Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

2 Somogyi Néplap 1989. február 6., Hétfő Előre kell nézni Sevardnadze látogatása végot ért Kínában Az afganisztáni rendezésről tárgyai Islamabadban — a ter­vezettnél hosszabb ideig — Eduard Sevardnadze, a szovjet diplomácia vezetője, pakisztáni kollégájával, Jakub Hannal A MÜNNICH FERENC TÁRSASÁG NYILATKOZATA Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter szom­baton befejezte háromna­pos hivatalos látogatását Kí­nában és a késő délutáni órákban elindult Pekingből Pakisztánba. Elutazása előtt a szovjet diplomácia vezető­je nemzetközi sajtóértekez­leten értékelte a kínai ve­zetőkkel — Csien Csi-csen külügyminiszterrel, Li Peng miniszterelnökkel és Teng Hsziao-pinggel, az ország el­ső számú politikusával — folytatott tárgyalásait, ame­lyek központi témája a szovjet—kínai csúcstalálko­zó előkészítése volt. Eduard Sevardnadze be­jelentette, .megállapodás született abban, hogy május közepén kerül sor Kína és a Szovjetunió legfelsőbb ve­zetőinek csúcstalálkozójára Pekingiben, a Kínai Nép- köztársaság fővárosában. Elmondotta, hogy a csúcs- találkozó egyszersmind a kapcsolatok újrafelvételét is jelenti a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt között. Ezt támasztja alá, hogy Mihail Gorbacsov pekingi látogatásakor ta­lálkozik és megbeszélést folytat Teng Hsziao-pinggel, a központi Katonai Bizott­ság elnökével, Li Peng mi­niszterelnökkel és Csao Ce- janggal, a KKP Központi Bizottságának főtitkárával. A szovjet—kínai csúcstalál­kozó ugyanakkor a két or­szág közötti kapcsolótok normalizálását jelenti — mondotta Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter egyebek között kifejtette, hogy a most lezajlott tár­gyalásokon a fő kérdés a csúcstalálkozó előkészítése és a találkozó időpontjának meghatározása volt. Ezzel összefüggésben utalt szom­bati találkozójára Teng Hsziao-pinggel. A veterán kínai vezető rámutatott, hogy ami a két ország kap­csolatainak kérdését illeti, le kell zárni a múltat és új fejezetet kell nyitni. Ezzel a szovjet fél teljes mérték­ben egyetért és mind a Szovjetunió, mind Kína kész arrai,_hogy új alapok­ra helyezze normaiLizált kap- csodatait a békés egymás mellett élés öt elve szelle­mében. Ezt nevezte a szov­jet külügyminiszter „samg- háji megállapodásinak”. Sevardnadze hangsúlyoz­ta, minden alap megvan ah­hoz, hogy a májusban sorra kerülő szovjet—kínai csúcs- találkozó eredményeként teljes normalizálásról be­széljünk. A Szovjetunió és Kína vezetői egyetértenek abban, hogy nem a múlt a fontos, hanem a jövő, előre kell nézni és előre kell ha­ladni a kapcsolatok sokol­dalú fejlesztésének útján. A szovjet—kínai rendezés a békét és az együttműkö­dést szolgálja és nem irá­nyul senki ellen'. Pekingiben és Sanghájbain folytatott tárgyalásairól szólva Sevardnadze elmon­dotta, hogy részletesen meg­Kuvait döntést hozott ar­ról, hogy hatalmas kőola j- szállító hajói közül hatot is­mét saját zászlói alatt fog közlekedtetni. Tavaly a gazdag öböl menti olaj állam tainkerei éllen ismétlődő irá­ni támadásoik kivédésére 11 olajszállítóját az Egyesült Államokban jegyeztette be, s ennek nyomán az Arab (Parzisa)-öböLben az ameri­kai hadiflotta eddigi legna­gyobb erőösszevonására ke­rült sor. A hét végén megjelent A1 Vatan című lapban Abdul Fatah Al Badr, a nagy hate.l­dés politikai rendezését és áttekintették a bilaterális kapcsolatok és a nemzetkö­zi politika egész sorát. Fon­tos fejleményként értékelte a megállapodást a katonai jellegű bizalomerősítő lé­pésekről a szovjet—kínai haltár térségében. Ezek ’ke­retében egyebek között csökkentik a határ mentén állomásozó fegyveres erők létszámát és fegyverzetét, vissziavonnak csapatokait, átcsoportosítanak erőket a határ mindkét oldalán. Ezék- nék az intézkedéseknek a végrehajtása és ellenőrzése érdekében katonai szakértő csoportot hoznak létre. A szovjet fél felvetette a tár­gyalásokon az egész ázsiai térség biztonságának és együttműködésének szüksé­gességét is, azaz a katonai szembenállás szintjének le­szállítását a térségben. A szovjet külügyminisz­ter elégedetten rámutatott, hogy a megbeszélések légkö­rét a nyíltság, az elvtársias- ság és az őszinteség jelle­mezte. Kérdésökre válaszolva Sevardnadze közölte, hogy a határmenti bizalomerősí­tő lépések egy részére már a májusi csúcstalálkozó előtt számítani lehet. Ha­tározottan megcáfolta azo­kat a feltevéseket, hogy a szovjet—kínai normalizálás Kambodzsa kiárusítását je­lenti szovjet részről. Ebben teljes egyetértés van a Szov­jetunió és Kína között, mint ahogyan abban is, hogy ki kell vonni Kambodzsáiból a vietnámi csapatokat és tá­mogatni kell a kambodzsaia­kat abban, hogy belső prob­lémáikat saját maguk, bé­késen rendezzék. A Szov­jetunió és Kína egyaránt kész arra, hogy elősegítse az erre irányuló párbeszédet a kamboctzsai felék között. Az Üj Kína hírügynökség részletesebb jelentése sze­rint Teng Hsziao-ping és Eduard Sevardnadze szom­bati sangháji találkozóján Teng megismételte azt a té­telt, hogy alapvető fontos­ságú az ismeretes három akadály eltávolítása a kínai —szovjet kapcsolatok rende­zésének útjából. Emlékezte­tett rá, hogy három évvel mú kuvaiti ikőoHaj társaság elnöke közölte: :a kedvezően alakuló térségbeli viszonyok, az iraki—iráni háborúsko­dásban beállt tűzszünet nyo­mán az eddigi csillagos-sá­vos lobogók alatt közlekedő hat olajszállítójukat újból kuvaiti zászlóik alatt je­gyeztetik be, majd fokoza­tosan sor kerül a másik öt­re is. A kuvaiti vezető azt is elmondta, hogy az ország kőolajszállító flottája hete­ken belül további négy, Dél- Korea által épített nagy tanikerrel bővül. ezelőtt azt mondotta, ren­dezni kell a kambodzsai kérdést, az összes vietnami fegyveres erőt ki kell vonni Kambodzsából és ehhez a Szovjetunió nagymértékben hozzá tud járulni. A kínai vezető rámutatott, hogy Kí­na kész erőfeszítéseket ten­ni a világbékéért. Sevardnadze elmondta, hogy a mai világ más, mint a tíz évvel ezelőtti volt. Rendkívül ésszerűnek ne­vezte Teng arra irányuló ja­vaslatát, hogy új politikai világrendet kell kialakítani és hangoztatta, hogy egy ilyen rend alapjai máris körvonalazódnak. Rámuta­tott, hogy sok minden indo­kolja a szovjet—kínai kap­csolatok normalizálását a békés egymás mellett élés alapján. És hozzátette, hogy ebben a tekintetben jelentős eseménynek ígérkezik Teng Hsziao-ping és Mihail Gor­bacsov csúcstalálkozója. A tavaly decemberi, csak­nem 25 ezer ember életét követelő örményországi föld­rengés tanulságainak az elemzésekor a halottak nagy számáért nemcsak a termé­szetet kell okolni — írja a Pravda szombati számában a leningrádi meteorológiai intézet egyik tudományos főmunkatársa. A tudós felteszi a kérdést, szilárdabbak-e általában az ötszintes épületek, mint a magasabbak. Kérdése hátte­rében az áll, hogy a magas házak Leninakánban, Szpi- takban szinte kivétel nélkül összeomlottak, míg a régi A Münnich Ferenc Tár­saság a társadalom helyze­téről, a szocialista megúju­lásról, ©gyes ezzel kapcsola­tos véleményekről nyilat­kozatát juttatott el a Ma­gyar Távirati Irodához. Eb­ben hangoztatja: a megúju­lást szolgáló célok elérésé­nek biztosítéka a szocialista társadalmi rendszer stabi­litása, a munkásság, a pa­rasztság és az értelmiség ak­tív együttműködésén alaku­ló népi hatalom. A Münnich Ferenc Társaság ma is idő­szerűnek tartja ezt, a má­jusi pártértekezleten meg­erősített irányvonaléit. Ügy látja azonban, hogy az elmúlt időszakban felerő­södtek olyan nézetek, ame­lyek — a társaság vélemé­nye szerint — akadályozzák a szocialista megújulás fo­lyamatát, mivel a szocializ­mus demokratikus tovább­fejlődésével szemben a de­mokrácia különféle polgári, kispolgári ideáljait kívánják feleleveníteni. Ezek a — végeredményben burzsoá és restaurációs törekvések — figyelmen kívül hagyják a polgári kritika által bírált negatívumokat. A Münnich Ferenc Tár­saság szerint a nehéz gaz­dasági-társadalmi helyzet­ből való kilábalásnak kulcs­kérdése a kormány stabili­zációs programjának a megvalósítása, ami áldoza­tokkal jár. Ugyanakkor szükségesnek tartja a tár­saság a lakosság nagy több­sége érdekeinek védelmét, az igazságos teherviselést, a munka szerinti és tisztessé­ges vállalkozói hasznot méltányoló elosztásit, an­nak szigorú intézményes és dolgozói ellenőrzését. A társaság véleménye szerint az érdekkülönbségek egyez­tetésének olyan — a szocia­építésű ötszintes épületek közül sokban alig esett ko­moly kár. A magyarázatot részben abban látja a cikk írója, hogy akkor komolyan vették a biztonsági előíráso kát, amelyek kilences erős­ségű rengéskor is biztonsá­gos épületek építését köve­telték meg. A hetvenes években — idézi fel a cikk — szezimo- lógiai térképet készítettek a Kaukázusról, de ezen már nem jutott hely a kilences erősségű rengés veszélyét rejtő helyeknek. A katasztrófa felvet bűn­ügyi kérdéseket is. Az a ce­lista demokratizmus és pluralizmus alapján törté­nő —, közérdeket szolgáló, a konfliktusok kiélezését el­kerülő továbbfejlesztésére van szükség, amely intéz­ményes garanciát is jelent a jövő építésében. A doku­mentum leszögezi, hogy a Münnich Ferenc Társaság elszántain küzd a korrupció, a protekcionizmus minden megnyilvánulása ellen. Szükségesnek tartja a tár­saság a múlt kritikai érté­kelését, ám nem ért egyet kiérleletlen, leegyszerűsítő állásfoglalásokkal és azzal a felfogással, amely a magyar fejlődés 1919-ben, majd 1948-ban választott útját — az étkövetett törvénysérté­sekre, széktás, dogmatikus torzulásokra hivatkozva — a maga egészében elhibázott útnak próbálja feltüntetni, a Magyar Népköztársaság és a szocialista rend elleni tá­madást pedig népfelkelés­ként igazolni. Mindez ugyanis nemcsak történelmi kérdés — hangsúlyozza a társaság nyilatkozata —, hanem a jelen és a jövő fej­lődési irány választásával is szoros összefüggésben áll. A Münnich Ferenc Társa­ság szerint aggodalmat keltő tény az is, hogy a készülő allkotmánykoncepció megfo­galmazásában kérdésessé akarják tenni a szocialista, a nemzetközi és hazai de­mokratikus progresszió ha­gyományait. így például megkérdő jelezik a Magyar Népköztársaság elnevezést is. Végül leszögezi a nyilat­kozat: a Münnich Ferenc Társaság a társadalmi, nem­zeti megújulás fontos felté­telének tartja az alkotó vi­tát, és az együttműködést minden szocialista, demok­ratikus, hazafias erővel. ment, amelyet eredeti ren­deltetése szerint a magas házak építéséhez kellett vol­na felhasználni a nagyobb statikai terhelés elviselését biztosítandó, kiskereskedel­mi forgalomban nem kap­ható. Elemző statisztikai vagy más módszerekkel könnyen megállapítható, hogy a hiányzó cement­mennyiséget magánházak építéséhez használták fel. A szerző azt sürgeti, hogy a lopott cementből felhúzott villákat kobozzák el tulaj­donosaiktól, s használják fel a hajléktalanná váltak el­szállásolására. Paraguay Stroessner után A Stroessner diktatúrá­nak véget vető pénteki ka­tonai puccsot követően szombatra virradóra Asun- ciónban letette a hivatali esküt Paraguay új elnöke, Andres Rodriguez tábornok, a lázadó erők vezetője. Rod­riguez ideiglenes köztársa­sági elnökként vette át a hatalmat, azzal a kinyilvá­nított szándékkal, hogy előbb-utóbb választásokat tartanak. Beiktatásakor mondott be­szédében Rodriguez „valódi demokráciát”, szólásszabad­ságot és az emberi jogok tiszteletét ígérte népének. A nyolctagú kormány minisz­terei közül ketten katonák. Külügyminiszterré Luis Ma­ria Arganát, a legfelső bíró­ság volt elnökét nevezték ki. Paraguay új elnöke beszé­dében azt mondta, hogy „szívélyes viszonyra” törek­szik a nyugati államokkal, mindenekelőtt a szomszédos országokkal. A pénteki katonai puccsot követően vasárnap Asunci- onban íetette a hivatali es­küt Paraguay új elnöke, Andres Rodriquez tábornok, a lázadó erők vezetője Alfredo Stroessnert szom­bat reggelig még mindig egy asuncióni laktanyában őriz­ték. Augusta Pinochet kor­mánya hivatalosan tudatta, hogy bármikor kész befo­gadni Chilében Stroessnert. Egyes hírek szerint a diktátor . azt fontolgatja, hogy esetleg Tajvanra megy száműzetésbe. Az Egyesült Államok kor­mánya pénteken reményéi, fejezte ki, hogy Andres Rod­riguez „demokratikus kor ■ mányf ormát” honosít meg Paraguayban. A Costa Ricá­ban ülésező európai és la­tin-amerikai interparlamen­táris konferencia résztvevői testületileg sürgették a de­mokrácia helyreállítását Pa­raguayban. Az argentin el­nök szóvivője derűlátóan nyilatkozott a helyzet ala­kulásáról. Az Egyesült Ál­lamokban élő Paraguay- szakértőkként számon tartott professzorok viszont annak a véleményüknek adtak han­got, hogy a történteknek semmi közük a tényleges demokráciához, s hogy Rod­riguez csak elébe akart vágni a Stroessner-rezsim összeomlásának. Szerintük a rendszer „puszta kozmetiká­zásáról” van szó. Andres Rodriguez tábor­nokot, a Stroessnert meg­döntő első hadseregcsoport parancsnokát „jellegzetes la­tin-amerikai caudillóként” tartják számon Dél-Ameri­kában. A dúsgazdag 66 éves tábornok Stroessner után a második számú vezető volt az országban. Három lánya közül az egyik a megdöntött diktátor Alfredo nevű fiá­nak a felesége. A politikai jóakarat jeleként öt héttel a határidő előtt hazaérkezett Kubába az a három­ezer kubai katona, akiknek a tavalyi megállapodás szerint kellett elhagyni Angolát. Ku­ba, Angola és a Dél-Afrikai Köztársaság egyezménye értelmében 1991 közepéig kivonják az Angolában állomásozó mintegy 50 ezer kubai katonát vitattak a kambodzsai kér­Kuvaiti olajszállítók ismét saját zászló alatt A Pravda a földrengés tanulságairél

Next

/
Oldalképek
Tartalom