Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-29 / 74. szám
4 Somogyi Néplap 1989. március 29., szerda OTTHON ÉS CSALÁD A zártkerti építkezésekről avagy: mi kerülhet a napvilágra Falun, és városban élőknek egyaránt jogos igényük, hogy egyidejűleg hódoljanak a pihenés és a mező- gazdasági munka örömeinek. Sokan vásárolnak zártkerti ingatlant, akik az egyre drágább üdülőterületen már nem juthattak telekhez, s többeket erre kényszerítenek a növekvő piaci árak. Somogy nagy része ugyan nem tartozik a hagyományos borvidékek közé, a pinceépítésnek mégis szép hagyományai vannak — például Buzsákon vagy a Dráva menti területek gyümölcsöseiben. E pincék többsége vályogból készült, zsúp vagy cserép fedi; nem volt hivalkodó, illeszkedik a tájba is. A régi pincék méretét, formáját a hegyközségek íratlan szabályai szerint rendezték. A gazdák racionalitást kereső jó érzéke, az ésszerűség volt a meghatározó. Mondhatnám azt is, hogy baj azóta van, amióta szabályozás van, de ez így nem egészen igaz. A sza- bályoaést általában nem a rend megőrzésének igénye, sokkal inkább annak valamiféle fellazulása, az egyensúly felbomlása okozza. így volt ez a zártkertek beépítésénél is, amikor megsokszorozódtak az igények... A városi ember nem kötődik már annyira a földhöz, hogy képes legyen a funkcióhoz, a tájhoz egyaránt illő épületet formálni. Ezért születtek és születnek ma is kicsinyített üdülők, villák, „őrtornyok” a zártkertekben. Szomorú, hogy ennek a folyamatnak sem a tervezők, sem az oly sokszor merevnek kikiáltott hatóságok nem tudták elejét venni. A zártkertek beépítésének szabályozását majdnem húsz éve ismerem és alkalmazom munkám során, nem egyszer berzenkedve. Határozottan állítom: zártkertjeink mai arculata híven tükörzi ennek fogyatékosságait. Amikor a maximálisan építhető épület nem haladhatta meg a 12 négyzetmétert, őrtornyok sokasága épült, s csúfítja a vidéket. Később, amikor a 30 négyzetméteres gazdasági épület építését is megengedték, tetőtérbeépí- téses „alpesi” házikók készültek. Mindezek megfékezésére 1981-től már magasságban is megszabták a korlátokat. Először a 3,5 méteres homlokzatmagasságot, majd az 5,5 méteres gerincmagasságot is kikötötte az Országos építésügyi szabályzat, tiltva a tetőterek beépítését. A zártkertekben tavaly mintegy 500 épület közül minden tizediket engedély nélkül építették vagy attól eltérően. Különösen sok a szabálytalanság a balatoni zártkertekben. Itt már 1983 márciusa óta nem lehet gazdasági épületeket építeni — azoknak sem, akik a parti településeken élnek, és azoknak sem, akik távolról járnak ide. Fogytán a lakosság türelme. Nem kevesen vannak, akik a várható retorziókkal is számolva vagy áz ellenőrzés lazaságaiban bízva mégis belevágnak az építkezésbe, s rögös útra kényszerítik ezzel a hatóságokat, de elsősorban önmagukat. A nem éppen kedvező helyzet kialakulását a fegyelmezetlenségen túl az is előidézte, hogy a múlt években. többször változtak a pincékre vonatkozó építési szabályok. 1986-ig pincét engedély nélkül lehetett építeni. Pincének akkor olyan építmény számított, amely teljes alapterületével, de legalább annak kétharmadával teljes belmagasságával a terepszint alatt volt. Ezt a fogalommeghatározást — talán nem véletlenül — sokan félreértették. 1987-től — föltehetőleg a félreértések megelőzésére — a pince is építési engedélyhez van kötve. Módosult a pince fogalma is. A jelenleg érvényes szabályozás szerint a pince olyan építmény, amely teljes belmagasságával a terepszint alatt van, magas talajvíz esetén — földdel fedve is — legföljebb 1 méterre emelkedhet ki. A Balaton-parti települések zártkertjeiben tehát csak ilyen pincék építhetők, s ezek is engedéllyel. Azért, hogy az építkezni szándékozókat jobb eligazítást adva is, segítsük, elkészítettük a Somogytervnél az erre vonatkozó tervajánlatokat. Juhász Tibor építészmérnök ajánlott tervei a napokban kerülnek a helyi építési hatóságokhoz: ott megtekinthetők. A tervek a helyszínre adaptálva hasznosítható- ak. Dr. Fazekas Sándorné irodavezető GOMB-MÓDI Maradékokból konyhai „varázslat” ötletes divat a mai: néhány gyöngyszem vagy straszgoimb „feldobja” a megunt, amúgy jó szabású, és előnyös .küllemű ruhát... Persze csak a legifjabb korosztály vélheti így, hogy valamiféle friss keletű ötletről van szó. Az idősebbek ugyanis több korszakot átéltek már a divatban is. Régi történetéket, történelmet felidéző filmek korhű öltözékein látható: a ruhák összefogására évszázadokkal ezelőtt zsinórokat, szíjakat, csatokat használtak. A gomb feltalálása, az újítás valójában a XIV. század vívmánya, mikor is a dán Knobbe osontokból apró karikákat készített, és azokat a ruha vágásába illesztette. Róla kapta nevét a gomb: Knopnak{ majd Knapnak mondották.' A divat krónikája feljegyzi: a század végén öt- és hatsoros gombolásé ruhákat is viseltek. A gombokat akkortájt már fémből is formálták. Például IX. Károly tüzéreinek egyenruháját aranyozott. rézgombok ékesítették. Gombgyártással, nagyobb méretekben a franciák és az angolok kezdtek el foglalkozni. 1780-ban Berlinben ötvenkét mester, huszonkét segéd és huszonegy inas fáradozott készítésükön. A gombok alapanyaga Ausztriában például elsősorban csont, teveszőr és nemesfém volt. A gombgyárban sorozatban állították elő e divat- .újdonságot. Ellátták a hadsereget, a későbbiekben pedig a jól fizető polgárokat is. Időközben sokféle divatot kiszolgált a gombipar. Ma a legtöbb gondb műanyagból készül, s a legszebbje, akár a valódi gyöngyház — csak hát ahhoz képest fillérekért. Természetesen figyelni kell, hogy más gomb illik a farmerhoz, és megint más a nagyestélyihez. A stílushatárok napjaink módijában elmosódnak. Miként a farmert évek óta kigyöngyözik, s csillogó kővel, strasszal díszítik, így az egykoron alkalminak minősülő gombok a délelőtti, hétköznapi pulóvert, kardigánt, blúzt, ruhát is „feldobják”. Cs. Benkő Judit Teli éléskamrából vagy hűtőszekrényből könnyű finom ennivalókat varázsolni, de ez napjainkban egyre nagyobb gond. S nem rendelkezünk olyan teli pénztárcával, hogy a maradékokra ne gondoljunk. Egy kis ügyességgel, érzékkel és konyhai alkotókedvvel azonban a maradékokból is újat tudunk varázsolni ... Ezekhez az alkalmi „kompozíciókhoz” nem lehet pontos receptet adni. Legtöbbször egyszeriek .és megismételhetetlenek, hiszen' mindig más-más alapanyagból és más-más mennyiségből tevődnek össze. Csak arra kell ügyelnünk, hogy összeillő ízeket rakjunk egymás mellé, habár lehet, hogy alkotásunk eddig nem ismert zamatokkal' lep meg még bennünket is. A megmaradt felvágottszeleteket, esetleg gombadarabokat és húsmaradékokat egy kis hagymás zsiradékon megpirítjuk, mellé daraboljuk a burgonyát, tetejére reszeljük a sajtot, esetleg a húslevesből megmaradt zöldségeit is felkockázva hozzákeverjük, az előző napról megmaradt tejfölt a tetejére öntjük, s az egészet a sütőben megsütjük — s máris kész a különleges csemege. Az alkotóelemek tetszés szerint fölcserélhetők, így mindig más-más lesz a domináns íz: húsos, sajtos, zöldséges, gombás ... Ha az összekomponált maradékokból is csak kis mennyiség lesz, keverhetünk hozká még egy-két kifőtt és áttört tojást, adhatunk mellé . .rizst, rátehetjük kifőtt tésztára, süthetünk melléje burgonyakrokettet, szalmaburgonyát — ahogy tetszik. Az alapanyagok drágulása, az általános takarékoskodás — ami minden családnál teljesen érthető — még nem jelenti azt, hogy konyhai ötleteinkben is szegényesebbeknek kell lennünk. S. Ä. Fedetlen fővel A testet, lelket melegítő,’ szépítő napfény megtette a magáét. Levettük a sapkánkat, kalapunkat. Végre fedetlen fővel sétálhatunk. Előtűntek a vörös, a barna, a szőke hajkoronák. A férfiak szerint a haj mindig a nő természetes dísze volt. A nők szemében is egyre fontosabb, hogy a férfiak haja szintén ápolt, dús legyen, így mindannyian kénytelenek vagyunk gondozni hajzatunkat. A haj gyökere a hajhagyma. Az egyes hajszálakat magába foglaló üregecske pedig a hajtüsző. Minden hajszálhoz egy.-egy izom tartozik. Amikor megborzongunk, a bőrünk „libabő- rös” lesz, s ezek az izmók láthatóvá válnak. Háromféle típusú haj fejlődik ki életünk során: a piheszőir, az újszülött hajzata és a végleges szőrzet. Mind a nőknek, mind a férfiaknak átlagosan 100 000 hajszáluk van. Naponta körülbelül 30—60 hajszál hullik ki, de a szőrtüszők, amelyek termelték, nem pusztulnak el. A kihullott hajszálak helyébe ugyanannyinak kell nőnie. Ha nem nő, annak oka van (például hormonzavar, a növekedést akadályozó korpásodás, a hajápolás elhanyagolása stb.). A szőrtüszők csak akkor nem működnek, ha kopaszodni kezdünk. Az életkor előrehaladtával a végleges hajzat kihullik (nemcsak a fejen, hanem a test többi részén is). Sókat számít a hajszál vastagsága is. Finom, szőke hajszálból jóval több van a fejen, mint a vastag vörösesszőkéből. A hullámos hajszál keresztmetszete bab alakú, a szőrtüszőé görbe, ezért a hajszál is csavarodik. A sima haj kereszt- metszete kör alakú, a szőrtüsző egyenes lefutású. A szőrtpsző szakaszos működése és a néhány évenként szabályszerűen bekövetkező szőrvesztés következtében általában senkinek sem nő meg a haja- 90 cm-nél hosszabbra. Hajzatunk évente körülbelül 12 cm-t nő. A kopaszság rendszerint a férfiak jellemzője, de a nők egy része sem kivétel. Hogyan lehet szép, dús a hajunk? Nagyanyáink receptje a következő volt: naponta száz kefehúzás, mégpedig gyökérkefével, amely sajnos merevvé tette a hajat. Tehát ezt a módszert nem ajánljuk senkinek. Ajánljuk viszont, hogy mindenki mindennap kefélje át a haját. A hegyes fogú és a fémből készült fésűk hamar fölsértik a fejbőrt. A finom hajszálú haj legjobban a szarufésűt és a puha kefét kedveli. Merev szálú hajhoz pedig erős kefe való. Rendes körülmények között kéthetenként helyes hajat mosni. A ma használatos kellemes illatú mosószerek zsírtalanítják a hajat, megőrzik azonban csillogását, esését, hajlékonyságát. Mosás előtt a rátapadt por egy részét távolítsuk el fésüléssel és keféléssel. Legalább kétszer öblítsük át a haj-unkat mosás után, így a mosószer utolsó maradéka is eltűnik hajunkról. Dr. K. E. A hazai sókészlet 80 százaléka jódozottan kerüljön a boltokba — javasolták az egészségügy és az illetékes vállalatok képviselői. Tavaly 40 ezer tonna sót fogyasztottak Magyarországon, ebből 5200 tonna volt jódo- zott. Egyre több üzletben kapható ismét a jódozott asztali só, amely — napi fogyasztással — a szervezetnek szükséges mennyiségű jódot tartalmazza. A pajzs- mirigy működéséhez elengedhetetlen jód ugyanis hazánk megyéinek ivóvizében alig található meg. A felnőtt szervezetnek naponta 180 mikrogramm jód kell ahhoz, hogy a pajzsmirigy ellássa szabályozó funkcióját a zsírsavak elégetésében, -a zsírok cukorrá alakításában, a kálium és a kalcium visszatartásában, a vérsavó megfelelő koleszterintartalmának megőrzésében. A jódegyensúly megbomlásának egyik legismertebb — egyben leggyakoribb — rendellenessége a struma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbodásS. Jódhiányt jelezhet a magas vérnyomás, a vérkoleszterinszint emelkedése. E hiány következtében előfordulhat az idegrendszer működésének lelassulása, növekedhet az infarktus bekövetkezésének esélye, s pajzsmirigyrák ala: kulhat ki. A gyerekeknél fejlődési zavart, elhízást idézhet elő a jódhiány. Az újszülöttek érdekében a szóptató anyáknak naponta 220, a terhes asszonyoknak 200 mikrogramm jód „elfogyasztására” van szükségük. Bár a sónak — pontosabban a túlzott sófogyasztásnak — köztudottak az ártalmai, a szakemberek mégis e tápanyagot választották a jód úgynevezett „vivőanyagának”. A magyarázat: mindenki ízesíti ételét sóval. A jód káliumjodid formájában kerül a sóba. A jód közvetlenül a bőrrel érintkezve allergiát okozhat. A Minisztertanács balatonszemesi központi üdülője FELVÉTELRE KERES éves foglalkoztatásra — cukrász — varrónő — fűtő — targoncavezető szakmunkást. Továbbá: — büfést — konyhai — szállodai — mosodai dolgozót és — műszaki segédmunkást. Bérezés megegyezés szerint, szükség esetén szállást biztosítunk. Cím: Minisztertanács Központi Üdülő 8636 Balatonszemes, telefon: 84/45-000. (105136) JÓDOZOTT SÓ
