Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
1989. február 6., hétfő Somogyi Néplap 3 Pártértekezlet Siófokon (Folytatás az 1. oldalról) A küldöttek közül sokan szólaltok fel a magas színvonallá vitában. Országos és lokális kérdések egyaránt foglalkoztatták a vitatkozókat, akik egyenesen, ostorozó, illetve önostorozó keménységgel, elszántsággal mondták el a véleményüket p rosszról — a jobbítás szándékával. A küldöttek — ki-ki vérmérséklete és műveltsége szerint — bírálták a társadalmi visszásságokat, melyek idegenek a szocializmustól, ellentétesek azokkal az elvekkel, amelyek a párt lényegéhez, előremutató hagyományaihoz tartoznak. A jelenkor számos nehezen feloldható ellentmondását fejtették ki a felszólalók, de a sokszínű vitából az is kitetszett, hogy a siófoki kommunisták féltik a mozgalmat, a pártot, s tenni akarnak érte, vállalva az új, a szokatlan körülményeket is. Kiss József, a KW művezetője például a következőképpen fogalmazott: — Elengedhetetlen a pártmunkában az egység megteremtése. Ma hatalmi harc folyik. A területen, a munkahelyeken a párttagé k sokszor kisebbségi helyzetben vannak. Eredmények nélkül, erkölcsi tartás, tisztaság nélkül szavaiknak nincs hitele, fedezete. ..igényeljük a párt vezetőitől, a testületi tagoktól, hogy keressenek meg bennünket, de ne csak a pártbizottságig, vagy a párttitkárig jussanak el!” Többször elhangzott, hogy a pártnak szakítania toll múltjával. Barna István, a Költségvetési Üzem munkásadnak küldötte szerint inkább azokkal kellene szakítani, akik kompromittálták a pártot, a mozgalmat. Sokan vannak, akiknek nem kell szégyenkezniük eddigi tevékenységük miatt. De a mai körülmények között éppen ezek az emberek kerülnek hátrányos helyzetbe. Szólt a gátlástalan . törtetőkről, a spekulánsokról, akik érdemtelenül jutnak busás jövedelemhez, s figyelmeztetett, hogy miközben a kisjövedelmű dolgozók befizetik az adót, a nagyjövedelműek kijátsszák a szabályokat, a pénzforgalmak jelentős részét illegális csatornákon bonyolítják le. Egyesek a hiánygazdálkodás közepette rekordidő alatt gazdagodtak mag Siófokon — tisztességtelen nyereségből. Prohászka István, az 523. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet megbízott igazgatója megrázó erejű, szinte minden fontos kérdésre kitérő felszólalása óriási hatást keltett. Hangsúlyozta: — A megújulni akaró párt határolja el magát az elkövetett hibáktól, törvénysértésektől, a korrupciótól, a hatalmukkal visszaélőktől és hozzon határozatot arra, hogy vizsgálatot kell folytatni és felelősségre kell vonni mindazokat, akik hozzájárultak a párt lejáratásához. Ha a párt nem vállalja a történelem diktálta szükségszerűségeket, mármint azt, hogy megszabaduljon néhány ezer, vagy tízezer embertől, azoktól, akik a pártot lejáratták, a párt el fogja veszíteni becsületes tagjait, és tovább fog csökkenni azoknak a pártonkí- vülieknek a száma, akik eddig bizakodva tekintettek az MSZMP-re. A siófoki pedagógusok élet- és munkakörülményeiről egyetértve a beszámolóban megfogalmazottakkal, a többi között kifejtette, hogy .az oktatásban dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülése, közérzete nem kielégítő, a pálya presztízse csökkent. A társadalom megítélését tükrözi az a siófoki vállalati információs jelentés is — pedagógusok bérkövetelési megmozdulásaival kapcsolatban -r-, amelyben így fogalmaztak: „Mit akarnak a pedagógusok ilyen nehéz gazdasági helyzetben, hol van a hivatástudat?" Kíváncsiak voltunk — mondta a felszólaló — és ezért megnéztük az egyik általános iskolába járó gyerekek szüleinek bérét, (akik az említett vállalatnál dolgoznak), és összevetettük az ugyanolyan korú (30—35 éves) diplomás pedagógusok fizetésével. A 20 vállalati dolgozó közül két diplomás, 18 szakmunkás, illetve érettségizett volt. E 20 szülő fizetésének átlaga 8500 forint. A pedagógusok ezt nem tartják soknak, noha az ő fizetésük átlaga 5800 forint. Brachna János, az idegen- forgalom, a kereskedelem és a vendéglátás delegáLt testületi tagja szerint a legfontosabb feladat — összhangban a pártbizotság előterjesztésével — a párt, és ezen belül a városi pártélet megújítása. A pártszervek és szervezetek eleven, politizáló, mozgalmi eszközökkel ható, emberközpontú pártmunkát végezzenek, törekedjenek a kommunista közösségi élet feltételeinek megteremtésére, a párttagok közötti emberi kapcsolatok, az egymásért érzett felelősség erősítésére. A többpártrendszer keretein belül pártunk elveszítheti eddigi helyét, szerepét. Lehetséges, hogy csupán egy párt lesz a sok közül, de jogosítványai alapvetően csökkenni fognak, s az egyéb pártok — kinőve a jelenlegi alternatív szervezetekből — megerősödésével megszűnhet pártunk hegemon helyzete, s új strukturális átrendeződés jöhet létre. Feltehetően a párt akarata a tanácsokban, a tanácsüléseken ütközik és érvényesül majd. Erre a helyzete már most fel kell készülnie a városi párt- bizottságnak, főként a lakó- területi munka megerősítésével. Sok szó esett az ideológiáról, illetve annak gyenge pontjairól. Többen — például Mázt Jánosné — méltán tettek kritikus megjegyzéseket a politikai oktatásban használt, elavult tartalmú tankönyvekre. Dr. Fili- szár Tibor vb-tikár a többi Prohászka István között kifejtette, hogy ma senki sem tudja megmondani, mi az a világkép, amely felé megyünk gazdaságilag, kulturálisan. Az újfajta szocializmus elemeinek jelentékenyebb részét nem ismerjük. Azt azonban tudjuk, hogy újtípusú társadalomban az emberi értékek* kibontakoztatására lehetőséget kell adni, s az új társadalomnak humánusnak kell lennie. Nehéz az új, ideális társadalom képét megfogalmazni, de egyet biztosan tudunk: minden szocialistának tartott elem továbbgondolásának alapja a hatékony gazdaság megteremtésének feltételezése. Hatékony gazdaság nélkül semmi nincs. És erről esik manapság a legkevesebb szó. Boda János, a November 7 tsz elnöke szerint is főként ideológiánk fejlesztésében maradtunk el, következésképpen a kultúrában, az iskolai oktatásban és a termelésben is. A marxizmus alapjaihoz kell visszatérnünk. Ideológiánk nem ad elég „kapaszkodót”, s a párt nem készült fel eléggé a vitára. Az alternatív szervezetek pedig nem lesznek ki-. . méletesek. (Már most sem azok.) Napirenden van egy több évtizedes út áttekintése, a párt szerepének értelmezése — hangsúlyozta felszólalásában Várnai Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának kiküldötte. A Központi Bizottság által kijelölt munkabizottság tevékenységére egy nagy visszhangot kiváltó nyilatkozat hívta föl a figyelmet. Nehéz és felelősségteljes munka a számvetés elkészítése. A párttagság, sőt az egész nemzet őszinte, tárgyilagos, higgadt elemzést, álláspontot vár a Központi Bizottságtól. Mostanában sokan felteszik a kérdést: hány MSZMP van?, s magukban így válaszolnak: egy és egy fél. Egy, amely ’56 októbere után jött létre, és egy fél, amely most van alakulóban. Minden párttagnak éreznie kell, hogy a múlt örökségével és egy gazdasági, szociális gondok sújtotta jelenben felmérhetetlen károkat okozna a párt egységének felbomlása. Az MSZMP ma katarzist él át: taglétszám- csökkenés, megingott bizalom, belső viták. De a katarzis megtisztulás, és megerősödés is egyben ... Molnár Árpád, a Magyar Demokrata Fórum helyi vezetője felszólalásában kifejtette: az MDF-nek is érdeke, hogy az MSZMP „reform-szárnya” megerősödjék. Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára a következőképpen minősítette a siófoki pártértekezletet, a vitát: — Több pártértekezleten vettem már részt a megyében; de nyugodtan fogok aludni a siófoki után. Mert ez az értekezlet mondanivalójában, szenvedélyességében, higgadtságában és meggondoltságában példamutató. — Hangsúlyozta: ha gazdasági téren nem tudunk előbbre jutni, akkor hiábavaló minden értekezlet, az eredmény elmarad. A politikai intézményrendszer korszerűsítése — nézete szerint — előbbre jár, minit a gazdaság korszerűsítése. Siófokon és környékén, de a megyében is a kommunisták, akárcsak a pártonkívü- liek nagy többsége, fegyelmet, rendet, egyértelműséget kíván, és nem káoszt, zűrzavart. Balassa Béla összefoglalta a vitát, majd a küldöttek bizonyos kiegészítésekkel elfogadták a beszámolót, a szóbeli kiegészítést és a feladattervet. Ezután ünnepélyes percek következtek. Klenovics Imre meleg szavakkal méltatta a 60 éves, nyugalomba vonuló városi első titkár küzdelmes életútját, mozgalmi érdemeit, és átadta az Elnöki Tanács kitüntetését, a Szocialista Magyarországért érdemrendet Balassa Bélának. Első titkárt két, titkárt három jelölt közül választott a pártértekezlet. Első titkár: 188 érvényes szavazatból 151-gyel Giay László lett, titkár pedig Kudomrák Ferenc 112 szavazattal. A pártpolitikai és szervezési munkabizottság vezetőjének Bakai Jánost, a gazdaságpolitikai és településfejlesztési munkabizottság vezetőjének Magyarosi Györgyöt, a művelődési és agitációs munka- bizottság vezetőjének Prohászka Istvánt, a pártfegyelmi és pártellenőrzési munkabizottság vezetőjének dr. Debreczeni Bélát választották meg. A tisztségviselők egyúttal a pártbizottság tagjai is. Példa nélküli burgonyaromlás Súlyos gondok Somogy burgonyás gasdasigaiban Kevés olyan növény van, amivel annyi gond volt >az utóbbi években, mint a burgonyáival. Hol a túltermelés, hol ia hiány okozott gondot, hoüí az árakkal kellett hadakozni. Most a rothadás Okoz gondot. Somogy szántóterületének nem egészen másfél százalékán termelnek burgonyát. Mindössze tizenegy üzem foglalkozik ennek az alapvető élelmezési cikknek előállításával, ám ezeknek a gazdaságoknak a helyzetét többnyire meghatározza a burgonya. — Bármilyenek is voltak a körülmények — mondja Horváth László, ia jákói szövetkezet elnöke —, a mi kis szövetkezetünkben mindig a burgonya volt az, amely kihúzott a bajból. Úgy is lehetne mondani, hogy a szarvasmarha melltett ez jelentette az egyik tartópillért. — Most ez a tartópillér összeomlott. — Tónikre nem tesz bennünket, de igen nagy a gazdálkodási feszültség. Arra már volt példa, hogy a termelés 20—30 százaléka kiesett. De hogy a teljes termés?! Ilyen még nem fordult elő. — Mekkora veszteséget okoz ebben a 'kis szövetkezetiben? — Hét—nyolcmillió forintot. Jókéban és a többi burgonyás nagyüzemben is már október végén, november elején tapasztalták, hogy a betárolt burgonya roslkad, nedvesedik, rohad. — Elsősorban azoknál a tételeknél tapasztaltuk — mondja Tóth Zoltán, a mi- kei szövetkezet elnöke —, amelyeket az augusztus végi esőzés után, szeptemberben takarítottunk be. A hosszú aszály idején az augusztus húszadika előtt fölszedett gumókkal semmi gondunk, kivéve persze azt, hogy jóval kevesebb termett. Mi történt valójában a burgonyával? Dr. Sch weigert Andrásnét, a megyei Növényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás növény- kórtanos szakelőadóját kérdeztük. — Mihelyt észlelitek, nyomban jelentkeztek nálunk a .gazdaságok — mondja a szakelőadó. — Nyolc üzem tárolójában végeztünk akfeltáró vizsgálatot, és megállapítottuk: a számottevő gumóroth adást, a jelentős minőségi károsodást nem betegség okozza. Ezt támasztották alá a gumók kémiai összetételére vonatkozó laboratóriumi vizsgálatok is. Ugyanis fajtától és termesztési körülményektől függően eltérő mértékben, de valamennyi mintában a szükségestől messze elmarad a gumók szárazanyag- és kemónyítőtartal- ma. — Mivel magyarázható ez a jelenség? — Ökológiai és időjárási okokra vezethető vissza. A burgonya ültetésétől augusztus 20-iig mindössze hat-nyolc csapadékos nap volt, s alig száz milliméter eső esett. A tartós aszály, a száraz meleg miatt a gumók már a nyár elején nyugalmi állapotba kerültek, megállt a növekedésük. Augusztus 20-a után pedig a burgonyás vidékeken jelentős esőzések voltak. Így a nedvesség hatására a növekedés ismét megindult, sőt a másodlagos gumóképződés is. Ezek már természetesen nem értek be a betakarítás .idejére. Végül is félérett, vizes, kellő beltortalmi érték nélküli termés került a tárolókba'. S október végétől jelentkezett szinte valamennyi burgonyás gazdaságban ennek több millió forint veszteséget okozó, káros hatása. — Tapasztalható ez az ország más vidékein ás? Mi lesz az ellátással és az idei, vetőburgonyával ? — Ilyen jelenségtet másutt szerencsére nem 'tapasztaltak — .mondja dr. Schwelgen Andrásné. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Mi lesz a drágán megtermelt és rohamosan pusztuló terméssel? Horváth László jákói elnök: — Ami még alkalmas arra, a marhákkal etetjük meg. Ami már arra sem jó, sokfelé kihordják az edőbe. — Nekünk az a szerencsénk — mondja a mikei tsz-elnök —, hogy van egy kis feldolgozónk. Hetente kétszáz mázsa hámozott burgonyát szoktunk Budapestre szállítani. Bevonva a munkába a varrodában dolgozó asszonyokat is, megegyeztünk a partnerekkel, hogy három tonnára emeljük a tételt. Így január végére elfogyott a veszélyben lévő tétel. Nálunk 109 vagon termést kellett megsemmisíteni. — Nem tudnak-e segíteni moat a társaknak? — Azt tesszük. Igaz, hogy ismét csak heti 200—250 mázsát szállíthatunk, de már Berzancéről és Jákóból is hozzák ide a burgonyát, s a ví »váriak még menthető termését is fogadjuk. Amit tehet az ember, azt ismét igyekszik megtenni. Tavaly aszály sújtotta a megyét, s ezt 'milliókkal növeli a bungonya romlása. Vörös Márta ZÁRÓRA UTÁN Kaposvári pillanatképek Nyitva tartási idő. Mi történik, amikor véget ér? Erről gyűjtöttünk benyomásokat a hét végén. A Somogy Áruházban szombaton fél egy körül nyugalom volt. Fél óra sem volt hátra a zárásig, mégsem vetettek ideges pillantásokat a belépőre, nem kívánták az ajtón kívülre. Nem is volt semmi ók a nyugtalanságra. Alig néhány vevő volt bent, s az eladóknak sem kellett tartaniuk attól, hogy megnyúlik a munkaidő. Meghitt, családias légkörben, tervszerűen készültek a zárásra. Az áruház melletti Csemegében egy óra előtt tíz perccel felgyorsult az üres kosarak összeszedése. Az eladók hétvégi tennivalóikról váltottak röpke mondatokat egymással, gondolatban már a családjuknál jártak ... Egy-két vevő volt csak a nagy üzletben, s így szinte „idegennek” érezhették magukat; de mindenesetre kisebbségben. Közben az óramutatók mentek a maguk útján. Egy órakor a Csibi Áruház bejáratánál egy fiatalasszony próbálkozott: hátha mégis nyílik az ajtó. — Mi az, amit most, az utolsó percben szeretett volna vásárolni? — kérdeztem. — Bébidzsékit — válaszolta. — Itt lakom a városban, s egyszer már voltam a boltban ilyen dzsekiért, mert azt hittem, ennek az árát is leszállították. Csalódnom kellett: semmi engedmény, 700 forintba kerül. Most mégis úgy gondoltam, ennyiért is megvenném másfél éves kisfiamnak ... A távolsági autóbusz-pályaudvar melletti élelmiszer- bolt ablakaira fél kettőkor Kovács Anna eladó tette föl a rácsokat. E forgalmas helyen sem tülekedtek a vásárlók, „csak még egy” zsemle, zsír, vagy más megszerzésében bíztak. — Ne higgyen ám a látszatnak! — mondta a fiatal eladó. — Alig van olyan •nap, amikor ne akadna, alki a rácsot látva szeretne vásárolni. Pedig ilyenkor télen, a nyári forgalomhoz képest alig van vevőnk. A zárórás viták mégis hozzátartoznak a mindennapokhoz. Amikor italboltok előtt vitt el az utam, önkéntelenül arra gondoltam: ide este érdemes visszanézni. Tévedni emberi dolog. Egy szorgos állampolgár előrehozta a szokásos zárórai jelenetet: az Április 4. utcai Kisdiófa vendéglő ellőtt egy nagykabátos úr feküdt a járdán, szeszgőzt árasztva. Egy férfi kijött a boltból, s megkérdezte: „Él még?” Mire a megszólított kéjesen nyújtózott egyet, s aizt válaszolta: „Persze nagyon jól érzem magam.” K. Gy.
