Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

Somogyi Néplap 1989. február 1., szerda ■ IS»«*:» OTTHON ES CSALAD Mértékkel és igazságosan Büntetés a családban Nehéz perceket élnek át ezekben a napokban a gyer­mekek, hiszen most kapják meg az „értesítőt” féléves ta­nulmányi eredményeikről. Többen szorongással gon­dolnak rá, és a várható szü­lői reagálásra. Jelzik ezt azok a híradások, amelyek egyes tanulók világgá indulásáról, sőt olykor öngyilkosságáról szólnak. Az ok többnyire a szülők túl szigorú, olykor kegyetlen bánásmódja a gyenge eredmények, a rossz iskolai magatartás láttán, il­letve a gyermeki félelem a következményektől. Több szülő fölteszi a kérdést: mit tegyen, hogy elkerülje a nem kívánatos eseményeket, ha gyermeké nagyon gyenge eredményeket ért el? Talán az a megoldás, hogy ne bün­tessen a szülő ilyenkor? Hosszú ideje él pedagógu­sokban, szülőkben az a szemlélet, hogy a gyermeket egyáltalán nem szabad bün­tetni, csak a jutalmazás, el­ismerés módszerével lehet eredményesen fejleszteni személyiségét. Szerintük ugyanis a büntetés „rabszol­gákat” nevel, s a mai mo­dern korban már nem al­kalmazható nevelési módszer. Mindent a motiválással, a serkentéssel és jutalmazással kell elérni a gyermeknél. Mit tegyünk azonban akkor, ha ennek ellenére rossz a tanuló bizonyítványa, szinte tűrhetetlen a viselkedése? A modern pedagógia épp a gyermek érdekében fogal­mazza meg a tisztelet és kö­vetelés elvét. Minél jobban tiszteljük, szeretjük a gyer­meket, annál jobban elvár­juk tőle a helytállást, a meg­felelő tanulmányi eredmé­nyeket, az emberhez méltó viselkedést. S ha nem tesz eleget a követelményeknek, akkor jöjjön az elmaraszta­lás, a büntetés. Egyik nagy pedagógussal együtt valljuk: nincs jogunk nem büntetni a gyereket, ha megérdemli. Éppen az ő fejlődése érdeké­ben — azért, hogy jobb em­berré váljék. Hogyan büntethetjük gyer­mekünket, hogy ne sértsük meg emberségében, ne okoz­zunk nála súlyos problémát, esetleg tragédiát? Legtöbben a büntetés szót hallva, rög­tön a verésre, a testi fenyí­tésre gondolnak, mint egye­dül üdvözítő módszerre. Ho­gyan lehetne eredményesen büntetni a gyermeket? Ez főleg attól függ, milyen viszony van a szülő és gyer­meke között. Milyen nevelé­si légkört, nevelési stílust sikerült évek alatt a család­ban kialakítanunk? Hogy van-e kellő tekintélye a szü­lőnek gyermeke előtt; ad-e a szavára, értékítéletére? Ha kölcsönös a szeretet, a tiszte­let a gyermek és szülő kö­zött, akkor a büntetésnek is sokféle változata lehet, al­kalmazható eredménnyel. Kisebb csíny esetén elég le­het egy rosszalló tekintet, egy-ké't megrovó szülői szó; a kedves-ironikus megjegy­zéstől a keményebb hangot megütő feddésig, a szigorú stílusig. Ezért tanítják a pe­dagógusokat is beszélni, ugyanúgy, mint a színésze­ket. A lényeg: ezek a finom módszerek is kifejezik a szü­lői rosszallást, és azt a kö­vetelést, hogy a jövőben nem ezt várja tőle. Máskor más gesztusok is hatásosak lehet­nék, így egy baraok a fe­jen, fülmeghúzás és hason­lók, mind megengedhetők. Sőt ritkán (még ha néhá­nyan meg is botránkoznak) egy-egv édesanyai, apai fü­les, pofon is elcsattanhat, olyan lelki állapotban, ha a szülő nagyon elkeseredett gyermeke tettei miatt, és jo­gos a felháborodása. Vagyis minden olyan módszer, eljá­rás elkalmazható, amely nem sérti a gyermeket sem testi, sem lelki szempont­ból. És ő is jogosnak, igaz­ságosnak érzi, meg azt is ér­ti, hogy a szülő éppen az ő érdekében, az iránta érzett felelősség és szeretetet miatt, a jobb emberré való fejlesz­tése érdekében teszi ezt. Az­az nem él rendszeresen a nadrágszíj, a pálca, a pofon, azaz a testi fenyítés külön­böző eszközeivel, nem az íté­letvégrehajtó szerepét játsz- sza. A gyermek iránti fele­lősség, szeretet és az adott pillanatban föllépő elkesere­dés együttes jelentkezése esetén érte haragszik, és nem ellene van. Ahogyan nem szabad rend­szeresen élni a testi fenyítés­sel, ugyanúgy nem szabad például az étkezéstől eltilta­ni; nem lehet eredményes a mozgáskorlátozás, a bezárás. Nem szabad munkával sem büntetnünk a gyermeket. Persze itt nem arról van szó, hogy ne teremtsen rendet a gyerek, ha nagy rendetlen­séget csinált vagy valamit eltört. A „finom” módszerek mel­lett a büntetések, a „ne­gatív értékelések” másik csoportja lehet valamilyen gyermeki jogtól, valamilyen kedvelt tevékenységtől való eltiltás. Adott esetben egy- egy könyv, film vagy tévé­műsor vagy valamilyen már megszerzett önállóság ideig­lenes megvonása, így a tel­jes önálló tanulás és ellen­őrzés, a szabadidővel való rendelkezés vagy valamilyen feladat önálló elvégzése te­rén. Hogy ezek közül melyik lehet az eredményes, az mindig a családi nevelési szokásoktól, a családi lég­körtől függ. összegzésül: véleményünk szerint a mai modern, neve­lés, benne a családi nevelés egyik alkalmazható eszköze a büntetés, de nem egyedül üdvözítő módszer. A jutal­mazással, a serkentéssel, a pozitív szokások kifejleszté­sével használható csak ered­ményesen — gyermekeink fejlesztésében, személyisé­gük értékesebbé tételében. Nem árt, ha minderre gon­dolunk ezekben a napokban, amikor megkapják gyerme­keink a félévi értékelést. Dr. Szeléndi Gábor Dobozos ropogtatni­valók Már az ókorban is árul­tak mézeskalácsot, vagyis e tisztes ipar csaknem kétezer éves. A XIII. században a németajkú vidékeken a mé- zeskalácsosok céhbe 'tömö­rültek, és amikor az ország allföldi részeiről is sikerült kiűzni a törököket, nem volt olyan vásár, búcsú, ahová el ne vitték volna ízletes portékájukat a ha­zai mézeskalácsosok. A készen kapható ropog- tatni-majszolniválók az élelmiszeripar kialakulásá­nak során, a múlt század­ban, a kiegyezés után kezd­tek feltünedezni a városi csemegés boltokban. A babapiskóta vált a leg­kelendőbb a gyárilag előál­lított sütemények között. Felnőttek számára ízesített desszertként való felhaszná­lására már a 30-as években is születtek háziasszonyi ötletek. A fejlődés persze nem állt meg. A száraz babapiskóta tésztája alkalmasnak bizo­nyult töltésre kész tortala­pok előállítására, és a mé­zes tészta is gazdagítja a sütést fölöslegessé tevő tortalapok sorát. A kellemesen édesített tésztalap előnye, hogy meg­romlás veszélye nélkül ké­szenlétben tartható. A kész tortailiapnál a felhasz­náláskor a házitorta termé­szetes nedvtartalmát visz- sza kell pótolni; ettől válik lazává, így alkot a tészta és a krém egységes egészet. Ezt leginkább úgy lehet elérni, hogy a száraz tortalapokat főzött, forró krémmel kell megtölteni, hogy a krém gőze is megrekedjen a tész­tában, azt átjárja, megned­vesítse. Ám nedvesíthetők a lapok különböző ,jenetek­kel” is. Ezzel még összetet­tebb ízeket lehet varázsol­ni. A vajas krémes töltés minden esetben külön ned­vesítést kíván. Ezt a torta­lap szivacsosabb oldalán, ecsettel végezzük. A gyü­mölcs ízű vajkrémek alá ki­facsart, cukrozott citromos­rumos lével nedvesítsünk ecsettel vagy ikenőtollal. A túró-, narancstorta lapjának kenete valamilyen rostos gyümölcslé is lehet. A cso­koládé, kávé, dió, karamell töltelékhez cukros, rumos forró tejes kenetet alkal­mazzunk. A kenet mennyi­sége kb. másfél deci le­gyen. Mennyire nedvesít­sünk? Annyira, hogy ujjunk hegye érzékelje a felpuhu­lást. A főzött krémmel töltés kevesebb bajlódással jár, mint a kenegetés és a krém kikeverése. Van még egy előnye: zsiradék híján ke­vésbé hizlaló. Természete­sen lehet vajjal vagy mar­garinnal is dúsítani a kré­meket, bevonatként fénye­sebbek, szebbek lesznek, de a zsiradék a tölteléknek nem okvetlen tartozéka. íme, egy főzött karamell­O, azok a cuki kalapok! A „Maroknyi cseresznye” és a „Zöldségeskert” fantá­zianévre keresztelt exklu­zív kalapok a manekeneken — a londoni Kangol divat­ház 1989 tavaszi—nyári kol­lekciójának bemutatóján. Graham Smith tervei alap­ján készült kalapok ára: 280 és 360 fontsterling (az utóbbi a „Zöldségeskert” nevűnek az ára). (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség Miért kell anyatej ? Szabad-e a csecsemőtáplá­lásnál az anyatejet megkér­dőjelezni ? E témakörrel mind több orvosi közlemény foglalkozik, mivel a szopta­tás időtartama és a szopta­tó anyák száma ijesztően csökkent. Az anyatej biológiai érté­két azok a kutatási eredmé­nyek fémjelzik, amelyek sze­rint a mesterségesen táplált csecsemők halálozása körül­belül hatszoros, mebetege- déseinek száma pedig tíz­tizenkétszeres volt a szopta- tottakéhoz mérten. Az anya­tej antiinfekciós hatása be­bizonyosodott, s ez a beteg­ségek leküzdése szempontjá­ból jelentős. A szoptatás elő­nye az is, hogy az ányátej mindig friss, egyenletes hő­mérsékletű, sterilnek tekint­hető és nagyobbára állandó összetételű. A kis súlyú ko­krém, amely a mézes tész­talaphoz éppúgy illik, mint a pisikótatésztához. Karamellkrém: A 'kávéfő­zőbe készítsünk be 3 duplá- nyi kávét és vizet. Elkészül­tét úgy időzítsük, hogy ami­re az edényben a fél pohár­nyi kristálycukor habosán forrni kezd, addigra a kávé kész legyen, hogy ezzel a tü­zes cukrot nyakon öntsük, bámulását megállítsuk. Ez­zel a karamellt felfőzzük, és a lét tegyük hűlni. Keve­set levéve belőle, ebbe ke­verjünk púpozott evőkanál sima lisztet, kavarjuk ki hi­deg tejjel simára, és töltsük vissza a többi léhez. Ad­junk bele 3 tojássárgát, két púpozott evőkanál cukrot, 4 deci tejet, egy vaníliás cuk­rot, és állandó keverés köz­ben addig főzzük, amíg bu- gyogni nem kezd, és be nem sűrűsödik. Ekkor kész, le­het véle a lapokat tölteni. Piskótamorzsa, törött da­rabok felhasználása. Az ap­róra törött tontalap-darab- kálkat érdemes összegyűj­tögetni. Ha tetemesebb mennyiség halmozódott fel. a következő remek desszer­tet készíthetjük belőle. A piskóta harmadát terítsük egy mélyebb üvegtál aljára; terítsünk rá — kb. egy cen­ti vastagságban — vaníliás porcukorral kikevert tejfölt, arra tegyünk friss vagy mi­relit málnát, esetleg kima­gozott meggyet, ribizlit, egyszóval valamilyen sa- vanykás gyümölcsöt. Arra megint a tördelt piskóta, rá cukros tejföl kerüljön; ez legyen a tetején. Legalább fél napig érlelődjék a keve­rék. Tálalás előtt tejszínhab­bal díszíthetjük. Nyerges Ágnes raszülöttek esetében az élet­ben maradás feltételei közé számít az anyatejes táplálás is. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy akik nem szoptatják újszülöttei­ket, őlyan védelemtől foszt­ják meg az élet első hónap­jaiban, amilyet semmiféle tápszerrel vagy gyógyszerrel nem lehet pótolni. VARRÓDOBOZ Ne tároljuk a varrótűket, gombostűket pléhdobozban, a fém ugyanis tompítja a tűk hegyét. Jobban megfe­lel a fa- vagy műanyag dobozka, esetleg egy csava­ros tetejű kis üveg, szalma­kosárka. * * * Jó, ha mindig kéznél van mindenféle színű gépselyem és cérna. Ezt megoldhatjuk, ha falapocskába verünk szö­geket minden, színű spulni számára. Ezt a lapocskát a falra függesztve vagy do­bozba állítva tárolhatjuk. Virágok közölt A kaposvári Dimitrov ut­cai magas ház ablakaiból színes muskátlik, fokföldi ibolyák mosolyognak. A pa­rányi előszoba télikertté van átalakítva. Aszparágu­szok, leanderek, pálmák, fi- kuszok — és ki tudja még, hány fajta kisebb-nagyobb zöld növény — népesíti be a világos helyiséget. — Ilyenkor, télen igen­csak zsúfolttá válik a laká­sunk — mondja Henkey Zoltánná, a ház asszonya. — A több mint 200 cserepes virágnak nehéz olyan he­lyet találni, ahol mindegyik jól érzi magát ebben az át­meneti időszakban. No, meg az esztétikus elrendezésre is figyelni kell. — Három nagy szoba, te­lis-teli virágokkal. Jut-e elegendő idő a gondozásuk­ra? — Férjemmel mindket­ten nyugdíjasok vagyunk, így bőven van időnk. Reg­gelenként az első teendőm a virágöntözés. Több mint egy órát vesz igénybe, mi­re sorra járom, megsimo­gatom őket. Barátainkká váltak az évek során. Meg­érdemlik a törődést. Az én jutalmam az, amikor virág­ba borulnak a fuxik, a mus­kátlik, a kálák; vagy éppen termőre fordul öreg filo- dendronunk... Tavasszal többségük ki­kerül a ház melletti kiskert boknai közé vagy a napra, fényigényük szerint. A tágas lakást nemcsak élő, hanem vászonra, nap­szövetre, sifonra álmodott virágcsodák: stilizált népi motívumok teszik még ott­honosabbá. Mária néni für­ge ujjai nyomán születtek — és születnék ma is — a tarka térítők, függönyök, díszpárnák. — Kitől tanult meg hí­mezni? — Édesanyám mutatta meg az első öltéseket, még kislány koromban, a Felvi­déken. Nemcsak a hímzés, hanem a kötés és a horgo­lás, valamint a szabás-var­rás alapjait is tőle tanul­tam. Magyarországra ke­rülve pedig különösen nagy hasznát vettem az efféle dolgokban való jártassá­gomnak. Munkahelyeimen — több óvodában és a le­ányotthonban — babaruhát varrtam, a lányokat kötni, horgolni tanítottam. A ké­zimunka révén sikerült még közelebb kerülnöm a gye­rekekhez. — Most, nyugdíjasévei­ben hogyan telnek napjai? — Az élet megadott min­dent nekünk, ám a legfon­tosabbat, a gyermeket nem. Mégsem vagyunk magá­nyosak: sok kedves isme­rőst látunk vendégül, ta­nítványok kopogtatnak be hozzánk, a hétvégenként pedig mi kelünk útra. A hétköznapok az ünne­pekkel szinte egybe foly­nak. Zenetanár férje gyak­ran ül oda a zongorához. Egész nap szól a muzsika, televízióból, rádióból... — Hangulatunk szerint válogatunk gazdag hangle­mez- és magnetofontárunk­ból. Széles a skála: a somo­gyi népdaloktól a My Fair Ladyn át Sarastro áriájáig mindent szívesen meghall­gatunk. Virágok között élünk, boldogan. Virágokat varázsolunk az anyagokra — férjem rajzolja, én hím- zem őket —, és éjszakán­ként virágokról álmodunk... Lőrincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom