Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
1989. február 16., csütöriök Somogyi Néplap 3 A számvetés napjai Néhány órai együttlét során nem lehet érzékeltetni egv év próbatételeinek sorát. Nem lehet fölidézni a hajnal hidegét, az aratás csípős porát, a feszült, ideges pillanatokat, a sértések ízét. Ebbe a néhány órába már csak háromszázhatvanöt nap, általános, szintetizált következtetése fér bele. Francz Rezső, a barcsi Vörös Csillag elnökhelyettese a zárszámadó közgyűlés megkezdésekor így beszélt ezekről, az emlékezet hátterébe húzódó pillanatokról. — Bizonyossá vált, hogy nem roppantunk bele a múít év próbatételeibe . . . A Vörös Csillag tagsága — előző nap Óaranyban, aznap Barcson — negyvenedik alkalommal gyűlt ösz- sze. hogy megvonja egv gazdasági év végső mérlegét. Akik az első számvetés idején születtek, javakorabeli emberek, akik elkészítői, végrehajtói' voltak akkor annak, azok közül ma egyre kevesebbel találkozhatunk. Csupán a múlt évben huszonötén menták nyugdíjba a barcsi térségben, és egyperces tisztelgéssel huszonhat tagjától köszönt el végleg a szövetkezet. Mit hozott a negyvenedik év? Rengeteg környezeti és gazdasági változást, gyorsuló időérzetet és egy újabb bizonyosságot: a szövetkezésben van erő. Ahogy dr. Pallér Endre mondta a vezetőség beszámolójában: figyelembe véve a körülmények, a köz- gazdasági környezet változásainak hatását, a saját szervezésben, a belső érdekeltségben rejlő tartalékokat, egy éve ilyenkor a képzeletbeli kocsirúd végére nem egészen hatvanhárom és fél millió forintos eredmény elérését tűzték ki célul. Nem sok somogyi szövetkezet mondhatja el, amit a barcsi, hogy ezt a célt nyolcmillióval sikerült túlszárnyalni. Ám a hetvenMérlegegyeztetés Harmadik hete tart és várhatóan ezen a héten befejeződik a termelőszövetkezetek megyei szövetségénél a zárszámadási mérlegek egyeztetése, átvétele. Naponta hét-nyolc szövetkezet adatai, tényei kerülnek számítógépre. A szövetség az idén különös gonddal és gyorsasággal szervezte meg ezt a munkát, hogy mielőbb összegezhessék — a végleges eredmények alapján — a megye valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezetének múlt évi gazdálkodási tapasztalatait. egy és fél millió forint nyereség is jóval elmarad áz egy évvel korábbitól, annak csak nyolcvannégy százaléka. Az év erőfeszítéseiről számszerűsített tényeket sorol a beszámoló. Hétszáz- nyolcvanmillió forint termelési értéket állított elő a szövetkezet közössége, hu- szonkilencmillió forintot fordítottak beruházásokra, s a növekvő feladatokat negyven fővel kevesebb létszámmal oldották meg. Egy dolgozó bruttósított bérszínvonala az előző évinél tizenkét százalékkal több, meghaladja a száztizenegv- ezer forintot. A tagoknak. alkalmazottaknak, a partnervállalatok képviselőinek, a szövetkezet korábbi elnökeinek sokat mondó számok ezek.. S talán még beszédesebbé akkor váltak, amikor az itt honos önelszámolás elvei alapján, ágazatonként került mérlegre egy-egy egység munkája. A növénytermesztés — jórészt külső, időjárási okók miatt — közepes évet zárt. Az állattenyésztés — a szövetkezet tevékenységében meghatározó ágazat — javuló tendenciát mutat. Hasonló tényekről tanúskodik az erdészeti főágazat is. amely csaknem négyezer hektárnyi területével az ország legnagyobb szövetkezeti erdészeti ágazata. Az üzemen belüli és . kívüli kiszolgálást végző műszaki főágazat eredményesen oldotta meg feladatát, kiemelkedő volt a műanyagüzem és a csokonyavison- tai fémipari üzem teljesítménye. S bár egy szövetkezet elsősorban termelőegység, de lényegéből eredően összetartó közösség is. A záró számvetésből ezért nem maradhat ki az sem, hogy mit tett az. ide tartozók szociális, kulturális helyzetének javításáért a nagyüzem. A tények követésre és megbecsülésre méltóak. A nyugdíjasok egyszeri, karácsonyi ajándékként egymilliónyolcszázezer forintot kaptak. A dolgozó tagok tagsági pótlék címén, az itt eltöltött évektől függően négymillió forintot, üdüléshez és kiránduláshoz négyszázezer forinttal járult a nagyüzem. — s lehetne sorolni tovább a sportolásra, a művészeti egyesületek, a gyermekintézmények támogatására fordított forintokat. A hagyományokhoz ebben is hű tudott maradni a Vörös Csillag. A negyvenedik zárszámadás jelmondata nem véletlenül volt ez: „Múltunk és jövőnk a szövetkezet.’’ Emlékezve és előre tekintve Küldöttgyűlésen értékelték már az 1988. évi gazdálkodást és megvitatták, elfogadták az 1989. évi tervet, a tavalyi, 7,8 millió forintot meghaladó nyereséget, valamint a több mint százezer forintos, egy főre jutó évi átlagkeresetet, továbbá erre az évre a 12,6 milliós eredmény-, illetve a fejenkénti 122 ezer forintot meghaladó keresettervet. S még a múlt hét péntekjén tartott zárszámadó közgyűlésre is maradt fontos kérdés, emlékezetes esemény a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezetben. A szövetkezet alapszabályának módosításáról döntött a tagság. Ezen belül a szervezeti és szerkezeti változásokról. Minthogy a téesz Sió-parti földeken — Ádánd, Siójut, Siómaros, Balaton- szabadi és Siófok határában — gazdálkodik, a tagság egybehangzó véleménye szerint most, február 10-én a •Sió Mente nevet vette föl a térség közös gazdasága. A közgyűlés hangulatát meghatározta a múltra való emlékezés: a mai szövetkezet elődei harminc évvel ezelőtt alakultak, s most, az évforduló alkalmából idézte a történelmi változások olykor viharos időszakát többek között három nyugdíjas szövetkezeti vezető: Valter Imre, Pápai Lajos, Görög Károly; erről beszélt a nőbizottság képviseletében Fekete Józsefné és méltató beszédében Boda János, a jelenlegi elnök, valamint hozzászólásában dr. Gyene- sei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke is. — Az elmúlt harminc év küzdelmesen telt el közösség és egyén számára egyaránt — mondta a megyei tanács elnöke. — A hetvenes évek elején, egyetemi éveim alatt, én is dolgoztam itt gyakornokként. Innen, a Sió mentéről mindig kisugárzott — olykor a megyehatáron túlra is — a kezdeményező készség ... Fontos a múlt ismerete, de ez sem ét semmit, ha nem láttatja a jövőt, nem vállalja az újat. Kívánom, hogy a Sió Mente legyen a haladó hagyományok továbbvivője, s ahogyan eddig jó iránytű útmutatásait követték, ezután se térjenek le a helyes útról. Boda János „történelmi sorsanalízis"-nek nevezte a megtett út elemzését, napjainkról szólva pedig ezt mondta: — Sorsfordulóhoz érkeztünk. Legnagyobb elismerésünket és a legmélyebb tiszteletünket fejezzük ki mai közösségünk megalapozásáért, az első téeszek létrehozásáért. A tapasztalatok alapján bizonyítva látom, hogy mindenkor képesnek kell lenni az újabb változtatásra, s azt is, hogy a jövőben az igazi tulajdonosi tudattal rendelkező tagság felelősségét, egyéni érdekfelismerő és megvalósító szerepét semmi mással nem lehet pótolni. A becsületes munka eredménye A szentbalázsi Surján Völgye kedvezőtlen adottságú szövetkezet, régóta gondokkal küzd, s talán ez az első olyan év, amely meghozta a kibontakozási tervben várt eredményeket. A küldöttgyűlésen először Bárányé Károly elnök tartott beszámolót a múlt év eredményeiről. 1988-ban 4,7 millió forint tiszta nyereséggel zárta mérlegét a szövetkezet. Ez — ismerve az adottságokat — szép eredménynek mondható. Sajnos, az alaptevékenység továbbra sem tudott ehhez hozzájárulni: hiába próbálkoztak újdonságókkal, az aszályt nekik sem sikerült kivédeniük. A mezőgazdasági ágazatok összesen hárommillió forint veszteséggel rontották a végeredményt. Az ipari ágazatok azonban segítettek; a nyereség döntő hányadát a könnyűipari és az építőipari üzemek produkálták. A munka és a hozzáállás biztató fejlődést mutat minden ágazatban — mondta az elnök —, s ez a jövőt nézve nagy reményekre jogosít. A mezőgazdasági ágazatok eredményességét döntően befolyásolja ez, különösen az idén, amikor új, nagy figyelmet igénylő vállalkozásokba fognak a szövetkezetben. Egy éve már pulykát nevelnek az addig kihasználatlan istállókban. Ez eredményes vállalkozásnak bizonyult. Az idén kiegészítik egy. újabbal: a libával. Márciusban már jön az első szállítmány naposliba. A vállalkozás újdonsága, hogy biomódszereket alkalmaznak, így a vegyszer- és tápszermentes felnevelés után Kőtéltánc után s ez már önmagában is meghatározó. Az utóbbi években az aszály különösen sok gondot okozott. Tavaly csak napraforgóból kétmillió, kukoricából tizenkétmillió forinttal kevesebb bevételhez jutottak az időjárás miatt, mint amennyire számítottak. A gazdaság korábban zöldségtermesztéséről is híres volt ; ma se kertészete, se szántóföldi zöldségtermelő területe nincs. Ennek oka egyszerű: az utóbbi években folyamatosan csökkent a tagok, a dolgozók és nyugdíjasok létszáma is, így kézi munkaerőre ma már nem számíthatnak. Feltétlenül szükség volt egyéb tevékenységek bevezetésére, ám ez sem mindig vált be. Műanyagüzemük többet is termelhetne, ha lenne megrendelő. (Véleményünk szerint ha egy termék nem kell a piacon, akkor szerkezetet kellene váltani. Vagy éppenséggel olyan cikkekkel kirukkolni, amit a környékbeli feldolgozóipar is jól tudna hasznosítani). Jó szolgálatot tett viszont a keverőtelep, amely egymaga 1,8 milliót hozottá kasszába. Sikeresnek bizonyult a szállítási szolgáltatás is. Horváth István nem beszélt a tervekről, de annyit elmondott: a tendenciákat figyelembe véve kell őket összeállítani. És még nagyobb szükség van a közösség összefogására. magasabb áron értékesíthetik. A mezőgazdasághoz tartozik a vegyes vállalat is, amelynek egy olasz és három magyar tagja éticsiga- tenyésztéssel kíván foglalkozni. A csigát Nyugatra exportálják. Az ipari ágazatokban is várható fejlesztés; a kenderszövő és -fonó részlegek új gépeket kapnak. Az épí- • tőipari részleg kiváló eredménnyel dolgozik, ezt várHa sok a bizonytalanság, nem lehet elkapkodva tervezni — mondják a nagy- atád—háromfai termelőszövetkezetben. Éppen ezért két küldöttgyűlést is terveztek. Az egyiken — a múlt hét végén — a tavalyi eredményekről szóltak, a másikon, néhány hét múlva a tervekről akarnak szót váltani a vezetők a tagság képviselőivel. Horváth István elnök beszámolójában elmondta, hogy az elmúlt években egyfajta kötéltáncot folytatott a szövetkezet; éppcsak- hogv nyereséghez jutottak. S bár most 8,4 millió forint eredményt könyvelhettek el — amelyből 2,2 milliót föloszthatnak —, egy cseppet elégedettek. ják tőle továbbra is. Az idén egyik nagy feladatuk a cserénfai motocrosspálya építése — hogy profi Euró- pa-bajnoki futamokat :s rendezhessenek. Ez jelentősen föllendíthetné a szövetkezet idegenforgalmi ágazatát is. 1989-re hatmillió forint nyereséget tervezett a szövetkezet. Ezt tisztességes munkával el is érheti a tagság. —A tízmillió forint alatti eredményekkel ma már nem lehet dicsekedni — állapította meg az elnök, majd hozzátette: az ő sikerük csak közepesnek nevezhető. — Tavaly tovább romlottak a külső feltételek. Nőtt az elvonás, és emelkedtek a költségek. Az ipari árszint a bejelentettnél jóval nagyobb arányban emelkedett, s ez hatott az eszközök további romlására is; nem lehet újabb gépeket vásárolni. A nyereségből kellene pótolni az amortizációs alapot, de erre már nem futja. A létszámcsökkenés és a belső érdekeltségi rendszer bevezetése nem eléggé hatásos. Az atádi termelőszövetkezet a kisebb gazdaságok közé tartozik. Mindössze 5660 hektár szántón gazdálkodik, A zárszámadás tükröt tart egy év gazdálkodása elé. Ez a tükör láttat mindent, a dicséretes eredményeket, a restellnivaló hibákat, a csendes erőfeszítéseket, az aggodalomtól és a féltéstől fűtött indulatokat. A tükörbe-pillantás napjai megkezdődtek a somogyi falvakban, ahol hagyományosan mindig egy kicsit ünnepnek is szá-, mitott a zárszámadás napja. Még akkor is, ha a látott kép elégedettségre, felszabadult ünneplésre nem adott okot. A most induló zárszámadó közgyűlések többségét Somogybán, sajnos, ide lehet sorolni. Túl sok volt már az év közepétől a kedvezőtlen előjel. A hetvenhat termelőszövetkezet egy évvel korábban négyszázötvenmillió forint nyereséget termelt. Ma — nem végleges adat szerint — háromszázhatvanmillió forint körül alakul az eredményük, és egy tucatnyi gazdaságban hetvenmillió forint a veszteség. Ezekkel a tényekkel néznek szembe a mostani hetekben a somogyi falvak lakói, a szövetkezetek dolgozói. Tanulságokat levonva, új tennivalókat megfogalmazva, új elhatározásokra jutva. Múltunk, jövőnk a szövetkezet
