Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

1989. március 24., péntek Somogyi Néplap 3 Befejezte tanácskozását az Országgyűlés ülésszaka Nem oldották fel a korlátozást (Folytatás a 2. oldalról) Pregun István (Szabolcs- Szatmár m., 1. vk.), a nyír­egyházi Görögkatolikus Hit­tudományi Főiskola rektora az egyházi középiskoláknak nyújtott állami költségvetési támogatás emelésének tár­gyában interpellált a pénz­ügyminiszterhez. Kérte, hogy az egyházi iskolák az eddi­gi államisegély-rendszer he­lyett — tanulóik létszámá­nak megfelelően — költség- megtérítésként a költségve­tésiből megkaphassák azt az összeget, amelyet az állam ezeknek a középiskolások­nak a nevelésére és okta­tására fordítana, ha ők nem egyházi iskolába járnának. Mint Balaton-parti tele­pülések somogyi képviselője és mint mezőgazdasági szak­ember kértem szót, válasz­tóim megbízásából — mon­dotta Fenyvesi Henrik. — Ügy hiszem, hogy a Bala- ton-parti építési korlátozó rendelkezések jogosságát, szükségességét, az üdülőné­pesség növekedési ütemének mérséklését senki nem vi­tatta. Különösen mi, ott élők értettük meg — még akkor is, ha ez zsebünkre ment —, hogy nem lehet szegényes, alig kiépült inf­rastruktúrával fogadni az üdülővendégeket. Mindezt tudva, megértve mégis az a véleményünk, hogy a jelenleg érvényes építési korlátozás a 15,1987. (XII. 24.1 ÉVM számú ren­delet, az ezt megelőzően ér­vényes 41983. (III. 3.) ÉVM számú rendelet súlyosan sér­ti az ott élők érdekeit; fi­gyelmen kívül hagyta a táji, környezeti adottságainkat. Mi megértettük volna, hi­szen nekünk sem érdekünk, hogy Budapestről, Debre­cenből járjanak a zártkert­be szőlőt művelni Kőrös­hegyre, a balatonszentgyör­gyi vagy a boglárlellei zárt- kertekbe. Megengedhetetlennek tart­juk azonban, hogy mi, akik ott élünk, s éppen ezért biztos, hogy nem üdülni kí­vánunk a zártkertekben, ne épülhessünk ugyanúgy gaz­dasági épületet, mint bárki máshol másutt ebben az or­szágban. S mivel ilyen föld­területek meg sem osztha­tók, csak egy tagban örö- kíthetők, bármekkora a föld­terület, s akárhány is az örökös. Sok helyen emeltem már szót személyesen. Egyedi ügyben eljárva az építési és Villányi Miklós pénzügymi­niszter válaszában indokolt­nak tartotta, hogy az egy­házi iskolák állami támoga­tásának föltételeit a jövő­ben a tanulói létszám függ­vényében határozzák meg. A cél az, hogy az oktatást egységes mértékkel támo­gassa az állam, függetlenül az intézmény fenntartójától. Ily módon az állam minden tanuló után azonos összeg­ben meghatározott, garan­tált támogatást nyújtana. A pénzügyminiszter lehetősé­get látott arra is, hogy az Iskolák fenntartójától füg­getlenül az egységesítés már az 1990. évi költségvetésben történjék meg. Végezetül városfejlesztési miniszter méltányos intézkedését meg­kaptam. Ügy hiszem azon­ban, hogy az korrekt meg­oldás lenne, ha nem egye­di ügyeket bírálnának el kedvezően, hanem átfogóan rendeznék mindazoknak az ügyét, akik a Balaton mel­lett laknak és ott szeretné­nek a zártkertben gazdál­kodni. Számukra nem meg­oldás a föld alá építhető pince. Hatóságaink minded­dig korrekten igyekeztek mindent megtenni a jogsza­bályok végrehajtására, azon­ban ők is nehéz helyzetben vannak. A ma már több mint 5 éve tartó tilalom pattanásig feszítette a húrt. Sokat fognak építeni, a ha­tóságok képtelenek lesznek ennek megfékezésére. Hibának tartom azt is, hogy a jogi szabályozás so­ha nem vette figyelembe a Balaton északi és déli part­ja közötti lényeges különb­séget. Somogy zártkertjeinek nagy része 5—15 kilométer távolságra van a parttól: ide nem elsősorban üdülni jönnek, s a helyi lakosság aránya meghaladja az 50 felhívta a figyelmet arra, hogy az állam az egyházak támogatását az 1989. évi költségvetésben lényegesen növelte, 174 millió forintról 374 millió forintra. Ezen beLül az állami se­gély mértéke 60 millió fo­rinttal emelkedett. Ez az összeg már idén lehetővé teszi, hogy kismértékben nö­vekedjék az egyházi iskolák állami támogatása. A kép­viselő, illetve az Országgyű­lés a miniszteri választ el­fogadta. Fenyvesi Henrik (Somogy m., 7. vk.), a balatonszár- szói Vörös Csillag Tsz el­nökhelyettese volt a követ­kező interpelláló: százalékot; néhány helyen, így Balatonkeresztúron, Bog- lárlellén, Siófokon a zárt­kerti tulajdonosok 80—90 százaléka helyi lakos. Kérem, most amikor az építési korlátozások újabb felülvizsgálatára kerül sor, fontolják meg javaslatomat, s legalább a helyi lakosság részére ne korlátozzák a gazdasági épületek építését. Válaszában a miniszter rámutatott, hogy 1989. ja­nuár 1-jétől korlátozás alá eső települések azon terület­részein, ahol a vezetékes ivóvízellátás biztosított, a szennyvízelvezetés céljára szolgáló közcsatorna meg­épült és megfelelő a szenny­víztisztítás, Lehetőség van a szálláshelyek növelését szol­gáló új épületek létesítésé­re. A tilalom szélesebb kö­rű feloldására, amely a zárt­kerteket is érintette volna, még nincs lehetőség, főként környezetvédelmi okokból. Mint mondta, a zártkertek- ke.l kapcsolatos differenciált szabályozás kidolgozását elő­segíti, hogy az érintett me­gyei és helyi tanácsok már megkezdték a part menti települések zártkerjeinek felülvizsgálatát. Ezt a mun­kát az idén felgyorsítják, és az első félév végére befeje­zik. Ennek eredményeként azokon a területeken, ahoi a környezeti föltételek lehe­tővé teszik, javasolni fogják a Minisztertanácsnak a tila­lom feloldását. A képviselő a választ az­zal a föltétellel fogadta ei, hogy a zártkertek ügyét még az idén napirendre tű­zik és az érintett körzetek­ben az építési tilalmat fel­oldják. Az Országgyűlés Derzsi András válaszát tu­domásul vette. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép Érdi Gyár­egységének igazgatója a Parlament novemberi ülés­szakán interpellált a keres­kedelmi miniszterhez a sze­szes italok reggel 9 óra előt­ti árusítási tilalmának meg­szüntetése tárgyában. Beck Tamás tájékoztatta a képviselőket, hogy széles körű megbeszélést folytat­tak az interpellációról, s a vélemények megoszlottak. Az Országgyűlés kereskedel­mi bizottsága, a Pénzügy­minisztérium, a Magyar Gazdasági Kamara, a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanács, a fővárosi és a megyei tanácsok egyetér­tésével találkozott az admi­nisztratív korlátozás meg­szüntetése. A Parlament szociális és egészségügyi bi­zottsága viszont — tekintet­tel az Országos Egészségvé­Winkler László (Győr- Sopron m., 8. vk.), a Moson­magyaróvári Fémszerel­vénygyár művezetője a he­gyeshalmi közúti határátke­lőn kialakult forgalmi hely­zet tárgyában címzett in­terpellációt a pénzügymi­niszterhez a parlament el­múlt ülésszakán. Akkor a miniszteri választ sem a képviselő, sem pedig az Or­szággyűlés nem fogadta el. Az interpellációban foglalt kérdések vizsgálatát az Or­szággyűlés a kereskedelmi bizottság hatáskörébe utal­ta. A testület az ügyben ér­dekelt szervek vezetőinek részvételével ez év február 23-án kihelyezett ülést tar­tott Hegyeshalmon. A ta­pasztalatok alapján készí­tette el a bizottság a jelen­tését. Eszerint: a Vám- és delmi Tanács állásfoglalá­sára — az égetett szeszes italok árusítási tilalmának csupán részleges feloldását javasolta. Ezt támogatta a Szociális és Egészségügyi Minisztérium is. Miután a véleménykülönbségek elle­nére azzal mindenki egyet­értett, hogy az alkoholiz­must adminisztratív eszkö­zökkel még sehol a világon nem sikerült megszüntetni, ezért a témakört az Orszá­gos Egészségvédelmi Tanács még az idén teljes körűen megvizsgálja. A miniszter bejelentette, hogy a kereskedelmi tárca korábbi álláspontja szerint kezdeményezi a rendelet érintett paragrafusának ha­tályon kívül helyezését. Az interpelláló képviselő és az Országgyűlés a mi­niszter válaszát elfogadta. Pénzügyőrség által tavaly júniusban hozott vámintéz­kedés — amely több száz­ezer állampolgárt mente­sített attól, hogy lakóhelyé­től a megyeszékhelyi vám­hivatalhoz, illetve deviza- hatósághoz utazzon — ál­talános egyetértéssel ta­lálkozott. Igaz azonban, hogy ezzel növekedett a várakozási idő, s nőttek a vámtisztviselők terhei is. A bizottság úgy tájékozó­dott, hogy a vámeljárási tervek összhangban vannak az interpelláló képviselő javaslatával. Ezek szerint a határátkelőhelyeken a vám­tisztviselő csak a személyi adatok ellenőrzését és az áru azonosítását végzi majd, ezt követően az utas vára­kozás nélkül — a behozott vámáruval együtt — tovább utazhat. Rendezzék a Balaton-partiak ügyét Ismételt interpelláció A XXI. »ázadba vezető vállalkozás PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Hol van már az az idő, mikor a képviselők me­gyénként csoportosultak a parlament folyosóin ? Most a gombamód szaporodó „frakciók” tagjai hajolnak össze. Meghallottam, mi­kor az előcsarnokon át az ülésterembe tartó ország- gyűlési alelnök, Jakab Ró- bertné a csoportosulásokat látva megjegyezte: „Már majdnem olyan ez, mintha többpártrendszer volna”. Tegnap épp az egészség­ügyben dolgozó képviselők alakítottak szekciót. A már tíznél több, főként szakmai csoportosulás közül a leg­erősebb a több mint száz tagot számláló „agrárszek­tor”, melyhez négy somo­gyi képviselő is csatlako­zott. — A parlament szakbi­zottságai a régi megszoká­sokból eredően valamilyen átláthatatlan felső sugallat­ra álltak össze — mondta Pásztohy András somogyi képviselő. — A mai napig sem tudom, hogy én miért épp a településfejlesztési bizottság tagja vagyok. A parlament korábbi munka­stílusa mellett ez a „mi­ért” senkit se foglalkozta­tott. Amióta azonban érez­hető az országgyűlési viták súlya és tétje, egyre nyil­vánvalóbb lett az igény és törekvés az ágazatok, illet­ve érdekszférák szerinti alulrólszerveződésre. Egy ilyen érdekcsoport — és er­re már volt példa — a mér­leg nyelvét jelentheti a döntéseknél, s mindenkép­pen nagyobb nyomatékot tud adni egy-egy javaslat­nak. Végül is ez a szekto­ronkénti elkülönülés a többpártrendszer pótléka. — Fölvetődik a kérdés, ha így megy tovább, a há­romszáz képviselő nem alkot-e majd vagy kétszáz frakciót? — Kétségtelen, hogy egy ponton túl, ha mondjuk már szűk szakmai és rész­érdekekre is csoport szer­veződik, az a csoportok inf­lálódását okozhatja. Azt már most is fölvetik, hogy a szekciók alakulása nem kérdőjelezi-e meg a parla­menti bizottságok létjogo­sultságát. A képviselők 70 százaléka az MSZMP tagja, a különféle szekciókban — melyben párttagok is részt vesznek' — legalább hat párthoz elegendő nézet van jelen. Szóval az Országgyű­lés már nem a formális közmegegyezés műhelye, hanem a vélemények üt­köztetésének színtere. — A vitában születő egy­ség erősebb lehet, föltéve, hogy a vita nem parttalan... — Sajnos, a képviselők egy része már a következő választásokra gyűjti a jó­pontokat, és mindenáron választói körében népsze­rűnek vált dolgokat akar mondani. Közben figyel­men kívül hagy makacs té­nyeket. A Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésé­nek vitájában is volt pél­da az ilyen „lekacsintó”, túltengő lokálpatriotizmus­ra. A magyar közvélemény- kutató intézet fölmérése szerint a fővárosi és vidé­ki lakosságnak egyaránt mintegy kétharmada ért egyet a világkiállítás ter­vével. A nemmel válaszo­lók tíz százaléka volt buda­pesti, három százaléka vá­rosban és 24 százaléka fa­lun élő. Ez arra utal, hogy makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy a világki­állítás a falvak fejlesztésé­től von el forrásokat. Ez a nézet jó táptalaja a dema­gógiának, a főváros—vidék viták újraszításának, a szűklátókörüségnek. A kér­déssel kapcsolatos két so­mogyi hozzászólás a vita két pólusát jelentette, s ezek megítélése jó alkal­mat adott a somogyi képvi­selők véleményének meg­ismerésére. Egybehangzó volt, hogy dr. Horváth Fe­renc helyi nézőpontú fel­szólalásának költségvetési vitában lett volna a helye. Most a világkiállítás ügyé­ben mondta el — egyebek között — Pásztohy András, Borsos Sándor és Reidl Já­nos: felül kell emelkedni a szűkebb helyi érdekeken és nem szabad főváros—vi­dék ellentéteket kreálni. A döntéshozatalt követő­en Medgyessy Péter minisz­terelnök-helyettest kérdez­tük a vitában szerzett be­nyomásairól. — Senki nem jár jól,, ha nem lesz világkiállítás. Ez az egész ország számá­ra egy nagy lehetőség, ezért én világkiállítás-párti va­gyok. Szabolcsnak vagy a Dél-Dunántúlnak is hozhat előnyöket a kiállítás, felté­ve, hogy nem csak az ag­gályokat sulykolják, hanem azon gondolkodnak, hogyan tudnák a saját vagonjukat is rákapcsolni erre a gyors­vonatra. Nyilvánvaló, ha egy külföldi eljön majd er­re az eseményre, az nem fog Budapesten megállni, kíváncsi lesz az országra is, s főként a több idegenfor­galmi vonzerővel kecseg­tető helyekre. Az igaz, hogy minden megyének vagy tér­ségnek meg kell majd küz­denie az előnyökért, azért, hogy több vendégcsalogató lehetőséget teremtsen. A vitában helyenként érezhe­tő volt szűklátókörűség, s ezt talán az előzetes tájé­koztatás hézagai is okozták. Kevéssé sikerült tudatosí­tani, hogy itt a XXI. szá­zadba átvezető vállalkozás­ról van szó, és korántsem csak valamiféle zsebbe- nyúlós látványosságról. — EIdönthető-e ez a kér­dés népszavazással? — Szerintem ez nem nép- szavazási kérdés. Ez egy történelmi léptékű üzlet, amelyről hangulati és érzel­mi alapon nem lehet dön­teni. Bíró Ferenc A vámkezelést, a vám megállapítását az illetékes megyeszékhelyi vámhivata­lok végzik számítógépekkel, s az utas a vámokmányokat a postán kapja meg. A bi­zottság jelentése arról is tájékoztatást adott, hogy áp­rilis 1-jéig elkészül a he­gyeshalmi új határátkelő- hely. Vizsgálják a statiszti­kai lap megszüntetésének lehetőségét is. Winkler László a bizott­ság jelentését elfogadta; a parlament tudomásul vette a jelentést. A nyugdíjasokról történő szociális gondoskodás és az új gyógyszerrendelet, illetve a szociális segélyezés egy­szerűsítése, valamint a gyógyszerárak kompenzálá­sára alkalmazott segélyezési rendszer tárgyában közösen interpellált a szociális és egészségügyi miniszterhez három képviselő. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter vá­laszában elnézést kért vala­mennyi betegtől és magyar állampolgártól az eddig oko­zott kényelmetlenségekért. Ezeket csökkenteni fogják — ígérte írásbeli válaszában —, amelyet a képviselők megkaptak — egyetértett azzal, hogy a gyógyszenel- látási rendszer bonyolult, bürokratikus, anyagilag ter­hes és kényelmetlen. Beje­lentette: miniszteri biztost nevezett ki, aki a gyógy­szertári többletfeladatok megoldására máris új mun­kaszervezési javaslatokat és az adminisztrációt csökkentő változtatásokat dolgozott ki. Az Országgyűlés és az in­terpelláló képviselők — 14 'ellenszavazat és 10 tartózko­dás mellett — elfogadták a választ. Ezután három kép­viselő hasonló témában in­terpellált. Ezután a kérdések követ­keztek: Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m., 5. vk.), az igazságügy-minisztertől kér­dezte: hol vannak a koncep­ciós perek iratai, mit tesz­nek azért, hogy előkerülje­nek a szégyenteljes ügyek dokumentumai ? Kulcsár Kálmán részlete­sen válaszolt. Elmondta: kormányhatározat rendeli el1, hogy tekintsenek át min­den olyan (1946 és 1962 kö­zött keletkezett) ügyet, amely nagy valószínűség­gel koncepciós elemet tar­talmaz. Ezután még több interpel­láció és válasz hangzott el. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) megkérdezte.: ho­gyan tervezi a kormány a férj, a házastárs utáni öz­vegyi és a saját jogon szer­zett kettős nyugdijjal kap­csolatos gondok rendezését, s tudja-e legalább a 70 éven felülieknél a házas­társi kiegészítő nyugdíj- pótlékot emelni. Csehák Judit kifejtette, hogy az özvegyinyugdíj­rendszer alapvetően igaz­ságtalan, mert a megözve­gyült férfiak nem kaphat­nak özvegyi nyugdíjat. En­nek a nyugdíjrendszernek a megváltoztatására • több javaslatot is kidolgoztak, s az őszi tárgyalási sorozat­ban mód lesz a megvitatá­sukra. Ai ülésszak zárása Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke vissza­tért Técsy László (Szabolcs- Szatmár m., 19. vk.) szer­dai javaslatára, amelyben a képviselő azt indítványoz­ta: hozzanak létre egy ideig­lenes bizottságot, amely ja­vaslatot tenne arra, hogy az Országgyűlés mit vállaljon hátralévő hivatali idejé­ben. Azt ajánlotta: az Or­szággyűlés elvben értsen egyet az indítvánnyal, a bi­zottság megalakulását a parlament áprilisban hagy­hatná jóvá. A törvényhozók közfelkiáltással jóváhagy­ták Szűrös Mátyás javasla­tát. A Ház elnöke ezzel be­zárta a parlament márciu­si ülésszakát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom