Somogyi Néplap, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

2 Somogyi Néplap 1989. február 28., kedd Magyar—jugoszláv megbeszélés (Folytatás az 1. oldalról) Magyarország, Jugoszlá­via, a Szovjetunió, Lengyel- ország, illetve egyes euró­pai és Európán kívüli szo­cialista országok olyan prog­ramokat készítenek elő, amelyek mélyreható gazda­sági-politikai reformokat je­lentenek. Ezzel együtt jár a tudati reform is. Az egyes válságjelenségek eltérő vonásai ellenére Ma­gyarország és Jugoszlávia gondjai, tapasztalatai sok azonosságot mutatnák. Ezek megvitatása a két szomszé­dos és „nagyon baráti” or­szág számára kölcsönösen hasznos lehet — hangoztat­ta Stipe Suvar, aki remé­nyét fejezte ki, hogy a mos. tani találkozót számos ha­sonló eszmecsere követi. Grósz Károly messzeme­nően egyetértett partnere gondolatmenetével. A két ország viszonyáról elhang­zott értékelést kiegészítve reményét fejezte ki, hogy a magyar—jugoszláv kapcso­latokban dinamikus fejlődés bontakozott ki. Az együttműködés lehető­ségeit — mutatott rá az MSZMP főtitkára y a két ország nem használta ki kel­lően. Ebben szerepe volt a korábbi előítéleteknek, egy­más hiányos ismeretének, s nem utolsó sorban annak, hogy a két ország talán túl­ságosan is el volt foglalva belső gondjaival. Mindez akadályozta a tapasztalatok kölcsönös kamatoztatását Ennek kapcsán leszögezte: — Úgy gondoljuk, hatá­rozottabban kell tovább ha­ladnunk azon az útón, ame­lyet a két párt nagy vezetői — Tito és Kádár János — alapoztak meg. A vezetők H alkalommal találkoztak, s mindig tartalmas eszmecse­rét folytattak. Hiszem, hogy. mi is ezen a nyomvonalon járunk. Stipe Suvar korábbi gon­dolatát folytatva, Grósz Ká­roly kifejtette: — Nem hiszem, hogy a szocializmus országai a vi­lág válságokkal leginkább átszőtt régióját alkotnák. De azt vallom, hogy a szocia­lizmuson belüli feszültségek és válságjelenségek új meg­közelítési módot, új szemle­letét követelnek meg. Ah­hoz, hogy ez’ kialakuljon, merítenünk kell egymás ta­pasztalataiból, illetve a ha­ladó erők nemzetközi él­ményanyagából,, tapasztala­taiból. — Ahhoz, hogy a szocia­lizmus ma előbbre tudjon haladni, egyes részterülete­ken vissza is kell lépnie. Tisztábban és bátrabban kell felhasználnia a fejlett kapi­talizmus tapasztalatait. Osz­tályelőítéletek nélkül be kell építenie intézmény- rendszerébe mindazt, ami haladó és konstruktív. Elvi elkötelezettségünk, politikai meggyőződésünk többé nem lehet akadálya annak, hogy mindent felhasználjunk a vi­Vizsgálják ki a roman lrA Magyar Népköztársa­ság meggyőzéssel vaJlja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és garanciákkal öve­zett biztosítása korunk nem­zetközi biztonságának elvá­laszthatatlan része” — e szavaikkal kezdte felszólalá­sát hétfőn délelőtt az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén Horn Gyula külügyminisztériumi állam­titkár. Megállapította: az emberi jogok egyetemes ér­tékeket jelen tenek, s azok ér­telmezését nem sajátíthatja ki egyetlen ország vagy or­szágcsoport, egyetlen társa­dalmi rendszer sem. A jövő elengedhetetlen feladatai közé sorolta az ENSZ keretében elfogadott emberi jogi egyezmények egyetemessé tételét. Ez a fo­lyamat egyebek között an­nak felismerésére sarkallhat­ja az egyezményeken kívül álló államokat, hogy politi­kájukat és gyakorlatukat a széles körben elfogadott em­beri jogi normák érvényesí­tésére alapozzák. A vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésének biztosítása érdekében sürget­te a létező nemzetközi ellen­őrző mechanizmus teljes kö­rű és hatékony alkalmazá­sát. A Magyar Népköztársa­ság ehhez is hozzá kíván Felavatták az ország első digitális távbeszélőrendszerét Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Miniisztertanács elnö­ke hétfőn Vas megyébe lá­togatott. Délelőtt Szombat­helyen, a megyei pártbizott­ság székházában megbeszé­lést folytatott a Vas megyei országgyűlési képviselőkkel. Ezt követően Németh Mik­lós — Heinrich Meisel oszt­rák szövetségi államminisz­ter jelenlétében — felavatta az ország első digitális táv­beszélőrendszerét. Németh Miklós avatóbe­szédében hangsúlyozta: az ország 'infrastruktúrájának fejlesztése a kormány ki­emelt programjai közé tar­iágbói, ami érték lehet, s ami a nemzeti, a nemzetközi összefogást előbbre viheti — hangsúlyozta Grósz Károly. A magyar pártfőtitkár vé­gezetül örömét fejezte ki, hogy még erre az esztendő­re szóló meghívást kapott vendéglátójától. Reményét fejezte ki, hogy a párbeszéd Magyarország területén is folytatódik. A tárgyalásokon felmerül­tek a nemzetiségekkel kap­csolatos kérdések is. Erről Grósz Károly röviden el­mondta: mindkét fél köl­Stipe Suvar és Grósz Károly csönösen beszámolt az e té­ren szerzett tapasztalatairól. Kifejezték szándékukat, hogy az eddig is sikeresen vizs­gázott elvek alapján tovább támogatják az együttműkö­dést. Ezzel együtt folytató­dik a nemzetiségi kérdése­ket érintő politikai párbe­széd is. * * * Grósz Károly jugoszláviai látogatásának befejeztével az esti órákban visszaérke­zett Budapestre. járulni oly módon, hogy el fogja ismerni az összes em­beri jogi ENSZ-szerv illeté­kességét panaszok benyújtá­sa esetén, akár a részes ál­lamok, akár magánszemé­lyek panasza az. Hóm a je­lenlegi nemzetközi ellenőrző mechanizmus mellett új for­mák kidolgozását is javasol­ta. Felvetette helyszíni meg­figyelő és ténymegállapító csoportok létrehozását és működtetését az emberi jo­gók megsértése eseteinek ki- viszgálására. Aggodalom tölt el te­hát bennünket — mondta—, mert úgy látjuk, hogy Ro­mániában súlyosan megsér­tik az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Horn hazánk támogatá­sáról biztosította azt a svéd kezdeményezést, hogy kerül­jön sor egy különmegbízol! kinevezésére, akinek a fel­adata a romániai emberi jogsértések vizsgálata lenne A külügyi államtitkár ez­után a diszkrimináció tilal­mának új, eddig nem érin­tett területekre való előter­jesztését indítványozta'. Rész­letes nemzetközi szabályo­zást sürgetett a nemzeti ki­sebbségek egyéni és kollek­tív jogainak védelme és biz­tosítása érdekében. (MTI) tozik. Mint mondotta, fej­lett infrastruktúra, ezen be­lül korszerű távbeszélő-háló­zat nélkül hatékony gazda­ság elképzelhetetlen. A ha­zai távbeszélő-hálózat meg­újításában a szombathelyi digitális telefonközpont üzembe helyezése az első lépés; megtétele széles körű nemzetközi együttműködés- nék köszönhető. A közre- működő osztrák, francia és kanadai cégek munkáját, se- gítőkószségét példaértékűnek nevezte, majd rámutatott: a kormány mindent megtesz azért, hogy az ezredforduló­ig európai színvonalra fej­lődjön hazánkban a híradás- technika. Az ÁBMH és a társadalmi szervezetek képviselőinek vitája a sztrájktörvényről A kormánynak nem cél­ja, hogy a sztrájktörvény korlátozó jellegű legyen — mondta Nyers Rezső állam- miiniszter, azon a megbeszé­lésen, amelyet hétfőn tartot­tak az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatalban a társa­dalmi szervezetek képvise­lőinek részvételével a sztrájktörvényről és a Mun­ka Törvénykönyvének ter­vezett módosításáról. Az ál­lamminiszter rövid hozzá­szólásában megjegyezte azt is, hogy keresni kell a tör­vénytervezetek körüli félre­értések, a félremagyarázá­sok megelőzésének, kiküszö­bölésének a módját. A csaknem két és fél órás vita lényegében a körül folyt, hogy időszerű-e a sztrájk törvényi szabályozá­sa. A társadalmi szerveze­tek — köztük a Független Szakszervezetek Demokra­tikus Ligája, a Szociálde­mokrata Párt, a Független Jogászok Fóruma, a Tudo­mányos Dolgozók Demokra­tikus Szakszervezete és a Münnich Ferenc Társaság — képviselőinek álláspont­ja a vita során sem válto­zott; részben eltérő okokból ugyan, de egyöntetűen elsi­etettnek minősítették a mai gazdasági, társadalmi és po­litikai feltételek mellett a törvény megalkotását. Öry Csaba, a TDDSZ képviselője szerint a törvénytervezet elfogadása kifejezetten ká­rosan hatna, mert konszoli­dáció helyett a konfrontácio irányába vinné társadal­munkat, s megnehezítené a megegyezés politikai kiala­kítását. A társadalmi szer­vezetek többsége a jogsza­bályi rendezésnél most fon­tosabbnak tartja az érdek- egyeztetés feltételeinek, s intézményrendszerének ki- akítását. Ezzel kapcsolatban Hal­mos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnö­ke elmondta: társadalmunk­ban egységesen az a véle­mény, hogy ha mód van rá, el kell kerülni a sztráj­kokat. A nézetkülönbségek abban mutatkoznak, hogy miként lehetne elkerülni a munkabeszüntetéseket. Ko­rábban az ÁBMH sem szor­galmazta a sztrájk törvényi szabályozását, de a megál­lapodásos rendszer kialakí­tására tett javaslatát sem a munkáltatók, sem pedig a munkavállalók szervezetei nem tartották elégségesnek az esetleges konfliktusok kezeléséhez. Osztották a társadalmi szervezetek véleményét a HNF és a SZOT képviselői is abban, hogy a törvény- tervezet jelenlegi formájá­ban korlátozó jellegű. A HNF apparátusa is azzal ért egyet, hogy a törvény ne szorítsa a gyárkapukon belülre a sztrájkot, hanem tegye lehetővé az érdekek kifejezését minden olyan gazdasági, szociális és poli­tikai kérdésben, amely az emberek tömegeit érinti. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara képvise­letében viszont nem tudott azonosulni ezzel az állás­ponttal. Mint mondta: a kamara' a sztrájkot csak a munkáltatók és a munka- vállalók közötti gazdasági érdekkonfliktusok rendezé­sének végső eszközeként tudja értelmezni, mert a munkáltatóknak nincs rá­hatásuk az egyéb problé­mák megelőzésére, megoldá­sára. Ezzel kapcsolatban nagy hangsúlyt kapott a vi­tában, hogy — tulajdonvi­szonyainkból adódóan — a tulajdonosi érdekek nem különülnek el élesen a munkavállalói érdekektől, s így bizonytalan, hogy az egyeztetések során ki kit képvisel. Több kifogás érte a Mun­ka törvénykönyvének ter­vezett módosítását. A tár­sadalmi szervezetek részé­ről fölmerült, hogy a ter­vezett változtatások veszé­lyeztetik a független szak- szervezetek létét, s a mó­dosított forma sem ad ele­gendő mozgásteret érdekeik érvényre juttatásához. Hal­mos Csaba — egyetértve az észrevételek többségével —, elmondta, ho-gy az 1990 vé­gére elkészül az új Munka törvénykönyve; addig is kö­vetni kell a gazdasági élet változásait, s így indokolt­nak tartja a tervezett mó­dosításokat. A munkaügyi kormányzat nyitott minden olyan javas­lat iránt, amely elősegiti, hogy jó törvény szülessék — mondta végezetül az ÁBMH elnöke. Ezért a tör­vényjavaslatok feletti vitát folytatni kell. A törvényja­vaslatok tárgyalásának el­halasztásával viszont nem értet egyet, de arra ígéretet tett, hogy a márciusi Or­szággyűlés előtt ismerteti a viták során fölmerült véle­ményeket, észrevételeket. Független képviselők csoportjának ülése (Folytatás az 1. oldalról) az alkotmány garantálja a bíróságok függetlenségét. Nehezményezte, hogy a koncepció nem foglalkozik a rendőrséggel és a honvéd­séggel; véleménye szerint ezek a szervezetek nem függhetnek egyetlen párttól sem, mert ez ellentétes len­ne a demokrácia alapelvei-, vei. Indítványozta, hogy a nemzetiségek és a vallások képviselői kapjanak vétójo­got a parlamentben. Avar István (Budapest) a kon­cepcióban rögzített állam-­formával, a népköztársaság­gal kapcsolatban megje­gyezte: az elmúlt 40 évben számtalanszor hivatkoztak arra, hogy a nép nevében cselekszenek, amikor súlyos visszaéléseket, törvénysér­téseket követtek el. Ezért szerinte a társadalom több­sége számára megnyugta­tóbb lenne a köztársaság el­nevezés. Benjámin Judit (Budapest) rámutatott: a rend érdekében kívánatos sürgetni az alkotmány tör­vényerőre emelését. Séra János (Komárom megye) el­lenezte a vétójog bevezeté­sét, mint mondotta: a nép­szuverenitást megtestesítő parlamentet nem korlátoz­hatja egyetlen szervezet sem. Velkey László (Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye) szorgalmazta, hogy az al­kotmány-koncepcióban mar­kánsabb megfogalmazást kapjanak az államplgári kö­telességek. A vétójog lehetősége A képviselői észrevételek­re" adott válaszában Fejti György kiemelte: a félelem nélküli életet, mint a de­mokrácia egyik alapvető jellemzőjét, a párt is fon­tosnak tartja. Kívánatos lenne, ha az alkotmányozás folyamata a közmegegyezést segítené elő, annál is inkább, mert a pártnak a monoliti­kus hatalmi struktúra folya­matos lebontása a célja. A honvédség államjogi szere­pének tisztázása elodázha­tatlan kérdés, ugyanakkor — mutatott rá — a közvetlen pártirányítás a hadseregnél megszűnt, s ennek nem mond ellent az, hogy a tisz­ti állomány tagjainak 75 százaléka kommunista. A Központi Bizottság tit­kára elvetette a vétójog be­vezetésének lehetőségét. Úgy vélekedett: a belpolitikai helyzet nem megfelelő az alkotmányozási folyamat felgyorsításához ezen a téren megfontolt előrehaladásra van szükség. A köztársasági elnök párttag lehet, de kí­vánatos, hogy tevékenysége a napi politikai gyakorlat fölé emelkedjen — hangsú­lyozta. Az igazságszolgálta­tás jelenlegi szervezetének megtartása mellett is lehet­ségesnek tartotta az állam­polgári jogok szószólója in­tézményének kialakítását. A képviselők függetlenítését lehetőségként veszi figye­lembe a koncepció — mon­dotta —, de nem írja elő kötelező jelleggel. Végezetül nyomatékkai szólt arról, hogy az MSZMP nem akar­ja a saját ízlésének megfe­lelő parlamenttel mielőbb elfogadtatni az új alkot­mányt. Értelmetlen a siet­ség, hiszen a politikai vi­szonyok változása esetén az alaptörvény támadások so­kaságának szolgálna céltáb­lául. Az átmenetet segítheti Az Új Márciusi Frontnak egy nemzeti bizottság létre­hozására vonatkozó javas­latáról Vitányi Iván, az ÚMF ügyvezető titkára tájékoz­tatta a képviselőket. A nemzeti bizottság a képvi­seleti demokráciába való átmenet segítője lehetne, s az új, többpárti választáso­kat követően megszűnne te­vékenysége. Nem döntésho­zó szervként működne, és nem is egyfajta koalíciót jelentene, hiszen koalíció­nak csak azután lesz értel­me, ha a szabad választá­sok megmutatják, melyik szervezet mekkora mértékű tömegtámogatást tudhat maga mögött. A felhívásukra történt re­agálásokról kijelentette: a legtöbb alternatív szervezet pozitív választ adott javas lataikra, csupán a Münnich Ferenc Társaság és a Ma­gyar Demokrata Fórum nem fogadta el a tervezet­ben foglaltakat. A képviselők elsősorban a Hazafias Népfront és a nemzeti bizottság kapcsola­tát vetették föl, illetve a nemzeti bizottság politikai, törvényessági jogkörét tag­lalták. Válaszában Vitányi Iván utalt arra, hogy a Ha­zafias Népfronttal is meg­történt a kapcsolatfelvétel, hiszen az jelentős, figyel­men kívül nem hagyható társadalmi erőt képvisel. Hangsúlyozta azonban: az újonnan alakult szervezetek önállóan és nem a népfront keretében kívánnak részt venni a nemzeti bizottság munkájában. A tevékenységi kör szabályozására pedig legmegfelelőbb az lenne, ha egy előkészítő bizottság számba venné a bizottság­hoz csatlakozó szervezete­ket, és egyúttal kidolgozná a nemzeti bizottság ügy­rendjét. A sztrájkról szóló tör­vényjavaslat vitájában Hal­mos Csaba államtitkár is­mertette a tervezetet kidol­gozó Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal álláspontját. Az előzetes egyeztető tár­gyalások, megbeszélések ta­pasztalatai alapján úgy vél­te: mindenki azon az állás­ponton van, hogy a munka- beszüntetés csak végső ér­dekérvényesítő eszköz le­gyen. A sztrájktörvényről A SZOT nevében Kósáné Kovács Magda titkár csak olyan sztrájktörvényt tar­tott elfogadhatónak, amzly garanciális védelmet nyújt a munkavállalóknak, nem korlátoz alapvető emberi és munkavállalói jogokat, s •egyúttal szociális érzékeny­séget is tükröz. Ezért a SZOT nem ért egyet a gyárkapu mögé szorított sztrájk gondolatával, vagy­is azzal, hogy a munkabe­szüntetés csak akkor jogsze­rű, ha munkahelyi konflik­tusból eredően közvetlenül a munkáltató ellen irányul. Forgács Pál, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete véleményét tolmácsolva kifejtette: egy­értelműen korlátozó jellegű­nek tartják a sztrájktörvény tervezetét. Sérelmezik to­vábbá azt a kitételt, misze­rint a sztrájkindítás joga a legnagyobb létszámú szak- szervezeté. Több képviselő — Séra János (Komárom megye, 10. vk.), Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.) — javasolta: a pontosabb kidolgozás, a további egyez­tetések és tájékozódás ér- dkeében halasszák későbbre a sztrájktörvénynek a már­ciusi ülésszakra tervezett megtárgyalását. Nem kis meglepetést ke! • tett a jelen levők körében, amikor Halmos Csaba ál­lamtitkár összefoglalójában kijelentette: a törvényter­vezettel kapcsolatban nin­csen lényegi nézetkülönbség a kormány, az alternatív szervezetek és az itt felszó­lalók között. Ezt indokolva rámutatott: a tervezet nem akarja a munkahelyre szű­kíteni a sztrájkjogot. Lehet, hogy nem egyértelmű a pa­ragrafus megfogalmazása, de a tervezet értelmében jogos lehet a kormányzati vagy parlamenti döntés el­leni sztrájk is. Hozzáfűzte: a sztrájktörvény nem kor­látozó szándékkal született, hiszen a jogalkotó tisztában van azzal!, hogy egy ilyen törvény több bajt akozna, mint a jelenlegi jogbizony, talanság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom