félelmet keltő feszültség indított bennün­ket arra, hogy létrehozzuk a magyar—román barátságot nyíltan valló és vállaló tár­saságunkat s kiadjuk nyi­latkozatunkat, amelyben szót emelünk a két nép barátsá­gának fontossága, szükséges­sége mellett. Azt akarjuk, hogy a román ember, a ro­mán nép érzékelje: jó szán­dékkal, előítélet nélkül, őszinte barátságot ajánlva közeledünk hozzá. Ugyan­ezt kérjük tőle, nem ökölbe • szorított, hanem kézfogásra nyitott kezünket nyújtjuk feléje.” A pécsi Magyar—Román Baráti Kör tagjai arra szá­mítanak, hogy nyilatkoza­tuk idehaza és külföldön is megértő támogatásra talál; eljut azokhoz, akiknek szán­ták ... F. D. Hatvan család tévéműsora ,,A tévés ház” — így em­legetik Kaposváron a Petőfi utca 41—27. számú házat. Az ott lakó családok el­mondhatják magukról, hogy olyan televízióműsorokat is látnak, amelyeket csak ők nézhetnek. Ennek a háznak a föld­szintjén van ugyanis a So­mogy Megyei Művelődési Központ videóstúdiója. Hangkeverőpulttal, pro­fesszionális vágóberende­zéssel A másik teremben négy halogénreflektor. Itt készülnek a stúdiófelvételek. Három színes és egy feke­te-fehér műsor vételére al­kalmas kamerával rendel­keznek még. — Minden hétfőn este hat­tól nyolcig sugárzunk mű­sort a ház hakóinak — mondta Halmos Károly, a megyei művelődési köz­pont szolgáltatásokkal fog­lalkozó osztályának a ve­zetője. — Ennek a nagy ré­sze úgynevezett konzerv- program, de sok önálló fil­münk is volt már. Szalai Judit, a bemondónőnk Kul- ka János színművésszel ké­szített interjút. Csütörtökön megnézték a ház lakói a Szomszédok című telere- gényt, s hétfőn már a ku­lisszatitkokról beszélt Ma­genheim doktor. Egy kábelvégre figyelek föl. — Még 3009 lakást lehet­ne rákötni a rendszerre — mondta Halmos Károly. — Ahhoz viszont már engedély kell. Engedély nélkül pedig csak így, házon belül videóz- gathatunk. Halmos Kárblytól azt is megtudtuk, hogy videóstan- folyamot is szerveztek itt 54 hallgató részére. Közülük nem egy más megyéből ér­kezett. .Olyan megyeszék­helyről is jöttek, ahol már sikeresen működik városi te­levízió. — A televíziózás a hob­bim — mondta Szalai Judit bemondó és riporter. Ci­vilben a Petőfi iskola titká­ra. — A munka után jó ki- kapcsolódás ez a tevékeny­ség. Szorgalmasan képezem magiam. Beszédgyakorlato­kat végzek, hogy ha egyszer mégis városi televízióvá vá­lunk, ne mondják a tévéné­zők: ez is mit keres itt... A mostani technikai föl­tétellel — Halmos Károly szerint — már közepes mi­nőségű képet lehetne eljut­tatni a több mint háromezer lakásba, de ahhoz, hogy tö­kéletes legyen a rendszer, még legalább kétmillió fo­rint kellene. A stúdió technikusai most egy, Bors Istvánnal készült portréfilm hangosításán dolgoznak. Kollégám, Horá- nyi Barna, a szobrászművé­szet kaposvári gyermekko­ráról faggatja. Jó lenne, ha más is láthatná majd e fil­met, nemcsak az a hatvan család 1 (—andor—) Erdély és a magyar külpolitika 45 után címmel tartott előadást teg- nak titkára. A bevételt az nap Kaposváron Vásárhelyi erdélyi menekültek javára Judit, a Bethlen- és a Soros- ajánlották föl. alapítvány ösztöndíjalapjá­I ________________TV-NÉZÖ__________ R égi idők mozija Az idén is számítanak a véradókra Nagy szükség van a vér­ellátók által összegyűjtött vérre. A megyei, valamint a siófoki és nagyatádi városi vértranszfúziós állomások ta­valy 316 alkalommal 7668 li­ter vért gyűjtöttek össze. Ezt a mennyiséget a városi kór­házak használják fel; vér­Tizedik alkalommal tar­tották meg szombaton Tóth Imre, a népművészet meste­re emlékére meghirdetett megyei gyermek- és ifjúsági népzenei és népdaléneklési versenyt. Jeles népművé­szünk egyik televíziós felvé­telét is bemutatták a részt­vevőknek az emlékezetes Somogyi búcsú című műsor­ból. A kisbárapáti rendezők kedves meglepetésül a Tóth Imre fotójával ellátott dal kottáját osztották ki a gyere­keknek a közös daltanulás előtt. S Tóth Lajos tanár inté­sére mintegy másfél száz torokból csendült föl a dal, az Aranyos kis pintös üve­gem ... A résztvevők nem érezték versenynek a szereplést, szí­vesen hallgatták egymást. Az énekesék három korcsoport­ban — népzenészek, szólis­ták és kamaracsoportok — külön szerepeltek. Több el­feledett dal került elő, sok meglepetést, ötletet láthat­tunk, hallottunk. Beigazoló­dott, hogy a gyerekek nagy szorgalommal készültek a versenyre. Ismét sikerült új tehetségeket fölfedezni. Nya­kas József, a zsűri tagja sem mulasztotta el az alkalmat, hogy a résztvevők produk­cióit értékelve újabb ismere­teket ne adjon. A fiú fölállt, lehúzta a vonatablakot, mert nagy volt a hőség a fülkében. Friss levegő és napfény simogatta az uta­sok arcát, néhányan alig észrevehetően rámosolyog­tak a fiúra. Tizenkét-tizen- három éves lehetett, eleven szemű, világosbarna hajú, szürke nadrágot, garbót vi­selt. Egy idő után fölhúzta az ablakot, de a felső ikeret és az üveg között arasznyi rést hagyott. Az üveget belepte a pára. A fiú könyvet vett elő, de csak térdére fektette, pe­dig a könyvet {dóra Ferenc írta a Dióbélkirályfiról. Az ablakot nézte, várakozó arc­cal. Egyszer csak a résen át a tavasz özönlött a levegő­vel. Mert a tavasz már rég­óta loholt a vonat után, ,s készítményeket állítanak elő. A kaposváriak vállalták még, hogy a ritka vércsoportúak szívműtéteihez is szállíta­nak vért. örvendetes, hogy tavaly sem csökkent jelen­tősen az önkéntes véradók száma; az idén is számíta­nak rájuk, várják őket. A versenyen a fődíjat, a Kisbárapáti Községi Közös Tanács serlegét a kaposvári Kinizsi Általános Iskola hangszeres kamaracsoportja nyerte. A kisbárapáti KISZ- bizottság különdíját Verhás Krisztián helybeli tanuló kapta. Első helyezett lett a korcsoportjában Balázs Izol­da kaposvári, Pásztohy Ka­talin mernyei, Bellái Csilla kaposvári énekes, László Ti­bor és Zókaváczy Róbert ci- terások. Díjazásban részesült a fobi és a kapsovári Tóth Lajos Általános Iskola hang­szeres kamaracsoportja, Ke­rekes Éve és Szolnoky Ág­nes kaposvári, Benyes László tabi furulyások. Az énekesek közül díjat nyert Takács' Krisztina buzsáki, Molnár Judit kaposvári, Mészáros Gábor balatonszabadi, Moie­ties Mónika balatonújlaki, Csajághy Gábor kaposvári, Istvánfy Piroska kadarkúti, Lipódy Barnabás balatonke- resztúri, Szebenyi Ágnes és Szebenyi Eszter kaposvári, Halász Eszter homokszent- györgyi, Farkas Imre so- mogyjádi, Fábián Mariann törökkoppányi, Kranabeth Edit kaposvári, Molnár Beá­ta marcali, Právics Anikó kaposvári és Speri Viktória törökkoppányi tanuló. most, bogy elérte, mindjárt az utasok közé kívánkozott. Talán, hogy felvidítsa őket. De az kutasok, nem vettek tudomást a tavaszról. Nem figyeltek rá, csak maguk elé néztek vagy az újságjaik­ba, és homlokuk a téli ég­hez hasonlóan szürke volt. Csak a fiú fogadta a ta­vasz köszönését, majd he­lyet adott neki maga mel­lett az ülésen. Beszélgettek. Érdekes, a tavasz nem ma­gáról beszélt a fiúnak, ha­nem arról, pki majd utána következik. A fiú fölemelte a (mutató­ujját, és rajzolni kezdett a bepárásodott ablaküvegre. Hajót rajzolt kéménnyel, Igazán nem vagyok harci­as természetű, mégis egy „lovagias ügy” tette kelle­messé számomra a hétfő délutánt. Kérve kérem önör két, hogy higgyenek nekem: nem én kezdtem! A Magyar TJelevízió 2-es műsora az oka. Nemrégen bemutatta a „Hetenként egyszer látha­tom” című régi magyar fil­met, s ráadásul Endrei Judit nem átallotta fölhívni az öt­venkét éve külföldön élő Perczel Zitát. S még ennél is tovább ment! A művész­nőtől „kicsikarta” az ígére­tet, hogy legközelebb már személyesen találkoznak a stúdióban, egy újabb bemu­tató alkalmával. S hétfőn már a repülőtéren köszön­tötte a régen visszavonult, jelenleg „nagymamaszerep­ben” föllépő Perczel Zitát. ötvenkét évvel ezelőtt persze még Virág Baba volt, néha „Meseautóba” ült, hogy elmenjen egy „Budai cukrászdába”, vagy egy „Du- na-parti randevú”-ra. Most hozzánk, tv-nézők milliói­hoz látogatott el, s a filmet követő beszélgetés végén „Üj rokonaként fogadhat­tuk szívünkbe. Nyert ügye volt, az első perctől kezdve! Több mint öt évtizedes külföldi távoUé- te alatt sem felejtette el anyanyelvét, a magyart. Említette a beszélgetés so­rán, hogy néha angol nyelv­órákat szokott adni, nekem mégis az jutott az eszembe, hogy ha már egyszer Rómá­ban él, akkor magyarra kel­lene oktatnia mondjuk Cic- ciolinát, akinek nyelvérzéke csak bizonyos dolgok iránt fogékony. Perczel Zitának — ellentétben „Husikával” — közvetlen modora és min­denféle allűrtől mentes vi­selkedése arról győzött meg, hogy az igazi sztároknak, a közönség egykori kedvencei­nek is lehet boldog magán­életük, ha idejüket tartal­fedélzettel, küllős kormány­kerékkel és bajuszos kor­mányossal. Aztán hullámo­kat a jhajó alá és óriási na­pot egy gyerek feje fölé, aki a hajó fedélzetén állt és in­tegetett. Ügyesen rajzolt. A hajó után sátrak sorakoztak. Egész sátortábor. Aztán he­gyek, folyók, fák lés min­denféle formájú kövek a hegyen, halak a folyóban és madarak a fákon. A nyár, a vakáció tündö­költ az ablaküvegen, pedig a tavasz még csak éppen- hogy megérkezett. Mintha láttam volná már ezt a hajót, gondoltam ak­kor, a szürkébe játszó hom­lokok egyikeként.» — Igen, másán töltik el, és nem az elmúlt évtizedek siratásával. Perczel Zita boldog em­bernek vallja magát, pedig mindig mást kellett játsza­nia, mint amire vágyott. Drámai szerepeket, komoly feladatokat akart, s helyet­te naivát csináltak belőle, jellegzetes társalgási és víg­játéki színésznőt, megjele­néséből adódóan pedig eleve szőke, elegáns, kissé hideg szépségként dobogtatta meg a férfiszíveket a harmincas évek filmvásznain. Hétfőn nagymamásan ra­gyogta be a stúdiót. A kelle­mes emlékezés perceibe ve­gyült Kabos Gyula, Tímár József, Ráday Imre, Básti Lajos alakja; velük már jiem válthatunk szót, csak mozgóképen csodálhatjuk őket. Letűnt idők nagy szí­nészei voltak, olyanok, akik elhitették a nézőkkel, hogy a szegény titkárnők és gép­írókisasszonyok mindig megtalálják boldogságukat: Perczel Zita most látta először a „Lovagias ügy”-et, s ő mondta rá minősítés­ként, hogy gyermekien naiv. A művésznő viszont már ré­gen kilépett ebből a szere­péből. Meglepően jól tájé­kozott volt a hazai dolgo­kat illetőéig s így küldhette biztatásként azt is, hogy „föl a fejjel, nyugdíjasok, máshol sem könnyebb!” Persze, ha belegondolok ab­ba az időbe, amikor valaki havi kétszáz pengő fix-szel könnyen viccelt... Endrei Judit és Antal Ön­re párbajsegéd igazi megle­petést tartogatott az adás végére. Tacskókölyökkel lep­ték meg Perczel Zitát.,. Ha nézték a műsort ma­gyar rendezők, talán emlé­keznek majd a művésznő­nek arra a mondatára: „Ha hívnak, örömmel jövök.” Ezt ne felejtsék el! Berzeviczy Zsolt láttam, most már emlék­szem. iMeglehetősen régen, pontosan nem is tudom mi­kor, talán éppen annyi idős voltam, mint ez a fiú. Én is hajót rajzoltam, (ugyanezt a hajót rajzoltam taz ,ablak­üvegre. Ütitársaim közül néhányan fölneszeitek magukból, s először csak szórakozottan, majd mind élénkebben fi­gyelték a fiú mutatóujját. Észrevettem, hogy ők is megismerték a hajót füstöl­gő kéményéről, fedélzetéről és nagybajuszú kormányo­sáról. És felismerték a na­pot, a hegyen a köveket, a folyóban a halakat. Valami­kor ők is lerajzolták mind­ezt, ablaküvegre, porba, ház­falakra. Ezért figyelték élénken a fiút, aki a vonatból a ten­gerre szállt. Szapudi András Jubilált a Hajlik a meggyfa Népzenei és népdaléneklési verseny Kisbirapátiban Színpadon a Dános király Kerényi Imre, a Nemzeti Színház rendezője a grázi Schau- spielhausban Dürrenmattnak „János király” című drámáját állította színpadra. A képen: Lotte Marquardt, Harald Krass- nitzer, Sabine Lechenmayr (MTI-fotó — Ilovszky Béla felvétele) HAJÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom