Somogyi Néplap, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLV. évfolyam, 71. szám Ára: 4,30 Ft 1989. március 24., péntek Befejeződött a márciusi ülésszak Moszkvába érkezett Grósz Károly SOMOGYI FELSZÓLALÁS ÉS INTERPELLÁCIÓ A Budapest—Bécs világkiállítás elő­készítésének helyzetével foglalkozó kereskedelmi miniszteri tájékoztató fölötti vitával — Szűrös Mátyás elnök­letével - folytatta munkáját az Or­szággyűlés márciusi ülésszaka tegnap reggel 9 órakor. Az Országgyűlés he­lyenként igen szenvedélyes vita után 15 ellenszavazattal, 71 tartózkodás mellett tudomásul vette Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatóját az 1995-ben megrendezendő Buda­pest—Bécs világkiállítás előkészületei­ről. Ezután interpellációk következek. ja a tartalom mielőbbi konkrét megfogalmazását, a részletek kidolgozását. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vtk.) az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága által megbízott felszólaló ismertetve a testület állás­pontját, elmondta: nyilvá­nosság előtt kell tisztázni, hogy a világkiállítás meg­rendezése üzleti vagy poli­tikai vállalkozás lesz-e. Elsőként Nagyiványi And­rás (Budapest, 19. vk.), az építési és közlekedési bizott­ság képviseletében elmond­ta: a testület szívesen vál­lalja a világkiállítással kap­csolatos parlamenti bizott­sági feladatokat, és az ipari bizottsággal együtt támogat­ja a rendezés gondolatát. El kell érni, hogy a világkiál­lítással a nemzet cselekvőén azonosulni tudjon. Éppen ezért elvárható, hogy a köz­vélemény mielőbb átfogó és részletes tájékoztatást kap­jon a világkiállítás körül­ményeiről és következmé­nyeiről. Sajnos, az eddigi tájékoztatás elnagyolt volt. Kifogásolta, hogy még nincs végleges előkészítő szervezete a világkiállítás­nak, nem áll a parlament rendelkezésére a ráfordítási terv, illetve nem ismertek a finanszírozás lehetséges forrásai. Berdár Béla (Pest m., 25. vk.), a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság nevében felhívja a figyel­met, hogy a világkiállítás megrendezése csábító lehe­tőség, nagyszerű kihívás, de mint minden vállalkozás, kockázattól sem mentes. A rendezés jogának elnye­rése esetén, a bizottság arra hívja fel a kormány figyel­mét, hogy a kiállítást alap­vetően üzleti vállalkozás­ként, a külföldi működő tő­ke széles körű bevonásával kívánatos megrendezni. A bizottság elfogadja, hogy a kiállítás alapgondo­lata a „Hidak a jövőbe” le­gyen, de szükségesnek tart­A bizottság javasolja, hogy a beruházások nagyobb részt ne a költségvetést terheljék, hanem a válalkozók számá­ra jelentsenek kockázatot. Megfontolásra ajánlotta, hogy a világkiállítás meg­rendezése érdekében „vizs­gáltassák meg a KGST-n belüli nagyberuházásokból való esetleges visszavonulá­sunk lehetősége is”. A bi­zottság to'vábhi alaposabb tájékoztatást igényelve java­solja a világkiállítás meg­rendezését. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a kereskedelmi bi­zottság álláspontját ismer­tette. Üzleti ajánlat a kormánynak Dr. Vida Kocsárd somo­gyi képviselő, az országgyű­lés kereskedelmi bizottságá­nak új elnöke szabadon el­mondott hozzászólásában lé­nyegében a kormánynak tett üzleti ajánlatot. — Ma mindenki arról be­szél, hogy a Bécs—Buda­pest világkiállítást vállalko­zási alapon kell létrehozni. Ahhoz, hogy ez valóban vál­lalkozás legyen, egy ötlettel szeretnék hozzájárulni. A' szakmai közvéleményt hóna­pok óta foglalkoztatja a rep- rivatizálás, amelyet sokan a vállalkozás élénkítésének ne­veznek. Ez lényegében a kis­kereskedelmi hálózat eladá­sát jelenti magánkereske­dőknek. Ebből várhatóan je­lentős bevétele származik majd az államnak. Az egyik javaslatom a kormánynak, hogy ezt a reprivatizáiáísi programot hozza a parla­ment elé. Ez ugyanis a tu­lajdonviszonyokban olyan mértékű változást jelent, amelyről nem dönthet csu­pán egy minisztérium, vagy a kormány. Ezt meg kell vi­tatni a szakmai közvéle­ményeknek, az érdekképvise­leti szerveknek, a parlamen­ti bizottságoknak, és az el­hangzó véleményeket beépí­teni a parlament elé kerülő javaslatba, amely csak itt emelkedhetne törvényerőre. Az előkészítés során szüksé­gesnek tartom, hogy szakér­tők mérjék föl: mennyi pénz folyik majd be ezekből az eladásokból, s azt is, hogy ezt az összeget ne a költ­ségvetés feneketlen bendője nyelje el, hanem különítsék el és fordítsák a világkiál­lítás finanszírozására. Ez egyben az ország közvéle­ményét, egyebek közt az el­maradott térségek lakóit is meggyőzhetné arról, hogy nem az ő lakóhelyük fej­lesztésének rovására épül­nek a világkiállítás létesít­ményei, hanem egy új for­rásból. Javaslatom nem a repri­valizálás' gyorsítását szol­gálja, hanem az ezzel kap­csolatos döntések megala­(Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának meghívására csütörtökön munkalátoga­tásra Moszkvába utazott. Kíséretében van Major László, a Központi Bizott­ság Irodájának vezetője és Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai tanácsadója. Az MSZMP főtitkára csü­törtök este Moszkvába ér­kezett. A magyar vezetőt a vnukovói repülőtéren Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB nem­zetközi ügyekért felelős tit­kára, valamint más hiva­talos személyiségek kö­szöntötték. Jelen volt Raj­nai Sándor, hazánk moszk­vai nagykövete. A repülőté­ri fogadtatás után Grósz Károly szálláshelyére uta­zott. Hivatalos programja ma délelőtt kezdődik —ek­kor találkozik Mihail _Gor- bacsovval. A szövetkezeti törvény módosításának tervezete A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának el­nöksége Szabó István ve­zetésével — a februári tsz- konferencia határozatának megfelelően — a területi szövetségek elnökeinek részvételével tegnap kibő­vített ülést tartott. A tes­tület megtárgyalta a gazda­sági társasággá történő át­alakulásról, valamint a szövetkezetekről, a mező- gazdasági termelőszövetke­zetekről és a földről szóló törvények módosításának tervezeteit. Az elnökség a vitában abból indult ki, hogy a módosítás szüksé­gességéről és annak egyes tartalmi kérdéseiről a feb­ruári konferencia már ál­lást foglalt. Sürgette a szö­vetkezetek versenyképes­ségét javító feltételrend­szer kialakítását, vala­mint — a gazdasági és po­litikai reformokkal össz­hangban — a szövetkezeti igények érvényesítését. Az elnökség egyetért a szövet­kezetekről és a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek­ről szóló törvények részle­ges módosításával. A TOT elnöksége az át­alakulási törvény tervezeté­vel kapcsolatban fontosnak ítélte, hogy egyoldalú elő­nyök nyújtásával ne ösztö­nözzék a szövetkezetek gaz­dasági társasággá történő átalakulását. Megnyugtató-, nak tartja azokat a terve­zett rendelkezéseket, ame­lyek lehetővé tennék, hogy a tagok mindenkor érdeké­iknek megfelelően dönthes­senek. Szükségesnek tartja azonban a döntéshozatalt úgy szabályozni, hogy az átalakulás kimondásához a tagok kétharmadának tit­kos szavazatára legyen szükség. A gazdasági társa­sággá történő átalakulásnál elengedhetetlen követel­mény az is, hogy a szövet­kezeti tag valódi, megneve­zett tulajdonos legyen, s érdekelt legyen a szövetke­zeti vagyon reá eső részé­nek és a közös vagyonnak — szabad rendelkezéssel történő — gyarapításában. A szövetkezeti törvény- tervezetekkel kapcsolatban a testület megállapította: lehetőséget nyújtanak a szö­vetkezeti önkormányzatnak arra, hogy a felhalmozott vagyon egy részét a tagok­nak juttassa. A testület megítélése sze­rint az alapszabályra kell bízni a kötelezően jegyez­hető részjegy összegének meghatározását és a vagyo­ni kapcsolatok egyéb for­máinak megállapítását. A földtörvény tervezeté­re vonatkozóan az elnökség több módosításra tett ja­vaslatot. TENNI AKARUNK MÁSOKÉRT IS Várossá avatták Csurgót Csurgó tegnap zászlódísz­be öltözött és a helyi újság is külön kiadással jelent meg Csurgó ünnepe címmel. A települést tegnap délután hivatalosan is várossá nyil­vánították. Szentágotai Já­nos akadémikus, az Elnöki Tanács tagja mondott ünne­pi köszöntőt, s vendége vol-t Csurgónak dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság meg­bízott első titkára, Brandt- müiler István, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke is. Részt vettek a városavatón a másik nyolc somogyi Vá­ros képviselői is. Az ünnepi tanácsülésen csurgóiak és a meghívottak együtt énekel­ték a Himnuszt. Szentágotai János avató­beszédébe mondta: — A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa ja­nuári ülésén Csurgó, nagy­községet 1989. március else­jei hatállyal várossá nyil­vánította. Az erről készített díszes okirat jelképes át­adása a mai ünnepi tanács­ülés fő programpontja. En­gedjék meg, hogy egyúttal az Elnöki Tanács és a par­lament új elnöke által tör­tént megtisztelő megbízás­nak eleget tegyek, Csurgó város tanácsát és az ülés valamennyi résztvevőjét — rajtuk keresztül természete­sen a város lakóit — Szív­ből üdvözöljem, és ősi tele­pülésük további fejlődésé­hez a legjobb kívánságain­kat tolmácsoljam. — Ez a város ősi magyar település. Első okirati nyo­mát Szent István királyunk idejéből, 1019-ből találjuk, amikor is a Zalavári apát­ság birtokába került, utóbb a Johanníta rend lovagjai telepedtek meg itt. Árpád­házi királyaink közül töb­ben is jártak hosszabb-rövi- debb ideig Csurgón. A váro­si kiváltságokat 1405-ben Z'sigmond király adta neki. 1727-ben a Festetdchek bir­tokába került ez a tefület. A család nagyszabású ter­vekkel fogott a környék fej­lesztésének. Ezzel eleinte tragikus összeütközésekbe került a helyi hatalommal. A reformáció idejétől fog­va a magyar protestanizmus egyik csendes, de annál szí­vósadban helytálló bástyá­jává válván, nem egyköny- nyen törődhetett bele egy katolikus főúrnak az akko­ri „cuius regio eius religio” elv alapján vélt igazába. Csak II. József türelmi ren­deleté teremthette meg azt a légkört, amelyben a csa­lád akkori feje, Festetich György gróf 1792-ben ezek­kel a szavakkal tett alapít­ványt iskola létrehozására: „ ... melyek a közjó elő­mozdítására és a szegény adózónép sorsa könnyítésére szolgálnak...” Ebből az alapítványból nőtt ki a Dunántúl egyik nagy tradíciójú református főgimnáziuma és jelentős könyvtára. Nem lehet meg- hatódottság nélkül gondol­ni arra, hogy az 1799—1800- as századfordulón nemzeti költőnk, a tragikus sorsú Csokonai Vitéz Mihály ta­nított itt csaknem egy évig, összesen 100 forintért, amelynek jó részét az érzé­keny és lobbanékony ter­mészetű költő fel sem vett. Pedig itt próbálkozott iga­zi álmával, hogy megala­pítsa a magyar színjátszást. De a ma már naivnak lát­szó, óvatos társadalomkri­tikai felhangjai akkor, a Martinovics-per utáni lég­körben mindjárt kiváltották az egyébként iránta jóin­dulatot mutató mecénás! rosszallást. Innen indult vissza két forinttal a zsebében Deb­recenbe, hogy élete utolsó, súlyos betegségétől kínzott szakaszát élje le annak vi­lágos felismerésével, hogy a Kisfaludy Sándor által írt „Kesergő szerelem” or­szágos sikeréhez képest sokszorosan nagyobb köl­tői és művészeti értékű Lil­la dalai még meg sem je­lenhettek. Festetich,György, az isko­laalapító élete és az iskola sorsa is ma újra kettős ak­tualitást nyer, nem éppen szívet derítő tanulsággal. Egyrészt közismert, hogy Festetich kora nemességé­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom