Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-24 / 71. szám
2 Somogyi Néplap 1989. március 24., péntek Befejezte tanácskozását az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) pozobtalbfoá tételét, s az esetleges állami bevételek észszerű felhasználását. Meggyőződésem, hogy ez oldaná a világkiállítással kapcsolatos és a közvélemény egy részét jellemző ellenérzéseket. Azt az érzést, hogy valami a rovásukra történik. Morvay László (Budapest, 33. vk.) az Országgyűlés külügyi bizottságának állás- foglalását ismertetve kifejtette: a testület azt. tartja szem előtt, hogy a világkiállítás megrendezésével Magyarország megyorsíthatja felzárkózását a fejlett nyugat-európai országokhoz. A külügyi bizottság úgy vélte: a társrendezés elnyerése tovább javítaná Magyarország nemzetközi megítélését, s ez a gazdasági folyamatokra is jótékony hatást gyakorolna. A világikiállítás főként vállalkozási alapon valósuljon meg, a lehető legkisebb mértékben terhelje az állami költségvetést. A rendezés felelősségét pedig a kormány vállalja magára. A világkiállítás várhatóan csekély állami tiszta hasznát el kellene különíteni, s abból csak azok a területek részesednének, amelyek^ elhelyezkedésük miatt kimaradtak a világkiállítás infrastrukturális fejlesztéseiből. 50 ezer új munkahely Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter emlékeztetett a századforduló idejére, amikor Magyarországon roppant méretű elmaradást sikerült behozni, megteremtve azt az infrastruktúrát, amely a mai napig meghatározza az ország, a városok arculatát, önkéntelenül adódik az analógia — mondta a miniszter —, hiszen akkor is a magyar—osztrák kapcsolatokban rejlő jó lehetőségeket igyekeztek kihasználni. Ez volt az az időszak, amikor Budapest nagyvárossá, az ország pedig európai tényezővé vált. Ekkor épült a Duna-hidak többsége, a kontinens első földalatti villamos vasútja, a Tudományos Akadémia, az Opera, a Műegyetem, a múzeumok sora. Ma újra nyomasztó elmaradásaink vannak a gazdaságban, elsősorban az infrastruktúrában — mondta Derzsi András. A hírközlés, az autópálya-hálózat, a vasúti szolgáltatás minősége terén az európai mezőny utolsó helyeit foglaljuk el. Ez az elmaradás évente 10 milliárdos nagyságrendű veszteséget okoz a népgazdaságnak. A világkiállítás egyik nyeresége lenne e veszteség viszonylagos mérséklése. Ebben játszana nagy szerepet az autópálya-építés program, a Budapest—Bécs közötti vasútvonal hazai szakaszának korszerűsítése, az 1995-ig létesítendő egymillió új telefonvonal. De kérdés, van-e reális esély a szükséges források előteremtésére? A külföldi működő tőke már megmozdult: több komoly ajánlat érkezett az autópálya-építésre és számottevő külföldi érdeklődés mutatkozik a vasúti rekonst- ruikoió és a hírközlés fejlesztése iránt is. Tudni kell azonban, hogy ezt a vállalkozási készséget jelentős mértékben motiválja a világkiállítás. önmagában az infrastruktúra fejlesztése nem jelentene vonzerőt a külföldi működő .tőkének. Fontos követelmény ugyanakkor, hogy a megvalósításban jelentős részt vállalhassanak a magyar cégek, ugyanis így a vállalkozási nyereség nagy hányada az országban maradna. Hiba lenne a vállalkozás hatását csak az infrastruktúrára korlátozni — mutatott rá Derzsi András. Előnye az is, hogy legkevesebb 50 ezer munkahelyet teremtene az építő- és a feldolgozóiparban,- s 8—10 ezret az idegenforgalomban és a vendéglátásban. A végleges döntésre csak a pontos adatok birtokában kerülhet sor. ám az Országgyűlés most kialakítandó véleménye döntő lehet ebben a kérdésben. Mentőöv Magyarországnak Varga Imre (országos lista), szobrászművész elöljáróban elmondta, hogy a kulturális bizottságban megtárgyalták és teljes lelkesedéssel támogatták a világkiállítás ügyét. A rendezvényt Varga Imre olyan egyszeri, megismételhetetlen lehetőségnek nevezte, amelyet a fejlett világ egyfajta mentőövként nyújt Magyarországnak. Rámutatott arra, hogy a kérdés mostani vitára tűzése elhibázott, mert a pályázatot a kormány, hónapokkal ezelőtt benyújtotta. A puszta ténynek, hogy még vitatkozhat rajta az Ország- gyűlés és a magyar társadalom, esetleg bizalomcsökkentő hatása lehet a külföldi beruházók előtt. Hangsúlyozta, hogy a világkiállítás fogadásához elengedhetetlen a teljes körű konvertibilitás elérése, legalább 1995-re. A konvertibilitás lényeges elemeinek 1992-re készen kell lenniük. Ha folytatódik a mai pénz- politika, akkor addigra az ország tűrőképessége mind anyagi, mind szellemi tekintetben elfogy. A képviselő szerint a bajok gyökere a megindított pénzügyi reform megtorpanásában van: az Országgyűiés másfél évvel ezelőt abban a reményben támogatta az adórendszert, hogy azt gyorsan követni fogja majd a piaci mechanizmus többi lépése is. Ezzel szemben most az adórendszer csak öncélú idegrángást végez és nem tudja befolyásolni a termelést. Az állandó válságintézkedések nyomán vállalatok sora termel önmagának hasznot, az országnak veszteséget, s a kormány eközben önmaga állítja elő szinte tűrhetetlen nehézségeit. Előttünk folyik a lakosság öncélú gyötrése. Kőkorszaki árucseréhez hasonlította a lassan sehogyan sem működő KGST-t, és ajánlotta, hogy vezessék be ebben a relációban is a föníciaiak találmányát, a pénzt. Dr. Bazsó György (Bor- sod-Abaúj-Zemplén m., 17. vk.) garadnai körzeti orvos felhívta arra a figyelmet, hogy az ország egyes térségei évtizedek óta többszörösen hátrányos helyzetben vannak. A meghirdetett településfejlesztési program anyagi források hiányában csak igen lassú ütemben valósul meg, s így a lemaradás tovább nő. Eközben pedig számos olyan beruházásba kezdett az ország, amelyek eredménye, gazdaságossága bizonytalan. A képviselő ezek közé sorolta a nagymarosi vízerőmű építése mellett az eocén- és a liászprogramot, az uránipari együttműködést, a jam- burgi és a tengizi vállalkozásokat. Jamburg esetében például nem arról van szó, hogy nem kell az onnan származó energia. Ám a szerződés meglehetősen hátrányos Magyarország számára — mondotta —, mert az ott megtermelt egy rubel a népgazdaságnak esetenként 100, 200 forintba is kerül, míg 1 dollárt 60 kopekért számolnak el. A másik fél mulasztásából, szerződésszegéseiből fölmerülő többletköltségeket is figyelembe véve ez a beruházás, az onnan nyert energia kicsit drágának tetszik. Azt javasolta inkább, hogy az energiaigényes iparszerkezetet kellene átalakítani. A képviselő szerint jelentősebb befektetés nélkül is elő lehetne segíteni a keleti országrész gyorsabb felzárkózását, például úgy, hogy Borsod és Szabolcs megyét vámszabad-területté nyilvánítanák. Amennyiben sikerülne kedvezményeket is biztosítani az itt beruházni szándékozóknak,- lényegesen javulhatna a helyzet. Egyenletes fejlesztést Kovács János (Szabolcs- Szatmár m., 20. vk.), a MÁV záhonyi vontatási főnökségének művezetője elsősorban aggályainak adott hangot, és részletesen kitért a keleti országrész elmaradottságának, súlyos helyzetének ismertetésére is. Szerinte valósággal sokkolta a megyében élőket a főleg Budapestre és a Dunántúlra koncentrálódó világkiállítás gondolata. A képviselő felsorolta a szabolcsiak legégetőbb gondjait, s azt a véleményét hangoztatta, hogy a felzárkózás lehetősége az ország más térségeihez egyre távolabbinak látszik. A világkiállítással összefüggő fejlesztések messze elkerülik ezt az országrészt, a lemaradás tehát még nagyobb lesz. így természetes, hogy a szabolcsiak nem tudják lelkesen üdvözölni a világ- kiállítás gondolatát. A képviselő is úgy foglalt állást: a szerinte illúziónak látszó vállalkozást nem támogatja. Hajós Ferenc (Szolnok m., 8. vk.), a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója bosszantónak tartotta, hogy sokáig alig lehetett konkrét információhoz jutni arról: hol tart a világkiállítás előkészítése. Még ma sem ismeretes, hogy mennyibe fog kerülni a rendezvény. Egyes becslések szerint 140 milliárd forintba, más vélemények szerint ennél jóval többe. Az állampolgároknak garanciát kell kapniuk a kormánytól arra — mondotta —, hogy az életszínvonal a világkiállítás miatt nem romlik, továbbá arra, hogy a még hiányzó forrás fedezésére nem vezetnek be újabb adókat. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet pölöskei fajtakísérleti állomásának vezetője leszögezte: az eddig rendelkezésére álló információk alapján egyelőre nem tehet javaslatot a kormánynak a világkiállítás megrendezésére. A képviselők eddigi megnyilatkozásaiból sokan arra következtetnek, hogy a vita valójában Budapest és . a vidék között alakult ki — mutatott rá. Ebben a vitában azokkal értett egyet, akik hansúlyozták az arányos fejlesztést, a vidék bekapcsolását a kiállítás programjába. Reményét fejezte ki, hogy a világkiállításra készülő nagyméretű alumíniumharang hangja méltó, közös ünnepre hívja majd az ország, Európa, sőt a világ népeit, s nem lélekharang szól a hátrányos helyzetű térségekért, nemzeti értékeinkért. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műszaki Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanára felszólalásában előrebocsátotta, hogy támogatja a világ- kiállítás megrendezésének ügyét, ugyanakkor aggályainak is hangot adott. Kifejtette: kívánatos, hogy a kiadások fedezése érdekében a külföldi tőke bevonása olyan konstrukcióban történjen, amelynek következtében nem növekszik tovább az ország konvertibilis devizaadóssága. Szükségesnek tartotta a világkiállítás költségvetési hatásainak rögzítését, s hangoztatta: ezen felül a Parlament nem vállalhat majd pénzügyi felelősséget. Ilyen föltételek mellett támogatja, hogy az előkészítés folytatódjék, s eredményeiről a májusi parlamenti ülésen újból tájékozódjanak a törvényhozók. Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója nehezményezte azt a kész helyzetet teremtő módszert, ami miatt a bizottságok és a képviselők csak a legutóbbi három hónapban kaptak tájékoztatást. Kérte, hogy minden olyan nagyberuházást, amely az egész nemzetgazdaságot érinti, kizárólag az Országgyűlés elvi döntése után lehessen megkezdeni. Javasolta a kormánynak, vegye figyelembe, hogy gazdasági helyzetünk két olyan nagy megterhelést, mint amit a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer és a világkiállítás jelent, nehezen vagy talán nem is tud elviselni, tehát választani kell közöttük. Hasznotte- remtő későbbi kihatásai miatt a képviselő inkább a világkiállítást támogatja. Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor főrevizora hangsúlyozta: annak ellenére, hogy budapesti képviselő, mégsem támogatja minden kétely nélkül a világkiállítás megrendezését. Ä képviselő „zsákbamacskának” nevezte a rendezvényt, szerinte azok a szakemberek, akik úgy érzik, hogy az ország nehéz helyzetében veszélybe kerülhetnek fontos infrastrukturális beruházások, ezeket most megpróbálják a világkiállítás zsákjába belevarrni. Szólt arról is, hogy az erőltetett nagyberuházások, az ország eladósodása napjainkban is gúzsba köti a kormányzat kezét. Kételyét fejezte ki, hogy szabad-e nekünk ezt a gúzsba kötöttséget hat évvel meghosz- szabbítani. Boros László (Budapest, 26. vk.), a Posta Kísérleti Intézetének műszaki ügyintézője tanácstalanságának hangot adva kijelentette: a világkiállítás előkészítésének helyzetéről elhangzott tájékoztatóval nem tud azonosulni. Egyebek mellett azért sem, mert nem tisztázott, mi a parlament szerepe ebben a kérdésben. Támogatta azt a korábban már elhangzott véleményt, hogy ne csak a kiállítás előkészítőinek kitüntetése kapjon nagy nyilvánosságot — mint ahogy az már megtörtént —, hanem a beruházás költség- vetése, a kiállítás programja is. Kosár István (Tolna m., 3. vk.), a bátaszéki Búzakalász Tsz gépszerelője szerint a világkiállítás a XXI. századba vezető út egyik állomása, miközben az ország jó néhány területe, így a képviselő választókörzete is elmaradott, s még az e századi civilizációs vívmányokkal sem rendelkezik. Ügy vélte, hogy a legmegfelelőbb az lenne, ha a főváros rendezné meg a világkiállítást, s erre hitelt venne fel az államtól. A kormány azonban csak akkor vállalja fel a világkiállítás megrendezését, ha garantálja: nem mélyül tovább a főváros és a vidék közötti különbség, és nem szegényedik tovább a vidéki lakosság. Elfogadták a tájékoztatót A vitát követően Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszolt a kérdésekre, észrevételekre. A Budapesten kívüli térségek fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban hangsúlyozta: mindent meg kell tenni azért, hogy a vidék minél nagyobb arányban^ részesüljön a világkiállítás hasznából. Ma még nicsenek kész tervek erre, de a kormány minden megvalósítható javaslatot figyelembe vesz. Sokszor került szóba a vita során a kiállítás vállalkozói alapon történő megrendezése. Ez megvalósítható elképzelés — mondta Beck Tamás — hozzá téve, hogy 1972-től, amióta lehetőség van a vegyes vállalatok alapítására, alig 300 millió dollárnyi működő tőkét sikerült bevonni gazdaságunk vérkeringésébe. Ezzel szemben sok más európai ország csak az elmúlt egy esztendőben több milliárd dolláros működő tőkét vont be gazdaságába. Ha sikerült rendezni a tulajdonviszonyokat, ha vonzóvá tesszük Magyarországot a: működő tőke számára, akkor nem irreális elképzelés vállalkozási alapon megrendezni a világkiállítást. Az utóhasznosítással kapcsolatban Beck Tamás rámutatott: mindenképpen szükség van arra, hogy a világkiállításra épített létesítményeket minél gazdaságosabban kihasználjuk a későbbiek során. Szellemi erőfeszítéseket kell tenni a legjobb megoldások megtalálására, kész javaslatok ma még nincsenek. Végül Beck Tamás egyetértését fejezte ki azokkal a képviselőkkel, akik véleménye szerinti csak a teljes nyilvánosság és beleszólási lehetőség teheti eredményessé és hazánk számára hasznossá a világkiállítás I rendezvényét. Ezptán határozathozatal következett. Az Országgyűlés 15 ellenszavazattal. 71 tartózkodás mellett tudomásul vette a kereskedelmi miniszter tájékoztatóját az 1995-ben megrendezendő Budapest—Béos világkiállítás előkészületeiről. A határozatban a képviselők felhívták a figyelmet arra, hogy az előkészületi munkák helyzetéről ismételten kapjon tájékoztatást az Ország- gyűlés. Nemzeti összefogással Több állami támogatást Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur vezérigazgatója olyan külső erőforráshoz hasonlította a világkiállítást, amely egy önmagát továbbgerjesztő folyamat elindítását segíti. Véleménye szerint, ha a világkiállítás megrendezésére lehetőséget kapunk, ez nagy aktivitást eredményez majd gazdaságunkban. Felhívta azonban a figyelmet: ebben az ügyben hagy nemzeti ösz- szefogásra van szükség, félre kell tenni a presztízsharcokat, a politikai és szakmai véleménykülönbségeket, a világkiállítás témája nem válhat ütközőponttá. Tudatosítani kell az ország lakosságában a világkiállításból származó nemzeti előnyöket, ezzel nagy cselekvő energiákat lehet felszabadítani. Szántó Sándor (Szabolcs- Szatmár m., 12. vk.), a nagy- ecsedi Rákóczi Tsz kertészeti ágazatvezetője választói állásfoglalását összegezve támogatásáról biztosította a Budapest—Bécs világkiállítás megrendezését, azzal a kikötéssel, hogy a kormány vállaljon garanciát a keleti országrész több évtizedes lemaradásának csökkentésére. Ezután az interpellációk sora következett. Elsőiként dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) ráckevei körzeti állatorvos interpellált a ráckevei (soroksári) Duna üdülőkörzet fejlesztési támogatását kérve. Beák Tamás kereskedelmi miniszter írásbeli válasza szerint előreláthatóan a VIII. ötéves tervidőszakban kerülhet sor a ráckevei terület kiemelt fejlesztésére. Természetesen addig sem hanyagolják el, sőt az idegenforgalmi alapból nyújtott támogatások odaítélésénél különös gondot fordítanak e területre. A miniszteri válaszban az is szerepelt, hogy az érdekelt társszervekkel együtt a -Kereskedelmi Minisztérium konkrét javaslatot készít a következő ' ötéves terv kidolgozása során az idegenforgalmi szempontból kiemelt területek fejlesztési lehetőségeiről. Az interpellációra adott választ a képviselő tudomásul vette, az Országgyűlés 1 ellenszavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta. (Folytatás a 3. oldalon.) Varga Imre, Grósz Károly és Nyers Rezső az ülésteremben