Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

2 Somogyi Néplap 1989. február 16., csütörtök A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ÁLLÁSFOGLALÁSA a politikai rendszer reformjának néhány időszerű kérdéséről (TERVEZET) i 1 Partunk történelmi je- —* lentöségű feladat valóra váltását, a demokratikus szocializmus új, magyar gyakorlatának kialakítását tűzi ki céljául. Az MSZMP 1988 májusi országos érte­kezlete megnyitotta a gaz­dasági és politikai refor­mok átfogó, következetes megvalósításának útját. A politikai rendszer mélyre­ható változására azért van szükség, mert jelentős ered­ményeink, az ország moder­nizálásában elért történelmi haladás ellenére az elmúlt egv-másfél évtized során fokozatosan gazdasági-po­litikai és erkölcsi válság alakult ki hazánkban. En­nek oka a világgazdaság robbanásszerű átalakulása által kiváltott új helyzethez való alkalmazkodásunk el­maradásában is megjelölhe­tő. Ez hozta élesen felszínre a szocializmus eddigi társa­dalmi-politikai rendszeré­nek működési elégtelensé­geit. Az alkalmazott modell — mely jelentős modernizációs folyamatok elősegítője volt — kimerítette tartalékait. Az új helyzethez való iga­zodás hiánya megtörte az életviszonyok jelentős ja­vulásának két évtizedes fo­lyamatait, visszaeséshez, ebből adódóan növekvő tár­sadalmi feszültségekhez, a vezetéssel szembeni bizal­matlansághoz és távlatvesz­téshez vezetett. Más szocia­lista országokban is keresik az átalakítások útját. Saját történelmi tapaszta­lataink azt bizonyítják, hogy a részleges reformtö­rekvések — amennyiben csupán a gazdasági mecha­nizmusra korlátozódnak — nem vezetnek tartós ered­ménye. A fordulat elkerül­hetetlenné vált, s ez egy­szerre igényli a gazdaság, a társadalom, a politika, de a szellemi-morális viszonya­ink megújulását is. O Az MSZMP 1988. májusi országos értekezlete új feltételeket teremtett, s megfogalmazta a fordulat követelményét és irányát. Az azóta eltelt időszakban kiteljesedett a nyilvánosság, és megindult a politikai in­tézményrendszer demokra­tizálása, pluralizálása. Ezek a folyamatok rendkívüli gyorsasággal bontakoztak ki, s teremtettek — ellent­mondásoktól nem mentes — új közállapotokat. A való­ságos gazdasági-társadalmi folyamatok és az intéz­ményrendszerek átalakítá­sához azonban az idő nem volt elegendő, az eddigi in­tézkedések pedig nem vol­tak kielégítőek. A gazdasá­gi reform új stratégiájának kidolgozása folyamatban van, a gazdaság stabilizálá­sa, a szerkezeti váltás, a kibontakozás megalapozása még nem mehetett végbe. Mindez hosszabb időt igé­nyel. A kialakult feszültségek feloldását szolgáló elgondo­lások nagyobbrészt az MSZMP-től indultak ki, de a folyamatok sodrában ese­tenként mégis az utólagos igazodás látszatát keltik. Az MSZMP szükségesnek tart­ja, hogy újabb kezdemé­nyekésekkel lépjen fel. Eb­ben legfontosabbnak a gaz­daság területét tekinti. Ja­vasolja, hagy a kormány — az ország szellemi kapaci­tásának mozgósításával — gyorsítsa fel a gazdasági stratégia kimunkálását. En­nek a gazdaság törvénysze­rűségeit, a világgazdaság kö­vetelményeit érvényesítő, nyitott, teljesítményelvű, hatékony, vegyes tulajdo­nú, a fő ágazatokban a kö­zösségi, állami tulajdon meghatározó szerepét fenn­tartó gazdasági rendsze­ren kell alapulnia. Az elmúlt két évtized ta­nulsága, hogy a gazdasági reformnak, az ezredforduló szerkezeti-mi nőségi köve­telményeihez való igazodás­nak feltétele a politikai in­ná/, ménviends/er átalakítá­sa is. Ebben az esetben a reform gazdasági és politi­kai elemei felerősítik egy­mást. O A szocialista társada- lom működésének eddigi gyakorlata minden korábbi erőfeszítés ellenére sem tudta megteremteni Ma­gyarországon a demokrácia olyan intézményrendszerét, amelyben az érdekek sokfé­lesége kifejeződhet, és kép­viseletet nyerhet. Az egy- pártrendszer körülményei nem tették lehetővé a szükséges döntési alternatí­vák kialakítását, ezek meg­mérettetését, a széles körű társadalmi ny i Ivá nosságot és ellenőrzést. Mindez nagy tömegeket fordított el a politikától, és bizal­matlanságot szült a kiala­kult intézményrendszerrel szemben. A pártértekezlet megfo­galmazta a demokratikus hatalomgyakorlás igényét, a politikai pluralizmus megteremtését. Ennek útját a politikai intézményrend­szer mélyreható átalakítá­sában jelölte meg, amely „lehetőséget teremt a külön­böző érdekek intézményes kifejezésére, egyeztetésére, politikai akarattá formálá­sára”. Az e döntés nyomán kibontakozó tudatos fejlő­dési folyamatok és a tár­sadalomiban megjelenő szerveződések együttesen azt mutatják, hogy kialaku­lóban vannak a feltételek az egv párt rendszer körülmé­nyeinek megváltoztatására. A Központi Bizottság ja­vasolja, hogy a demokrati­kus hatalomgyakorlás a társadalom által ellenőrzöt­ten, a közvetlen és képvise­leti demokrácia révén a többpártrendszer keretei között is érvényesüljön. Kezdeményezi, hogy ennek feltételei létrejöjjenek, és alkotmányos garanciát kap­janak. A A többpártrendszerre történő kiegyensúlyo­zott átmenet csak szerves társadalmi folyamatok ered­ményeként mehet végbe. Ezeket nem lehet pontosan megtervezni, de a bennük részt vevő politikai moz­galmak, tényezők együtt­működése befolyásolja ala­kulásukat. A Központi Bi­zottság megítélése szerint a társadalom jelenleg nincs felkészülve a többpártrend­szeren alapuló politikai struktúra gyors és spontán „berobbanására”. Komoly társadalmi veszélyt jelent­het a folyamatok destabili­zálódása, ellenőrizhetetlen­né válása, anarchikus vi­szonyok kialakulása. Ez sem a nemzetnek, sem pedig az ország sorsáért felelősséget érző egyetlen politikai erő­nek sem állhat érdekében. A társadalomban megje­lent poltikai mozgalmaknak a helyzet megkívánta fele­lősséget és önmérsékletet kell tanúsítaniuk. Az or­szág előtt átló feladatok megoldásához úgy tudnak hozzájárulni, ha a kritikai megnyilatkozások mellett reális programokat képesek felmutatni. A nemzet abban érdekelt, hogy a különböző politikai tényezők között a kibontakozást szolgáló reá­lis alternatívák kidolgozásá­ban legyen verseny. 5 Az MSZMP kinyilvánít- • ja, hogy kész két- és többoldalú megbeszéléseket folytatni a hatalom gyakor­lásának új módjáról min­den törvényes keretek kö­zött működő szervezettel. Az együttműködés feltétele az alkotmány, a törvények megtartása, ti társadalmi fejlődés szocialista útjának elfogadása, nemzetközi szö­vetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása, töre­kedve a két katonai tömb egyidejű felszámolására. A megbeszélések előké­szítésére a Központi Bizott­ság munkacsoportot bízott meg. Az előkészítő megbe­széléseken az MSZMP ajánlja az együttműködés tartalmi, szervezeti, ügyren­di kérdéseinek megvitatá­sát. Az érdemi megbeszélé­sek tárgyköréül pedig java­solja: az új alkotmány elő­készítésével és tartalmával összefüggő vélemények egyeztetését, a választási rendszer kidolgozásával és a választásokon való együtt­működéssel kapcsolatos kér­dések megvitatását, vala­mint a gazdaság stabilizálá­sára és a szociális biztonság megteremtésére vonatkozó nézeték összehangolását. A megbeszélések elvezethetnek egy állandó konzultációs fó­rum létrehozásához. Mindez megteremtheti annak lehe­tőségét, hogy megalapozód­jon a nemzeti összefogás, s hogy koalíciós partnerként különböző politikai ténye­zők részt vehessenek a ha­talom gyakorlásában. Ugyanakkor létezhetnek alkotmányos keretek között ellenzékként megjelenő mozgalmak, pártok. Az MSZMP ezekkel is párbe­szédre törekszik, vitázik, és amiben szükséges, politikai harcot folytat. 6 A többpártrendszerre • történő átmenet során az MSZMP nyíltan hirdeti, hogy társadalmunkban meg­határozó szerepet kíván be­tölteni. Ehhez alapot ad po­litikai ereje, demokratikus szocialista fejlődés képvise­lete, társadalmi bázisa, tör­ténelmi tapasztalata. Az MSZMP meghatározó sze­repét politikai eszközökkel, mindenekelőtt programjá­val, meggyőzéssel, tagjai személyes munkájával, ma­gatartásával kívánja bizto­sítani. Ahhoz, hogy a párt a tár­sadalmi változások élén ha­ladjon, mindenekelőtt ön­magát kell megújítania. Ez csak a politikai verseny­helyzetre való felkészüléssel lehetséges. Ennek érdeké­ben világosabbá kell tenni hosszabb távra szóló straté­giai céljainkat, és ki kell munkálnunk egy rövidebb időszakot felölelő politikai, választási programot. E program körül kell viták­ban kialakítanunk és meg­erősítenünk a párt politikai centrumát, szervezeteink ak­cióegységét. A párt konstruktívan, a társadalomban jelentkező társadalmi és történelmi fe­lelőssége tudatában kíván szerepet vállalni a nagy horderejű változásokban, a fordulat végrehajtásában. “T A politikai intézmény- * • rendszer mélyreható átalakulásában meghatáro­zó szerepe lesz az új alkot­mánynak és a választójogi törvénynek. Ezekkel kap­csolatban a Központi Bi­zottság a közeljövőben ki­alakítja álláspontját, azt nyilvánosságra hozza és pártvitára bocsátja. A Központi Bizottság bi­zonyos abban, hogy kezde­ményezései a politikai plu­ralizmus folyamatos kiépü­lésére egész társadalmunk érdekét, a kibontakozás le­hetőségét, nemzeti céljain­kat szolgálják. Ebben nagy nemzeti felelősség is hárul az MSZMP-re. Pártunk fel­hívja tagjait és felkér min­den cselekvésre kész erőt az országban, hogy felelős vi­tákkal, tettekkel, társadal­mi öszefogással legyenek ré- szesi társadalmunk megúju­lásának. • • • Az MSZMP Központi Bi­zottsága felkéri a párt tag­jait és szervezeteit, hogy vitassák meg az 1989. feb­ruár 10—Ll-ei ülésén elfoga dott és most nyilvánosságra hozott állásfoglalásterveze­tét. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának VÁLASZA az Új Márciusi Front felhívására 1 A Központi Bizottság • üdvözli az Új Márciu­si Front „Az egypártrend- szertől a képviseleti demok­ráciáig” című kezdemé­nyezését. Egyetért a benne foglalt általános politikai célokkal. Támogatja azt az alaptörekvést, amely a de­mokratikus jogállam teljes körű kiépítésére irányul. Fontosnak tartja, hogy az átmenet az abban résztvevő társadalmi-politikai szerve­zetek bizalmát erősítse, és ne veszélyeztesse az ország rendjének és gazdaságának stabilitását. A Központi Bi­zottság egyetért azzal is, hogy az MSZMP-nek az ed­digieknél aktívabb kezde­ményező szerepet kell ját­szania a demokratikus át­menet feltételeinek alakí­tásában. Meggyőződése azonban, hogy a reform és a demokratizálás korábbi folyamatai és a pártértekez­let óta eltelt események is bizonyítják a demokratikus megújulás iránti elkötele­zettségét. Elutasítja az Új Márciusi Frontnak azt a véleményét, miszerint most kellene meg­váltania erkölcsi belépője­gyét a képviseleti demokrá­ciába. O A pártértekezlet állás- foglalása a szocialista pluralizmus mellet nem tekinthető csupán elvi dek­larációnak: megindult a po­litikai intézményrendszer pluralizálódása, a korábbi­nál összehasonlíthatatlanul nagyobb a nyilvánosság, a sajtó, a tömegtájékoztatás, a politikai közélet néhány hónap leforgása alatt jelen­tős mértékben átalakult. Újabb fontos lépéseket tet­tünk az ország nemzetközi nyitottságának erősítésére. Az MSZMP álláspontja sze­rint e változások iránya — a számos nemkívánatos kísé­rő jelenség ellenére — ked­vező és előremulató. A Köz­ponti Bizottság támogatja eg.v olyan politikai egyezte­tő, konzultációs fórum lét­rehozását. melynek alap­vető feladata, hogy folya­matos politikai párbeszéd­del segítse az új alkotmány és a választásokról szóló törvény kidolgozását. Le­hetségesnek tartja, hogy az előzetes konzultációk ered­ményeként létrejövő egyez­tető tanácskozás résztvevői az előzőeken túlmenően is közös álláspontot alakítsa­nak ki egy-eg.v nagy jelen­tőségű kérdésben. O A Központi Bizottság álláspontja szerint sem­mi sem indokolja az alkot­mányozási folyamat gyöke­res átrendezését. Az új al­kotmány tervezetét széles körű társadalmi vitára tá­maszkodva kell előkészíte­ni. Biztosítani szükséges annak intézményes feltéte­leit, hogy a társadalmi vita tapasztalatai hasznosulja­nak A törvényesen megvá­lasztott Országgyűlés jogo­sult az alkotmány elfogadá­sára. A Központi Bizottság támogatja, hogy az új al­kotmányt — a parlamenti jóváhagyás után — népsza­vazás erősítse meg. A Az Új Márciusi Front felhívása szerint a tár­sadalom olyan alkotmányt és választójogot vár, amely­ről saját szervezeteinek és mozgalmainak küldöttei ál­lapodnak meg a nyilvános­ság előtt. Az MSZMP ma­ga is e demokratikus cél megvalósításán munkálko­dik, s együttműködésre tö­rekszik a konstruktív erők­kel a megújulási folyamat­ban. Folytatni kívánja a megkezdett konzultációkat az újonnan alakult politikai szervezetekkel és mozgal­makkal. A kölcsönös biza­lomra épülő párbeszédek során formálódhatnak ki azok a tartalmi és szerve­zeti keretek, melyek közös célunkat, a demokratikus és szocialista jogállam kiépíté­sét szolgálják. Budapest, 1989. február 11 Pozsgay Imre Tolnában Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, államminiszter szerdán kétnapos látogatásra Tolna megyébe érkezett. Délelőtt Szekszárdon Péter Szigfrid, az MSZMP megyei bizott­ságának első titkára és Ta­más Ádám megyei tanács­elnök fogadta, majd hosz- szabb eszmecserére, köz­vetlen beszélgetésre került sor a párt-székházban a megyei párt-végrehajtó bi­zottság tagjaival. Pozsgay Imre a KB-ülés jelentőségét két alapvető kérdésbén ítélte kiemelke- dőnek. Az egyik, hogy si­került elkerülni a pártsza­kadást, a másik pedig a többpártrendszerről szóló politikai állásfoglalás. Meg­erősítette továbbá, hogy va­lóban nem volt gs ma sincs „Pozsgay-ügy”. A párton belül senki nem késztette véleményének megváltoz­tatására és maga sem érez­te az önkritika szükségessé­géit. A népfelkelés formulá­ját a forradalom—ellenfor­radalom szélsőségei között reális, a nemzet többsége számára elfogadható és végső soron egységteremtő meghatározásnak véli. Ezzel együtt kész elfogadni a Központi Bizottság ülésén kidolgozott kompromisszu­mot, mivel annak hátterében a párt egységének megőr­zéséről van szó. Pozsgay Imre délután a paksi sportcsarnokban ren­dezett nagygyűlésen talál­kozott a város lakosságának mintegy ezer képviselőjé­vel. Beszédében az előzete­sen hozzá intézett kérdé­sekre válaszolva részint megismételte a Központi Bi­zottság ülésével kapcsolatos véleményét, s részletesebben kifejtette, milyen indítékok és célok vezérelték az 1956- tal kapcsolatos kijelenté­seit. Azt a meggyőződését hangoztatta, hogy közelmúl­tunk reális, tényeken ala­puló újraértékelése nélkül nem tudunk megszabadulni a sztálinizmus máig műkö­dő hatalmi mechanizmusá­tól. Enélkül lehetetlen to­vábblépni a politikai, s kö­vetkezésképpen a gazdasági reformfolyamatban is. Az utolsó katona is elhagyta Afganisztánt A szovjet hadsereg szerdán befejezte az Afganisztánból való kivonulást. Magyar idő szerint reggel 7 óra 55 perc­kor átgyaíogolt a Hairaton afgán város és a szovjetüz- bég Termez között az Amu- Darja folyó fölött ívelő hí­don Borisz Gromov tábor­nok, az afganisztáni szovjet erők főparancsnoka, ö volt az utolsó szovjet katona, aki távozott az országból. A szovjet csapatkontingens kilenc évig nyújtott katonai segítséget a kabuli kormány­nak a külföldről támogatott fegyveres ellenzékkel szem­ben. * * * Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége és a szovjet kormány felhívásban köszön­tötte az Afganisztánból ha­zatért szovjet katonákat. A felhívás szerint olyan emberek köszöntéséről van szó, akik teljesítették hazafi­as és internacionalista köte­lességüket, a törvényes kor­mány kérésére védelmezték Afganisztán népét, a baráti ország nemzeti függetlensé­gét és szuverenitását. A KAPOS VOLÁN nyílt árverésen értékesíti az alábbi járműveit: 3 db Barkas mikrobusz 1 db Barkas zárt tehergépkocsi 1 db Castor P—603 rakodógép 1 db Ikarus 256 típusú autóbusz 3 db Ikarus 211 típusú autóbusz 3 db Skoda MT—4 típusú tehergépkocsi Az árverés helye: Kaposvár, Füredi u. 180. VOLÁN-telep. Az árverés időpontja: 1989. február 24-én 10 óra. (141186)

Next

/
Oldalképek
Tartalom